Kőember

Hamarosan...

2012-02-29T10:53:00.000+01:00

Munkahely, PhD folyamat, időgép...ÁÁÁ...de majd egyszer

Tarjánka-szurdok INFO

2012-02-01T11:32:00.001+01:00

A különlegesen szép Tarjánka-szurdok (Mátra) a jövőben csak vezetővel látogatható, elméletileg ingyenesen!

LINK

Fotó: Karnok Csaba - delmagyar.hu

Homo ludens (Igyekezz az évad zár)

2011-12-30T20:39:00.000+01:00

Idén is elindultunk, hogy elbúcsúztassuk az óévet, immáron 2 kocsira való emberrel. Tavaly csak négyen néztünk fel 'Bércre, de a túra olyannyira jó hangulatú volt, hóval, -10C alatti hőmérséklettel és parádés mászásokkal. Szerencsére félelmeinkkel ellentétben - a kárpáti hatás révén - most is volt havunk, így aki eljött (Rozi, Márti, Csabi, Imre, KeSanyi, KoSanyi, Attila, Peti) nem szenvedett hiányt e mára már ritkaságszámba menő eseményben. A túra napja egy véletlen :) folytán ismét Dávid napra esett (avagy Kim Dzsong Il személyi kultusz emléktúra), ezúton is köszönöm a köszöntést azoknak is, akik ezt telepatikusan tették meg!

A feladat adott volt, a felsétálás után kimásztunk néhány utat, ami idén sem volt kisebb megpróbáltatás, hiszen a kevés hó, jég és a -1,7 C (hála a Doktor Úr mérőeszközének, idén kalibráltan mászhattunk!) így is elég feladat elé állította a vállalkozókat. Az elölmászások után mindenki számára sorban "tört meg" Gyík V, Bevágás III és az Él, bár ez utóbbi V+ inkább Bihari kartárssal tette ezt - ami nem is csoda. Hogy ez miként lehetséges, jövőre kipróbálható - kesztyűt, bakancsot ne felejtsetek hozni ;)

Újításképp a gerincen át Istvánkútra mentünk, ahol az eddigre eleredő hóban szalonnasütés, Sanyi féle 30 tojásos rántotta és borozás vette kezdetét - a hangulatra és a "hangulatosságra" nem volt panasz.

Az est beálltával némi, végül extrémbe átcsapó (ld. még a Sanyi Húzózsák vs. Csabi gyenge teste illetve Sanyi vs. Attila-EpePeti-Csabi-Dávid kötöttfogás versenyszámokat) hógolyózással megspékelt levonulás, majd patakban lábáztatás zárta a már talán hagyományosnak tekinthető túrát.

Aki eljött és el fog jönni és bármilyen formában velünk volt/lesz annak ezzel a dallal mondok köszönetet:

Indulóban

(A fotók többsége Rozalindát dícséri)

Háttérben a regéci vár

Sólyom-bércen

SzexiCsabi the Beast

Ó úgy élvezem én a strandon

Világszám: itt Rozi arcáról is lefagyott a mosoly

Fürtökben

A mű

Szalonna Úrnő

A Nagy Zabálás

Sem megerősíteni, sem cáfolni

XMas

2011-12-22T20:17:00.001+01:00

Minden kedves (nem csak karabínernyelvet) kattintgató Olvasómnak Boldog Karácsonyt kívánok!

...és sok-sok sikeres mászást 2012-ben!

Memories

2011-12-15T10:07:00.001+01:00

Visszamennék

Létra a csillagokhoz

2011-12-11T20:58:00.014+01:00

A hétvégét böngészve ismét azon kapom magam, hogy szuggerálom a weatheronline-t. Egy napra napsütést jelez, először szombat, majd vasárnap, majd egyik sem, majd pedig csak beáll - 0-5 fok Miskolcra, majdnem egész nap napsütés. A kedvet kicsit lohasztja, hogy Imrén kívül senki nem hisz benne igazán, Rozi pedig azzal hív fel, hogy nem fog ráérni, amúgy meg esik...de Fehérkő túlzottan csábít...
Persze a hívő embert nehéz megijeszteni, negyed kilenckor már felfelé baktatunk Imre bátyóval a fagyott avaron, a reggeli felhők oszlanak. Természetesen kisüt a nap, a szikla száraz - egy darabig sehol senki. Egész nap sapka nélkül, aláöltözetben mászunk +-egy vékony polár...a nehezebb utakban még izzadok is.
Pár bemelegítő kör után jönnek a nehezebbek és végül beszállok a mítoszba is...minden mászóhelynek van egy mitikus útja. Általában nem a legnehezebbek, de valamiért mégis semmihez sem fogható áhitattal beszélnek róla az emberek. Ilyen Tardoson a Moha és Páfrány, Sólyomkőn a Kamikaze, Báránykőn a Buda-rés, Dédesen a Hanomág...s a többi. Na pont ilyen Fehérkőnek az Anna (emlékút) - nem a legnehezebb, mégse megy el mellette senki szó nélkül. Az út VII+ ra értékelt, kis ujjbegynyi lyukakon-oldásokon vezet fel egy szép falszakaszon. Persze nem sikerül egybe másznom, előszor alsóval darabokban, majd újra beszállva (az első kritikus pont!!!) egy beleüléssel top rope - de tényleg csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni. A Repedésnyom pedig változatlanul megéri a pénzét és persze nem VII- :D
Csodálatos nap volt, köszönet Imrének és a weatheronline-nak :) és a nyughatatlanságnak

Mászott utak: A. W. V+ (2x), Táblácska VI-, Csomagok dir. és Táblácska jobb V+ (2x), Holdfény VII (2x, ebből 1x pp), Andris pillér V, Kis áthajlás V-, Anna emlékút VII+ (2x, ebből 1x tr), Repedésnyom VII (tr)

Közelít a tél

Áhitat

Imre a Lépcsőházban parádézik

Lóri a Repedésnyom-ban

Csitt-csatt

2011-11-25T21:32:00.002+01:00

Just for fun de hová lett a fejem?

Zűrös-Zajos hétvége szép túrával

Szarvaspörkölt über alles no meg a Fényrúd - Je suis ton pere

Régi mániánk

2011-11-16T16:45:00.000+01:00

Ezen a szép szerdai napon Bihari kartárssal, Imre bátyóval és Tündével másztunk Romániában - a völgybéli és hazai 0 fokokhoz képest vagy 15-ben...a terasz isteni ilyen szempontból. Ennek Peti persze megpróbált ellentmondani és egy darabig a leghidegebb sarokban pehelykabátoztak, igaz kőkemény (8-9) utakban. A nap sütött és sikerült megint felfedezni pár gyöngyszemet. A legjobb fogás talán az eden volt 7/7+, 15m, ami az egyik legszebb formakincsű út lehet idefent, ha az ember akarja, még kézfejkulcsolós (hand jam?) repkó is van benne :) A hazaút szokás szerint jól telt - a hiba csak abban van, hogy a tél lassan beköszönt, de remélem decemberben még tudunk menni vagy Fehérkőre vagy ide!

Mászott utak: Konkurs 5+ (2x), Negativ 6+ (2x), The End 6- (2x), Eden 7/7+ (2x, ebből 1tr), Aramis2 6, Gama 7 (2x)

Válságövezet - ÉK Görögország

2011-11-10T20:15:00.038+01:00

Szakmai kötelességemnek eleget téve a Thesszalonikitől É-ÉK-re elterülő Kerkini-tónál és a Serres-hegységnél (eléri a 2000 méteres magasságot, határhegy Bulgária és Görögország között). ténykedtem Sajnos a trekking a görög kollégák ~~lustasága~~ megfontoltsága miatt nem jött össze, de érdekes tapasztalat volt. Mediterrán-balkáni kombó, de a természeti értékekben nincs hiba.

Ecce homo - avagy a legnagyobb állat maga az ember

A kis lilik európai populációjának fészkelőterület-zsugorodása a XX.században

Kerkini-tó

Serres-hegység

Természetvédelmi kezelés

Stormrider

Sky and moon

Serres közelebbről

Háttérben a Pirin-hegység

Képrejtvény Kisfaludy Sztahanov kollégának

Hmmm

Lábam alatt a zégei tenger

Pirin

Thesszaloniki morninglájc

Szakrális kőemlékeink

2011-11-05T16:33:00.000+01:00

Korábbi túráink alkalmával több "sziklás" helyen is megfordultunk (Budai-hegység, Bükkalja), amelyek kaptárköveket rejtenek. Ezekhez az érdekes emberi alkotásokhoz visz közelebb ez a nemrég megjelent, ingyenesen is letölthető kis kiadvány. A történelmi homály, továbbá a geológiai kitekintés mindenki számára izgalmassá teszi ezt az olvasmányt - jó szórakozást!

"A kaptárfülkék rendeltetésével kapcsolatban számos feltevés, elmélet született. A sziklák megfaragásának okát, a fülkék rendeltetését azonban ma még nem ismerjük: a „Kik? Mikor? Miért?” kérdésekre még nem tudunk megnyugtató válaszokat adni. A kérdések megválaszolásában különböző szakterületek képviselői működtek közre, illetve különböző módszerekkel próbálták „vallatni” a sziklákat."

Nyugati-Tátra - utolsó napsugarak

2011-10-31T20:38:00.041+01:00

Október utolsó napján az előző esti Milosig (Nova Lesna) történő utazás után szép reggel virradt ránk. A csapatot Anitta, Márti, Imre és Máté alkotta jómagamon kívül. A cél az volt, hogy kihasználva a nyárvigére hajazó időt túrázzunk egy szépet a többség által még sohasem látogatott Nyugati-Tátrában. Bevallom, nem voltak nagyok az elvárásaim, mégis hatalmasat csalódtam - pozitívan.
Célunk a Baranec-csúcs (2184 m) volt, mi Mártival egy direktebb úton (sárga jelzés), míg a többiek a Ziar-i ház felől (kék, majd zöld és sárga) körben érték el a csúcsot, majd ugyanott le (sárga). A mi utunk kb. 1350, a társaság további részéé ~1600 m szintet tartalmazott. A 3 óra 45 perces felmenetet jó tempóval levágtuk 3 óra 5-re bár ehhez nyomni kell, Márti kimondottan kemény volt! A felmenet eleinte erdőkben, majd impozáns gyephavasokon éri el a csúcsot. A kilátás pazar volt, északra a Nyugati-Tátra főgerincével és a Ziari-völggyel, délre az Alacsony,- keletre pedig a Magas-Tátrával, aminek sok csúcsa jól kivehető volt az eszményi időben. Az élmény hazafelé a szállásra gyönyörű naplementi fényekkel párosult, amit annak konstatálása sem sokkal tudott rontani, hogy a telefonom ott maradt a barnamedvéknek valahol ;)
A Nyugati-Tátrát mindenkinek csak ajánlani tudom, abszolút "riválisa" a Magas-Tátrának és őszi fényekben, színekben nehezen verhető! A sok szint, hosszú fel és lemenetek garantáltak, mi kell még?

Nekem bejön ez a szitu (az Alacsony-Tátra napfelkeltében)

A Baranec délkeleti gerince a mellékcsúcsokkal

Egy púp a Baranec mellett lavinanyomokkal - nem ritka errefelé

Pillantás 1900 m körülről nyugat felé, háttérben a Prislop (2141 m) és a Banikov (2178 m)

Kilátás a Baranec csúcsáról északra - Nyugati-Tátra főgerinc

Keletre a Magas-Tátra, előtte a Nyugati-Tátra két észak-déli mellékgerince

Öregasszony fejfedővel

Márti élete 3. 2000-es csúcsán

A Baranec északi gerince a Smrek (2071 m) púpjával

Who needs more?

...

Másnapi célunk, a Király-hegy

Hőségriadó

2011-10-20T21:17:00.002+02:00

A deres utcára kilépve örültem a rajtam lévő és a bepakolt ruháknak is - bizony hideg van- de a work less, climb more projekt nem várhat. A hajnali indulás után csak csak bemelegszünk, összefutva a másik kocsival 6an indulunk Románia felé. A 'révi völgybejáratnál az árnyékban 5 fok körül járt az idő, így szedjük a lábunkat fel a teraszra. Meglepetésünkre itt a ragyogó nap ereje és a völgyben felszálló meleg levegő miatt 20 fok körüli, vagy afeletti hőmérséklet alakult ki a szélcsendben - SZUPCSI!
Kecskeméti Sanyival sorban melegedtünk az utakban, ismerkedve a hátsó szektorok még nem mászott darabjaival. A rendelkezésre álló, átlagban kb. 6+ os kínálat elegendő elfoglaltságot nyújtott, nem gondoltam volna, hogy félmeztelen mászóka lesz belőle. Szerencsére elég jól mentek a dolgok, sikerült fél mozdulat híján egyben mászni a Gama-t (7), illetve os az Alfa-t (7) és a Blade-et (6+). A nehézség itt már variál, több út valóban annyi amennyi ki van írva, de alá és fölészámozás is előfordul. A terasz sarkánál lévő utakat is beleszámítva (8 és 10 közötti nehézség!) összesen 40 út várja a felránduló mászókat. Jól elfáradva indultunk haza, de szerencsére Sanyinál volt lej és gálánsságának hála sörünk is került - nagyon jó nap volt!!!

Mászott utak: Athos 6 (rp), Porthos 6- (rp), Aramis2 6- (rp), Cardinal 6+ (os), Negativ 6 (os), Konkurs 5, Gama 7, Alfa 7 (os), Omega 6 (rp), Blade 6+ (os), Matrix 6/6+

Alattunk a Körös

Endre egy 6- t ostromol

Peti egy 8/9 ? útban próbálkozik

A Cardinal bevágása - szép kezdés

Sanyi egy Omist idéző ötösben

Ősz

Egy régi cimbora - Bihari szaktárs is velünk tartott

Alfa-Omega

2011-10-17T12:32:00.001+02:00

"– Nagytatus, ha képes összekapni magát egy rövid időre, akkor árulja el nekem, hogy mi a Föld? Érti?

Gondolkodott már rajta? Hogy mi a Föld? A Föld, ez a teniszlabda, ez a narancs, tudja? Kicsi vékony héja van, tűz fortyog alatta lent a mélyben, és az egész őrülten forog egy nagy óriás tűzgömb körül, tudja, tűzgömb, és közben robog, őrülten rohan, rohan egy világnak nevezett fekete kukába. Mi meg fejjel lefelé lógunk rajta, lógunk bele a mocskos szemétbe.

Laca: – Figyelj már, pénz kéne? Pénz kéne?

Kapa: – Bizony.

Laca: – Sok pénz, jó sok pénz. Nahát akkor miért nem erről beszélünk."

részlet Jancsó Miklós: Anyád a szúnyogok c. filmjéből

Egy újabb "szelet" Bükk

2011-10-16T17:23:00.018+02:00

Imrével és Mártival séta (~20km) a kissé csípős árnyékban és a meleg napsütésben Hámori mászással kombinálva - szép volt! Láttuk a Bükkszentkeresztre 'Szentlászló felől felvezető szerpentint őszi díszben (ezen fel - és gondolom le - autózni is egyedi élmény hazai viszonylatban, gyengébb gyomrúaknak és leszorítástól tartóknak nem ajánlott:), a dorongosi víznyelőbarlangot, a volt gyertyánvölgyi Huta település maradványait, a Hór-völgy felső részét és a humoros nevű, de annál vadregényesebb Sügér-völgyet is!

