2008. június 29., vasárnap

Sólyomkő+Sanyi reloaded

Maya a Mohában (V+)

Tour-mix átlépés (V+)


Átszerelés


Gábor és az Ebek útja (VII-)


(A képeket Vámos Maya készítette)

A vasárnapi hejcei túránknak több apropója is volt. Elsősorban mászni szerettünk volna, amihez kapcsolódott az a bónusz, hogy Kolopi Sani barátunk rövid időre megtért Londonból Téglás City-be. Sólyomkő több szempontból is ideálisnak tűnt: sokféle út van, rég jártunk/tam itt és elvileg árnyasak a falak. Szerencsére ez kevéssé került homloktérbe, mert az időjárás a felhőátvonulások és a szellő miatt egész jó volt a már megszokott ?! hőgutákhoz képest. A csapatot Pisti, Maya, Gabi, Sanyi, illetve magam alkottuk. Attilla és Zsófi elvileg 9 felé értek volna a világvárosi Hejce-Vilmány megállóhoz vonattal, de mi nem találkoztunk velük csak délután, mert sikerült elaludniuk. Sanyit felvettük Tégláson és minimális kavarral 11 felé már másztunk is. A nap nem indult jól, én összevertem a térdemet (Tündi elutazott, most rajtam a sor? :), Mayát felrántotta Gábor és felsértette az ujját, illetőleg mindannyian elég álmosak és fáradtak voltunk. Mindemellett Sándor mintha talán egy kicsit másnapos is lett volna :), dehát nehéz elszakadni a Welcome Party sorozattól :), ha az embernek sok barátja van.

Ezen tényekenek teljesen ellentmondva pompásan sikerült a nap, jó sokat másztunk. Nekem külön öröm volt, hogy a korábban felsőzött utakat (jut eszembe volt már az egy éve is, hogy utoljára itt jártam) sikerült mind elölmászni, illetve újakkal ismerkedni. Sólyomkő számozása változatlanul erős, de a felújítások határozottan barátságosabbá tették. Remélem hamarosan visszatérhetek, hiszen sok kihívás vár itt még az emberre!

Mászott utak: California DS (IV, szerintünk V), Ékpiszkáló (IV-), Kopaszkutya (IV, szerintünk V), Moha és Páfrány direkt (V+), Velorex (IV+/V-), Tour-mix (V+), Magnifico (V ?, tr), "Hátsó Ikerfás út" (V+), "Hátsó Kémény" (IV), Hordó/Nyíregyházi (V/V+).

2008. június 22., vasárnap

Hohe Wand 3 - Betty und Paul

Az út első hosszában
Tündi biztosít



Vasárnap felkelve azonnal érezhető volt, hogy ez a nap még forróbb lesz mint a tegnapi. A meglehetősen exponált, déli fekvésű falak csupa örömöt vetítettek előre. Látatlanban két utat terveztünk a Draschgrat szekcióban: a fő dobás Betty und Paul-t (6), illetve a Hochemperor-Verschneidigungot (5+), ami egy impozáns bevágás. A falakhoz érve konstatáltuk, hogy valóban meleg van (Mo.-on ekkor 35 fok, UV-riadó...), így nem ártottak a sapkák, baba-napkrémek és folyadékok :)
Kis keresgélés után megtaláltuk a Betty und Pault (http://www.bergsteigen.at/pic/pdf/1519_Topo_cd8c15d8-039b-4639-8564-1d8a29667cf0_bettyundpaul.pdf), ami a Draschgrat beszállásától kb. 150m-re balra van egy tarvágott "mini-mező"-nél. Az útban és környékén gyakoriak a vöröses sziklák /ezekről a kalauz nem tesz említést/. A beszállásnál saját levünkben főve elhatároztuk, hogy ma elég lesz, ha csak ezt az utat másszuk. Tündivel nyitottuk a mászást, Peti és Pisti követtek. Az első hosszban táblamászás, repedésmászás és egy rövid kiszálló kémény is megörvendezteti az embert, aminek hűvöse most igen jól esett. A kalauz alapján még nevettem, hogy miért itt van az útkönyv az első hossz végén, de benne mászva egyből világos lett - aki ezt a hosszat kitolja, az a többit is ki fogja. Alapos kötéltörés, technikás 5-ös részek - abszolút nem habkönnyű mászás. Az első standba érve megpillantottam a továbbhaladást jelentő traverzet és repedést...hú. Tündit felbiztosítottam, majd beszálltam a második hosszba. A traverz 5-ös nehézségű és igen kitett (bezzeg itt nem írja a kalaj, hogy "luftige Querung!" :), melyet egy kézrepedés követ.




