2011. március 27., vasárnap

Közel a határhoz

!!!! Van rendesebb kaller !!!!

A cím minden tekintetben igaz. Körösréven a szép szerdai napon szabadságolással megspékelve a határ túloldalán és saját határainkon  egyaránt mozogtunk. Sanyi elölmászó határait tolta a VI/VI+ felé, Leventével a VII körüli utakat céloztuk meg, Imre pedig saját hatosaiban bűvészkedett.
A korán induló nap (5:45kor vettek fel a többiek, majd irány Nagyvárad) néhány kis megállóval (kávé+élettan) Réven folytatódott. 9 körül értünk a sportcsarnok melletti parkolóba (völgybejárat), majd elkezdtük a felmenetet. A sínek mellett feltrappolva elhaladtunk több szép szektor mellett („Sörös” fala, Le Lac…stb), majd a hídon átmenve a folyó túlpartján kis tanakodás után a Terasz-on (Peretele din Terase) kezdtünk. A szokásos lihegtető felmenet némi extrát is tartogatott – rengeteg virág nyílt egyszerre! A talajt szőnyegként borító májvirág és csillagvirág mellett a hóvirág, martilapu, ibolya, galambvirág, és keltike is bontotta szirmait, melyek közül királyként emelkedett ki a hazánkban védett kakasmandikó helyi alfaja (ssp. niveum), fehér virágokkal. Az ezáltal relaxációval felérő tüdő és vádliedzés után nem volt más hátra, mászni kellett :)
Leventével a Perfect Day-ben melegítettünk, majd az Open your eyes-ba (VII) szálltunk be. Az út elsőre egy beleüléssel ment ki, a második (összesen harmadik) kísérlet meghozta az rp megmászást. A japánkodás jegyében a Sayonara (VII-) felé folytattuk, amit Levente szépen kitolt rp, én azonban rossz stratégiát választottam a kunsztnál, a szép repkó nehezebben adta meg magát (szolgálati közlemény: a kezdeti párkány rózsák megmetsződtek :). Következő lépcsőben a fentebbi szektorba kukkantottunk át, melynek első szakasza sok jó utat tartogat, de az afölötti felé már egyre inkább előjön az erőltetett utak hangulat. Az első rész Toucan nevű útját választottuk (VII-/VII), mely egy kis beszálló boulder után könnyebb terepen vezet a rebungtáblás/repedéses/áthajlásos kunszthoz, szép út – sikerült flash másznom. Eközben Sanyi és Imre rendületlenül tolták, mi némi falatozás után magukra hagytuk őket a megszokott („fosossegű/ordas”) kóbor kutyával egyetemben.
A Terasz alatti barlangnál (Pestera caprei) két rövidebb utat másztunk, mindkettőben van néhány erős bouldermozdulat, Levente a Compresor-t (VII/VII+) szépne kikente rp. Innen az volt a terv, hogy a felfelé megcsodált híddal szembeni szektorokkal ismerkedünk. A felfelé még igen kívánatos Pók (VIII-) tető kunsztja felnézve elgondolkoztatott minket, majd a szomszédos bevágás/repedés útból (Surpriza V+/VI-) való benézés után is a menekülés mellett döntöttünk. De! Az út bekerült a NAGY projektek mappába, talán nem lehetetlen!
A hídhoz közeli 10-15 méteres kompakt fal igen vizes volt, de szemre a Pocalul száraznak tűnt, jó eséllyel könnyebbért mint a felirat (7-). Sajnos úgy tűnik :) a fölészámozás (lentről 6/6+ ra tippeltünk a helyi szokásokkal egybecsengően) nem mindenhol igaz, ez az út megkérte az árát. A nedves kulcshelyről és egyben a harmadik nittből való trükkös menekülés jó lecke volt :) A szektor abban is különbözik a fentebbiektől, hogy azok oldásos táblái helyett itt nagy, de reibungos, „akadásmentes” stukkók állnak rendelkezésre lépésszegény átkötésekkel. Szárazon jó projektek lesznek.
A nap végén e gyalázatot feledtetendő a Le Lac impozáns falai felé vettük az irányt, a 70-80-90 méter magas fal narancsos színe és kemény áthajlásai megérnek egy misét. A fal aljában több rövidebb sportút is van, emellett 2-3 kötélhosszas, 8 körüli mászások is vannak. Végül a SPAL 85/X nevű utat másztam. Itt említendő meg, hogy a kalauz és a valóság igen eltérő, az utak neve és beazonosítása eltart egy darabig. Az út egy könnyű, enyhén vizes VI-os, humoros, a szokásosnál is nyeszletebb motoremelőkkel, valamint az eddigi mászókarrierem legkreténebb standjával (na jó, a Grazer Berlandos műanyagburkos fémsodrony homokóráit leszámítva). A két házgyári (mozgó) nittfülön 1-1 „cigányasszonyfülbevaló” átmérőjű és vastagságú karikát lengetett a szél, melyeket egy tacskót talán visszatartó vékonyka lánc kötötte össze. A vicc, hogy ezek új beépítésű cuccok, azaz sikerült szar állapotot konzerválni jó pár évre, holott a többi szektort megnézve látszik: be lehet szerezni és építeni az új, minőségi fémeket).
Kis szemétszedés után megjöttek Imréék és a kocsi felé, majd hazafelé vettük az irányt. A jó kedélyű utazást pár sörrel dobtuk fel – ismét eredményes napot zártunk!