Mászott utak: Kisháromszög közép V, Kisháromszög DT VI+ (tr), Keménykalap V+, Kari útja VI

Szellemfalvak még

Papirusz-csúcs/Stanislawski bevágás (IV)

2011-10-04T15:04:00.004+02:00

A már-már nyárias időjárás és hómentes tátrai ősz arra sarkallt minket, hogy tegyünk még egy túrát a legközelebb eső gránit-mászómekkába. A családi és egyéb programok miatt a kissé szokatlan vasárnap-hétfő lett az esemény időpontja, ebéd után ki is szaladtunk a célállomáshoz. A partikat Tündi-Levente, valamint Imre és én alkottuk, a Fehér-víz völgyében ismét hamar felértünk. A Zöld-tavi ház előtti padra hanyatt vágódva csodálatos látvány tárult szemem elé: a csillagos égbolton erősen fénylett a Tejút, "összekötve" a Bélai-Tátrát a Wéberrel, majd mindezt egy méretes hullócsillag is megspékelte. Evés-ivás (Saris barnasör :) és kalauzfényképezés után nyugovóra tértünk, bár kiderült, a házi kalauzgyűjteményben sincs topo a másnapra tervezett Puskás-pillérről (V)és Tatarka féle variánsáról sem (V+) (egyaránt Papirusz-csúcs 2434 m). Fekvőhely ismét a matraclágerben került, most sajnos kissé nyűgös alvással, de csak eljött a hajnali 5 óra.
Kis készülődés után a tó partján elhaladva a Nagy-Papirusz völgy felé vettük az irányt, melynek katlanába a Zöld-tóba Ny-ról lezúduló vízesések mellett lehet feljutni (láncok, I). A völgy falait D-felé nézve a Wéber, a Késmárki-csúcs, a Lomnic, Ny-i irányban a Fecske-torony, Zöld-tavi-csúcs alkotják, míg É-ra pillantva a Papirusz-tornyok és a Papirusz-csúcs alkotja. Ez az impozáns csúcsokból (falakból) álló együttes látvány hátunk mögött a kelő nappal, a Bélai-Tátrával, a Zerge-csúccsal és a Karbunkulussal kiegészülve varázslatos élményt nyújtott. A felmenet megerőltető, a Papirusz-csúcs tövét két és fél óra alatt értük el, a vége felé egy sziklás háton is átkelve (I-II) de ez csak magánszorgalomból történt :) A fel és lejövetet ez a kép érzékelteti a legjobban.

A fal alatt kiderült, hogy az ufók elvitték Imre beülőjét, így kérdőjelek közé kerültünk - volna! Imre először lemondott a mászásról, mondván felmegy a Zöld-tavi csúcsra, de végül meggondolta magát. Javaslatomra egy könnyebb, mindkettőnk számára lazán teljesíthető útba szálltunk be (részére egy heveder segítségével mellbekötőt készítettünk) - Tündiék pedig maradtak a Puskás pillér Tatarka féle variánsánál. Az utakról infó ITT - több mászásról van topo, de emellett csak távoli falfotók, szlovák leírások, vagy a Komarnicki féle könyv áll rendelkezésre az utak többségénél.

Az általunk mászott Stanislawski bevágás (IV), akárcsak a fal központi részének többi útja 200-220 m, ezt 4 hosszból (40m, 60m, 35m, 55 m, majd 20m II a csúcsig) abszolváltuk. Az út a déli fal bal oldalán indul egy táblán fel, majd egy bevágásrendszeren át éri el a csúcsra vezető pillért. (Lilával az út hozzávetőleges vonala)

Imre mellhevederére tekintettel engem nem testről, hanem megfelelő standról biztosított, én pedig simán felbiztosítottam őt másodban. Az út könnyed nehézségű (párszor IV és IV-, általában III - ezért is vállaltuk az előzőleg leírt módszert), néhol kitett, többségében pedig rendkívül szép grániton vezet bámulatos környezetben. Kiépített stand csak a végén van ahol összefut a pillérről jövő utakkal, lentebb nagy hevederekkel tömbökről lehet biztosítani, köztesként pár régi szeg van (3-4 db). A mászás 2 óra 15 percet vett igénybe, Tündiék valamivel több mint 3 óra alatt értek fel a jóval nehezebb és elmondásuk szerint izgalmas "Direkt pillérből".

A szép tiszta idő minden igényt kielégítő panorámával örvendeztetett meg minket (a legmagasabb pont a Vörös-tavi csúcs):

A lefelé vezető út odafigyelést igényel, a Fekete-tavi hát széles vonulatán vezet le, de a csúcs alatt és a Nagy-Papirusz-völgybe való közvetlen lejutáskor törmelékes és/vagy meredek, füves I-II lemászásokat tartalmaz, emiatt rossz időben veszélyes lehet! A lemenet közben bekukkantottuk a Motyka-kéménybe és kissé lejjebb egy törős kuloárba is, amin valakik egyszer már leereszkedtek (heveder, maillon - nem nézett ki jól ;) - de mi tovább követtük a kőembereket. A lefelé út 2 óra 15 perces volt, így jól esett a bableves-sör-tea kombináció a házban. A beülő rejtélyére nem derült fény, valószínűleg a reggeli pakolászásnál hagyhattuk el valahol. Az esti fényekben, feledve napközbeni kiszáradásunkat (nyárias, meleg idő volt egész nap!) legyalogoltunk a kocsihoz és hazavágtattunk az Alföldre. Az eredetileg tervezett út maradt a tarsolyban, de sikerült egy szép úton egy újabb tátrai csúcsra feljutni, le és felmenetét, valamint a fal struktúráját megismerni - gyönyörű túra volt! A falon legalább további 3-4 út (Cesta Solickeho V+, Puskas-pillér V+, Motyka kémény V, Prostredné vhlbenie V-) vár még megmászásra - álmodozásra fel!

Reggeli ámulat

A beszálló tábla

Az út 2/3 részénél

A végső hosszok egyike

A könnyű gerincszerű befejezés, ahogy a csúcsról látszik

The next one please ;)

Keleti-Zerge-torony/Klima-Linhart (V) + bónusz

2011-09-14T17:34:00.065+02:00

Munka rövidítése után robogunk Imibával a Tátra felé - a projekt neve változatlan: ismerkedés a Magas-Tátra klasszikus útjaival. A régóta nézegetett Keleti-Zerge torony (Zeruchova veza Vychodna) volt az úticél, slószolás után kaptatunk felfelé a Fehér-víz völgyében, a nap lassan nyugovóra tér, mi pedig felpörgünk. A zsákok kissé húzzák az ember vállát, de a versenyszellem nem ereszt, előzgetjük a felfelé haladó sporttársakat, míg végül egy csoport keményen utánunk indul - ezt nem tűrhetjük :) Izzadó homlokkal, de pár pillanattal megelőzzük a bottal csattogó szlovák srácokat, az egész másfél órás rohanásnak persze nem volt semmi értelme, mégis jót nevettünk később. A lenyugvó napsugarak vörösre festik a völgybejáratot, a délutáni eső párája szétoszlóban van, hála a modern kor előrejelzéseinek, bízhatunk a másnapban. A házban hamar sikerül szállást intézni a kissé már illuminált "főnök" sráctól (5 eur - "do you have a sleeping bag?") és működő telefonszám is kerül: +421 911 552 419 (ebben a Szlovák előhívó is benne van..
A szűk, tetőtéri, 25 másik személlyel megoldott matracos alvásnak kimondottan örülök. A másnak nyomorúságos és pocséknak tűnő odú egy mászónak maga az ajándék - mit meg nem adnánk néha egy ilyenért a zsúfolt autóban kukacoskodva, vagy egy nyirkos autópálya-asztal alatt lapulva. Az óra ötkor kelt, elsőkként hagyjuk el a házat némi eszegetés után - az idő már csípős, jön az ősz.

Kiszemelt utunk Klima és Linhart munkája (V) 1981 augusztusából, a falszakasz kevésbé ismert útja a népszerű Könyv-út (V, Kniha) és a szép táblájú Korsvoldov tanec (VII) mellett. A gerinccel együtt 200 méter hosszú az út, a skiccen kívül nem sok info került róla, egy korábbi levelezésben csak azt tudtam meg róla: "szimatra másztunk, sehol nem haladja meg az V-VI nehézséget". Az út vonalvezetése leginkább az alábbi képen (10es út) követhető:

forrás: tatry.nfo.sk

Az első két hosszt egybe másztam (58m), ez odafigyelős kötélvezetéssel megoldható. A névleges második hossz áthajlása szép feladat V+, itt találtam az út egyetlen "fix" köztesét, egy félig kiálló szöget. A hossz végén stand nem várja a "dolgozót" de friendekből és ékekből építhető. Innen indul a legszebb rész, izgalmas, kitett és figyelős, a legjobb tátrai mozdulataimat tartalmazta eddig. Az út általános jellemzője, hogy a nehezebb helyeken kis repkók vannak, vagy táblásodik a hely, azaz a köztesek ritkásabbak, nő az izgalom. A szép él megkerülése után (V+ megvan) élménymászással érjük el a fal felső részén lévő, sok utat egyesítő fix standot (55 m, kötéltörés elkerülhetetlen). A gerincen innen két könnyű 50es hosszal érjük el a fal tetejét a gerincen (II-III), majd balra ereszkedhetünk le egy néhol szűk kuloárban (4x50 m), félkötél és odafigyelés szükséges, a kövek akarva akaratlanul lehúzhatók. Ha már egyszer végigereszkedtünk rajta, megértjük a fix ereszkedőstandok kiépítőit a gerinc kezdete előtt :) A mászás 3 órába, az ereszkedés + 1-be telt nekünk - az út leginkább egy jó (főleg kis és közepes) friendsorral és egy jó éksorral mászható.

A cuccokhoz méter pontossággal visszaérve kis étkezés után kimásztuk a gyönyörű első hosszt (kb. 55 m) a "Vých. Ž. veža pravým žlabom" (V,hore III), alias Bocek-Krajňák útból (9-es számú). A tábla jobb szélén, majd közepén egy kimondottan szép ferde repedésen kell felmászni kb. V/V+ ért - ahogy a német mondja :"Ein Muss". A hossz végén két új ragasztott nittből ereszkedhetünk le, vagy mászhatunk feljebb az előbb említett kuloárban - nem ajánlott :D

Mindezt elvégezve a rövid sütkérezés és egy páros útbaigazítása után lementünk a házba, ahol a sör és bableves (nagyon császár!!!) után lefelé vettük az irányt. Természetesen muszáj lesz visszajönni, hiszen a Karbunkulus, a Wéber, a Papirusz és más csúcsok (pl. a Fehértvai D-i fala!) várnak bennünket.

Special thanks to: Béres Janó, Solymári Dániel

"...kiugrom az ágyból, a barátom már vár reám"

Az első izgalmak után

Előttünk a tábla és az él balra (kaller 3. hossz)

Ebből a nézőpontból sem csúnya

Imre1

Imre2

Imre3

Már a gerincen

Az ereszkedőkuloár

Imre feje felett balra a Bocek-Krajnák tábláj, jobbra a Klima-Linhart

Dél-Bükk/Hór-völgy

2011-09-11T09:34:00.034+02:00

A meleg kora őszi szombaton régi cimborákkal indultunk a Bükk déli része felé, hogy kevésbé ismert részeket fedezzünk fel. Márti, Imre, Máté és Anitta volt a társaság, a kocsit odafelé én vezettem, de így is odaértünk :) Cserépfalura. A templomtól egy kávé után a falu feletti dombon átvezető tanösvénynek láttunk neki, a felfestés hagy maga után némi kívánnivalót...mindenesetre a tufába vájt hajdani barlanglakások, bányaudvarok és a kilátó megéri ezt a kis kört, főleg, hogy még egy szüretre is "rátévedtünk". Az Ördög-torony csinos kis tűje után áttértünk a Hór-völgybe, mely az ország egyik leghosszabb völgye, néhol egészen összeszűkül. A jó hangulatú felmenet során egy bányaudvarban meguzsonnáztunk, Mátéval megidéztük az ősemberek szellemét, amit a többiek nem kultiváltak túlzottan. A BNP kutatóháza és az oszlai tájház között található az egykori kiváló debreceni botanikus (világjáró, fotós, hegymászó) Less Nándor emlékoszlopa is. Nándor kínai, himalájai, afrikai fotóit elsős egyetemistaként (és később is) leeső állal nézegettem a kollégiumi díj befizetésével járó sorbanállás közben közös lakhelyünk falain. A völgy oldalában, az odvasbükki úton át jutottunk fel Ódorvárra, amely egy kora középkori erődítmény volt ma már alig fellelhető falszakaszokkal és kiváló kilátással. A levezető útba már csak egy kis kóválygás csúszott bele, plusz a Suba-lyuk megtekintése, mely egyik leghíresebb ősember-lelőhelyünk. Cserépfaluban némi szaksegítség (vörös orrú "sétáló" bácsi útbaigazítása) révén eljutottunk a pincesorra, ahol finom vörösborokat kóstoltunk a jópofa borász polgármester! idegenvezetésével.
A túra hossza 24 km volt kb.450m szinttel.

Ámerika

A majom függeszkedik

Cserépfalu

Ördögtorony jump

Ennél szebb domborművet ritkán látni - priceless kismormotával (?)

A bükki vérnyúl első ismert ábrázolása

Ódorváron

Odour-vár 2

A nemzetközi helyzet

2011-09-08T11:09:00.001+02:00

Az őszi szezonnyitás második eleme egy Körösrévi túra lett, Levente, Rozi, Szilágyi Attila és jómagam részvételével. A meleg miatt a Körös partján lévő utakat nyomtuk (Peretle Pesterii 1-2-3). Elsőként a Surpriza mászása jött, majd ráugrottunk a Pókra (7+/8-) aminek nem csaka tetőáthajlása, hanem a kiszálló táblája is ígéretes (összesen kb. 25m). A jól nittelt útban pp indult Levente, sok beleüléssel felnyomult, majd én is tettem egy próbát, de a tető megállított (függeszkedős részek) - atom projekt lesz...Innen a nehéz és trükkös 6+ 7+ utakat tartalmazó híd melletti részhez mentünk és jól elfáradtunk :) sikerült megismerkedni az Iedera 7- nevű úttal is, szép, a stand akasztása pedig a szektorhoz méltán mókás :) Az Argila második mászását egy kitörött fogás színesítette, de csak a seggem egy kis pontja bánta a falra fordulást :) Végül, hogy kivégezzük magunkat a vasút melleti ún. Noname vasutas reibung-ra mozdultunk rá, ami ismét kiment, most a kunsztban kevesebbszer beleülve. A nehézség tuti megvan 7+ a kő pedig gyönyörű. A hazaút ismét jó hangulatban telt, sokat leszünk errefelé ősszel/télen is!

Mászott utak: Surprisa 5+/6-, Pók (kísérlet), Chinoitorul2 5+, Iedera 7- (2x), Pocalul 7- (2x), Argila 6+ (2x), Noname vasutas reibung 7+

Képek később

Számháború 'kő-n

2011-09-03T12:34:00.001+02:00

Ezen a hétvégi napon érdekes szervezkedések után a jó idő ellenére le kellett mondanom a Tátráról, pedig a Zerge-torony nagyon kívánatosan kacsingatott az előző hétvégén. A végleges helyszín is reggel dőlt el a kocsiban, végül nem bántuk meg, hogy a hűvösebb zempléni Sólyom-kőre esett a választás. A hangulat szokás szerint jó volt, a társaságot Kecskeméti Dottore, Tündi és Lev képezték. Mi terápiás felzárkóztató mászást terveztünk, Leventéék becsúsztattak keményeket is (Zöldsport VII- pp!, Kamikaze etc.). A reggeli célként elhangzott minél több út mászása be is jött, sikerült 20 utat mászni a könyebb fokozatokban 10től 17ig. A hangulatot csak egyszer zavarta meg a tetőről dobálózó gyereksereg, illetve a délután érkező szlovák partihangulat (ezúton is üdvözlet a kéjgázos ? hölgynek aka Vihogová).

A nap végeztével hazaporoszkáltunk, Hejcén ismét találkozva a korábban csak nyomokban fellelhető alkesz-zombi brigáddal ami már úgy tűnik csapatos jelenség. Egy biztos, a karvaly itt nem él, a vitás faj a "sasnak a utódja".

