Mátéval összeütöttünk egy videót Zoli felvételeiből a legutóbbi Graz melletti túráról...jó szórakozást!
http://www.youtube.com/watch?v=8qi81OIa5LQ
2008. május 31., szombat
2008. május 25., vasárnap
Zölderdőben jártam, hatmínuszt találtam
A hazai hétvégébe függőségünk nyomán ismét beiktattunk egy fél nap Várgeszteset 10-16-ig. Nagyon meleg volt, a fák kilombosodtak, rovarok, gyíkok, virágok mindenütt. Kissé álmosan-betegen érkeztünk. A bemelegítés után a sokat emlegetett Matematika (VII-) utat felsőztük be, Tündi államvizsgájára való tekintettel. Az út mászható, elsősorban az alsó fele nagyon erős, még több eséshatáros mozdulat van benne, de másodikra egy beleüléssel kiment. Némi lihegés után a Lapos fal V-VI kínálatát másztuk, az erősen izzasztó időben elsősorban a felhőknek örülve. Érdekes módon egyedül voltunk kb. 1-ig, amikor egy másik páros is megjelent. Saját legnagyobb dobásom a már többször mászott és most is először felsővel benézett Repedésnyom (VI-) clean alsózása volt. Az út egy sekély repedést követ, kunsztosabb felső harmaddal . Elsősorban a legkisebb (BD 4-8) ékek passzolnak a repedésbe, de azok nagyon, igazi tanulós terep. Kis ügyességgel egy éksorral is mászható, de van ahol jó lenne ugyanaz a méret. A standba felérve (nem volt rossz érzés :) ezt-azt megérthet az ember a trad mászóterepek filozófiájából.
Végül a Kalandra fel (V/V+) elöl, majd a Psyché (VI+) felsős mászásával zártunk. A nap egész teljesnek mondható, formánk ingadozott (remélem most már felépülök ebből a TBC-s köhögésből :), de a gesztesi kocsmában még mindig 250 forint egy kapucsínó és két fröccs, szóval nagy baj biztosan nem lehet!
Végül a Kalandra fel (V/V+) elöl, majd a Psyché (VI+) felsős mászásával zártunk. A nap egész teljesnek mondható, formánk ingadozott (remélem most már felépülök ebből a TBC-s köhögésből :), de a gesztesi kocsmában még mindig 250 forint egy kapucsínó és két fröccs, szóval nagy baj biztosan nem lehet!
2008. május 18., vasárnap
Nincs itt semmi hiba...
Nini...mászik...
Ereszkedés a zöldben
...mondogatta az öreg bácsi az abasári parkolóban, miután kicsit üvöltözött, majd összehaverkodott velünk a padok apropóján, amiket ő készített "és végülis mi nem csináltunk velük semmit, de a múltkor is itt voltak valakik és..."
Szóval megint itt vagyunk...egyik kedvenc helyünk, Hollókő gyakran visszahív, lassan kedvenc andezites helyemmé válva. Az utak egyértelműek, a biztosítás szinte tökéletes, standok rendben, barátságos a felmenet...mi kell még? Ez alkalommal Pisti (driver), Peti, Laci (mitfárer) és Máté voltak a társak. A sziklákhoz trappolva szembesülhettünk a globális felmelegedés csapásaival, dőlt a fejünkről az izzadtság.