A második hossz repedése a travi után (forrás: http://www.bergsteigen.at/)





Itt bele kellett pihennem egyet az 5+ os részbe, mert igen technikás, de ettől eltekintve szépen meglett a hossz. A második standból lehallgatózva, - és tekintve feltűnt, hogy Petiék is küszködnek egy kicsit. A harmadik hosszat Tündi indította, ez az elején 5- os bevágás, majd 4-es, 3-as felmenet a fa standig. Itt megpihentünk az árnyékban és megittuk fél liter forralt Isostarunkat, ami még így is nagyon jól esett. Járóterepen felhaladtunk a záró tömbhöz, ahol még két hossz (5 és 6) várt ránk. A kalauzzal ellenben a 4. hossz első nittje kicsit magasabban van, a stand helyzete sem pontos, illetőleg az út sem olyan nyílegyenes.




A negyedik hossz eleje (forrás: http://www.bergsteigen.at/)




A 4. pitch-et Tündi vállalta, majd felbiztosított a kitett standba - én pedig nekiláttam a kulcshossznak. A mászás egy fa felé tart jobbra enyhén áthajló terepen, majd balra váltva elindula reibunglépéses, itt-ott kisfogásos 6-os szakasz. A kötéltöréssel mindenképpen számoljunk, a kunsztosabb rész előtt jó (lett volna) csak hosszúakat tenni. a kulcsrész nagyon jól biztosított (mint ahogy az út is), volt ahol ki is hagytam nitteket. Ekkorra már megérkezett felénk/mellénk egy viharfelhő, ami siettségre ösztönzött. Csosziék ekkor értek fel a mellettünk futó gerincen a Duettsteigből (5). Felérve egy fáról felbiztosítottam Tündit - majd Petiéket is noszogatni kezdtük, mert némi csepergés is elkezdődött. Pisti a kulcsrészen már kisebb záport kapott így gyorsan "felmentettük".


Bőven eléggé elfáradva tértünk be a Gasthof Almfriedenbe Imre jóvoltából 1-1 Radlerre, ajd lehaladtunk a parkolóba és kisvártatva hazaindultunk.


Köszönet a túratársaaknak, a sofőröknek és persze Tündinek a legjobb kötéltársnak a szép napokért!