Mászott utak: Moha & Páfrány V (2x) direkt V+ (1x), Sárvári Nusi IV+ (2x), Tour-mix V+, Magnifico VI (rp), Törpék V+ (tr), Favágó VI (rp), Ikerfás V+, Hátsó kémény IV+, Hátsó áthajlás VI-, Hordó bal V+, Hordó jobb V+, Frodó V-, Piskóta III+, CDS V, Noname kémény IV, Kopaszkutya V, Velorex V

Tátra trekk és felderítés DK Szlovákiában

2011-08-29T10:36:00.004+02:00

Mártival és Kecskeméti Sanyival a Tátrát céloztuk meg ezen a hétvégén. Szokás szerint Milosnál szálltunk meg (7eur) Nova Lesnán, másnap pedig korán (6 h) elindultunk a Fehér-víz völgyi parkolóból. 2 óra alatt a Zöld-tavi háznál voltunk, ahonnan 11 felé értünk a Fehér-tavi csúcsra (2229 m). Márti ezzel ügyesen feljebb srófolta magassági rekordjár és teljesített egy magas-tátrai szép csúcsot kalauzidőn belül! Az időjárás pazar volt, a kilátás korlátlan (még a Krivánt is lehetett látni) - leginkább a Bélai-Tátra tetszett. A lefelé út közben természetesen nem maradhatott el a Madarske gulas és a Buchty na pare sem + ser :) Itt találkoztunk Ercsey-Orbán Petivel aki éppen visszatérőben volt a Wéber É-i fal szólóból - elismerésünk! Lefelé lilára faltuk a fejünket áfonyából és némi sörözés után nyugovóra tértünk.

A másnapi rosszabb idő miatt a Szlovák Paradicsomba mentünk el (Slovensky Raj) és felkapaszkodtunk a Sucha Bela vízeséses, szurdokos útján (láncok, létrák..stb). Hazafelé Dedinky környékén beépítettünk egy kilátópontot, előtte egy magashegyi legelőt (természetvédelmi terület rengeteg ritka növénnyel), illetve a Szlovák-Karszt-on a szilicei jégbarlangot, ami igen bámulatos meglepetés volt (pl. drasztikus hőmérsékleti inverzió). Ezt a környéket minden tátrai útkor "átrobogjuk" de igazi "fajmászóhoz" méltón sosem álltunk meg nézelődni...érdemes! A tél beálltával biztosan teszünk ide egy karsztfennsík-túrát és megnézzük a hízott jeget is + a látogatható gombaszögi barlangot, amely világszinten is egyedülálló szalma-cseppköveivel és az általam is kutatott Diplopoda-k ritka barlangi fajaival :) várja a népeket.

Szép időben mindig öröm megpillantani a Tátra csúcsait és gerinceit

Talán a legszebb tátrai völgy

Amit nem lehet megunni: a Karbunkulus-torony

Ebben nem volt hiba :)

Felmenet a Fehér-tavi csúcsra - balra a Karbunkulus és az Englisch-csúcs, háttérben a főgerinc a Fehér-tavi csúccsal, jobbra a Zerge-tornyok

Előtérben a Kék-tó (Bélase pleso), háttérben a Fehér-tavi csúcs tömbje (vannak rá mászóutak, jövőre kéne egy kör :)

A főgerinc mellett, kevéssel a csúcs alatt

A Bélai-Tátra

Sanyi self-made kepiben büntet

...

Slurp

Dédes hétközben

2011-08-24T12:33:00.003+02:00

Mivel Dédesen a korlátozás és a hőmérséklet főleg őszi mászást tesz lehetővé, így elindultunk négyesben (Tündi, Lev, Cseke Atilla). Én Atillával másztam, akit eddig nem ismertem, jó volt tőle érdekes dolgokat megtudni a hazai mászás korábbi évtizedeiről (Egri Alpin Club) és mászásairól - jelenleg visszatérőben van. Amolyan bemelegítő jelleggel másztunk, először a Reibung-falon majd a Nagy-falon - menet közben eligazítva egy a törmeléklejtőn "feltévedő" zavaros leányt. Tündi és Levente a hely szép heteseit gyűrték. Hazafelé sörözés és lángos is belefért Egerben - jó móka volt!

Mászott utak: Bal út V+, Középső út VI+ (2x), Jobb út IV (cl), Jobb bevágás V, Pozsonyi emlékút VI (2x), Repülős VII- (tr), Gyökerek VII (tr), Rövid vágta VI (2x)

Illusztráció később.

Hámori arculcsapás avagy a low fitness

2011-08-10T10:33:00.004+02:00

Hétköznapi, munka utáni mászásra indultunk ketten Atillával, a kisebb nyári kihagyások után emelni a kondíciót. Szó se róla, a "kemény, mint a fagyott kutyaszar" (K.S.) mondás most nem állta meg a helyét, keserves kínlódás vette kezdetét a keményen számozott utakban - vergődtem/tünk becsülettel. Végül leszállt a nap és hazacsorogtunk a Zsigával, ami némi indexlámpa és aksiprobléma extrával spékelte meg a hazatérést.
Köszi Atilla!

Gerinces

Mászott utak: Keménykalap V+, Gerinces VI (2x), Pihe V+, Kari útja VI, Elasztikó VII (tr), Pillér IV+

forrás: www.hszjse.hu

Szilvás-Pisztrángos

2011-08-05T10:26:00.001+02:00

Mártival nyaraltunk ezen a hétvégén. Vonattal a Debrecen-Eger-Szilvásvárad útvonalon pénteken eljutottunk a szilvásváradi kempingbe (csak erős idegzetűeknek - kb. 1978 óta változatlan színvonal magas áron ;) Az elvileg pisztráng napokat ígérő településen pisztráng volt dögivel (ettünk is kétszer :), fesztivál kevésbé. Szombaton szépet túráztunk a Szilvásvárad-Bél-kő-Őr-kő-Cserepes-kő-Istállós-kő-Szilvásvárad (~22 km) útvonalon és még boroztunk is (egri borvidék termése :). Vasárnapra a hazaút és Eger látnivalói maradtak - a hatalmas csalódást keltő egységek (múzeumok, vár, étterem stb) a hazai turisztika legalját jelentik (minőség, árképzés, lehúzás...), pedig a potenciál óriási!

Hazánk egyik legnagyobb tájsebe, a Bél-kő

Cserepes-kő Pelekutató Állomás

Az egri ceruza

Bükktrekk

2011-07-29T18:19:00.002+02:00

Ezen a szép, eső utáni napon (szo.) a Magos-kői barlangszállásra mentünk, majd ott Sámándobosokkal és általunk sütött szalonnával/kolbásszal találkoztunk (ez utóbbi jobb volt :) A barlangszállás kicsit szűkös és hangulatában nem éri el Cserepes-kőt de jól elszórakoztunk. Másnap reggel Imre és Sanyi Örvénykő felé vették az irányt, mi Mártival körtúrára indultunk az Aranylépcsőn le, majd fel Szentlélekre, onnan Látó-kő, Odvas-kő, majd Örvénykő jött. Az esők után mindenütt sok víz volt, a csermelyek és források bőven ontották vizüket. A szentléleki kolostorrom után a Turistaparkban kávéztunk, az igen szép helyet és szívélyes házigazdáját ismét csak ajánlani lehet!
A "kövek" után beértük Sanyiékat, akik már benne voltak az örvénykői mászókában. Kis szusszanás után kimásztam a Tű-fokát, majd egy sajnálatos extra program zavart meg minket (baleset). Társaimra nagyon büszke vagyok, mindenki tette amit képességeihez mérten tudott.

Küzdelem a gumi(nő)matraccal

Barlangszállás, Imre látni sem akarja

Bankkártyát végül nem használtunk

Látó-kő

Szentléleki kolostorrom

Kutyulare

Vízesés a Bükkben

Sportmászóhelyek Cortina közelében

2011-07-24T09:07:00.033+02:00

Endre bátyóval a Dolomitos mászások között 1-1 napon elruccantunk két mászóiskolába is, a kallerért (Roberto Casanova! Arrampatica sportiva a cortina d'Ampezzo) köszönet illeti Burai Pétert és Enyedi Nórát.
A rengeteg klasszikus és sport jellegű nagyfalas út mellett Cortina közelében sok kisebb sziklafal is található a legkönnyebbtől a 8a+ ig (azóta 8b és 9a is :). Egyes esetekben a két előbbi mixelődhet is, pl. a Cinque Torri-nál alpin környezetben sportmászhatunk, ha kedvünk tartja. A környék mászóhelyeiről német nyelvű összefoglaló is fellelhető.

Első alkalommal a beszállást lefelé (! egy szerpentin kanyarjából) értük el. A hely neve Campo e Volpera, a sziklák 10-15 percre vannak. Többségük kompakt mészkő - tábla és áthajlás dívik minden mennyiségben. Ami feltűnt: a kiépítettség olyan, mint az olaszokról alkotott általános közhelyes kép: bizonyos utak tökéletesek, de némelyikben sorozatban volt még merülőforraló és stand köztesnek, vagy mindez kombinálva, de összességében meg voltunk elégedve. A nehézségek közül az 5-ös és a 6a közötti dinamikus átmenet tetszett, volt 5+ ami nem ment elsőre, de érzésem szerinti valódi 6a-t is sikerült os mászni...A kemény srácoknak több 8a is rendelkezésére áll, a hely jó hűvös.

Az itt mászott utak: Kull 5+, Tom tom twist 6a (os), Kull 5+, 3X 5+ (vigyázat, pocsék), Mery 6a (ütős :), Grizzumc 4

Nyami nyami

Tom tom twist 6a

A menü

Das ist gejzír

Egy másik alkalommal rövid időre a Marmolada panorámával egybekötött, szép kompakt kövű táblákhoz ugrottunk le - Crepe de Oucera bassi volt a hely neve. Az utak többsége 25, de inkább 30 méteres, a 60-as kötél és sok köztes szükséges alapfelszerelés. A köztes biztosítóhelyek sűrűn vannak elhelyezve, de nem ritka a motoremelő és a házgyári cucc. Csak néhány utat másztunk: Fun Tomas 5+, Ochiti pochiti 5+, Gommapiuma 5, Promenade 5 - ezért a fokozatért sokszor mászni kellett ;)

Dolomitok 5 - Piz Ciavezes/Kleine Micheluzzi IV+/V-

2011-07-22T13:25:00.000+02:00

Piz Ciavezes (2831 m) déli fal, Kleine Micheluzzi IV+/V-

első megmászók: Luigi Micheluzzi, Piero Slocovich, 1928

mászóhossz: ~250 m, 6 kötélhossz

kalauz: mi a Köhler-Memmel féle Kletterführer DOLOMITEN c. művet használtuk, ami helytállónak bizonyult, kivéve az "ausreichend Zwischenhaken" mondatot (33-34. oldal) Útváltozat kalauza

felmenet: a Sella-hágóba vezető út melletti parkolókból a jól látható falszakasz alá több ösvény is vezet (10 perc). A mi kalauzunk szerinti beszállás egy vályún át vezet jobbra könnyű terepen, amiben egy fixkötélen való lemászás is benne van, eső után vízesésben :)

jelleg és biztosíthatóság: könnyű, de igen kitett mászás főleg nehezen biztosítható táblákon ("Steile Wand und Risskletterei"), nagyobb runuoutok lehetnek, a tájékozódás a rámpa után rutint igényel. A standok benthagyott (cementált)szögekből állnak, köztesként összesen 5 normálszög áll rendelkezésre...Biztos ötös, vagy nehezebb elölmászót igénylő, szép és népszerű (!) út.

lejövet: a falat kettévágő párkányon ("Gamsband") balra egy ösvényen, majd kisebb klettersteig szerű lemászások után a Ciavezes és a második Sella-torony közötti falszakaszon gyalog+lemászva/ereszkedve le. Kb. 60-80 perc.

A hosszú mászás másnapján némi szedelődzködés után bosszankodva tepertünk az utolsó feladat alá, sokan beelőztek, míg a parkolóban reggeliztünk. Szerencsére mint kiderült, a többség a bergsteigenes variánst nyomja, így mi egyedül maradtunk a beszálló vízeséssel és később is csak egy partival találkoztunk előttünk.

A mi utunk

És környezete

Miután immár rutinosan átértünk a zuhanyon, folytattuk a mászást a könnyebb terepen. Később a 4. 5. és 6. hosszokban, ahol hirtelen nagy kitettség és kevés köztes lett a kísérőnk, alattunk és mellettünk grandiózus kulisszák tűntek fel, a tér kitágult. Az egyik nehezebb résznél örömmel akasztottam a kompaktabb tábla félig kilógó szögébe, majd nagy csimpaszkodók után lihegve folytattuk az utat. Kicsit feljebb beértük a francia csapatot: Tomá vagy Mátyiő, valamint az apja (?) - aki cirka 65 éves volt - tolta előttünk.
Sajnos minden jónak vége szakad egyszer, a kissé rohadtnak kinéző, de valójában egész fix kövű bevágás/áthajlás kombinációjú, ötös felé tendáló utolsó hossz lezárta a mászásainkat a Dolomitokban (3 óra). A kiszálló párkányon napfényben fürödtünk, csókát etettünk, élveztük a Pordoi látványát és figyeltük, hol lehetne még majd egyszer felsurrani rá...Az alpin jellegű, odafigyelős, de nagyon szép lemenet után elégedetten ültünk kocsiba és indultunk haza - ez jó mulatság volt!!!

A fal oldalnézetből

Srácok a Schubert (VI) útban, Endre a 4. hossz környékén

A 4. standban - szellős :)

Endre kiszáll

Édelvejsz

Jutalom

Barátom, háttérben a "skalp"

Ereszkedés a Sella-tornyoknál

Alpin beszálló :)

Lemenet

Und hazamenet

Dolomitok 4 - Piz Pordoi/Dibona IV+

2011-07-21T09:20:00.000+02:00

A kedd reggeli (07.19.) mászás után még jöttünk mentünk egy sort, majd visszatértünk a kempingbe és összepakoltunk - sajnos egész éjjel esett, így szemerkélésben autóztunk át a Sella-hágó környékére. A Pordoi-hágóban keményen beütött az idő, friss hó mindenütt. Álmaim fala (2009 ősze óta tervezem) nedvesen és borúsan pillantott rám először élőben...le voltunk lombozva, különösen én. Kora délután elő-előbukkant anap, így felrohantunk a Piz Ciavezes alá, hátha "gyorsan" ki tudjuk mászni a Kleine Micheluzzi-t, de csak falnézegetés lett belőle a vízesések miatt. Este (07.20.) már biztatóbb volt az idő, így izgalommal telve pakoltuk össze felszerelésünket, ami energiaszeletekből, folyadékból (1,5-2 l Isostar/fő), bivak és hálózsákból, elsősegélycuccból, valamint esőkabátból állt + a slósz. Korai kelés után szép reggelre (07.21.) ébredtünk, indulhat a nagy kaland...

A túra előzetes tervezéséhez nyújtott segítségért hálával tartozom Kővári Attilának, illetve Nagyváthy Jánosnak.

Piz Pordoi (2950m) északnyugati fal, Dibona út IV+

első megmászók: A. Dibona, L. Rizzi mit G. und M. Mayer 1910

mászóhossz: ~850 m, 22 kötélhossz

kalauz: internetről csórt kallert használtuk Térkép, Áttekintő kép és Kalauz - alsó rész + Kalauz - felső rész + Olasz leírás és extra fotók + Olasz leírás 2

felmenet: az ÉK-i fal alatti (bivakolásra kiválóan alkalmas) parkolókból (Pian Schiavaneis) túraösvényen, vagy a morénán fel a fal aljáig. Beszállás a már lentről is jól látható háromszög alakú kiugrás közepén egy vályúszerű falszakaszon, kőembernél.

jelleg és biztosíthatóság: könnyű mászás rámpákon, bevágásokban és kéményekben, ezek közül csak egy szűkebb szakasz van a felső részen. Az alsó szakasz kulcshossza egy tábla, inkább a IV+ felé tendál, a felső kulcs-kéményrészt egyes kallerok V-re is adják. Standok az alsó szakaszon változó állapotú normálszög(ek)ből/cementált vasgyűrűből (ld. a Szédítőn :)/kőtömbökből állnak. A felső szakaszokon saját homokórákból építhetők - ezekből általában igen hosszúak kellenek. Köztesek: néhány normálszög, 1-2 kötélgyűrű volt, a felső szakaszon egyre ritkább (2-3 db/ 200 m :); köztes biztosításra hosszú hevederek és hexek használhatóak a legjobban. Az út vonalvezetése viszonylag egyértelmű, a felső párkánynál a kiszálló kéményeket kerestük egy darabig.

lejövet: a csúcsról túraösvényen le a parkolóba (leírások szerint 2h), vagy 17:00-ig a Pordoi-hágóba levivő felvonóval, innen gyalog/stoppal vissza a parkolóba.