Lacival másztam partiban; kis kedvencemmel, a Makk Ásszal (V+/VI-) nyitottunk, majd jöhetett a Pioneer (VI), amibe az első expresszt előre beraktuk, hiszen gyakorlatilag a kunszt felett van, már elég magasan. Ezután következett a Repcsi (V+), amibe szórakozásképpen raktam egy éket is..nem kellett volna (jó pár izzadtságcseppes percbe telt kiszedni:). Kis kaja után jöhetett a tavalyi sikertelen feladat (Nem dohányzó VI-), ami elsőre kiment rp alsóval, a zsebek vízmentesek voltak. Később Laci nyomott egy kisebb perecet az első nittbe, hiába, az út valódi kunsztja a második nitt megakasztása :). Ezután befelsőztük az Emlékutat (VII), amin ez volt az első próbálkozásom. Az út nagyon szép, az áthajlás feletti tábla az igazi kunsztja, párszor bele kellett ülni, az biztos, de kiment és nem mászhatatlan! (sajna az első nitt érthetetlenül magasan van. Ezt az Áthajlás (VI-) követte felsővel, amit kétszer is másztam, de sajnos a kunszt nagyon testerős "no leg jump" (a no hend rest nyomán) így beleülés nélkül nem ment. Alatta és felette nem nehéz, V körüli. Következőnek a Nándi...(VI-) nevű utat másztuk kissé más beszállással (közvetlenül az élen kicsit erősebb, de legalább jó az egyensúlyi helyzet és nem kell a kőtömbre visszaeséstől tartani) mint eddig, szép út, a tetején óvatosan kell bánni a "lemezekkel". Leereszkedve szemezni kezdtem az Akasszá' má'-val (VI+...a netes kalaj szerint VII-, de annyi azért nincs), aminek a beszálló két akasztás a kunsztja, feljebb könnyű. Az áthajlásban 3 nagy fogáson kevés/nem létező lépésen lehet felhúzódzkodni az első akasztáshoz, majd jön a még jobb kunszt: elérni a 2. akasztó fogását. Örömömre szolgál, hogy elsőre meglett ismeretlenül, alsóval, 1 beleüléssel /ez is inkább tájékozódó jellegű volt :)/. Ekkor már érezni kezdtük a fáradtságot, de még begyűjtöttük a Moha (V+/VI-), Lányok útja (IV) és Északi (IV) utakat.
További nagy dobások: Peti és Pisti alsóval nyomták az Őszi utat (VII!), Peti alsózta az Éles-t (VI+), a Denevér-t (VI-), illetve a Hetes (VI+) nevű utat.
Néhány sebbel a kezeken, kis eltévedéssel és abasári muskotállyal tértünk haza, nagyon szép nap volt!
2008. május 16., péntek
Grazer Bergland Pics
Kilátás az Elfengarten-ből
Az Elfek kertjének utolsó standja
Csoportkép a Röthelsteinen
A nagy kékség
A Michelangelo beszállása, a parti első tagjaa 2. hosszt mássza
Tündi a Draufgabe második hosszában
Egy érdekes kötél?gyűrű
A Dacapo szektor tetején, háttérben a Rote Wand
2008. május 9., péntek
Grazer Bergland
Idén már nagyon vártam, hogy több kötélhosszas utakat mászhassak. A választás a Grazer Berglandra esett, egy időben az MHOK oktatói táborával, így sok magyarral találkozhattunk. A csapatunk összetétele: Maya-Gabi; Csoszi-Zoli; Tündi-én /partinként/. Pénteken Körmending mentünk este és egy parkolóban aludtunk, majd kora reggel kissé álmosan Graz felé vettük az irányt. Ezen az útvonalon amúgy az autópályamatrica (osztrák) is megspórolható (Debrecen-Bp-Heiligenkreuz-Ilz-Graz), az út hossza 590-600 km. A mászóterület minden nehézségi fokozatban kínál utakat a rövid sportmászásoktól kezdve a 10-12 hosszt tartalmazó erősebb vállalkozásokig, a népszerűbb utakban lehet sorban állásra számítani...
