Kőember: Közel a határhoz

2011. március 27., vasárnap

Közel a határhoz

A cím minden tekintetben igaz. Körösréven a szép szerdai napon szabadságolással megspékelve a határ túloldalán és saját határainkon egyaránt mozogtunk. Sanyi elölmászó határait tolta a VI/VI+ felé, Leventével a VII körüli utakat céloztuk meg, Imre pedig saját hatosaiban bűvészkedett.

A korán induló nap (5:45kor vettek fel a többiek, majd irány Nagyvárad) néhány kis megállóval (kávé+élettan) Réven folytatódott. 9 körül értünk a sportcsarnok melletti parkolóba (völgybejárat), majd elkezdtük a felmenetet. A sínek mellett feltrappolva elhaladtunk több szép szektor mellett („Sörös” fala, Le Lac…stb), majd a hídon átmenve a folyó túlpartján kis tanakodás után a Terasz-on (Peretele din Terase) kezdtünk. A szokásos lihegtető felmenet némi extrát is tartogatott – rengeteg virág nyílt egyszerre! A talajt szőnyegként borító májvirág és csillagvirág mellett a hóvirág, martilapu, ibolya, galambvirág, és keltike is bontotta szirmait, melyek közül királyként emelkedett ki a hazánkban védett kakasmandikó helyi alfaja (ssp. niveum), fehér virágokkal. Az ezáltal relaxációval felérő tüdő és vádliedzés után nem volt más hátra, mászni kellett :)

Leventével a Perfect Day-ben melegítettünk, majd az Open your eyes-ba (VII) szálltunk be. Az út elsőre egy beleüléssel ment ki, a második (összesen harmadik) kísérlet meghozta az rp megmászást. A japánkodás jegyében a Sayonara (VII-) felé folytattuk, amit Levente szépen kitolt rp, én azonban rossz stratégiát választottam a kunsztnál, a szép repkó nehezebben adta meg magát (szolgálati közlemény: a kezdeti párkány rózsák megmetsződtek :). Következő lépcsőben a fentebbi szektorba kukkantottunk át, melynek első szakasza sok jó utat tartogat, de az afölötti felé már egyre inkább előjön az erőltetett utak hangulat. Az első rész Toucan nevű útját választottuk (VII-/VII), mely egy kis beszálló boulder után könnyebb terepen vezet a rebungtáblás/repedéses/áthajlásos kunszthoz, szép út – sikerült flash másznom. Eközben Sanyi és Imre rendületlenül tolták, mi némi falatozás után magukra hagytuk őket a megszokott („fosossegű/ordas”) kóbor kutyával egyetemben.

A Terasz alatti barlangnál (Pestera caprei) két rövidebb utat másztunk, mindkettőben van néhány erős bouldermozdulat, Levente a Compresor-t (VII/VII+) szépne kikente rp. Innen az volt a terv, hogy a felfelé megcsodált híddal szembeni szektorokkal ismerkedünk. A felfelé még igen kívánatos Pók (VIII-) tető kunsztja felnézve elgondolkoztatott minket, majd a szomszédos bevágás/repedés útból (Surpriza V+/VI-) való benézés után is a menekülés mellett döntöttünk. De! Az út bekerült a NAGY projektek mappába, talán nem lehetetlen!

A hídhoz közeli 10-15 méteres kompakt fal igen vizes volt, de szemre a Pocalul száraznak tűnt, jó eséllyel könnyebbért mint a felirat (7-). Sajnos úgy tűnik :) a fölészámozás (lentről 6/6+ ra tippeltünk a helyi szokásokkal egybecsengően) nem mindenhol igaz, ez az út megkérte az árát. A nedves kulcshelyről és egyben a harmadik nittből való trükkös menekülés jó lecke volt :) A szektor abban is különbözik a fentebbiektől, hogy azok oldásos táblái helyett itt nagy, de reibungos, „akadásmentes” stukkók állnak rendelkezésre lépésszegény átkötésekkel. Szárazon jó projektek lesznek.

A nap végén e gyalázatot feledtetendő a Le Lac impozáns falai felé vettük az irányt, a 70-80-90 méter magas fal narancsos színe és kemény áthajlásai megérnek egy misét. A fal aljában több rövidebb sportút is van, emellett 2-3 kötélhosszas, 8 körüli mászások is vannak. Végül a SPAL 85/X nevű utat másztam. Itt említendő meg, hogy a kalauz és a valóság igen eltérő, az utak neve és beazonosítása eltart egy darabig. Az út egy könnyű, enyhén vizes VI-os, humoros, a szokásosnál is nyeszletebb motoremelőkkel, valamint az eddigi mászókarrierem legkreténebb standjával (na jó, a Grazer Berlandos műanyagburkos fémsodrony homokóráit leszámítva). A két házgyári (mozgó) nittfülön 1-1 „cigányasszonyfülbevaló” átmérőjű és vastagságú karikát lengetett a szél, melyeket egy tacskót talán visszatartó vékonyka lánc kötötte össze. A vicc, hogy ezek új beépítésű cuccok, azaz sikerült szar állapotot konzerválni jó pár évre, holott a többi szektort megnézve látszik: be lehet szerezni és építeni az új, minőségi fémeket).

Kis szemétszedés után megjöttek Imréék és a kocsi felé, majd hazafelé vettük az irányt. A jó kedélyű utazást pár sörrel dobtuk fel – ismét eredményes napot zártunk!

Mászott utak: Perfect Day V+, Open your eyes VII (2x, 1 rp), Sayonara VII-, Toucan VII-/VII (flash), Compresor VII/VII+ (2nd go), Chip VI+ (pp), Surpriza V+/VI- (os), Pocalul VII- (próba), SPAL 85/X VI (os)

A Körös

(fotó: Kecskeméti Sándor)