Az útba (ekkor még nem teljesen felfogva, hogy ez egyben Endre születésnapja!) 6:40-kor szálltunk be, az első két hármas vályúszerű hosszt szólóban másztuk, majd bekötözködtünk és elindultunk. Szépen faltuk a hosszokat, valahol az 5. környékén megközelített minket Tomá és Mátyiő, két francia gyerek, akik lehagytak minket a 10. környékén, de előnyük a felső részen szertefoszlott, mert nem találták a kivezető kéményeket. Endre szépen követett, a tempó amit nyomtunk nem volt lassú :) enni és inni csak a standokban, biztosítás közben lehetett, fotó nem sok készült. A falon viszonylag kellemes 5-10 fok körüli hőmérséklet volt a kísérőnk. A falat kettéválasztó törmelékpárkányra érve rövid tanakodás után (felhőgyülekezés) a továbbhaladást választottuk. A felső szakaszhoz vezető utat ismét szólóztuk (most látom egy kallerban, hogy IV- :), majd jöhetett a fekete leves...szó szerint. A kéménybe beszálló fekete folyás most egy vízesés volt, lévén 2600-2700 méteren jártunk, így a friss hólé bőven adott utánpótlást. A beszálló 10 méteren egy zuhanyzós speed solo után át is értem a frissítőn, előttem Mátyiő is szívta a fogát rendesen, innentől végig szinte együtt másztunk. A kiszálló ferde kéményrendszer szép és kitett, különösen élvezetessé a feltámadó eső, jégeső és hódara tette. A szűk kulcsrésznél érdeklődve figyeltem lépőhurkos A0-jukat, de a zsákomat az itt található szögre akasztva, pofámban a vízpermettel csak kiment szabadon.

A szakaszról jó kis leírás van ebben a szép cikkben: "Right before the moves was a beautiful scene: a prettily framed panoramic window in the dark chimney opened to a golden scene of South Tyrol. A session of thrutching and cursing to enter the bomb-bay followed, my feet pinwheeling in the air, with my chest and shoulders lodged in a dank passage. A good piton protected the moves, and could make it easier if aided. In three books I saw this bit rated from a blithe 5.6 (IV+) to a stout A0/5.8 (A0/V+). Danno was the picture of indignation when he flopped to the belay. "Man, that was just...not cricket!" He now tells a hilarious story of me calmly offering helpful advice and giving (less helpful) slack to aid his progress, all the while his feet are above his head and his heart is about to burst."

Ha nem siettünk volna, talán élveztük is volna a kitett kéményszakaszok utáni egyre könyebb mászást, de itt már csak egyet akartunk: kiszállni :) Ez végül 9 óra 10 perccel a beszállás után meg is történt...elfáradtunk. Gyors pakolás után felsiettük a felvonóházhoz, majd pár másodperc alatt lesüllyedtünk a ragyogó napfénybe, ahonnan a csúcs felhője már csak játéknak tűnt - talán álmodtuk az egészet? :)

No fun

Kilátás az út végéből

Hajnal a Fünffigerspitze és Grohmanspitze felé

1. hossz

A 9.-10. hossz látképe (bevágás)

Mátyiő (vagy Tomá) a IV-es táblán (alsó kulcsrész)

3-400 méterrel a talaj felett

A nap már magasabban jár - és mi is

A falat kettévágó nagy törmeléklejtő

Endre a kiszálló kéményekben - talán nem látszik, de az egyik legkitettebb rész

Parádé :) A franszoák és az időjárás bugyrai a kulcsrésznél

Dolomitok 3 - Piz Popena Basso/Mazzorana-Adler IV+

2011-07-19T21:00:00.004+02:00

Túránk 3. napjára (07.18.) változékony, esős, sőt viharos időt ígértek, így hittünk nekik és a cortinai kempingbe ereszkedve csak egy nézelődős napot terveztünk. Kényelmes kelés után megnéztük a várost, majd a Pocol hágó és a Falzarego-hágó volt terítéken, ismerkedtünk a környékkel. Persze mondani sem kell, eső nem volt, csak erős felhőátvonulások.

Délután lenéztünk a kellemes Campo e Volpera nevű sportmászószektorhoz, erről majd egy külön posztban írok a másik mászóiskolával egyetemben amit meglátogattunk.

Keddre (07.19.) ismét halálhörgés-siralom időjárást ígértek, de sikerült felülkerekedni ezen és kifundáltuk, hogy reggel szinte soha nincs rossz idő. Ezen felbuzdulva egy rövid utat néztünk ki a Misurina tónál, ahová hamar beszállva igyekeztünk kihozni a napból a maximumot. A választott falat már sikerült megcsodálni a Torre Wundthoz felmenetben, a széles sziklasáv a Cristallo csoport "köpenyét" képezi.

Piz Popena Basso (2224 m) Keleti fal/Mazzorana-Adler út IV+

első megmászók: Mazzorana P. - Adler M. 1936.08.17.

mászóhossz: ~120 m, 4 kötélhossz

kalauz: mi a Köhler-Memmel féle Kletterführer DOLOMITEN c. művet használtuk, ami helytállónak bizonyult (126-127. oldal) Kalauz

felmenet: a Misurina tótól a Hotel Misurina mögött (É) fehér magas kapcsolóállomásnál jobbra, majd 20 méter után balra fel. Innen jelzetlen erdei ösvénykén (feljebb egyre nyilvánvalóbb, kövekkel megerősített) fel a fal aljához, a felmenet végén törmeléklejtő tornyok (emléktábla) tövében. A beszállásnál régi lekopott piros háromszög felfestés van. 45 perc

jelleg és biztosíthatóság: az első hossz balra térésétől eltekintve könnyű mászás repedéseken, bevágásokban és táblákon; cementált szögekből és régi fúrt szögekből álló standok; az útban normálszögek és néhány fúrt szög (12-13 db)volt; köztes biztosításra kevés eszközt használtam a bentlévők mellett, nagyobb friendek elkélhetnek.

lejövet: a kiszállástól jobbra (É) vékony ösvényen a törpefenyők között egy vállszerűségig, majd vissza a fal aljához (15-20 perc), majd újabb 15-20 perccel a parkolóig.

A hajnali kelés után 7:25-kor már be is szálltunk az útba, D-ről szürke fellegek kavarogtak, de végül elég szélcsendes, sőt napos időben is mászhattunk. Sikerült ismét elsőként beszállni, így egészen a lejövetig élvezhettük a csendet, amikor is már 2-3 újabb parti mászta az utat. Az első hosszban egy izzasztó balra tartás után standolva egy könnyű, de kitett traverz következik, majd impozáns kulisszák között élménymászással irány a csúcs. A kiszálló hosszban már már sportosan kiépített (4db 8mm es nitt) biztosíthatóság mellett értük el a kiszállót, összesen 1 óra 50 percbe telt. Szép út, szomszédságában több hasonló található, melyeket érdemes a változékony napokra tartogatni. A felerősödő szél miatt nem vállaltuk a rizikót, hogy beszálljunk a nagy bevágásba (Mazzorana IV), így lekocogtunk bevásárolni a tóhoz, ahol egy igen jó fej öreg hegyivezetővel (35 éves praxis!)is megismerkedtünk - hasznos tippekkel látott el. Elemezte nekünk az időjárást, megmutatta a kalauzban az elsőként mászott 500 méteres útját a Cadin csoportban, adott egy sportmászókallert és még némi kedvezményt is a boltjában - Molto Grazie!

Kosborok a Tofana lábánál

A Mazzorana/Adler út beszálló bevágása

Endre a 2. kötélhosszban

A 3. hossz felénél

A 3. standban, alattunk a Misurina-tó

Endre vakon követ

Pazar végső kilátások

Az utolsó hossz

A kiszállásnál

A fal a parkolónkból

Az úr a pokolban is úr - eddigre átvettük Lacoste pulóvereinket

Dolomitok 2 - Cason di Formin/Dallago V

2011-07-17T10:31:00.000+02:00

Cortinán átutazva a Pocol hágón át értük el a Formin-völgybe vezető egyik parkolót, ami mellett "cseszlovák" kollégákkal egyetemben hajtottuk álomra fejünket egy szép hegyi patak mellett. Másnap alig felhős reggelre ébredve feltúráztunk a fal alá, amely a Dolomitok egy eldugott szeglete, a kalauz szerint "csipkerózsika" álomban volt sokáig. Hogy miért, nehezen érthető, a panoráma szép, a kő szilárd, a felmenet rövid...ki érti ezt :)

Cason di Formin (2376m) Északnyugati bevágás/Dallago-út V

első megmászók: Constantini D. - Dallago F. 1970.09.23.

mászóhossz: ~270 m, 8 kötélhossz

kalauz: mi a Köhler-Memmel féle Kletterführer DOLOMITEN c. művet használtuk, ami helytállónak bizonyult (110-111. oldal) Kalauz

felmenet: a Pocol hágó és a Giau hágó közötti úton 6,5 km-el a Giau-hágó előtti hídon át indul a jelzett túristaút (437) felfelé. Kb. 25 perc után elérjük a kereszteződést a 435-ös túristaúttal, amin tovább folytatjuk utunkat jobbra a Formin-völgybe. Végül egy jellegzetes útkanyarulatnál vékony ösvényen fel a messziről is jól látható út/falszakasz alá - 60-70 perc

jelleg és biztosíthatóság: az első hosszt kivéve könnyű mászás repedéseken, bevágásokban; változó állapotú és számú normálszögekből álló standok; az útban pár normálszög és 1-2 kötélgyűrű + egy beszorult ék és friend volt; köztes biztosításra a hagyományos eszköztár mellett hosszú hevederek mindenképp szükségesek (beszorult tömbök)

lejövet: a kiszállástól balra egyenesen kb. 40m-t fel, majd jobbra egy törmelékes párkányon egy vályú alá, amin fel. Itt egy hatalmas beszorult tömbig törmeléken fel, majd két út kínálkozik :) 1. Egy résen át a tömb alól kibújva - elvileg III, de én nem fértem át rajta (a mögöttünk haladó walesiek 8 éve átmásztak rajta, de most nem ezt választották ;) vagy 2. a tömb előtt balra a falon egy szögnél 5 métert fel (V). Innen gyalogterepen kb. 20 méter egy nagy sziklaablak amin átmenve ösvényen le és balra tartva kőfolyásokon vissza a beszállásig(néhol morénasí ;) - a fal aljáig 40 perc

A mai célunk jól megközelíthető, korán a fal alatt voltunk - az utat "könyvbevágása" teszi könnyen felismerhetővé, mely alatt esésvonalban könnyű megtalálni a beszálló repedést. Aki kerülni akarja az első és egyben kulcshosszt (V) az balról, könnyebb terepen II-IV is feljuthat. Mi a repedésbe szálltunk be, a kitett és szellős szakaszok gyorsan izzadtságcseppeket csaltak a homlokomra, holott eddigre ködösre váltott az idő. A néhol meglepően mászós szakaszban elkéltek a nagy hexek és friendek is, de túl sűrűn nem lehetett őket elhelyezni :) Végül örültem, hogy kb. 30 méter után egy homokóra-szög kombinációjú standhoz értem, majd kissé kényelmetlen pozícióból felbiztosítottam Endrét is. Innen ízlésnek megfelelően 1-2 hossz alatt elérhető a nagy bevágás, melynek hol a falain, hol a bevágásában haladtam, kiderült - ez a célszerűbb. A bevágás konstansan jó négyes, néhol picit nehezebb, benthagyott köztesekre nem nagyon kell számítani :) Az utolsó előtti hosszban beért minket egy, a könnyebb részen beszálló vidám walesi páros, akikkel jól elbeszélgettünk. Csak trad mászóhelyeken másznak, az elölmászónál egy szűk éksor és pár heveder volt :) Kevés örömet tartogatott, hogy a kiszálló után (4 óra mászás) nekem kellett megkeresnem a lemenetet - hiába, barlangászásban járatlan vagyok (ld. feljebb :) A lemenet szép kilátást nyújt a Palmieri menedékház felé, illetve szép időben a Tofana és Cortina környéke is szépen belátható a Formin-völgy mellett. Az út köve szilárd, a mászás nehézsége viszonylag konstans, tömegre pedig nem kell számítani!

A Cason di Formin, a fal jobb oldalán kivehető a nagy bevágás

Endre érkezik az első standban

Pit Schubert sírna, vagy vigadna?

A második standban

A nagy könyvbevágás és a köd

Endre a bevágás egyik kéményszerű részében

A csúcs valójában több toronyból áll

Rif. Palmieri és a Lago Federa

Lemenet

Dolomitok 1 - Torre Wundt/Mazzorana IV

2011-07-16T10:42:00.000+02:00

No és eljött az idő - lassan beszámolok mit tettünk Endrével idén nyáron. A mászást azzal a célzattal indítottuk, hogy megismerkedjünk az eddig csak képen/videón/leírásban megismert Dolomitok falaival a "klasszikus utak" fedőnév alatt.

Az indulás péntekre esett (07.15) - előző nap már mindent összepakolva, munka után 2 felé hagytuk el a házat, majd Debrecent. Az útvonal Budapest-Hegyeshalom-Wiener Neustadt-Semmering-Bruck-Judenburg-Tamsweg-Lienz-Dobiacco-Misurina volt kb. 900km. Az első esti szállásunk majdnem az ágyig egy villogó Carabinieri által kísérve a Rif. Fonda Savio menedékház parkolója volt, amely elég tágas ahhoz, hogy az útról ne látszódva megsunyhasson az ember. Az út második fele és a megérkezés is esőben telt, de a köztes infók (köszönet Burai Péternek és Pető Csabinak) reménykedéssel töltöttek el minket hajnal 1 felé :) Másnap szép időre virradtunk és...
...az első mászást és a többit is kalauz jelleggel némi személyes körítéssel ellátva írom le - az információkért természetesen semmilyen felelősséget nem vállalok:

Torre Wundt (2517m) déli fal, Mazzorana-út IV

első megmászók: P. Mazzorana és S. Del Torso 1938.09.07.

mászóhossz: ~260 m, 7 kötélhossz

kalauz: mi a Köhler-Memmel féle Kletterführer DOLOMITEN c. művet használtuk, ami helytállónak bizonyult (128-129. oldal) Áttekintő kép és Kalauz

felmenet: a Misurina-tótól a Fonda Savio ház terjedelmes parkolójáig autóval, majd jelzett ösvényen a ház előtt balra a fal alá (kb. 45 perc, a ház 1óra) egy nagy bevágáshoz, az aljában nehezen észrevehető letört szög

jelleg és biztosíthatóság: könnyű mászás bevágásokban, kisebb kéményekben és ferde párkányokon; standok a nehezebb hosszokban fúrt gyűrűsszögek, felül saját (heveder, kötélgyűrű); az útban 7 db változó állapotú normálszög és 1-2 kötélgyűrű volt; köztes biztosításra hevederek és hexek használhatóak a legjobban

lejövet: a csúcsról nyugat felé gyalogterepen a déli és északi csúcs közötti csorbába, ahol 5-6 méter lemászás III/IV !, majd 3-5 ereszkedéssel (10-30 méteresek) le néhol kitett járóterepre, ahol balra a teljes csúcsot (tornyot) kerülve egy vályún át vissza a túristaútra - a kiszállástól min. 1 óra, nekünk 1:30h volt

Az útba 8:40-kor szálltunk be, az első négy hossz valódi élmény, a köztestávok jelentősek lehetnek, a nehézség természetesen kissé eltér a IV-esből felfelé, de nem vészes. A kulcshoszz talán a harmadik ahol a bevágásban maradva izgalmas repedés/bevágásmászást élhettünk át. Szerencsére az útban rajtunk kívül senki nem volt, így nyugodtan legeltethettük szemünket a Cristallo-csoport, a Torre Diavolo és később a Drei Zinnen ködbe vesző ormain. A csúcsra 11:40-kor értünk, csoki és csúcskönyv-bejegyzés után lefelé vettük az irányt. Az első ereszkedés után már csak befelé dőlő vályúkon kell ereszkedni, itt az apróbb kövekkel vigyázni kellett, majd kissé kitett terepen és egy meredek vályún vissza a fal alá. A déli fal másik klasszikus útját szemrevételeztük, a hütte kalauza (Mauro Bernardi) szerint V-ös út, az lesz a jövő évi menü :) A tulaj jó időt mondott a következő napra is, így egy sör-kapucsínó után áthaladtunk a következő célponthoz. Az út ideális kezdés a Dolomitokhoz, van benne minden ami kell, nehéznek azonban semmiképp sem mondható.