Első nap a Rote-Wand parkolóból a lejjebb elhelyezkedő Röthelstein felé vettük az irányt, Mayáék a Michelangelo-ba (6-), Csosziék a Postlerweg-be (4) szálltak be, mi a fal jobb oldalán (SO-Spron) lévő Elfengarten-t (összesen 340 m) választotttuk. Az út elvileg 10 kötélhossz, de többnyire könnyű mászást jelent, itt-ott járóterepekkel. Kb. 4 hossz élvezetes benne (1. 5+, 6. 4-, 7. 4-, 10 5-; ill. több szép sziklájú betét) érdemes első hosszként az 5+-os beszállóvariánst választani (nittsor jobbra, eredetei út kötélgyűrűkkel balra 5-), nem olyan nehéz, mint amilyennek látszik, sőt, tele van nagy zsebekkel /most látom csak, hogy a Styria-alpin/6 min.-ra írja :)/. A könnyebb részeken nem árt figyelni a tájékozódás miatt. Kissé zsírosnak csak a 6. hossz mondható, de ez sem zavaró annál inkább a sok zergeszar :) a párkányokon. A nehezebb helyeken jó nittek, a standok korrektek, könnyebb hosszokban kevés a bentlévő cucc, de vagy nem is kell, vagy ott vannak a homokórák, fák (szalagot, kötélgyűrűt vinni kell bőven) -az útban számottevő kitettséggel nem kell számolni. Jól haladtunk váltott elölmászással, 2 óra 30 perc alatt meg is volt. Ezután a tetőre még balra fel kell sétálni (1es járóterep, ill. ösvény), majd körbe le. A tetőn találkoztunk Csosziékkal és elkezdtük várni Mayáékat. A Michelangelo 4-5 órájukba telt (később nekünk is), kissé megtépázva értek fel, de szépen kimászták. Ezek után megtértünk a kempingbe és falatozni/borozni/gitározni/énekelni kezdtünk. A kemping amúgy nagyon korrekt, egy éjszaka kb 6-7 euro.
Második nap délelőtt elszántuk magunkat, hogy megmásszuk a Michelangelo-t, Mayáék az Eldorado-ba (6+) szálltak be, ami nagyon tetszett nekik :). A "Miki" /ahogy Tündi nevezte/ 9 kötélhossz és 375 m, 2 résztől eltekintve erősebb mászás konstans 5-ös, 5+os részeken 6-os betétekkel (3 hely). Csosziék indultak el elsőként, mi követtük őket váltott elölmászásban. Tündi mászta az első hosszt, ami elsősorban reibungos lépéseivel és 6-t súroló mozdulataival tűnt ki, nagyon szépen megcsinálta. A második hossz igazi élmény, a kitettséget nem szeretőknek :) különösen. Ferde rámpa egy nagy áthajlás alatt, majd egy bevágásban fel, de jól biztosított (az első homokórát mondjuk nem árt kiegészíteni). A 3. hossz egy 3-as 4-es táblamászás reibungokkal, majd 1-2-es terepen a standig. Ekkor jön az első 6 mínuszos torony. A kunsztokban jól nittelt, zsírosnak igazán csak ez a rész mondható egy elváló tömb bevágása. Elölben beleültem fél percre a második nittbe (de inkább csak tájékozódni), nekem ez volt a legtrükkösebb rész, meg is lett a nagy felnyúlás, majd spuri fel. A tetején 5ös részeken, kompakt sziklán runoutokkal számolni kell (5-6-8 m). Az 5. hossz könnyű (1-2) , amit megint egy hat mínuszos felszökés követ. Legnehezebb része egy áthajlás balra kerülése jobbra felnyúlva egy hatalmas, de igen messze lévő fogásra reibunglépésekről. Rövid 1-2 után az utolsó erőrabló 30-40 méter jön, konstansan nehéz 5+, 6- mozdulatokkal, de rengeteg biztosítási ponttal (a kalauzzal szemben nem 11, hanem 12, vagy 13 expressz is elmegy). A kiszálló hossz egy 5- os mozdulat után 3-as 4es felmenet egy rámpán jobbra majd 1-2es részen egy fán standolva végződik. Büszkén végeztük be a mászást 4 óra alatt, hiszen AO nélkül, szinte teljesen rp megvolt az ügy. Az eseten felbuzdulva még ráugrottunk a könnyűnek ígérkező (az is volt) Winnetouweg-re (5+, 200 m, 11kh /9ből megvolt/). Ez az út az Eldoradótól balra a Röthelstein egy alsóbb részén található kissé koros (alpin) biztosító és standpontokkal és sok járótereppel. Beszállás balra fel egy 2 négyzetméteres reibungtáblán lévő szög mellől. Levezetésnek ideális volt, ha jól emlékszem 2 óra alatt felértünk és még megcsodálhattuk a lemenő nap fényeit. A kaluz 9.-10. hosszát erős variáns jelleggel másztuk, nem ártott egy-két ék a kissé törős és füves felszökésen a muzeális szögek mellé. Az 5+ os betéteket jóindulattal 5ösnek meg lehet szavazni, a vonalvezetésre nem árt figyelni, de mindenképpen a könnyebb utak közé sorolható tapasztaltabbak számára. A mászott 20 kötélhossznak megvolt a hatása, fáradtan végeztük be a napot.