2008. június 21., szombat

Hohe Wand 2 - ÖAK-Jubiläumsweg

Első utunk után a pirossal jelölt Zahmer Fuchslochsteigen kezdtük el a lemenetet. Elsősorban ösvény jellegű, itt ott kitettebb lement, az utolsó részen fáról ereszkedhető (javasolt) egy rész. Itt rengeteg kőszáli kecskével találkoztunk, akik ekkor még igen barátságosnak tűntek egy-két lerúgott kőtől eltekintve. Némi étkezés és folyadékpótlás után minimál cuccal szálltunk be a ZF-től 150m-re jobbra fekvő, Petiék által is mászott ÖAK Jubiläumsweg-be (http://bergsteigen.at/pic/pdf/705_Topo_914756a2-0a02-4e30-b02e-4495325834b7_ÖAKJubweg.pdf), ők pedig a Reinecke Fuchs-hoz indultak. Mint az később kiderült, a beszálló párkány környékén agresszívan viselkedő két bak miatt erről letettek és a Draschgrat (5) megmászására vállalkoztak, a felsőbb hosszokból láttuk is őket.
A 2004-ben nyitott út az ÖAK 125 éves jubileumát ünnepli, kiváló kiépítettséggel, 2 járóterepes résszel és 3 db 6-/6 os betéttel. Összes mászóhossza kb. 180 m.
Az út egy tömböcske tetejéről, kétpontos standból indul egy kissé kötéltörős 5- os hosszal, majd erősen balra tartva járóterepen egy fix pontból álló standig. Innen egy bevágásban jobbra fel, majd táblamászás az útkönyvig (3-4). Ezt a hosszt követi az első 6- os repedés, amit egy kis belepihenéssel átmásztam. Meglátásunk szerint ez az út valódi kulcsrésze (6-/6?). Ezután a kalauz szerint kitett traverz és egy 6-os betét következik, de sem a túlzott kitettség, sem az erős hatos jelleg nem domborodott ki, inkább egy 6-os mozdulatsor lehet a hossz végén, előtte, utána könnyű. Fontosabb talán, hogy alig lehet elférni a kunsztban egy odalógó kiszáradt fától :) – Tündi elölben nagyon szépen megoldotta a feladatot!. Ezután balra tartva a piros jelzésű ösvényhez érve azon 10m-t haladva elérjük az utolsó előtti hosszt, ami egy vörös bevágás, valódi élménymászással. Elvileg itt is van 6-os rész, de én inkább konstans 5-ösnek adnám, a közepén, tetején több erősebb 5+ os mozdulattal (max. 5+/6-). Innen már csak egy lengébben biztosított gerincmászás van hátra (max. 4es), a kötéltörésre vigyázzunk! Az út kb. 3 óránkba telt, Petiék ekkor a Draschgrat 5-ös részét gyűrték és hamarosan csatlakoztak. Állításuk szerint a kezdeti összeszokatlanság, a meleg, a kitettség és az egy emberes elölmászás alaposan megtépázta idegeiket :).
Ezután nem maradt más hátra, minthogy az aznapi 12 kötélhossz után a Gasthof Almfrieden „Grosse Radler” (3 EUR)-ének érintésével lejöjjünk, immár a betonúton („Mautstrasse”) a nagy parkolóhoz. Kis várakozás után - amit lábszellőztetéssel és a siklőernyősök bámulásával ütöttünk el - megérkeztek Csosziék is, akik másodiknak a Kletterprüderpfadot (5-) mászták.
Az este párhuzamos főzőversennyel, radlerrel és gitárral zárult – az elalvást nem kellett nagyon erőltetni.

