2011. július 29., péntek

Bükktrekk

Ezen a szép, eső utáni napon (szo.) a Magos-kői barlangszállásra mentünk, majd ott Sámándobosokkal és általunk sütött szalonnával/kolbásszal találkoztunk (ez utóbbi jobb volt :) A barlangszállás kicsit szűkös és hangulatában nem éri el Cserepes-kőt de jól elszórakoztunk. Másnap reggel Imre és Sanyi Örvénykő felé vették az irányt, mi Mártival körtúrára indultunk az Aranylépcsőn le, majd fel Szentlélekre, onnan Látó-kő, Odvas-kő, majd Örvénykő jött. Az esők után mindenütt sok víz volt, a csermelyek és források bőven ontották vizüket. A szentléleki kolostorrom után a Turistaparkban kávéztunk, az igen szép helyet és szívélyes házigazdáját ismét csak ajánlani lehet!
A "kövek" után beértük Sanyiékat, akik már benne voltak az örvénykői mászókában. Kis szusszanás után kimásztam a Tű-fokát, majd egy sajnálatos extra program zavart meg minket (baleset). Társaimra nagyon büszke vagyok, mindenki tette amit képességeihez mérten tudott.

Küzdelem a gumi(nő)matraccal



Barlangszállás, Imre látni sem akarja



Bankkártyát végül nem használtunk


Látó-kő


 

Szentléleki kolostorrom


Kutyulare


Vízesés a Bükkben

video

2011. július 24., vasárnap

Sportmászóhelyek Cortina közelében

Endre bátyóval a Dolomitos mászások között 1-1 napon elruccantunk két mászóiskolába is, a kallerért (Roberto Casanova! Arrampatica sportiva a cortina d'Ampezzo) köszönet illeti Burai Pétert és Enyedi Nórát.
A rengeteg klasszikus és sport jellegű nagyfalas út mellett Cortina közelében sok kisebb sziklafal is található a legkönnyebbtől a 8a+ ig (azóta 8b és 9a is :). Egyes esetekben a két előbbi mixelődhet is, pl. a Cinque Torri-nál alpin környezetben sportmászhatunk, ha kedvünk tartja. A környék mászóhelyeiről német nyelvű összefoglaló is fellelhető.

Első alkalommal a beszállást lefelé (! egy szerpentin kanyarjából) értük el. A hely neve Campo e Volpera, a sziklák 10-15 percre vannak. Többségük kompakt mészkő - tábla és áthajlás dívik minden mennyiségben. Ami feltűnt: a kiépítettség olyan, mint az olaszokról alkotott általános közhelyes kép: bizonyos utak tökéletesek, de némelyikben sorozatban volt még merülőforraló és stand köztesnek, vagy mindez kombinálva, de összességében meg voltunk elégedve. A nehézségek közül az 5-ös és a 6a közötti dinamikus átmenet tetszett, volt 5+ ami nem ment elsőre, de érzésem szerinti valódi 6a-t is sikerült os mászni...A kemény srácoknak több 8a is rendelkezésére áll, a hely jó hűvös.

Az itt mászott utak: Kull 5+, Tom tom twist 6a (os), Kull 5+, 3X 5+ (vigyázat, pocsék), Mery 6a (ütős :), Grizzumc 4 

Nyami nyami


Tom tom twist 6a


A menü


Das ist gejzír


Egy másik alkalommal rövid időre a Marmolada panorámával egybekötött, szép kompakt kövű táblákhoz ugrottunk le - Crepe de Oucera bassi volt a hely neve. Az utak többsége 25, de inkább 30 méteres, a 60-as kötél és sok köztes szükséges alapfelszerelés. A köztes biztosítóhelyek sűrűn vannak elhelyezve, de nem ritka a motoremelő és a házgyári cucc. Csak néhány utat másztunk: Fun Tomas 5+, Ochiti pochiti 5+, Gommapiuma 5, Promenade 5 - ezért a fokozatért sokszor mászni kellett ;)