Harmadnap a Rote Wandon akartunk mászni. A közelről elég félelmetes falakon nem sok könnyű út vezet, talán csak a Hühnerleiter (5) és a Waschrumpel (6-). Mayáék a Feuervogelbe (6/6+) szálltak be, ami lentről nézve nagyon durva /rőtvörös bevágásban kezd, majd jó kitett részeken folytatódik/. Mi a Waschrumpelt kezdtük el mászni, ami a kalauzunk szerint csak egy helyen 5+ /figyelem! az egyik netes kalaj konstansan 1-fél fokot lecsal az utakból, ami néha helytálló, néha nem :)/. Az első hossz 40m, elég masszívan 5-5+, a nittek 4-5-6 méterre, lehetőleg kunszt után 2-3 méterrel, ráadásul a lépések, fogások sok helyen igen zsírosak. Ez a mászás elvileg csak 5- lett volna, így a standban megérleltem, hogy ezt ma ilyen fáradtan már nem biztos, hogy elöl akarom mászni. Később egy osztrák srác kalauzát /ebben láttam, hogy 6-/ és az út folytatását látva, valamint Csosziék elmondását /kitett, zsíros, szenvedős/ hallva igazoltnak láttuk döntésünket, ráadásul Tündi egyik lábujját már egy elég szép vízhólyag kínozta. A második (3+) hossz végéből két ereszkedéssel visszajöttünk, előre engedve a Pallag-Fenyős párost /átjöttek, látva a Hühnerleiter sorát/. Ebben a hosszban is az amúgy jó állapotú nittek érdekesen voltak elhelyezve (az első lehetőleg 5m-re) - fordítópont erősen javallt! Egy kölcsönkalajból a lejöveteli úttól balra lévő falon (Dacapo) kinéztem egy 4 kötélhosszas levezetést (Draufgabe 5-). Ennek első hossza 50 m 1-2es gerincfelfutás, ezt lenyomtuk sportcipőben szinkronban, majd váltva kimásztuk a maradékot (3-as 4-es szakaszok, majd egy elég szép 5-os rész orgonaszerű "Wasserrillenekkel" és reibungfelállásokkal. A tetőre már mosolyogva értünk fel és pár perc napozás után lesiettünk a Rucksckplatz-hoz. Mayáék eléggé megszenvedtek az utolsó hosszal egy 7+ba belemászva, ami némi kiabálással párosult de ez már egy másik történet. Késő délután volt már, mire a kocsikba ültünk, így nem csoda, hogy kedd hajnalra értünk haza.
A túra szép volt, a hely kiváló, 35-37 kötélhosszt másztunk váltva, ismét sok tanulsággal.