Hohe Wand - Reinecke Fuchs


Utunk ezen a hétvégén a Hohe Wandhoz vezetett. 2 kocsi és 8 DEKE tag (Tündi, Máté, Endre, Csoszi, Pisti, Imre, Peti és jómagam) pörgette a kilométereket péntek délután, aminek meg is lett az eredménye: még világosban (köreinkben nagy szó :) sátort állítottunk a pompás pernitzi kempingben (http://www.kohlhofmuehl.at/). Az autópályáról már láttuk a falakat, így reggel a korai kelés után hamarosan a nagyobb parkolóban pakolásztunk. A falak közelről még impozánsabbak, különösen a kilátó alatti és az itt ott felbukkanó rőtvörös, "ijesztő" felületek. A csapat egyik fele (Csoszi-Imre, Endre-Máté) a Teufelsgrat (Ördöggernic) szekcióhoz indult, mi (Peti-Pisti, Tündi-Én) a Fuchslochwandot (Rókalyuk-fal) vettük célba. Célunk 2 út mászása volt, egy "melegítős" és egy komolyabb.
Némi bolyongás után megtaláltuk a markáns Draschgrat-gerinctől jobbra lévő törmelékes-erdős felmenetet (Zahmer Fuchslochsteig 1+, egyben lejöveteli út is) az első utunkhoz, ami a Reinecke Fuchs (egy Goethe eposzról elnevezve) volt (kalauz fennt, ill. egy kevésbé helytálló itt: www.bergsteigen.at/pic/pdf/307_Topo_8ce696c9-c3f7-4e3b-b377-7273ec369698_reineckefuchs.pdf) - eközben Peti és Pisti az ÖAK Jubilaumswäg (6) útba szálltak be ettől 150m-re jobbra. A Reinecke Fuchs egy 2002-ben nyitott, 140 méteres, 5-ös út, amit érdemes 5 (+1) hosszból mászni. A beszálláshoz egy 20-30 méteres 1+ os szólót kell végrehajtani a piros pöttyökkel jelzett ZF út első részében, majd balra betraverzálni fák mögött egy beszorult tömb és egy rókalyuk mellé /ez a rész kőhullásveszélyes - én is lerántottam egy méretes darabot - az alsó ember mindenképp húzódjon a védettebb ZF feliratú tömb mellé!/. Az első stand egy fúrt nitt, inden indul az első hossz (bevágás, tábla - 4), amit Tündi mászott elöl. A biztosítás tökéletes, hosszú hevederek és expresszek mindenütt ajánlottak a kötélvezetés miatt - éppen ezért érdemes az első hosszt 40m helyett kb. 20-ig mászni, majd fáról standolva továbbhaladni, mert a kalauznál jóval kacskaringósabb a kötélvezetés. Ezután jön a kulcshossz, ami egy szép 5-ös nehézségű táblával nyit. Tündi némi hezitálás után ügyesen átmászta, majd felszaladt a negyedik standunkig (kalauzban 3. - homokóra/fa). Ezután egy bevágás, majd tagolt táblák következnek és már itt is van az utolsó előtt, már kitettebb stand, amiről fantasztikus panoráma nyílik a szomszédos Draschgratra, a Fuchslochwand többi részére, illetve a Fuchslochturmra. Innen nem maradt más hátra, mint hogy Tündi kimásszon 15 m 3-as 4-es részen a platóra és egy kimondottan pöpec kék szalagos homokórából felbiztosítson. A melegtől eltekintve jól ment a mászás, az utat 2 óra alatt "megettük", jobbra nézve pedig Peti is ott virított a kiszálló fájuknál. Egy gyors pacsi után lefelé vettük az irányt a Z. Fuchslochsteigen, hogy utat "cseréljünk". Mindeközben Csosziék a Sollenauer Steig (5+), Endréék Teufelsgrat (5-)nevű utat választották és mászták meg.
Folyt. köv.


Az első hossz

Tündi és a 2. stand

Útkönyv


Bevágás

Tündi és a kitett stand


Én és a Draschgrat



Kecske a Zahmer Fuchslochsteigen

2008. június 1., vasárnap

A lapkaevő abasári bércek

Tündi és a Pioneer (VI)
/Vámos Maya képei/



Izzadtam mind' egy ló



Vasárnap ismét Hollókő felé vettük az irányt, népes csapattal (Maya, Tündi, Niki, Máté, Imre, Gabi, Csoszi, Laci, én). A korai érkezés és a helyi erőkkel való konzultáció után mászni kezdtünk. A meleg ismét igen nagy volt, de talán egy kicsit elviselhetőbb (felhősödés). Tündivel és Imrével másztunk elsősorban, az általam kimászottakat Tündi nagyon szépen alsózta (ált. pp), és Imre sem sokban maradt el, főleg azt figyelembevéve, hogy főleg VI körüli utakat másztunk. Nekem legjobban a most megismert Denevér (VI-) tetszett, de a Moha (VI-) és a Nem dohányzó (VI-) sem voltak rosszak. Gabi egy ifjú titánnal az "Iván"-t (VIII+/IX-) próbálta alsóval szabadon...szép kísérlet volt! Emellett másodjára láttam élő embereket :) mászni az Őrült Ausztrál tetőáthajlásában /azért arra is kíváncsi lennék mit keresett itt egy ausztrál...mi folyik Gyöngyösön?!/. A nap végére jól elfáradtunk, Tündivel még megfelsőztük a Május 35-öt, aminek a standjából balga módon izzadt tenyérrel leejtettem a lapkám. Ennek ellenére szép napot zártunk, hazafelé pedig a hagyományoktól eltérően nem fehér, hanem vörös bort (kékfrankos) kóstoltunk a szőlősgazda bácsinál.

Mászott utak: Makk Ász (V+/VI-), Pioneer (VI), Nem dohányzó (VI-), Akasszá má' (VI+), Nándi... (V+/VI-), Denevér (VI-), Oktató bal (~4+ CL), Moha (VI-), Páfrányos (V-), Május 35 (V+/VI- TR)