2011. július 22., péntek

Dolomitok 5 - Piz Ciavezes/Kleine Micheluzzi IV+/V-

Piz Ciavezes (2831 m) déli fal, Kleine Micheluzzi IV+/V-

első megmászók: Luigi Micheluzzi, Piero Slocovich, 1928

mászóhossz: ~250 m, 6 kötélhossz

kalauz:  mi a Köhler-Memmel féle Kletterführer DOLOMITEN c. művet használtuk, ami helytállónak bizonyult, kivéve az "ausreichend Zwischenhaken" mondatot (33-34. oldal) Útváltozat kalauza

felmenet: a Sella-hágóba vezető út melletti parkolókból a jól látható falszakasz alá több ösvény is vezet (10 perc). A mi kalauzunk szerinti beszállás egy vályún át vezet jobbra könnyű terepen, amiben egy fixkötélen való lemászás is benne van, eső után vízesésben :)

jelleg és biztosíthatóság: könnyű, de igen kitett mászás főleg nehezen biztosítható táblákon ("Steile Wand und Risskletterei"), nagyobb runuoutok lehetnek, a tájékozódás a rámpa után rutint igényel. A standok benthagyott (cementált)szögekből állnak, köztesként összesen 5 normálszög áll rendelkezésre...Biztos ötös, vagy nehezebb elölmászót igénylő, szép és népszerű (!) út.

lejövet: a falat kettévágő párkányon ("Gamsband") balra egy ösvényen, majd kisebb klettersteig szerű lemászások után a Ciavezes és a második Sella-torony közötti falszakaszon gyalog+lemászva/ereszkedve le. Kb. 60-80 perc.

A hosszú mászás másnapján némi szedelődzködés után bosszankodva tepertünk az utolsó feladat alá, sokan beelőztek, míg a parkolóban reggeliztünk. Szerencsére mint kiderült, a többség a bergsteigenes variánst nyomja, így mi egyedül maradtunk a beszálló vízeséssel és később is csak egy partival találkoztunk előttünk.

A mi utunk


És környezete


Miután immár rutinosan átértünk a zuhanyon, folytattuk a mászást a könnyebb terepen. Később a 4. 5. és 6. hosszokban, ahol hirtelen nagy kitettség és kevés köztes lett a kísérőnk, alattunk és mellettünk grandiózus kulisszák tűntek fel, a tér kitágult. Az egyik nehezebb résznél örömmel akasztottam a kompaktabb tábla félig kilógó szögébe, majd nagy csimpaszkodók után lihegve folytattuk az utat. Kicsit feljebb beértük a francia csapatot: Tomá vagy Mátyiő, valamint az apja (?) - aki cirka 65 éves volt - tolta előttünk.
Sajnos minden jónak vége szakad egyszer, a kissé rohadtnak kinéző, de valójában egész fix kövű bevágás/áthajlás kombinációjú, ötös felé tendáló utolsó hossz lezárta a mászásainkat a Dolomitokban (3 óra). A kiszálló párkányon napfényben fürödtünk, csókát etettünk, élveztük a Pordoi látványát és figyeltük, hol lehetne még majd egyszer felsurrani rá...Az alpin jellegű, odafigyelős, de nagyon szép lemenet után elégedetten ültünk kocsiba és indultunk haza - ez jó mulatság volt!!!

A fal oldalnézetből


Srácok a Schubert (VI) útban, Endre a 4. hossz környékén


A 4. standban - szellős :)


Endre kiszáll


Édelvejsz


Jutalom


Barátom, háttérben a "skalp"


Ereszkedés a Sella-tornyoknál


Alpin beszálló :)

video

Lemenet

video

Und hazamenet

video

2011. július 21., csütörtök

Dolomitok 4 - Piz Pordoi/Dibona IV+



A kedd reggeli (07.19.) mászás után még jöttünk mentünk egy sort, majd visszatértünk a kempingbe és összepakoltunk - sajnos egész éjjel esett, így szemerkélésben autóztunk át a Sella-hágó környékére. A Pordoi-hágóban keményen beütött az idő, friss hó mindenütt. Álmaim fala (2009 ősze óta tervezem) nedvesen és borúsan pillantott rám először élőben...le voltunk lombozva, különösen én. Kora délután elő-előbukkant  anap, így felrohantunk a Piz Ciavezes alá, hátha "gyorsan" ki tudjuk mászni a Kleine Micheluzzi-t, de csak falnézegetés lett belőle a vízesések miatt. Este (07.20.) már biztatóbb volt az idő, így izgalommal telve pakoltuk össze felszerelésünket, ami energiaszeletekből, folyadékból (1,5-2 l Isostar/fő), bivak és hálózsákból, elsősegélycuccból, valamint esőkabátból állt + a slósz. Korai kelés után szép reggelre (07.21.) ébredtünk, indulhat a nagy kaland...