Kommentár nélkül a fal alatt:

Az út a fal közepén jól kivehető bevágás/kéményrendszeren visz fel

Reggeli látkép a Monte Piano (?) felé

Kulcsbevágás

A Torre del Diavolo (Ördögtorony) és az Il Gobbo (Púpos)

A negyedik hossz végénél

Az első csúcsélmény a Dolomitokban - azt sem tudtam hová legyek, olyan lenyűgöző volt az egész

Drei Zinnen

Rappel no. 1.

Ereszkedő-panoráma

A lemenet egy járóterepes része

Brékó brékó

2011-07-15T15:53:00.000+02:00

Hamarosan jelentkezem - megírom mi volt a Dolomitos melegítő túrán (Késmárki-Puskás út), valamint a Dolomitokban. Egy biztos gyönyörű és jövőre is menni fogok - ámen :)

Angelo Dibona

forrás: http://www.guidecortina.com/

Késmárki-csúcs Puskás-Szabó (IV)

2011-07-12T16:11:00.000+02:00

A Dolomitok előtti héten egy jóidő-ablak kihasználásával Attila és Brezó segedelmével, valamint a Zsiguli (immárr gázos kivitelben!!!) részvételével egy szerda délután kiugrottunk Lomnicra, majd elkezdtük az esti felmenetet a Kőpataki-tóhoz. A felmenet gyorsan ment, a pusztítás brutális, amit a sípálya-felvonó építés eredményez, itt-ott térdig caplattunk a sárban. A Magisztrálén este 10 felé egy kissé megtörten lefelé induló hatvan felé tartó párt és lányukat találtuk meg az erősödő szélben. Közös megegyezéssel Attilla átadta nekik kevésbé ép fejlámpáját, reméljük leértek az éjszaka folyamán. A felvonóház vidáman fogadott nyitott ajtóval, bevackoltuk magunkat apadok mellé és ötig aludtunk. Reggel tiszta ég volt a kísérőnk és 7-8 között be is szálltunk hármas francia módszerrel a Puskás-rámpa nevű IV-es útba, ami többségében táblákon és vályúkon vezet mintegy 500 méteren át plusz a felmenet a csúcsra (150 m szint, I-II). Az első két hossz kb. IV-es a maradékban inkább a III ill. II dominál, alapvetően szólózható, de most a tegnapi eső miatti csorgások azért a kötélre biztattak (Attila szerint birkalegelőkön kanyoningoltunk, de Ő mit sem tud az alpin szellemiségről :). A HSZJSE jóvoltából csaknem minden stand cuppántos, bár volt ahol 60-80 m-re voltak egymástól és kissé után kellett mászni, de elment. Az út első felét én, a másodikat Attilla nyomta elölben, a technikát hamar elkaptuk, a köztesek száma 1-3 volt hosszanként, 5 órába telt a csúcs elérése. A lemenet hosszú és embert próbáló, különösen a Kőpataki-tóhoz levezető kuloárszerű ösvény - hagyni kell rá időt! A Start állomástól óriás-rollerrel verettem le, ennek nem csak én (jó gyors :), hanem a térdem is örült (4 euro).

Kösz mindenkinek, szép túra volt egy nagy falon, amin van még mit alakítani!

A szocializmus útján/módján

6:00

The way

Srácok az első hosszban

Brezó egy traviban közeleg

Az egyik trad stand

A felső hosszok egyike

Kiszálló

Mr. Karay, háttérben a Bélai-Tátra

A 4. hossz környékén

All summer long

2011-07-04T11:16:00.002+02:00

Olybá tűnik összeállt a tandem. Endrével társulva cél a Dolomitok, indulás e hónap 15.-én, remélem addig egyikünk sem rokkan le. A cél a Pocol és Falzarego-hágók közelében mászni, továbbá a Pordoi és esetleg a Punta Fiames.

Az információk és kalauzok többsége megvan, a felszerelés és mi magunk is készen állunk azt hiszem.

Türelmetlenül várom - mindenkinek egy kalappal aki ezidőtájt utazik.

Paradicsomváros vár ránk!

Makszimális Hááámor

2011-06-23T23:39:00.002+02:00

Munka után Endrével tépünk Hámor felé mint a gép - kis megálló Tiszaújvárosban - a buli megint naplementéig tart majd. A rekkenő hőség elől a Nagyfal felső részére húzódunk új utakkal ismerkedni - van bennük trükk bőven, de szerencsére szúnyog nincs. Később lemenve a John Lennon-ra vetem rá magam alsóval, erre még gyúrni kell , de a Pillér és a Komarnicki feltöltenek, jöhet a múltkori projekt egybemászása és láss csodát kimegy - a Nyifi-nyafi az első hámori hetes rp-m. Mindezalatt távcsevej Imrével Attilával és Leventével akik Örvénykőről csorogtak le dolguk végeztével a Zsigával. A nap lemegy, már csak a hazaút jóízű beszélgetése és az ágyam marad - már várom, hogy visszajöjjek.

Mászott utak: J Él V+ (2x), 18. születésnap VI (2x alsóval), Csaba útja VI+ (os), Varicsella VI (1x rp, 1x pp), John Lennon próba, Pillér IV+, Komarnicki emlékút V+, Nyifi-nyafi VII (rp, majd tr)

Unom

2011-06-22T13:52:00.001+02:00

Unom már, hogy eltervezek valamit (akár csak nagy vonalakban is) és az eső/viharfront azt követi. De nagyon.

Ezzel úgy tűnik nem vagyok egyedül.

Elhajlás

2011-06-18T23:02:00.020+02:00

Szombaton a prediktált hőség ellenére Körösrévre mentünk és jól éreztük magunkat. Korán kelés után már 9 felé másztunk az Áthajlásoknál (Fisurile Suspendate) - sikerült levarrni párat a sunyin/leplezetlenül áthajló hosszú (20-28m) utakból, amik nem mellesleg egész nap árnyékban vannak. Kiment alsóval a Test és a Death is, Levente kimászta a Das ist Gejzír c. kunsztját VII+ ?, Tündi pedig megfejtette a Sunside-ot. A nap nagyrésze hetes utak közelében telt, Endre, Csabi és Atilla is jól nyomták, mindahányan alsóval is. Különösen Atilla vitte a prímet méretes perecével szórakoztatva engem. Jó túra volt - a kilátás pedig továbbra is pazar a standokból :)

Mászott utak: Zador VI-/VI (3x alsóval), Mosquitos VII- (2x - ebből 1x tr), Test VII-/VII (2x - másodikra pp egyben), Death VII- (2x - ebből 1x tr), Das ist Gejzír VII+ (tr. próba), Thinking VIII ? (tr. próba)

Érdekes kőzet

Csabi a Test kulcsrészénél

Hűvös hely

Miskolc mindig...

2011-06-14T21:26:00.001+02:00

Kedd délután ismét a karakteres utak mekkájába, Hámorba vetődtünk munka után Imrével és negyed tízig másztunk. Sikerült Roziékkal is összefutni, Imre HSZJSE tag lett és keményen elpilledtünk - rendszer lesz ebből!

Mászott utak: Komarnicki emlékút V+, Jégcsavar VII- (próba), Nyifi-nyafi VII (darabokban alsóval), Amerikai traverz VI+ (rp), Varicsella VI (2x - másodikra egyben rp),Verseny út VI-/VI (rp), Odú VI+/VII- (1x alsóval egy beleüléssel, majd másodikra rotty :), Kari útja VI (rp)

Hámor anno

Forrás: www.hszjse.hu

Budai-hegység IX

2011-06-13T18:35:00.006+02:00

Szarvasbogár-szezon

Turbánliliom

Végvári-szikla

:-)

Egy kis kedvenc

Pünkösdhétfőn Mártival ismét útra keltünk és a 8-as busszal az Irhás-árokig utaztunk, ahonnan a Frank-hegyen és Csillebércen át értük el a már ismert Végvári sziklát ahol némi körbemászogatás, boulderezés, le-fel jövés és húzodzkodás után Makkosmária mellett sétáltunk át aNormafához - jó meleg volt. Az orchideaszezonnak vége, de a turbánlilom nyílt és az állatvilág sem lankadt - jó hétkezdés.

Munka után Hámor

2011-06-09T16:34:00.004+02:00

Csütörtökön sikerült rávennem Imrét, hogy társuljon be a régi nyári ötletbe: munka után irány Hámor. Mint kiderült Endre is Tiszaújvárosban végzi tevékenységét, így 4 óra tájban Hámorban voltunk mindhárman. Imrével kitoltuk a Komarnicki emlékutat, ebben volt minden, travi, repedés, áthajlás, tábla - gyönyörű út! A mászást megelőző hatalmas vihar alig alig érződött, a szikla teljesen mászható volt. Endrével ezután kimászták a pillér alsó részét, majd nekiláttam az Amerikai traverznek. Az os mászás nem jött össze, a végén bele kellett ülnöm ebbe a szintén kiváló, természetes vonalvezetésű útba. Endre bá tr. mászása közben szép piruettet mutatott be, így én is ismét nekiláttam - most nem beleülni, hanem belehullani sikerült a travi végébe egy 5 m hosszú inga végén találva magam az áthajlásban - király volt :) Természetesen végül kiment egyben és Endre is felharcolta magát. Rozit pedig eközben csak vártuk, csak vártuk...Józsi javaslatára a Nagy-fal felső részén folytattuk a mászást, szép, csendesebb és zsírmentesebb utak 20-30 méteren át! Innen a Kis-falon nyomtuk a szokásos dolgokat, míg el nem kezdett 21:00-kor szakadni mintha dézsából öntenék - ezt kiszámoltuk! A hazaút jó hangulatban telt, Imre szórakoztatott én meg nyomtam a gázt - csak az állatok voltak furcsa hangulatban, mind meg akartak halni - de nem engedtük :)

Szép nap volt, ebből rendszer lesz - egy gyors parti 4-5 óra alatt akár 200-300 méternyi V+ VI+ t tud mászni váltva!

Endre indul az Amerikai traverzben

Mászott utak: Komarnicki emlékút (~45 m, 2 kh.) V+, Amerikai traverz VI+ (2és2/3 x), Verseny-út VI-/VI (os), Tankcsapda VI/VI+, Kari útja VI (rp), Keménykalap V+

Megj.: több út aljába is paklenicai útneves minitáblák kerültek, emellett az alábbi kaller hasznosabb mint a nyomtatott

Budai-hegység VIII.

2011-06-04T13:57:00.023+02:00

Márti lassan végez a BME-n így a kb. egy éves projekt is letűnni látszik. A célunk az volt, hogy egy Budai-hegység térképpel a rendelkezésünkre álló időben a lehető legtöbb és legszebb helyszínek beiktatásával bejárjuk ezt a részt. Nos, a kísérlet nem volt hiábavaló, a térképen nem sok "fehér folt" maradt, talán a Hármashegy környéke az egyetlen nagyobb egység ami kimaradt. Ezek a kisebb nagyobb túrák jól példázzák a "nekem-erre-nincs-időm-pénzem-itt-nincs-is-semmi-érdekes" szemlélet ellentettjét - pár bkv jegyből és néhány száz forintos jegyekből fél-egy napokkal be lehet járni ezt a néhol már erősen urbanizált ékszerdobozt, ami még így is rengeteg természetközeli látnivalót rejt!

A szombati túra Biatorbágyról rajtolt, a vasútállomással szembeni kisboltban nem volt hiba ásványvizet venni, elkélt a hőségben. Innen a zöld háromszög jelzésen haladtunk Páty határa felé a Kálvária-hegy és a szép sziklagyepű Csúcs-kő érintésével. Sajnos az impozáns mészkőkibúvások nem rejtettek mászható kövecskéket, de sebaj, haladtunk tovább. A Fő-kút forrás hideg vize kis felfrissülést nyújtott, majd elkezdtük a felkaptatást a hegység legmagasabb pontja felé (Nagy-kopasz 559 m). A csúcs előtti Tarnai pihenő nevű helyen kitágul a tér, szép panoráma, és még szebb istván király szegfüvek fogadnak. Az újszerű kilátónál sok turistával találkoztunk, de a kilátást ez nem befolyásolta - pazar! A hegyről szintén a zöld jelzésen jutottunk le Nagykovácsiba - több orchideafajt és turbánliliomot is útba ejtve.
Kár lenne elhallgatni, hogy a rugalmas BKV sofőr és a jegyet nem áruló falu kombinációjából nem mi jöttünk ki győztesen - vagy mégis? A 3.- 4.-ként fékező kabriós srác kb. 20 perc alatt eltepert velünk a Keletiig - király (és köszi :)

A citrusos illatú nagyezerjófű - ne érintsd meg!

(A virágzat és a termés erős citrusillatú, sűrű, ragadós, vöröses színű mirigyszőrökkel borított, a fototoxikus reakciót kiváltó furokumarinok miatt ezek érintése hólyagos bőrkiütést is okozhat.)

A Csúcs-kőnél

A Fő-kút forrásnál fellelhető római oszlop (az eredeti másolata)

Mennyei szamócák

Hazai ritka orchideánk, a gérbics

A szezon elkezdődött

Csergezán kilátó

Panoráma Nagykovácsi felé, balra a Szénások

Redneck

2011-06-02T22:14:00.020+02:00

Jobb mint az iroda

A gerinc

Egy ratyi stand (Sörös 1. kh)

Kilátás a kemény utakra

Egy jó stand a Sörösben

Könnyű kiszálló

Csütörtökön munka helyett Körösrév volt a cél. Végre le akartam varrni a Söröst, meg amit csak lehet :) Sajnos a meleg erős volt - de akadtak szép dolgok.
A Sörös szép gerince hossza kb 1 óra alatt meglett, hevederek, 1 éksor ajánlott (1. kh 6- 35 m, 2. kh. 6/6+ 45 m, 3. kh. 4 55m). az első kissé lelombozó hossz után a második mindenért kárpótolt, szilárd kövön kitett élménymászás egy függőleges és karcsú gerincfelszökésen.
A beszállás alatt szerencsére volt egy kis forrás, ennél hűtöttük magunkat és vizespalackjainkat a legfelső hossz naptámadása után. Ezt követően a vasútállomás melletti kis 10-12 m-es falacskán próbáltam rá egy már mászható (a vezetéket elbontották) szép reibungos úton, végül a kulcsrészét kb. 7+ ra tettem, egyben nem is ment. Emellett balra egy könnyebb kb. 6 repedés is felvezet (cl).
Az eszegetés közben/után a mindig hűvös folyóparti szektorhoz (Peretele Pesterii) mentünk ahol 2x kimásztam az Argilát - kőkemény 6+ jó kis részekkel - egy biztos, itt nincs fölészámozás mint a Teraszon, a nehézségek Tardossal vetekednek!
A naptól már kissé megcsapatva felmentünk a többiekhez (Lev, Rozál, Tündi) az ún. Áthajlásokhoz (Fisurila Suspendate) ahol a Hello, a Death és a Zador (jó kis hosszúak) plusz a Levente féle új kunszt tr próbája ment bokorba lengetéssel, majd irány haza fagyival körítve - dánke Imre!