Kalauzok:
http://www.bergsteigen.at/pic/pdf/139_Topo_f42fb94c-3e4c-4208-be70-9c317513576d_Elfenpfad.pdf (a 8.hossz végén nem árt odafigyelni és mindig balra tartani, a 9. hossz elejét is beleértve)
http://www.bergsteigen.at/pic/pdf/60_Topo_0_michelangelo.pdf
http://www.bergsteigen.at/pic/pdf/143_Topo_926eca64-999c-4d15-8ca5-53da2da1e92b_winnetouwegtopo.pdf
http://www.styria-alpin.at/ (pl. Waschrumpel - korrekt falrajzok más területekről is)
Első nap a Rote-Wand parkolóból a lejjebb elhelyezkedő Röthelstein felé vettük az irányt, Mayáék a Michelangelo-ba (6-), Csosziék a Postlerweg-be (4) szálltak be, mi a fal jobb oldalán (SO-Spron) lévő Elfengarten-t (összesen 340 m) választotttuk. Az út elvileg 10 kötélhossz, de többnyire könnyű mászást jelent, itt-ott járóterepekkel. Kb. 4 hossz élvezetes benne (1. 5+, 6. 4-, 7. 4-, 10 5-; ill. több szép sziklájú betét) érdemes első hosszként az 5+-os beszállóvariánst választani (nittsor jobbra, eredetei út kötélgyűrűkkel balra 5-), nem olyan nehéz, mint amilyennek látszik, sőt, tele van nagy zsebekkel /most látom csak, hogy a Styria-alpin/6 min.-ra írja :)/. A könnyebb részeken nem árt figyelni a tájékozódás miatt. Kissé zsírosnak csak a 6. hossz mondható, de ez sem zavaró annál inkább a sok zergeszar :) a párkányokon. A nehezebb helyeken jó nittek, a standok korrektek, könnyebb hosszokban kevés a bentlévő cucc, de vagy nem is kell, vagy ott vannak a homokórák, fák (szalagot, kötélgyűrűt vinni kell bőven) -az útban számottevő kitettséggel nem kell számolni. Jól haladtunk váltott elölmászással, 2 óra 30 perc alatt meg is volt. Ezután a tetőre még balra fel kell sétálni (1es járóterep, ill. ösvény), majd körbe le. A tetőn találkoztunk Csosziékkal és elkezdtük várni Mayáékat. A Michelangelo 4-5 órájukba telt (később nekünk is), kissé megtépázva értek fel, de szépen kimászták. Ezek után megtértünk a kempingbe és falatozni/borozni/gitározni/énekelni kezdtünk. A kemping amúgy nagyon korrekt, egy éjszaka kb 6-7 euro.
Második nap délelőtt elszántuk magunkat, hogy megmásszuk a Michelangelo-t, Mayáék az Eldorado-ba (6+) szálltak be, ami nagyon tetszett nekik :). A "Miki" /ahogy Tündi nevezte/ 9 kötélhossz és 375 m, 2 résztől eltekintve erősebb mászás konstans 5-ös, 5+os részeken 6-os betétekkel (3 hely). Csosziék indultak el elsőként, mi követtük őket váltott elölmászásban. Tündi mászta az első hosszt, ami elsősorban reibungos lépéseivel és 6-t súroló mozdulataival tűnt ki, nagyon szépen megcsinálta. A második hossz igazi élmény, a kitettséget nem szeretőknek :) különösen. Ferde rámpa egy nagy áthajlás alatt, majd egy bevágásban fel, de jól biztosított (az első homokórát mondjuk nem árt kiegészíteni). A 3. hossz egy 3-as 4-es táblamászás reibungokkal, majd 1-2-es terepen a standig. Ekkor jön az első 6 mínuszos torony. A kunsztokban jól nittelt, zsírosnak igazán csak ez a rész mondható egy elváló tömb bevágása. Elölben beleültem fél percre a második nittbe (de inkább csak tájékozódni), nekem ez volt a legtrükkösebb rész, meg is lett a nagy felnyúlás, majd spuri fel. A tetején 5ös részeken, kompakt sziklán runoutokkal számolni kell (5-6-8 m). Az 5. hossz könnyű (1-2) , amit megint egy hat mínuszos felszökés követ. Legnehezebb része egy áthajlás balra kerülése jobbra