Mászott utak: Perfect Day V+, Open your eyes VII (2x, 1 rp), Sayonara VII-, Toucan VII-/VII (flash), Compresor VII/VII+ (2nd go), Chip VI+ (pp), Surpriza V+/VI- (os), Pocalul VII- (próba), SPAL 85/X VI (os)

A Körös
(fotó: Kecskeméti Sándor)


Szártalan kankalin
(fotó: Kecskeméti Sándor)


Akad még felfedeznivaló
(fotó: Kecskeméti Sándor)


Májvirág


Kakasmandikó


Kakasmandikó2


A Pók (VIII-) a tetőn halad át...hm


A Le Lac nevű szektornál


2011. március 20., vasárnap

Budai-hegység VI

A Pilis Nagy-Szénás felől
Gyep a Nagy-Szénáson


Kövér daravirág - egy ritka hazai benszülött növényfajunk (Zsíros-hegy)


Leánykökörcsin - Sanyinak ajánlva


Sziklák a Zsíros-hegyen


Szoborpár Solymáron


A kertekben tombol a tavasz


A solymári vár


Párizs-Solymár-Texas


A borongós reggel nem töltött el minket nagy harci kedvvel, mégis nekiláttunk egy újabb túrának. Ez szerencsére jó döntésnek bizonyult, kellemes időben gyalogoltunk, eső nélkül, néha még előbukkanó napsugarakkal is sikerült találkozni. A Nyugati pu.-ról induló esztergomi járattal Pilisvörösvárra utaztunk. Az állomás ugyan Pilisvörösváron van, de ez a falu szinte összeér Pilisszentiván településsel, ahonnan a túra indul. Mindkét hely csendes, rendezett, különösen ’Szentiván tetszett. A korábban bányászatból élő sváb falun áthaladva a Nagy-Szénás Európa diplomás védett terület felé vettük az irányt. A háborítatlan erdőkön át értünk fel a gyönyörű kilátással kecsegtető, ritkaságoknak otthont adó gyepborította csúcsra (Nagy-Szénás, 550m). A kankalinok sajnos még csak levelekkel jelentkeztek, a kökörcsineket sem találtuk, ellenben Mécs Laci szembefutott velünk. Szerencsére erre nem sokat kellett várni, a Zsíros-hegy közelében sikerült találni pár tő már lassan virágot bontó leánykökörcsint (Pulsatilla grandis). A Zsíros és Sziklás-hegy szintén gyönyörű panorámát tartogat az ide tévedőknek a Pilis irányába (Pilisborosjenő, Csobánka…kedves kövek otthonai) nem mellékesen pár szikla is feltűnik. Innen már lefelé tartva a zöld jelzésen az Ördöglyuk nevű barlanghoz tettünk látogatást, ami még nagy mászónknak is kezdeti lökést adott (szolgálati közlemény: Tóth „ebesi” István a Babcsán könyvet sürgősen szolgáltassa vissza a már tetemes késedelmi kamattal ~3 Edelweiss egyetemben), jelenleg lezárva várja alkalmi látogatóit. A túra Solymáron ért véget. A takaros faluban el tudnék képzelni egy-két ingatlant, nem beszélve az impozáns környezetről. Sajnos a vonat várt, de a Budai-hegység térképen van még fehér folt – Piliscsaba, Nagykovácsi és Telki környéke még bejárandó, majd jöhet a Pilis ;)