Mászott utak: Sörös 6/6+ 135 m, Noname vasutas reibung 7/7+, Noname vasutas repedés ~6 (tr), Argila 6+ (os kísérlet, majd pp), Hello 6+ (os), Death 7, Zador 6+ (flash)

Ó Velence

2011-05-29T22:35:00.037+02:00

A múlt szombaton viszonylag spontán túrát tettünk a Velencei-hegységben (térkép és leírás). A Népligetből Pákozdra mentünk, ahol saját készítésű térképskiccemmel Pákozdról az ingó kövek érintésével ÉNY felé elértük Nadap határát, majd Velencét, ahol sütiztünk és strandoltunk is a total free centrál-szabadstrandon.
Természetesen a köveket (fincsi gránit) megtaperoltam, itt-ott még bouldereztem is a frissen visszaszerzett cipellővel, persze nem a legkeményebb helyen, az Pázmándnál van. Mindemellett a túra alkalmas séta-mókamászogatás egyvelegére.

Könnyed traverz csak az íze végett

Kocka

Rocklands

Rocklands2

18+ Hardcore never dies

Chillin'

Videó a Vadszag/Kőasztal nevű boulderemről (sic!) V2 FA :-) A videó már már ízeri magasságokba (bocs Bálint, de ha már rád jár a rúd) emelkedik, stílusom a legkomolyabb klasszikusokat idézi ;)

Elmaradás

2011-05-29T14:05:00.000+02:00

A munka viszi az időt, hamarosan leírások a mostani túrákról (Velencei-hegység és Körösrév)

Fel társaim, nyomjátok! :)

Kööööööszíííí

2011-05-28T08:48:00.001+02:00

Hatalmas köszönet Polányi Viktóriának aki közel egy évig őrizgette büdös Miurámat, majd tegnap visszaszolgáltatta azt!

Mekszikön imigrenc déj

2011-05-19T22:21:00.002+02:00

A mai napon a Zemplénben voltunk és immigrant-angolul gyakoroltunk - no meg persze másztunk is. Melegítés után jött a szokásos egy-két darab, majd az itthagyott Sférió rp mászása - ez nagyon tetszett. Szerencsére hatalmas felújítások történtek a nagy falon (köszönet érte!), így beszálltam az Ebek útjába is (VII-) de a 2. és 3. nitt között nem vitt át az agyam a kis alsó párkánnyal összhangban :). Ezután kis széria a Favágó-ban, majd Kamikaze ismerkedés - nagyszerű utak! Eredményes nap, nők, napfény és kövek - mi kell még? Ja igen - no meg az Ikea szatyor - ez a sztori kerengeni fog még :D

Mászott utak: Tourmix V+, Piskóta III (solo), Frodo V-, Magnifico VI (rp), Sférió VI (rp), Variációk VII-, Ebek útja VII- (kísérlet), Favágó VI (2x rp), Kamikaze VII (tr)

Nyelvlecke :-)

D-Yikes!
Tags: SOUTH
PARK more...

Bükki örvény

2011-05-17T19:30:00.000+02:00

Szombaton debreceni kontongensként felvonultunk a Bükkbe, 9-kor pedig már Örvénykő szikláit taperoltuk. Ha jól emlékszem kb. 2009-ben voltam itt utoljára. A szikla továbbra is bámulatos, a természetközeli, de jó kiépítés mellé heveder, kötélgyűrű, friend és éksor pedig ajánlott(nem mellesleg pedig itt van az ország talán egyetlen kéménye is!) . Szerencsére a hideg kissé felengedett napközben, így egy gyönyörű napot zártunk. Döntően Enyedi Petivel toltam, jó társaságnak bizonyult, mint mindig :D
Lefelé bekukkantottunk Hámorba is, ahol nyílt nap volt - de azért másztunk egy szép Kari útját. Ezek után nem maradt más hátra, mint a lángos és a hazaút - kösz mindenkinek!

Egy gyönyörű falrész

Peti reverz (perverz?) módszerrel a kéményben

Arany objektív díjas

Hátésakkófőteszed

Nóri amint Pedróval játszik

Mászott utak: Elülső clean IV, Elülső clean IV+, Jobb szél VI-, Jobb szél VI+ (rp), "Szeges clean" V, "Áthajló zsebes" VI, Egynittes bevágás VI, Kémény V (2x :), Fás út a kéménynél VII, Áthajló kemény a tű foka mellett VI+/VII- ?, "Varázssipkás"=Szentháromság fal bevágása VI (os), Kari útja VI (rp)

Budai-hegység VII.

2011-05-07T11:32:00.010+02:00

Szombaton a ragyogó idő miatt ismét a Budai-hegység felfedezésére indultunk Mártival. A cél Piliscsaba felől a Kőgomba-Ördög-torony-Bükkös-völgy-Nagy-szénás-Nagyszénásalja-Remete-szurdok-Hűvösvölgy útvonal volt. A reggeli vonatozás után hamar felértünk a 'Csaba melletti Kálvária-dombon (lépcső helyett nyugdíjasgyilkos 40 fokos díszburkolat...) át a Kőgombához, mely képződményeket másnéven "karrasztalnak" hívnak. "Karrasztal: egymáson települő, különbözı állékonyságú mészkőrétegek lepusztulása során keletkezı forma. A gyorsabban pusztuló rétegek eltávolítása során a fölötte levő, kevésbé málló tömbök helyben maradnak, vízszintes “asztallapot” alakítva ki az egyre keskenyedő “nyak” fölött. Ezek a több m-es ingókövek v. kőgombák azután idővel eldőlnek" A jelenség kétségtelenül érdekes látvány, a hajdanvolt kilátás azonban a feketefenyő-telepítés miatt korlátozott. Innen a csabai Ördögoltár/Torony volt a cél, mely kb. 12 m magas, gyönyörű formációjú sziklaképződmény. A hely elődeink közismert mászóhelye volt, jelenleg tudomásom szerint tilos itt mászni. Szakszemmel nézve a torony körüli árvalányhajas dolomit-sziklagyep és a sziklai növényzet mindenképp védendő, persze kérdés, nem a látható cross-motorozás és szalonnasütés okoz e nagyobb kárt? Jó stratégiával egy vegetációs időszakon kívüli (pl. okt-febr), fúrást faragást nélkülöző engedély esetleg megoldható lehetne, különösen, hogy így tömegeket nem vonzana. Mindenesetre a kilátás jó (lehetne) a torony tetejéről, egyik legkönnyebb oldalán akár III körüli nehézségért is fel lehet(ne) szólózni, a lemászásnál pedig oda kell(ene) figyelni ;) A fennmaradó részeken minden bizonnyal jó pár (5-8db III-VI ?) út mászható.

Mindkét helyről megemlékezik a Hefty-Vigyázó kalauz is (1913)

"A Csabai torony (Piliscsabai torony) a lövőtér szélén áll a Schotterberg déli lejtőjén. Szabálytalan alakú
dolomittorony, lyukacsos, de elég szilárd kőzettel. Fal-, pad- és kéménymászás, valamint kötélleereszkedés gyakorlására nyújt alkalmat Hat, nyugat felé beeső rétegből áll s igy öt párkány húzódik oldalában. A Gomba teljesen áthajló bunkójával a Schotterberg délnyugati lejtőjén áll, a toronytól északnyugatra. Kőzete homokkő. A gomba körül több helyen mély vályúkat mosott az eső a homokkőbe Ezek közül néhányon feljuthatunk, de rendkívüli mállékonyságuk miatt nem nyújtanak élvezetet."

A szikláktól némi kék-keresés után egy hosszú és igen szép völgyön át jutottunk ela Nagy-Szénás alá, majd arra fel. A volt túristaház romjainál sváb jellegű harmonikás "túrista" mulatság zajlott, innen gyorsan felmentünk a csúcsra, körbetekintve a gyönyörű, hullámzó gyepen. A flóra ismét rengeteg szép élménnyel ajándékozott meg minket, virágzó kökörcsin is látható volt még, de a legjobb talán a sárga "nyúlszapuka-tenger" volt. A hegyről Nagyszénásalja vonzó településrészein át a Szendrő Szabi által is megénekelt ( fokozottan védett) Remete-szurdokon át jutottunk le Máriaremetére (Szabolcs egykori lakhelye). Megnéztük a Remete-barlangot is, érdemes átcaplanti a vízmosáson. A barlang impozáns méretű és igen hűvös, a vízcsepegés mellett denevércincogás hallatszott az üregekből, néhol pedig az egykori mászóélet nyomait viseli magán (fúrt nittek nyoma..stb).

Innen már csak egy gólyatáborszerű rendezvényen kellett átverekednünk magunkat Hűvösvölgybe - a túraútvonalat mindenkinek melegen ajánlom (21 km ~ 400m szint).

Csabai kálváriadomb

Kőgomba Mártival

Csabai-torony áthajlásokkal

A legkönnyebb oldal

No comment needed

Kitartó kökörcsinek

Árvalányhaj és nyúlszapuka

Pacsirtafű

A Remete-szurdok felülről

Nagy-Szénás májusban

Alkalmazkodás a körülményekhez

2011-05-04T10:01:00.051+02:00

Szerdán a hétközi mászások hagyományának megfelelően Körösrévre indultunk. Meglepő útitársunk Kolopi Sanyi volt, aki épp Finnország és Ausztria között szakított egy kis időt némi mászásra - az autót pedig Endre biztosította. 6 körül szemerkélésben, viharos szélben és hidegben indultunk Románia felé, sehol nem véltük felfedezni az amúgy mindig pontos honlap értékeit (szeles, mérsékelten hideg és napos idő). Ha már eldöntöttük, menjünk, onnan már tisztul víziókkal biztatva magunkat. Körösrévre érve 7 fok és borult idő, de esőmentes közeg fogadott. Fellelkesülve indultunk a völgybe, ahol célunk a Sörös volt hármas partiban (egy szép gerinc ~120m VI/VI+) - nekem már régi terv. A gerinc mellett elhaladva még egy rövid bemelegítésre szántuk el magunkat a Le Lac nevű áthajló szektor aljában - de ez igencsak elnyúlt :) A bemelegítő mászások közben elkezdett esni így az itt fellelhető kettő utat (VI-/VI és VI+/VII-) jó párszor kimásztuk. Némi falatozás után úgy döntöttünk a szemerkélés ellenére átnézünk a Terasz alatti barlanghoz - de menet közben láttuk, hogy a Körös parton lévő szektorok a menedékház előtt mind szárazak, köszönhetően a fáknak és a kisebb nagyobb áthajlásoknak.
Először egy szép klasszikus vonalvezetésű utat másztam ki egy kb. 20 méteres bevágásban (4-5 változó szög áll rendelkezésre, friendsor ajánlott), felbiztosítva a kényelmes standhelyre a többieket. Innen a Surprisa nevű úthoz mentünk, amit mindenki elölmászott, majd toprope kimásztam az új bakancsomban is :D Ekkora már kezdett kiderülni, de sajnos a Sörös már elúszott, így egy sportmászással zártunk. Leventével legutóbb igencsak megszenvedtük a Pocalul nevű VII- t amiből némi menekvésre kényszerültünk. A szép utat a kulcsrészbe való többszöri beleülés után sikerült alles frei :) módon kimászni, majd toprope egyben is - szép zárás! Hazafelé jó hangulatban telt az út, hála egy kis vörösbornak és a jó társaságnak :)
Szerencsére igaznak bizonyult amit eddig is sejtettem, a révi oldalon is bőven lehet mit mászni esős időben (ráadásul a Terasz alatti részen nem is voltunk) - nem is beszélve a völgy túloldalán lévő sonkolyosi "Áthajlások"-ról.

Mászott utak: SPAL 85 VI-/VI (pp 5x), Montana VI+/VII (1x alsó, 2x tr), Chinuitorul2 V, Surprisa V+/VI- (1x rp, 1x tr), Pocalul VII- (1x alsó, 1x tr)

Fotók: Balogh Endre

Az áthajlások védelmében

Endre egy VI-osban

Sanyi élvezi az utat

Hárman a standban

Ereszkedés egy szép mászás után

Endre a Surprisa-ban

Na és azt kéne még megmászni majd...

Gyönyörű formák

Mészkőalpok 2011 1/2

2011-04-27T13:51:00.006+02:00

Hunyormakró

The young crew at the station

Korán reggel Höllental

Klobenwand

A Bergsteigerwand - közepének jobb felén a jól kivehető kéménnyel

A keményen áthajló pajzsszerű rész, utunk ettől balra vezet

Többféle kankalin faj nyílt

Imre a beszállónál - sisakhasználat mindenek előtt!

A Dir. Bergsteigerwandkamine beszállása

Az este a megszokott módon telt Kaiserbrunnban - evés -ivás- sztorizás, alvás. Megbeszéltük hogy lesz a holnapi nap, az ifjú titánok a tegnapi Kessels... VII- és Moderne Zeiten VII+ után szombatra is heteseket, illetve szólókat terveztek. Mi Imrével a Direkte Bergsteigerwandkamine nevű VI- utat neveztük ki aznapra (bizonyos részletekben kevésbé jó kaller itt - inkább a Behm ajánlható). Az út klasszikus kéménymászás, az eredeti útvonalat némileg kiegészítve, a kőhullásos részeken új variánsokkal. Az út ereszkedéssel és az első két hossz szólózásával együtt 3,5 óránkat vette igénybe, Imre egy kivételtől eltekintve szépen követett. A nittelés ellenére (néhol 4-5-6..stb m-es távolság) erősen alpin jellegű mászás, a köztesrakás nehézkes/nem lehetséges, így érdemes jól mászni kéményt még ha az néhol enyhén áthajló is :) Szerencse, hogy kevesen másszák (2010-ben 5 parti, idén mi voltunk az első), így köve nem zsíros, ellenben annak minősége felfelé romlik (az utolsó, a természetes vonalvezetésből kieső törős, 20 m-es táblát = Schuppenhorror nem is másztuk, kinittelése kissé érdekes ötlet volt).
Az út ajánlható kéményekben már jártasabb, a genuss-tábláktól eltérő stílust kereső mászóknak. Mindent egybevetve: a kilátás/kitettség impozáns, a mászás pedig odafigyelést igényel, de a középső kémények nagyon szépek!
(A 2x50m félkötélért thx EO Péter& H Bálint szaktársaknak.)

U.i: természetesen zsákot ne vigyetek - mi sem vittünk, sajnos fényképezőgépet sem :) Tuszkolódásra fel!

+ Lemenetben meglátogattuk a Weisse wand nevű impozáns falrészt ami sportmászóhelyként funkcionál a Blechmauern aljában. A falon 5+ tól 10- ig minden van, az egyik osztrák delikvens pont ebben nyomta egy hatalmas tetőben, Imre kommentárja szerint "ezt állimalag kéne betiltani - sőt EU szinten". Levezetésnek sikerült kimászni 2x a Behm által nyitott Die Dunkle Brüderschaft nevű 6+ t ami a legszebbek között van ebben a nehézségben amit másztam. Ezután már csak az Oma's Suppentopf (~Nagyi féle extra leves) és a Holundersirup (Bodzaszörp) maradt hátra a Weichtalhausban, majd a gyötrelmes hazavezetés.

Mészkőalpok 2011 1/1

2011-04-26T20:24:00.012+02:00

Az, hogy több kötélhosszas utakat másszak, mára belső késztetéssé vált. Emlékszem, hogyan kezdődött kálváriaszerű mászásokkal, és tudom hova érkeztem el ma - ez jó érzés. Nem mászok sokkal nehezebbeket, de már ismerem a határokat, korlátokat és élvezem ha a talpam alatt szél fütyül :)

2007 július: sziklamászó ifjoncként egy alábecsült úttal (Brunnerweg V-, 1. megm. ismeretlen 1908), ami a Stadelwandgratba (III, Bürkle és társai 1899) ágazik be küzdünk erősen. Az útkombináció összesen több mint 600 méter. A viz amit hoztunk kevés, a lehellet acetonos, a Stadelwandgrat kitettsége ijesztő. Keresem a nem létező köztesehelyeket, standokat, leejtem a felszerelést, a kötél pedig csak nem jön...A teljes mászás több mint 8 órába telik, a nap végül velünk együtt száll alá. Jó lecke volt.