A túra előzetes tervezéséhez nyújtott segítségért hálával tartozom Kővári Attilának, illetve Nagyváthy Jánosnak.


Piz Pordoi (2950m) északnyugati fal, Dibona út IV+

első megmászók: A. Dibona, L. Rizzi mit G. und M. Mayer 1910

mászóhossz: ~850 m, 22 kötélhossz

kalauz: internetről csórt kallert használtuk TérképÁttekintő kép és Kalauz - alsó rész  + Kalauz - felső rész + Olasz leírás és extra fotók + Olasz leírás 2

felmenet: az ÉK-i fal alatti (bivakolásra kiválóan alkalmas) parkolókból (Pian Schiavaneis) túraösvényen, vagy a morénán fel a fal aljáig. Beszállás a már lentről is jól látható háromszög alakú kiugrás közepén egy vályúszerű falszakaszon, kőembernél.

jelleg és biztosíthatóság: könnyű mászás rámpákon, bevágásokban és kéményekben, ezek közül csak egy szűkebb szakasz van a  felső részen. Az alsó szakasz kulcshossza egy tábla, inkább a IV+ felé tendál, a felső kulcs-kéményrészt egyes kallerok V-re is adják. Standok az alsó szakaszon változó állapotú normálszög(ek)ből/cementált vasgyűrűből (ld. a Szédítőn :)/kőtömbökből állnak. A felső szakaszokon saját homokórákból építhetők - ezekből általában igen hosszúak kellenek. Köztesek: néhány normálszög, 1-2 kötélgyűrű volt, a felső szakaszon egyre ritkább (2-3 db/ 200 m :); köztes biztosításra hosszú hevederek és hexek használhatóak a legjobban. Az út vonalvezetése viszonylag egyértelmű, a felső párkánynál a kiszálló kéményeket kerestük egy darabig.

lejövet: a csúcsról túraösvényen le a parkolóba (leírások szerint 2h), vagy 17:00-ig a Pordoi-hágóba levivő felvonóval, innen gyalog/stoppal vissza a parkolóba.

Az útba (ekkor még nem teljesen felfogva, hogy ez egyben Endre születésnapja!)  6:40-kor szálltunk be, az első két hármas vályúszerű hosszt szólóban másztuk, majd bekötözködtünk és elindultunk. Szépen faltuk a hosszokat, valahol az 5. környékén megközelített minket Tomá és Mátyiő, két francia gyerek, akik lehagytak minket a 10. környékén, de előnyük a felső részen szertefoszlott, mert nem találták a kivezető kéményeket. Endre szépen követett, a tempó amit nyomtunk nem volt lassú :) enni és inni csak a standokban, biztosítás közben lehetett, fotó nem sok készült. A falon viszonylag kellemes 5-10 fok körüli hőmérséklet volt a kísérőnk. A falat kettéválasztó törmelékpárkányra érve rövid tanakodás után (felhőgyülekezés) a továbbhaladást választottuk. A felső szakaszhoz vezető utat ismét szólóztuk (most látom egy kallerban, hogy IV- :), majd jöhetett a fekete leves...szó szerint. A kéménybe beszálló fekete folyás most egy vízesés volt, lévén 2600-2700 méteren jártunk, így a friss hólé bőven adott utánpótlást. A beszálló 10 méteren egy zuhanyzós speed solo után át is értem a frissítőn, előttem Mátyiő is szívta a fogát rendesen, innentől végig szinte együtt másztunk. A kiszálló ferde kéményrendszer szép és kitett, különösen élvezetessé a feltámadó eső, jégeső és hódara tette. A szűk kulcsrésznél érdeklődve figyeltem lépőhurkos A0-jukat, de a zsákomat az itt található szögre akasztva, pofámban a vízpermettel csak kiment szabadon.

A szakaszról jó kis leírás van ebben a szép cikkben: "Right before the moves was a beautiful scene: a prettily framed panoramic window in the dark chimney opened to a golden scene of South Tyrol. A session of thrutching and cursing to enter the bomb-bay followed, my feet pinwheeling in the air, with my chest and shoulders lodged in a dank passage. A good piton protected the moves, and could make it easier if aided. In three books I saw this bit rated from a blithe 5.6 (IV+) to a stout A0/5.8 (A0/V+). Danno was the picture of indignation when he flopped to the belay. "Man, that was just...not cricket!" He now tells a hilarious story of me calmly offering helpful advice and giving (less helpful) slack to aid his progress, all the while his feet are above his head and his heart is about to burst."