A túra hossza 14.5 km volt ~450 m szinttel.

2011. március 15., kedd

Budai-hegység V

Hétfőn a hosszú hétvégére való tekintettel Mártival kirándultunk. Első körben a Budakeszi Vadasparkban néztük meg, felébredtek e már a medvék, majd a verőfényben a János-hegyen át a Tündér-sziklák érintésével (kisméretű boulderek) sétáltunk le a Moszkváig kb. 10-12 km össztávon. 15.-e még verőfényesebb napján a Városligetben futottunk (jobb mint gondoltam), majd egy indiai étteremben fojtottuk le hétvégét –nyamm nyamm :)


Inkább itt mint a Tárában



Hóvirág-szezon


Nyílt a cucc bőven


Tündér boulder1


Tündér-szikla 1


Tündér-szikla 2


 Tündér boulder2


2011. március 13., vasárnap

Horvátország 3 - Omis

Vasárnap reggel erős szélre és borult időre ébredtünk. Komótosan készülődtünk az amúgy idilli tájban, tengerre néző nyaralókkal, gyümölcsösökkel. Legurulva Makarskába Omis mellett döntöttünk, hiszen ott van lehetőség szélvédett helyen mászni. A gyönyörű városka a tengerparton fekszik, a Cetina folyó torkolatánál. A vízfolyás, áttörve a mészkőhegyeket szép szorost hozott létre impozáns falakkal (KALLER), rögvest a városban (ugyanitt frankó strand, boltok, kemping). A Planovo nevű hely kb. 50-60 m magas fala alatt lehet parkolni, más, több kötélhosszas (4-6) utakat nyújtó falak ölelésében (ld. pl. a Rambo 6b Nádasdi-Szentirmai). Ezen a folyóparti falon 20-34 m közötti sportutak vannak (5a-7c), némelyik 2 kötélhosszas (40-50 m), az alagúttól balra eső oldalán pedig van egy falrész kisebb utakkal (10-15m) is. Nemsokára megjöttek Osziék és ők is beszálltak. Az idő gyorsan telt, Robival kentük az utakat, ő kishíján on sight mászott egy 6c-t (VIII-) és tr összerakott egy 7a-t is (VIII), én 6a (VI+) körül másztam. A sok helyen éles csepp alakú lyukakat tartalmazó reibungos táblák szép mászást kínálnak, a nittelés pedig korrekt, néhol már túlzó is. Mire végeztünk az eső is eleredt, így nem volt más hátra, mint hazautazni. Éjfélre fáradtan, de elértük Budapestet.
Köszi srácok a lehetőséget és a szép túrát – visszamennék :) 
Mászott utak: Velebita 5b (24 m os), Apartmani Kuzmic 6a  (22m os), Kokica 6a+ (31m tr), Leut omiski 6a (22m os), Svemir 6a (23m os), Active holidays 5a (23m)

 Hobo blúz bend


Das Biwak


Genussz


Freddy Mercury emlékmászás (Leut omiski 6a)
(fotó: Oszi)

 
Balázs az Apartmani Kuzmic-ban (6a)