2011 április: Budapesten 5 főre kiegészülve Imrével együtt vágunk neki a jól ismer útnak. Irány Kaiserbrunn, célunk a péntek és a szombat fele. 2007-hez képest nagyjából 50 db több kötélhosszas úttal teltebb zsákkal caplatok fel reggel a Stadelwand kőmorénáján. Az útkeresés most nem 1,5 órát, hanem kb. 1,5 percet vesz igénybe. Imrével a Richterweg-et (V-, Richter és társai 1914) másszuk a direkt beszállóval (V, Melchart és Faltin 2006), kiegészülve a Stadelwandgrattal. Az útkombináció óriási klasszikus, nagyjából 750 méter mászóhosszal.

"A Richterweg-nek 1942-re 1000 megmászása volt. K.H. Richter-t, az első megmászót megkérdezték egyszer, hogyan érzi magát mint ezen híres út első megmászója. A válasz az volt: úgy mint Kolombusz, ha látná ma az amerikába tartó hajók és repülők menetrendjeit" (Karl Lukan)

8:25-kor szállunk be az útba, a cél: biztosítás mellett a lehető leggyorsabban haladni, egy kis zsákot hoztunk kb. 2 l folyadékkal és pár csokival. A beszállásnál látom, hogy a holnapi kalauzt hoztam magammal - sebaj, a kalauznézegető-hobbi most is jól jön. A direkt beszálló 2 hossza (beszállás egy drót"kötél"gyűrűnél) után irány a Richterweg gerince, legtöbbször addig mászok amíg a kötél engedi, akasztgatni úgysem kell sokat. A híres Richter bevágás zsíros, de Hámort ismerve elmegy, annál érdeksebb a Richter-tábla, az út valódi kulcshelye, mely polírozott reibungjával inkább 5+ ra hajaz. Dél körül már a Stadelwandgratba csatlakozunk be, ahol lehet, 60 métert mászunk, a kitettség most kevésbé ijesztő, még az átdőlős részt is vidáman nyomom - Imre néhány kivételtől eltekintve gyorsan követ. Az utolsó 100-150 méteren beszedjük a kötelet, futás fel. Az útkombináció alig öt órába telt, édes a pihenés :) A meseszép kiszálló réten eszünk egy keveset, majd lefelé vesszük az irányt. Néhol még hunyorokkal találkozunk, itt ott kisebb hófoltok. A délutánt a Vordere Stadelwand aljában és a Weichtalhausnál töltjük sportutakkal és radlerrel. Sikerül os mászni egy enyhén zsíros lyukakból álló VI+ t (Grasharfe) és a Verdonplatterl nevű VII- t(+ tr még egyszer), majd egy begyakorló mászás után pp kinyomni az erős korábbi projektet, a Vorspeise-t (VII). Ezután már csak egy VI- marad (A du sau). Jó nap volt!

A klasszikus Richterweg-beszálló

Az út alja

Richter-bevágás

Richter-tábla

Üzenet egy barátnak

Atilla és Peti a Kessels neue Kleider-ben

Amit nem lehet megunni

Kezdődnek a klasszikus standok

Aussicht Magic

Néhány gerinctoronnyal lejjebb az utánunk jövők

Imre a gerincen

Fresh air :)

A végső szakaszok egyike

Yes you can

"...A gerinc meredek, de borzasztó jó fogású. Akárhová nyúlok, jókora zsebeket találok, de kell is a kapaszkodó...A sudár fenyők parányi bonsai csemetének tűnnek, s a völgyben vezető út mintha hangyák számára készült volna...Erre a napra nemcsak a mászás miatt fogunk emlékezni." (Nagyváthy János: Richter-út és a Stadelwandgrat)

Rókázás

2011-04-19T09:25:00.003+02:00

(Forrás)

Vasárnap a korábban megismert Róka-hegyre ugrottunk ki, a nap ezerrel sütött, hamar kiértünk. Először a Kis-falon másztunk egy-két könnyebbet Mártival, majd megjött Ercsey-Orbán Peti, így a nehezebb utakra is rátértünk. Pár Kis-Falon lévő út után (sikerült megtudnom, hogy a tavalyi reklamált hatosom egy VII- :) átmentünk a hosszabb (16-25 m) utakhoz, sikerült pár jót teljesíteni, pl. Vékony Ildikó emlékút VII+ (második kísérletre "flash"), Naplevente VII (flash - gyönyörű út), valamint ismerkedni a többi úttal is. A szikla szürkén fog, új kötéllel ne menjünk ki :), továbbá érdemes egy kulcsot is vinni, mert a kőzet sajátsága miatt (kristályos, egyenetlen felszín) a fülek elmozdulásakor mozoghatnak az anyák (persze a motoremelőkkel ez a probléma nem merül fel ;) Fixáltuk a hétvégi raxi túra részleteit, majd lesétáltunk a HÉV-hez. A megállóval szemközti Mátyás-király út jobb oldalán lévő Cserfalvi Cukrászda mindenképp ajánlott, különös tekintettel a répa és sajttortákra!

Mászott utak (nevek később): Minimax (2x solo) Kínai piac II/III (solo), Fragile V+, Kristálycsend VI, VII- (pp), Naplevente VII (flash), VI (flash), "Bachartól jobbra" VI (flash), Vékony Ildikó emlékút VII+ ("2nd go"), "Barlangnál áthajlunk" VII-

Nagyerdei fél/maraton

2011-04-10T20:08:00.004+02:00

Idén is megrendezésre került a II. Nagyerdei Maraton az Oxigén Klub rendezésében. A rendezvényen a mászó és túratársak többsége képviseltette magát. Az idő hasonló volt a tavalyihoz, szél, felhők, kevés napsütés, futáshoz ideális. A félmaratoni távon indultam, elkapott a gépszíj, így sikerült alaposan megjavítani a tavalyi időt (1:42:01-re). Ideális volt a tempó, nem volt holtpont, vagy ha igen, akkor pont jó "nyulakkal" találkoztam, passzolt a zeném ritmusa, mi kell még? Szerencsére a térdem sem fájt, így talán egyszer rászánom magam a maratonra. Gratuláció Endrének, aki hatalmasat futott (1:38 félmaratonon), Kozma Zsoltinak és Tibinek szintén ehhez a távhoz, valamint a kőkemény maratonistáknak: Tündi, Csoszi, Feri, Levente. Sikerült sok más ismerőssel is összefutni, Borbély Gábor mászó-szaktárs letolta az első félmaratonját, Tóth Robi pedig a maratont teljesítettem, szintén gratula.
Jövőre veletek...
Eredmények

Szedem az O lábaimat

Ilyen kéne nekem (update)

2011-04-07T14:11:00.002+02:00

Ékek, szilárd gránit, 1000 m :)
És van még ahonnan ez jött!!! Egy marha jó projekt: http://smileysproject.com/

You Gotta Have Nuts to Climb Mt Whitney from Mark Smiley on Vimeo.

Fekete gyémántok

2011-04-06T21:39:00.002+02:00

1. Minden tiszteletem az alapon felül a Black Diamond cégnek aki a reklamáló levél után el is küldte a hágóvas elromlott elemét, illetve annak minden tartozékát (az eredeti hiba a műanyag heveder rögzítő elem repedése volt). Danke!

2. Menni kéne edzeni a nyárra nagyfallal is, ez I.Balázsnak szolgálati közlemény - mindenki gondolkozzon egy provizórikus hétvégében!

3. Hétvégén nú págágyíj!

4. "Nem is értem, hogy nem telik az idő,
Vártam, de csak nem múlik el a múlt,
Körülöttem a régesrégi kör,
Cipelem tovább, ha már így alakult,
Köd alattam a kockás háztetők,
A sebeimnek a csípős szembe szél,
A tenyeremben a hullócsillagom,
te veszni hagynád a semmiért,
nem is értem, mért nem menekülök el,
ha megígértem, hogyhogy nem alakulok át?"

Ez meg tetszik.

Öt csillagos túra

2011-04-04T22:18:00.001+02:00

Bükk-óriások a Tűzköves oldalában

Virágtenger

Amit nem lehet megunni: nyíló kökörcsin

Kankalin a Fehérkő közelében

Méretek

Márti érkezik a Lépcsőház végében

Nyúlfarkfű + kardfarkú lepke

Napfényben a Holdfényben

Vasárnap Mártival és Imrével egy kis túrát terveztünk a Bükk általunk kevésbé ismert útjain, útba ejtve Fehérkő "ormait" is. Mivel mostanában belelendültem a gyakorlás miatt, így a vezetés extrájával is megspékeltem a nyomást :) Imre nagy ? örömére. A Majális Park-ból a Bánya-bükk völgyön át a Gulicskára vezetett az út. A tengernyi odvas keltike és a sziklagyepen nyíló kökörcsinek látványa egészen fantasztikus volt, nem beszélve a galambvirágokról, szellőrózsákról, hóvirágokról, ibolyákról, csillagvirágokról és a többi lágyszárú látványosságról. Innen Fehérkőre mentünk, ahol a kankalinok virágoztak nagy tömegben. Néhány út mászása után a napfényes időben kellemesen megmozgatva tagjainkat folytatódott a túra. Márti szépen kimászta Lépcsőház-at, nekem pedig az egy beleüléses rp próba után kiment pp a Holdfény egyben. Innen Lillafüredre mentünk le (alkoholmentes sört SOHA ne igyatok!), majd a Hámori-tó partján néztük meg a párzó varangyokat és kanyarodtunk fel a zöldön a Lencsés-nyeregbe. A pompás virágszőnyeg itt sem volt ritkásabb, a látványt pedig lehetett fokozni. A piros + ről elérhető Felső-forrás katlanja hihetetlenül szép környezetben fekszik, melynek bő vize teraszos vízesésként zubog alá egy egyre kiszélesedő völgyben. Innen még felkaptattunk a Bedő Albert hegy-re, ahonnan gyönyörű kilátás tárul a hámori völgyre.
Soha rosszabbat!
A túra hossza ~15km ~600 m szinttel.

Mászott utak: Lépcsőház III, Alter weg+Táblácska V+/VI-, Holdfény VII (2x), Csomagok V+

A Felső-forrás völgye

Közel a határhoz

2011-03-27T13:55:00.003+02:00

!!!! Van rendesebb kaller !!!!

A cím minden tekintetben igaz. Körösréven a szép szerdai napon szabadságolással megspékelve a határ túloldalán és saját határainkon egyaránt mozogtunk. Sanyi elölmászó határait tolta a VI/VI+ felé, Leventével a VII körüli utakat céloztuk meg, Imre pedig saját hatosaiban bűvészkedett.

A korán induló nap (5:45kor vettek fel a többiek, majd irány Nagyvárad) néhány kis megállóval (kávé+élettan) Réven folytatódott. 9 körül értünk a sportcsarnok melletti parkolóba (völgybejárat), majd elkezdtük a felmenetet. A sínek mellett feltrappolva elhaladtunk több szép szektor mellett („Sörös” fala, Le Lac…stb), majd a hídon átmenve a folyó túlpartján kis tanakodás után a Terasz-on (Peretele din Terase) kezdtünk. A szokásos lihegtető felmenet némi extrát is tartogatott – rengeteg virág nyílt egyszerre! A talajt szőnyegként borító májvirág és csillagvirág mellett a hóvirág, martilapu, ibolya, galambvirág, és keltike is bontotta szirmait, melyek közül királyként emelkedett ki a hazánkban védett kakasmandikó helyi alfaja (ssp. niveum), fehér virágokkal. Az ezáltal relaxációval felérő tüdő és vádliedzés után nem volt más hátra, mászni kellett :)

Leventével a Perfect Day-ben melegítettünk, majd az Open your eyes-ba (VII) szálltunk be. Az út elsőre egy beleüléssel ment ki, a második (összesen harmadik) kísérlet meghozta az rp megmászást. A japánkodás jegyében a Sayonara (VII-) felé folytattuk, amit Levente szépen kitolt rp, én azonban rossz stratégiát választottam a kunsztnál, a szép repkó nehezebben adta meg magát (szolgálati közlemény: a kezdeti párkány rózsák megmetsződtek :). Következő lépcsőben a fentebbi szektorba kukkantottunk át, melynek első szakasza sok jó utat tartogat, de az afölötti felé már egyre inkább előjön az erőltetett utak hangulat. Az első rész Toucan nevű útját választottuk (VII-/VII), mely egy kis beszálló boulder után könnyebb terepen vezet a rebungtáblás/repedéses/áthajlásos kunszthoz, szép út – sikerült flash másznom. Eközben Sanyi és Imre rendületlenül tolták, mi némi falatozás után magukra hagytuk őket a megszokott („fosossegű/ordas”) kóbor kutyával egyetemben.

A Terasz alatti barlangnál (Pestera caprei) két rövidebb utat másztunk, mindkettőben van néhány erős bouldermozdulat, Levente a Compresor-t (VII/VII+) szépne kikente rp. Innen az volt a terv, hogy a felfelé megcsodált híddal szembeni szektorokkal ismerkedünk. A felfelé még igen kívánatos Pók (VIII-) tető kunsztja felnézve elgondolkoztatott minket, majd a szomszédos bevágás/repedés útból (Surpriza V+/VI-) való benézés után is a menekülés mellett döntöttünk. De! Az út bekerült a NAGY projektek mappába, talán nem lehetetlen!

A hídhoz közeli 10-15 méteres kompakt fal igen vizes volt, de szemre a Pocalul száraznak tűnt, jó eséllyel könnyebbért mint a felirat (7-). Sajnos úgy tűnik :) a fölészámozás (lentről 6/6+ ra tippeltünk a helyi szokásokkal egybecsengően) nem mindenhol igaz, ez az út megkérte az árát. A nedves kulcshelyről és egyben a harmadik nittből való trükkös menekülés jó lecke volt :) A szektor abban is különbözik a fentebbiektől, hogy azok oldásos táblái helyett itt nagy, de reibungos, „akadásmentes” stukkók állnak rendelkezésre lépésszegény átkötésekkel. Szárazon jó projektek lesznek.

A nap végén e gyalázatot feledtetendő a Le Lac impozáns falai felé vettük az irányt, a 70-80-90 méter magas fal narancsos színe és kemény áthajlásai megérnek egy misét. A fal aljában több rövidebb sportút is van, emellett 2-3 kötélhosszas, 8 körüli mászások is vannak. Végül a SPAL 85/X nevű utat másztam. Itt említendő meg, hogy a kalauz és a valóság igen eltérő, az utak neve és beazonosítása eltart egy darabig. Az út egy könnyű, enyhén vizes VI-os, humoros, a szokásosnál is nyeszletebb motoremelőkkel, valamint az eddigi mászókarrierem legkreténebb standjával (na jó, a Grazer Berlandos műanyagburkos fémsodrony homokóráit leszámítva). A két házgyári (mozgó) nittfülön 1-1 „cigányasszonyfülbevaló” átmérőjű és vastagságú karikát lengetett a szél, melyeket egy tacskót talán visszatartó vékonyka lánc kötötte össze. A vicc, hogy ezek új beépítésű cuccok, azaz sikerült szar állapotot konzerválni jó pár évre, holott a többi szektort megnézve látszik: be lehet szerezni és építeni az új, minőségi fémeket).

Kis szemétszedés után megjöttek Imréék és a kocsi felé, majd hazafelé vettük az irányt. A jó kedélyű utazást pár sörrel dobtuk fel – ismét eredményes napot zártunk!

