Tátra télen vol.1

Avagy "menekülés a fehér pokolból"

A Magas-Tátra idén télen sokáig Magyarországhoz hasonlóan nem kápráztatta el az odalátogatókat hóval, mígnem elhatároztuk, menni fogunk és….a hó esni kezdett…sok… Az indulás előtti pár nap előrejelzései havazást jósoltak, de mindenki nagyon be volt sózva és a lavinajelentésekben is "csak" 2-es 3-as fokozatot láttunk. Szombaton kora reggel 2 autóval indultunk el a hegyekbe: Tündi (az egyetlen női tag), Zoli, Feri, Imre, Sanyi, Endre, Csoszi, valamint szerény személyem. Az út egyhangúan telt, Ferivel alkoholtilalmat rendeltünk, főleg hogy ő otthonhagyta a megszokott "büfékocsit"...a határig bírtuk, ahol megtört minket Endre kisüstije. Nem sokkal később már a Poprád-tavi megálló parkolójában álltunk az autókkal és felcuccolva szállingózó hóesésben útnak indultunk(minden cuccal: vasak, kötél…stb). Hamar felértünk a Poprád tavi házba (1500m) és szembesültünk vele, hogy a panoráma most nem a legideálisabb - emellett egy gond volt csupán…a hó tovább esett. Lepakolás után (szállásdíj 300 Sk volt +15 Sk tax) hamar egy felvezető túrára indultunk kb. 2-kor az Omladék völgyben felfelé. Cél a Vysoká beszállás megtekintése volt, Csoszi és Feri túraléccel, mi pedig "törpefenyő barát" megoldással, gyalogosan. A hó a nyíltabb részeken 40-60 cm is lehett, hófúvásos részeken természetesen magasabb. Ferit mi a Kudlik Juli korabeli Delta bevezetőből ismert antarktiszi mozgással követtük a hóban vonszolva magunkat egyre feljebb. Kissé kipurcanva értünk fel kb.1900-ra a Ladove pleso szintjére, majd 1 fotó után lefelé indultunk. Ez viszonylag gyorsan ment és a beálló sötétben vissza is értünk a házba néhány kellemetlen beszakadás és perecelés után. A végső konklúzió az volt, hogy ha eláll és nem esik sokkal több hó, holnap rápróbálunk.
Az este az étterem termékeinek (sör, becherovka, fokhagymaleves, sztrapacska…stb) fogyasztásával zárult, majd nyugovóra tértünk (Zoli erősebb fáradtsággal) - esti meseként Feri megjegyezte: a hó igencsak esik.
Reggel konstatálhattuk, hogy az időjárás mit sem változott (bár a szél feltámadt egy kicsit), a hó tovább szemerkélt. Tervünk a "nézzünk be a Menguszfalvi-völgybe" címet viselte. A friss havak és furcsa rétegeik, valamint a nyílt terepen süvítő szél kb. 3/4 óra és 1 km után feltartóztattak minket, majd visszatérve a ház útjára a zöld jelzésen a Csorba-tó (1346 m) felé vettük az irányt egy kis túrázást megvalósítandó. A tóhoz közeledve egyre több síelővel és turistával találkoztunk, később pedig a globál-síturizmus áldásaival is szembesültünk (bár a forralt-bor és a wc azért jól jött a tagoknak). Imre ötlete nyomán elindultunk a Fátyol vízeséshez a sárga jelzésen. Nem sokkal az indulás után elfogytak az emberek és egyedül küzdöttünk az egyre inkább feltámadó vad széllel és a beleerősítő hóval. A felsőbb részeken már derékig, hónaljig szakadtunk a törpefenyők közé, de rendületlenül (?!) folytattuk az utat. Kb. 1850-1900 m-en elhittük, hogy az ott a ködön túl a vízesés és egy rövid egészségügyi akció (ezentúl kedvenc hobbim a seggtörlés lesz -10 fokban, süvítő szélben és hóesésben) után lefelé vettük az irányt. Visszatérve a Poprád-tavi házba boldogan markoltuk fel a parkolóból hozott fagyott söröket és más folyadékokat, megállapítva, hogy holnap reggel nem is lesz olyan nehéz elindulni, alig van hó a kocsin…stb. Az este éttermezéssel, illetve Imre hőskori bugyi-sztorijaival zárult.
Reggel az éjjel leesett újabb 30-50 cm hó felett érzett örömünk mellett hagytuk el a házat és értük utol a küszködő hókotrót pár száz méter után. Ez már sejtetett valamit, de Csosziék laza lesiklása a parkolóhoz is semmivé foszlott.
Lent így kevésbé lepődtünk meg a szinte teljesen eltemetett autókon, illetve azon, hogy a hókotró még oldalról is rájuk küldött egy métert. Sebaj, Endre előrelátóan berakott 1 db gyalogsági ásót! Egy arra járó sífutó bácsi tippje az útra vonatkozóan a "kaput" volt, ill. elmondta azt is, hogy menjünk vissza a szállásra, innen se fel, se le nem lesz menetel… Kb. egy óra múlva, a vasutasok hólapátjával kiegészülve, plusz hóláncot felszerelve elindultunk, hogy levergődjünk, ami jó pár tolás-ásás után sikerült is…de… Az utat Poprád felé lezárták a rendőrök hóátfúvás miatt, lejjebb jegesedés és csúszkáló tartálykocsik örvendeztettek, mégis hazajutottunk.
Összegzés: az időjárásjelentések jók, kedvünk nem apadt, visszatérünk!
Lejövetelünk napján a Lomnici csúcson 100-120 km/h-s széllökéseket mértek, a lavinaveszély pedig 4-es volt felfelé mutató nyíllal...hómennyiség: 120-220cm

Túlélőtúra

DEKE túlélőtúra Hejcéről Sátoraljaújhelyre kis csapattal, sok angströmmel és svedberggel. Ha nem csal az emlékezetem, jókat mulattunk :)
Résztvevők: Lovadi Dávid, B. Peti, Csoszi, én.