A "nagyok" trécselnek


Enci az Active holidays-ben (5a)


2011. március 12., szombat

Horvátország 2 - Mali Borovac, Ungarische Kombo 6a+

7 körül összeszedelődzködtünk a Makarska melletti "félreeső" parkolóban és már világosban megtaláltuk a helyes utat Veliko Bredo-n át a Mali Borovac felé vezető útra. Egy régi falurészletnél ideális parkolót találtunk némi helyi asszisztenciával és elindultunk a beszálláshoz. Célunk a 2-300 m-es falon való mászás volt 6a-6b között. Érdekes, hogy a rendkívül szép kövű hegyre az első nittes utat (In a gadda da vida 6c) Osziék nyitották és azóta sem született túl sok, a létező utak megmászásainak száma csekély. A felmenet a piros jelzésen történik a lentről már jól belőhető fal alá, ahol "azimut" az erdőn és törmeléken át a beszállásig. A kő kompakt, néhol gyönyörű "wasserrillés" mészkő, ziát csak psziché miatt kell használni, reibungmászók előnyben. Gizi és Robi a Tommy 6b-be szálltak be, Pistáék a Roberto 6a+ -t nyomták, mi a  Sive Jeze 6b nevű útban indultunk el Balázzsal. Az első jó hosszú 5b-t ő mászta, majd mint kiderült áttértünk elölmászásommal egy új útba 5b körüli 15 m-es és 5c/6a körüli 35 méteres hosszal. A kezdeti tájékozódást nem segítette a horvát kaller 5 db pálcikából álló falrajza sem :) Ezután becsatlakoztunk a "Roberto" trükkös és gyönyörű 6a+ hosszába és annak végeztével jött az In a gadda...maradék 4-5 hossza. Ennek egyik szép részét (bevágás, kémény, reibung, áthajlás 6a) ismét Balázs mászta elölben, a többi maradt nekem. Az idő szállt, a walkie-talkie-ba nem ártott volna elem, de a gyönyörű kilátás és a szép hosszok mindent feledtettek. A ~250 m töbnyire konstans VI körüli mászás végeztével már csak egy kis valódi III-as szóló maradt hátra törmeléken és a csúcson is voltunk. Az utakba a kaller friend jelölésével ellentétben inkább csak a megszokott hosszú expresszek és néhány homokórához való gyűrű kell, a nagyon bő friendsor inkább teher, egy szűk elmegy. A lemenet kb. 1 óra ha nagyon tolja neki az ember (morénasí :), de ez önmagában is hatalmas élmény, ugyanis szemből látjuk a mágikus Veliki Borovac sziklafalát kőkemény utakkal (függőleges, ~300 méter, kompakt kő, sorbanállás nuku - pl. Lykopolis 6b). Az eleinte jó meredek néhol kőből kirakott partizánösvény erdei útba hajlik át, végighaladva eme pompázatos szikla-amfiteátrum tövében. A nap lebukott, mindent csend ölelt át és az egyik kanyarból leláttam a tengerhez a kivilágított kisvárossal..hát, nem volt rossz. Kissé lejjebb zergék kavartak, a dózerút előtt baglyot zavartam fel egy fáról - sehol egy lélek. A táborhelyre leérve Oszi és Enci lepett meg minket, ők Omisban múlatták az időt, de átjöttek megnézni a magyar kolóniát. A gyors vacsora és bor/sör  után igen gyorsan kivégződtünk, 8-9 felé már mindenki jóízűen horpasztott....

A Mali Borovac


Előre ifjak


Gúten morgen wásszerrillen


Kilátás Hvar (?) szigete felé


Giziék a Tommy-ban


Balázs érkezik a Roberto kulcshosszában (6a+)


Az In a gadda da vida egy szép hossza


Utunk vége felé, talán egy 5b


Kilátás délre


Balázs az utolsó kompaktabb hosszban


A secret tippekkel itt egy térkép.