Mászott utak: Perfect Day V+, Open your eyes VII (2x, 1 rp), Sayonara VII-, Toucan VII-/VII (flash), Compresor VII/VII+ (2nd go), Chip VI+ (pp), Surpriza V+/VI- (os), Pocalul VII- (próba), SPAL 85/X VI (os)

A Körös

(fotó: Kecskeméti Sándor)

Szártalan kankalin

(fotó: Kecskeméti Sándor)

Akad még felfedeznivaló

(fotó: Kecskeméti Sándor)

Májvirág

Kakasmandikó

Kakasmandikó2

A Pók (VIII-) a tetőn halad át...hm

A Le Lac nevű szektornál

Budai-hegység VI

2011-03-20T22:03:00.035+01:00

A Pilis Nagy-Szénás felől

Gyep a Nagy-Szénáson

Kövér daravirág - egy ritka hazai benszülött növényfajunk (Zsíros-hegy)

Leánykökörcsin - Sanyinak ajánlva

Sziklák a Zsíros-hegyen

Szoborpár Solymáron

A kertekben tombol a tavasz

A solymári vár

Párizs-Solymár-Texas

A borongós reggel nem töltött el minket nagy harci kedvvel, mégis nekiláttunk egy újabb túrának. Ez szerencsére jó döntésnek bizonyult, kellemes időben gyalogoltunk, eső nélkül, néha még előbukkanó napsugarakkal is sikerült találkozni. A Nyugati pu.-ról induló esztergomi járattal Pilisvörösvárra utaztunk. Az állomás ugyan Pilisvörösváron van, de ez a falu szinte összeér Pilisszentiván településsel, ahonnan a túra indul. Mindkét hely csendes, rendezett, különösen ’Szentiván tetszett. A korábban bányászatból élő sváb falun áthaladva a Nagy-Szénás Európa diplomás védett terület felé vettük az irányt. A háborítatlan erdőkön át értünk fel a gyönyörű kilátással kecsegtető, ritkaságoknak otthont adó gyepborította csúcsra (Nagy-Szénás, 550m). A kankalinok sajnos még csak levelekkel jelentkeztek, a kökörcsineket sem találtuk, ellenben Mécs Laci szembefutott velünk. Szerencsére erre nem sokat kellett várni, a Zsíros-hegy közelében sikerült találni pár tő már lassan virágot bontó leánykökörcsint (Pulsatilla grandis). A Zsíros és Sziklás-hegy szintén gyönyörű panorámát tartogat az ide tévedőknek a Pilis irányába (Pilisborosjenő, Csobánka…kedves kövek otthonai) nem mellékesen pár szikla is feltűnik. Innen már lefelé tartva a zöld jelzésen az Ördöglyuk nevű barlanghoz tettünk látogatást, ami még nagy mászónknak is kezdeti lökést adott (szolgálati közlemény: Tóth „ebesi” István a Babcsán könyvet sürgősen szolgáltassa vissza a már tetemes késedelmi kamattal ~3 Edelweiss egyetemben), jelenleg lezárva várja alkalmi látogatóit. A túra Solymáron ért véget. A takaros faluban el tudnék képzelni egy-két ingatlant, nem beszélve az impozáns környezetről. Sajnos a vonat várt, de a Budai-hegység térképen van még fehér folt – Piliscsaba, Nagykovácsi és Telki környéke még bejárandó, majd jöhet a Pilis ;)

A túra hossza 14.5 km volt ~450 m szinttel.

Budai-hegység V

2011-03-15T21:57:00.006+01:00

Hétfőn a hosszú hétvégére való tekintettel Mártival kirándultunk. Első körben a Budakeszi Vadasparkban néztük meg, felébredtek e már a medvék, majd a verőfényben a János-hegyen át a Tündér-sziklák érintésével (kisméretű boulderek) sétáltunk le a Moszkváig kb. 10-12 km össztávon. 15.-e még verőfényesebb napján a Városligetben futottunk (jobb mint gondoltam), majd egy indiai étteremben fojtottuk le hétvégét –nyamm nyamm :)

Inkább itt mint a Tárában

Hóvirág-szezon

Nyílt a cucc bőven

Tündér boulder1

Tündér-szikla 1

Tündér-szikla 2

Tündér boulder2

Horvátország 3 - Omis

2011-03-13T23:28:00.000+01:00

Vasárnap reggel erős szélre és borult időre ébredtünk. Komótosan készülődtünk az amúgy idilli tájban, tengerre néző nyaralókkal, gyümölcsösökkel. Legurulva Makarskába Omis mellett döntöttünk, hiszen ott van lehetőség szélvédett helyen mászni. A gyönyörű városka a tengerparton fekszik, a Cetina folyó torkolatánál. A vízfolyás, áttörve a mészkőhegyeket szép szorost hozott létre impozáns falakkal (KALLER), rögvest a városban (ugyanitt frankó strand, boltok, kemping). A Planovo nevű hely kb. 50-60 m magas fala alatt lehet parkolni, más, több kötélhosszas (4-6) utakat nyújtó falak ölelésében (ld. pl. a Rambo 6b Nádasdi-Szentirmai). Ezen a folyóparti falon 20-34 m közötti sportutak vannak (5a-7c), némelyik 2 kötélhosszas (40-50 m), az alagúttól balra eső oldalán pedig van egy falrész kisebb utakkal (10-15m) is. Nemsokára megjöttek Osziék és ők is beszálltak. Az idő gyorsan telt, Robival kentük az utakat, ő kishíján on sight mászott egy 6c-t (VIII-) és tr összerakott egy 7a-t is (VIII), én 6a (VI+) körül másztam. A sok helyen éles csepp alakú lyukakat tartalmazó reibungos táblák szép mászást kínálnak, a nittelés pedig korrekt, néhol már túlzó is. Mire végeztünk az eső is eleredt, így nem volt más hátra, mint hazautazni. Éjfélre fáradtan, de elértük Budapestet.

Köszi srácok a lehetőséget és a szép túrát – visszamennék :)

Mászott utak: Velebita 5b (24 m os), Apartmani Kuzmic 6a (22m os), Kokica 6a+ (31m tr), Leut omiski 6a (22m os), Svemir 6a (23m os), Active holidays 5a (23m)

Hobo blúz bend

Das Biwak

Genussz

Freddy Mercury emlékmászás (Leut omiski 6a)

(fotó: Oszi)

Balázs az Apartmani Kuzmic-ban (6a)

A "nagyok" trécselnek

Enci az Active holidays-ben (5a)

Horvátország 2 - Mali Borovac, Ungarische Kombo 6a+

2011-03-12T21:43:00.000+01:00

7 körül összeszedelődzködtünk a Makarska melletti "félreeső" parkolóban és már világosban megtaláltuk a helyes utat Veliko Bredo-n át a Mali Borovac felé vezető útra. Egy régi falurészletnél ideális parkolót találtunk némi helyi asszisztenciával és elindultunk a beszálláshoz. Célunk a 2-300 m-es falon való mászás volt 6a-6b között. Érdekes, hogy a rendkívül szép kövű hegyre az első nittes utat (In a gadda da vida 6c) Osziék nyitották és azóta sem született túl sok, a létező utak megmászásainak száma csekély. A felmenet a piros jelzésen történik a lentről már jól belőhető fal alá, ahol "azimut" az erdőn és törmeléken át a beszállásig. A kő kompakt, néhol gyönyörű "wasserrillés" mészkő, ziát csak psziché miatt kell használni, reibungmászók előnyben. Gizi és Robi a Tommy 6b-be szálltak be, Pistáék a Roberto 6a+ -t nyomták, mi a Sive Jeze 6b nevű útban indultunk el Balázzsal. Az első jó hosszú 5b-t ő mászta, majd mint kiderült áttértünk elölmászásommal egy új útba 5b körüli 15 m-es és 5c/6a körüli 35 méteres hosszal. A kezdeti tájékozódást nem segítette a horvát kaller 5 db pálcikából álló falrajza sem :) Ezután becsatlakoztunk a "Roberto" trükkös és gyönyörű 6a+ hosszába és annak végeztével jött az In a gadda...maradék 4-5 hossza. Ennek egyik szép részét (bevágás, kémény, reibung, áthajlás 6a) ismét Balázs mászta elölben, a többi maradt nekem. Az idő szállt, a walkie-talkie-ba nem ártott volna elem, de a gyönyörű kilátás és a szép hosszok mindent feledtettek. A ~250 m töbnyire konstans VI körüli mászás végeztével már csak egy kis valódi III-as szóló maradt hátra törmeléken és a csúcson is voltunk. Az utakba a kaller friend jelölésével ellentétben inkább csak a megszokott hosszú expresszek és néhány homokórához való gyűrű kell, a nagyon bő friendsor inkább teher, egy szűk elmegy. A lemenet kb. 1 óra ha nagyon tolja neki az ember (morénasí :), de ez önmagában is hatalmas élmény, ugyanis szemből látjuk a mágikus Veliki Borovac sziklafalát kőkemény utakkal (függőleges, ~300 méter, kompakt kő, sorbanállás nuku - pl. Lykopolis 6b). Az eleinte jó meredek néhol kőből kirakott partizánösvény erdei útba hajlik át, végighaladva eme pompázatos szikla-amfiteátrum tövében. A nap lebukott, mindent csend ölelt át és az egyik kanyarból leláttam a tengerhez a kivilágított kisvárossal..hát, nem volt rossz. Kissé lejjebb zergék kavartak, a dózerút előtt baglyot zavartam fel egy fáról - sehol egy lélek. A táborhelyre leérve Oszi és Enci lepett meg minket, ők Omisban múlatták az időt, de átjöttek megnézni a magyar kolóniát. A gyors vacsora és bor/sör után igen gyorsan kivégződtünk, 8-9 felé már mindenki jóízűen horpasztott....

A Mali Borovac

Előre ifjak

Gúten morgen wásszerrillen

Kilátás Hvar (?) szigete felé

Giziék a Tommy-ban

Balázs érkezik a Roberto kulcshosszában (6a+)

Az In a gadda da vida egy szép hossza

Utunk vége felé, talán egy 5b

Kilátás délre

Balázs az utolsó kompaktabb hosszban

A secret tippekkel itt egy térkép.

Tájkép

A nehézségek:

Egy jó falfotó f(hálás köszönet Oszinak)

Horvátország - 1

2011-03-11T23:10:00.000+01:00

A hosszú hétvégére való szervezkedésem már a szokásosnak mondhatóan alakult. Kerestem boldog-boldogtalant A-B-C-D tervekkel, amiből végül Oszi és Gózony Gergő (aka Gizi) révén az F/2 variáns lett dél Horvátország képében. A Biokovo felé tartó csapat (Gizi, Robi, Balázs és Pisták) egy mászóautóra jobban hasonlítani nem tudó, tetőbox-szal megspékelt, 6 személyes Honda FR-V-ben koncentrálódott Budapesten. Este 7 felé csak sikerült elszakadni székes fővárosunktól, hogy nekiinduljunk a 7-800 km-nek F1 gyanús sebességekkel.

Az éjszakai utazás Gankszta Zoltánban, jó hangulatban és a könnyező Madonnában sem szűkölködve egy extrém spontán bivakban csúcsosodott ki Makarska-Észak mezsgyéjén. A 4 órás alvás után nem maradt más hátra, mint hogy leessen az állunk, és nekifogjunk a 6a/b nehézségeknek - íme:

Mi minden van Tokajban...

2011-03-06T18:19:00.002+01:00

Jégbe zárva

Beni Raich is itt leste el a fortélyokat: a tokaji sípálya

Márti majszolja az ebédet

Tarcal

Régi pince, ahogy sohasem láttad (Tarcal)

A barnásfekete gyöngyszem

Túránk a Tokajynngen fjordot is keresztezte (Tarcal, Führer-bánya)

Márti élvezi a havat

Tokaj szőlővesszein

Dr Háuz

Szombaton Mártival Tokajba indultunk, ez talán az egyetlen heggyel rendelkező hely ami tömegközlekedéssel (IC 55 perc) értelmes időben elérhető Debrecenből. A cél egyértelmű volt, túrázni egyet az elvileg napos időjárásban. A napot végül kb. 5 perc erejéig láttuk, de így is rengeteg érdekességet sikerült felfedezni. A vasútállomásról a városon át a zöld jelzésen indultunk megkerülni a hegyet a Patkó és Termeg bányák érintésével, majd felkanyarodtunk a Nagy-Kopasz Hársas nevű oldalában. A hegyen, főleg az északi oldalon 10-15 cm hó volt a jellemző, a hőmérséklet 2-3 C lehetett. A sípályát (igen, itt még ez is van!) keresztezve a Tarcalra vezető úton jutottunk le a faluba egyre inkább szőlőültetvények közé érve. A szép faluban nem sokat időztünk - holott kultúrális látnivaló akad bőven (pl. Andrássy kúria) - nyomtuk tovább, fel a piros jelzésen. A Führer-bánya (sic!) és tavának látványa egészen lenyűgöző volt, különös tekintettel egy kis gyöngyszemre (90 km-re Debrecentől, parkoló 10 percre, Oh mein Gott :), aminek majd később utánajárok. A kb. egyenletes 430 m emelkedő vége a Nagy-Kopasz volt (526 m), a kilátás többé kevésbé megvolt, indulhatott a lemenet piros-kék jelzésen (a kék mint kiderült már zöld = Lencsés-árok). A felső szakaszon sok volt az eljegesedett ösvény a lecsorgó vizek miatt, jókat brékeltünk. A Tehéntánc-tető (!) és a Szarka nevű oldalak között levezető Lencsés-árok különösen szép és vadregényes, itt-ott régi felhagyott bányaudvarokkal övezve.
A napot a Szerelmi Pincesor Erdős-pincéje zárta, ahol kedves kalauzolással 5+1 bort (száraz és félédes furmint, muskotály, késői szüretelésű hárslevelű, édes szamorodni, 2000es 5 puttonyos aszú) kóstoltunk meg kellemes áron, mindenkinek csak ajánlani tudom.
A túra hossza 19 km, 750 m szinttel körítve.
Nézelődés norvégéknál:

Tavaszi? révület

2011-03-03T22:28:00.002+01:00

Szép vízesések

Háttérben a cél - a terasz

Sensei VI- és a parádé

(fotó: LL&KT)

A munka miatt most már mászni is így járok - Quiz VI+

(fotó: LL&KT)

Jawohl

(fotó: LL&KT)

Kamikaze VI+/VII-

Szép formák a völgy Körösrév felé eső bejáratánál

Az elengedhetetlen vonat

A völgy
(fotó: LL&KT)

Látva a napfényes előrejelzést és kihasználva életem első szabadnapját (ld. még: work less, climb more) Romániába mentünk mászni (Imre, Tünde, Levente). A völgy ismét gyönyörű volt, 5-10 cm hóval és napsütéssel ami 12-13:00 után felhőátvonulásba csapott át kellemes 0-10 fokkal. Sorra másztuk a 20-26 méteres utakat a teraszon, ezek többségét még vagy nem másztam, vagy nem emlékeztem rá. Leginkább a Sayonara (VII-) tetszett, egy beleüléssel bukott az os, de nem bántam, szép út. Ügyes trükköt tartogat az Open your eyes (VII) is, a Gama (VII) pedig egy igazi gyöngyszem, konstans, nehéz mozdulatokkal. Persze ekkorra már igen fáradtan ment a dolog, jó párszor bele kellett ülni, de csak sikerült darabokban összerakni. Az új utakkal így már kb. 50-60 darab (V-X) várja a mászókat a teraszon csodás panorámával - Excelsior!
A kóbor kutyákat pedig mint tudjuk, fel kéne pofozni :)

Mászott utak: Kimono VI, Sensei VI- (2x), Quiz VI+ (rp), Open your eyes VII, Sayonara VII-, Porthos VI- (os), Gama VII, Omega VI (?)

Slow motion

2011-02-23T09:50:00.003+01:00

Az utóbbi időben kissé belassult a dolgok menete -részben betegség miatt, részben pedig azért mert a munkavállalók táborát gyarapítva el vagyok foglalva (HNP Igazgatóság). Ez azt is jelenti, hogy ezentúl én is beszállhatok az "én adómból" szöveggel a közkedvelt társalgásokba, továbbá buzi lettem mert ingben járok :D. A Nemzeti Park működési területére esik a Hoportyó, északi falát esetleg télen megjátszhatjuk majd! A nyári terveket gőzerővel szövöm/szőjük...meglátjuk!

Egyébiránt jövő héten hétközben kiszállás (Fehérkő) és 15. környékén Hohe Wand érdekelne - aki ezek felé mozogna, értesítsen!

A munkáról pedig a Man at work jutott eszembe, végül is a "On a hippie trail, head full of zombie" stimmel :)