felnyúlva egy hatalmas, de igen messze lévő fogásra reibunglépésekről. Rövid 1-2 után az utolsó erőrabló 30-40 méter jön, konstansan nehéz 5+, 6- mozdulatokkal, de rengeteg biztosítási ponttal (a kalauzzal szemben nem 11, hanem 12, vagy 13 expressz is elmegy). A kiszálló hossz egy 5- os mozdulat után 3-as 4es felmenet egy rámpán jobbra majd 1-2es részen egy fán standolva végződik. Büszkén végeztük be a mászást 4 óra alatt, hiszen AO nélkül, szinte teljesen rp megvolt az ügy. Az eseten felbuzdulva még ráugrottunk a könnyűnek ígérkező (az is volt) Winnetouweg-re (5+, 200 m, 11kh /9ből megvolt/). Ez az út az Eldoradótól balra a Röthelstein egy alsóbb részén található kissé koros (alpin) biztosító és standpontokkal és sok járótereppel. Beszállás balra fel egy 2 négyzetméteres reibungtáblán lévő szög mellől. Levezetésnek ideális volt, ha jól emlékszem 2 óra alatt felértünk és még megcsodálhattuk a lemenő nap fényeit. A kaluz 9.-10. hosszát erős variáns jelleggel másztuk, nem ártott egy-két ék a kissé törős és füves felszökésen a muzeális szögek mellé. Az 5+ os betéteket jóindulattal 5ösnek meg lehet szavazni, a vonalvezetésre nem árt figyelni, de mindenképpen a könnyebb utak közé sorolható tapasztaltabbak számára. A mászott 20 kötélhossznak megvolt a hatása, fáradtan végeztük be a napot.
Harmadnap a Rote Wandon akartunk mászni. A közelről elég félelmetes falakon nem sok könnyű út vezet, talán csak a Hühnerleiter (5) és a Waschrumpel (6-). Mayáék a Feuervogelbe (6/6+) szálltak be, ami lentről nézve nagyon durva /rőtvörös bevágásban kezd, majd jó kitett részeken folytatódik/. Mi a Waschrumpelt kezdtük el mászni, ami a kalauzunk szerint csak egy helyen 5+ /figyelem! az egyik netes kalaj konstansan 1-fél fokot lecsal az utakból, ami néha helytálló, néha nem :)/. Az első hossz 40m, elég masszívan 5-5+, a nittek 4-5-6 méterre, lehetőleg kunszt után 2-3 méterrel, ráadásul a lépések, fogások sok helyen igen zsírosak. Ez a mászás elvileg csak 5- lett volna, így a standban megérleltem, hogy ezt ma ilyen fáradtan már nem biztos, hogy elöl akarom mászni. Később egy osztrák srác kalauzát /ebben láttam, hogy 6-/ és az út folytatását látva, valamint Csosziék elmondását /kitett, zsíros, szenvedős/ hallva igazoltnak láttuk döntésünket, ráadásul Tündi egyik lábujját már egy elég szép vízhólyag kínozta. A második (3+) hossz végéből két ereszkedéssel visszajöttünk, előre engedve a Pallag-Fenyős párost /átjöttek, látva a Hühnerleiter sorát/. Ebben a hosszban is az amúgy jó állapotú nittek érdekesen voltak elhelyezve (az első lehetőleg 5m-re) - fordítópont erősen javallt! Egy kölcsönkalajból a lejöveteli úttól balra lévő falon (Dacapo) kinéztem egy 4 kötélhosszas levezetést (Draufgabe 5-). Ennek első hossza 50 m 1-2es gerincfelfutás, ezt lenyomtuk sportcipőben szinkronban, majd váltva kimásztuk a maradékot (3-as 4-es szakaszok, majd egy elég szép 5-os rész orgonaszerű "Wasserrillenekkel" és reibungfelállásokkal. A tetőre már mosolyogva értünk fel és pár perc napozás után lesiettünk a Rucksckplatz-hoz. Mayáék eléggé megszenvedtek az utolsó hosszal egy 7+ba belemászva, ami némi kiabálással párosult de ez már egy másik történet. Késő délután volt már, mire a kocsikba ültünk, így nem csoda, hogy kedd hajnalra értünk haza.