Tájkép

A nehézségek:


Egy jó falfotó f(hálás köszönet Oszinak)

2011. március 11., péntek

Horvátország - 1

A hosszú hétvégére való szervezkedésem már a szokásosnak mondhatóan alakult. Kerestem boldog-boldogtalant A-B-C-D tervekkel, amiből végül Oszi és Gózony Gergő (aka Gizi) révén az F/2 variáns lett dél Horvátország képében. A Biokovo felé tartó csapat (Gizi, Robi, Balázs és Pisták) egy mászóautóra jobban hasonlítani nem tudó, tetőbox-szal megspékelt, 6 személyes Honda FR-V-ben koncentrálódott Budapesten. Este 7 felé csak sikerült elszakadni székes fővárosunktól, hogy nekiinduljunk a 7-800 km-nek F1 gyanús sebességekkel.



Az éjszakai utazás Gankszta Zoltánban, jó hangulatban és a könnyező Madonnában sem szűkölködve egy extrém spontán bivakban csúcsosodott ki Makarska-Észak mezsgyéjén. A 4 órás alvás után nem maradt más hátra, mint hogy leessen az állunk, és nekifogjunk a 6a/b nehézségeknek - íme:


video

2011. március 6., vasárnap

Mi minden van Tokajban...

Jégbe zárva


Beni Raich is itt leste el a fortélyokat: a tokaji sípálya


Márti majszolja az ebédet


Tarcal


Régi pince, ahogy sohasem láttad (Tarcal)



A barnásfekete gyöngyszem


Túránk a Tokajynngen fjordot is keresztezte (Tarcal, Führer-bánya)


Márti élvezi a havat


Tokaj szőlővesszein


Dr Háuz


Szombaton Mártival Tokajba indultunk, ez talán az egyetlen heggyel rendelkező hely ami tömegközlekedéssel (IC 55 perc) értelmes időben elérhető Debrecenből. A cél egyértelmű volt, túrázni egyet az elvileg napos időjárásban. A napot végül kb. 5 perc erejéig láttuk, de így is rengeteg érdekességet sikerült felfedezni. A vasútállomásról a városon át a zöld jelzésen indultunk megkerülni a hegyet a Patkó és Termeg bányák érintésével, majd felkanyarodtunk a Nagy-Kopasz Hársas nevű oldalában. A hegyen, főleg az északi oldalon 10-15 cm hó volt a jellemző, a hőmérséklet 2-3 C lehetett. A sípályát (igen, itt még ez is van!) keresztezve a Tarcalra vezető úton jutottunk le a faluba egyre inkább szőlőültetvények közé érve. A szép faluban nem sokat időztünk - holott kultúrális látnivaló akad bőven (pl. Andrássy kúria) - nyomtuk tovább, fel a piros jelzésen. A Führer-bánya (sic!) és tavának látványa egészen lenyűgöző volt, különös tekintettel egy kis gyöngyszemre (90 km-re Debrecentől, parkoló 10 percre, Oh mein Gott :), aminek majd később utánajárok. A kb. egyenletes 430 m emelkedő vége a Nagy-Kopasz volt (526 m), a kilátás többé kevésbé megvolt, indulhatott a lemenet piros-kék jelzésen (a kék mint kiderült már zöld = Lencsés-árok). A felső szakaszon sok volt az eljegesedett ösvény a lecsorgó vizek miatt, jókat brékeltünk. A Tehéntánc-tető (!) és a Szarka nevű oldalak között levezető Lencsés-árok különösen szép és vadregényes, itt-ott régi felhagyott bányaudvarokkal övezve.
A napot a Szerelmi Pincesor Erdős-pincéje zárta, ahol kedves kalauzolással 5+1 bort (száraz és félédes furmint, muskotály, késői szüretelésű hárslevelű, édes szamorodni, 2000es 5 puttonyos aszú) kóstoltunk meg kellemes áron, mindenkinek csak ajánlani tudom.
A túra hossza 19 km, 750 m szinttel körítve.
Nézelődés norvégéknál:

video