"Hajnalban még a nap is más"
A Sárga-fal
Imre a felmenet végén
Helyenként igen szép kő
A Téry-ház és környéke
3. hossz
Imre a "kulcshosszból" visszanézve
Háttérben a Lomnic Ny-i fal
Ereszkedőpálya kezdete
A Sárga fal tetején
Imre ereszkedőben
Tréfás medve :)
Csige Imivel gyors szervezés után ismét megszokott "speed" őszi mászásra indultunk a Tátrába. Ez annyira speed volt, hogy hétfőn körülbelül délután kettőkor döntöttük el a dolgot és kicsivel később el is indultunk - hiába, a jóidő előrejelzésnek nem lehet ellenállni. A
weatheronline és egy szlovák
diagram szinte sohasem hazudik. Célunk a
Sárga-fal (2169m) Korosadowicz útja volt - klasszikus, tanfolyamokon is szereplő ötös. A Tátrába rendszerint Imrével jutok ki, aki leginkább eddig a nehézségig vállal utakat - de én ezt cseppet sem bánom: annyi klasszikus út, fal, torony van a Tátrában, hogy évtizedek alatt sem tudnánk őket végigmászni!
A Debrecen táblát 16:45-kor hagytuk el, a Tátralomnici parkolót pedig 20:50-kor, kissé kései időpont, de úgy terveztük, hogy felérünk még legalább a Zamkovsky-házig, vagy neadjisten a Téry-ig. A csutka sötétben kirajzolódó lenti települések fényei gyorsan lejjebb és lejjebb kerültek, hamar elértük a Tarajkát. Befordulva a Tarpataki-völgyek bejáratánál csak pár száz métert tudtunk megtenni, mert fejlámpánk csóvájába bekukkantott egy egymástól meglehetősen távol eső és az úton szokatlanul magasan elhelyezkedő szempár: Medve!
A szituáció új volt és igen meglepő, a sok viccelődés és hallott történetek után ez a pillanat is eljött, kb. 20 méterre előttünk.
Vad hörgései ellenére rávetettük magunkat és a fekete öves módszerekkel menekülésre kényszerítettük, majd még 1 óra alatt felmentünk a Térybe és fejlámpával kimásztuk az utat. Határozott, de egyenletes léptekkel visszafelé lépegettünk szép halkan, a maci pedig szerencsére ugyanott maradt. Látszólag ő is meglepődött és csak egy fél mozdulatot tett előre, majd jött pár kanyar és szem elől tévesztettük egymást. Tisztesebb távolba érve sarkon fordultunk és lekocogtunk a Tarajkához. A hotel portása szerint
(aki szerintem nem csak ittas volt, hanem hülye is) nem kell tőle félni, csak le kell guggolni (sic!) és majd úgyis elmegy...Mi inkább a
Bilikova chata üresen kongó, de igen hangulatos túristaszállásán (hálózsákkal 12 euro) töltöttük az éjszakát és reggel mentünk fel a falhoz, ami 2 óra alatt meg is volt.
A fal nagyon impozáns, hamar megtaláltuk a beszállást, illetve szemrevételeztem pár környékbeli utat: Chroustová cesta (V+), Paraková cesta (V+), Cierna skara (V-). A
Korosadowicz út kb. 150 m, többségében III-IV nehézségű út, jobbára szép kövön 1-2 V (könnyű) résszel. A felső részen pár helyen (kissé) kitett, de szép mászás. Az út egy éksorral, kis és közepes friendekkel jól mászható - érdemes azonban a "holtszezonokat" választani a népszerűség miatt, legszebbnek a 3. és 4. hossz mondható. Eleinte árnyékban, majd a fal tetején kellemes, csaknem nyári melegben mozogtunk. Lemenetnek 2 út kínálkozik:
1. A csúcsra (jobbra) felvezető I-es ösvényen (vigyázat a meredek füvön!) kb. az út 2/3-ánál a Sárga-fal és a Közép-orom közé le lehet ereszkedni (kötélgyűrűk és szög egy tömbön, vályúban le 2x45m, vagy 1x60m és lemászás max II-III).
2. A másik a csúcsról "túloldalt" le a Téry ház felé egy könnyű lemászással (mivel mi az 1. úton jöttünk le és ezt csak a csúcsról láttam, nincs bővebb info-m, ld. még
Komarnicki 77.E).
A csúcsról egyébként gyönyörű panoráma tárul a vállalkozó kedvűek elé, a Közép-orom impozáns ÉK-i fala mellett a Vörös-torony, a Markazit-torony, a Jég-völgyi-csúcs, a Zöld-tavi csúcs, a Fecske-torony, valamint a Lomnic Ny-i fal tűnik fel a Téry-házon és az azt körülölelő tengerszemeken kívül.
A lemenet hamar megvolt a kocsiig, 4 euroért ismét csak ajánlhatom az óriásroller bérlést a Tarajkáról, de a fékkel ne spóroljatok :) és ha lehet, menjetek a Tátrába!
Om mani padme hum.