A túra szép volt, a hely kiváló, 35-37 kötélhosszt másztunk váltva, ismét sok tanulsággal.
Kalauzok:
http://www.bergsteigen.at/pic/pdf/139_Topo_f42fb94c-3e4c-4208-be70-9c317513576d_Elfenpfad.pdf (a 8.hossz végén nem árt odafigyelni és mindig balra tartani, a 9. hossz elejét is beleértve)
http://www.bergsteigen.at/pic/pdf/60_Topo_0_michelangelo.pdf
http://www.bergsteigen.at/pic/pdf/143_Topo_926eca64-999c-4d15-8ca5-53da2da1e92b_winnetouwegtopo.pdf
http://www.styria-alpin.at/ (pl. Waschrumpel - korrekt falrajzok más területekről is)
2008. május 3., szombat
Hochferner NW...helyett
A túra a parkolóból nyugatra folytatódott, a következő 2 nap célja a Hochferner északi falának (55 fok, firn, jég) leküzdése lett volna...Sajnos a hóviszonyok közbeszóltak, a Günther Messner bivakig is 6 órába (1:30 helyett) telt felérni, eggyel kevesebb hely volt és a lemeneti völgy hava sem volt valószínűleg túl ideális, ezzel szemben igen hosszú, akár 6-8 órás lejutással is kecsegtetett. A fal maga igen impozáns, egy alsó résztól eltekintve nem kimondottan meredek, talán egy kötélhossz lett volna vízjegesebb az alsó harmadban. Egy biztos: visszajövünk. Emlékeztetőül pedig álljon itt pár kép:
A bivakkunyhóban
A fal
Völgynézet
2008. május 1., csütörtök
Peilstein idén először
Peilsteinwand ájnc 
Snéberg mit sné
Peilsteinwand cvájj
A munka ünnepén egy kocsival és 4 fővel (Marci, Csoszi, Endre+én) indultunk útnak, hogy Ausztriában másszuk ki magunkat. Az út első szakasza a Peilstein volt, késő délelőtt értünk a parkolóba. Azonnal felhaladtunk és mászni kezdtünk. Később kiderült, hogy nem egyedüli debreceniként tettük ezt, hiszen a Zöldfok is szép számú csapattal képviseltette magát. A magyarokon és osztrákon kívül elsősorban "cseszlovák" hangok hallatszottak a standokból. Endrével alkottunk partit és sorra gyűrtük az utakat, többnyire én másztam elöl, de Endre is szépen teljesített. A délutáni eső kissé megtréfált minket, de mivel nem adtuk fel, a gyenge csepergés inkább abbamaradt :) Este a Spartawand melletti nagy barlangban osztoztunk egy lánctalpas útjavító géppel. Mászott utak: Ballounsteig 5- (35m), Laubheimerriss 6- (8m, 2pihi), Lanterndl, Sonne, Mond u. Sterndl 5- (18m), Linasteig 3+ (20m, szemerkélésben), Barlauch 5 (17m).
Másnap kora reggel keltünk, kissé álmosan is indult a nap, csak ebéd után lendültem be igazán, de ekkor begyűjtöttem például a tavalyi 6- os tartozást. A napot sörökkel és tovahaladással zártuk nyugatra, ahol egy Melk környki autópályaparkolóban aludtunk.
Mászott utak: Pepi-Adele Steig 4 (36 m), Kohlsprossenvariante 4+ (8m), Kohlrösersteig 3 (18m), Mayerweg Aussteig var. 4 (20m), Laterndlkante 5 (18m), Cimone - 1.kh 3+, 2. kh 5-, 3. kh 4- (75-80m), WWW 4+ (33m), Katz u. Maus 6- (8m).
Folyt. köv.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