Ha nem siettünk volna, talán élveztük is volna a kitett kéményszakaszok utáni egyre könyebb mászást, de itt már csak egyet akartunk: kiszállni :) Ez végül 9 óra 10 perccel a beszállás után meg is történt...elfáradtunk. Gyors pakolás után felsiettük a felvonóházhoz, majd pár másodperc alatt lesüllyedtünk a ragyogó napfénybe, ahonnan a csúcs felhője már csak játéknak tűnt - talán álmodtuk az egészet? :)

No fun


Kilátás az út végéből


Hajnal a Fünffigerspitze és Grohmanspitze felé

  
1. hossz


A 9.-10. hossz látképe (bevágás)


Mátyiő (vagy Tomá) a IV-es táblán (alsó kulcsrész)


3-400 méterrel a talaj felett


A nap már magasabban jár - és mi is


A falat kettévágó nagy törmeléklejtő


Endre a kiszálló kéményekben - talán nem látszik, de az egyik legkitettebb rész


Parádé :) A franszoák és az időjárás bugyrai a kulcsrésznél

video

2011. július 19., kedd

Dolomitok 3 - Piz Popena Basso/Mazzorana-Adler IV+

Túránk 3. napjára (07.18.) változékony, esős, sőt viharos időt ígértek, így hittünk nekik és a cortinai kempingbe ereszkedve csak egy nézelődős napot terveztünk. Kényelmes kelés után megnéztük a várost, majd a Pocol hágó és a Falzarego-hágó volt terítéken, ismerkedtünk a környékkel. Persze mondani sem kell, eső nem volt, csak erős felhőátvonulások.

Délután lenéztünk a kellemes Campo e Volpera nevű sportmászószektorhoz, erről majd egy külön posztban írok a másik mászóiskolával egyetemben amit meglátogattunk.

Keddre (07.19.) ismét halálhörgés-siralom időjárást ígértek, de sikerült felülkerekedni ezen és kifundáltuk, hogy reggel szinte soha nincs rossz idő. Ezen felbuzdulva egy rövid utat néztünk ki a Misurina tónál, ahová hamar beszállva igyekeztünk kihozni a napból a maximumot. A választott falat már sikerült megcsodálni a Torre Wundthoz felmenetben, a széles sziklasáv a Cristallo csoport "köpenyét" képezi.

Piz Popena Basso (2224 m) Keleti fal/Mazzorana-Adler út IV+

első megmászók: Mazzorana P. - Adler M. 1936.08.17.

mászóhossz: ~120 m, 4 kötélhossz

kalauz: mi a Köhler-Memmel féle Kletterführer DOLOMITEN c. művet használtuk, ami helytállónak bizonyult (126-127. oldal) Kalauz

felmenet: a Misurina tótól a Hotel Misurina mögött (É) fehér magas kapcsolóállomásnál jobbra, majd 20 méter után balra fel. Innen jelzetlen erdei ösvénykén (feljebb egyre nyilvánvalóbb, kövekkel megerősített) fel a fal aljához, a felmenet végén törmeléklejtő tornyok (emléktábla) tövében. A beszállásnál régi lekopott piros háromszög felfestés van. 45 perc

jelleg és biztosíthatóság: az első hossz balra térésétől eltekintve könnyű mászás repedéseken, bevágásokban és táblákon; cementált szögekből és régi fúrt szögekből álló standok; az útban normálszögek és néhány fúrt szög (12-13 db)volt; köztes biztosításra kevés eszközt használtam a bentlévők mellett, nagyobb friendek elkélhetnek.

lejövet: a kiszállástól jobbra (É) vékony ösvényen a törpefenyők között egy vállszerűségig, majd vissza a fal aljához (15-20 perc), majd újabb 15-20 perccel a parkolóig.

A hajnali kelés után 7:25-kor már be is szálltunk az útba, D-ről szürke fellegek kavarogtak, de végül elég szélcsendes, sőt napos időben is mászhattunk. Sikerült ismét elsőként beszállni, így egészen a lejövetig élvezhettük a csendet, amikor is már 2-3 újabb parti mászta az utat. Az első hosszban egy izzasztó balra tartás után standolva egy könnyű, de kitett traverz következik, majd impozáns kulisszák között élménymászással irány a csúcs. A kiszálló hosszban már már sportosan kiépített (4db 8mm es nitt) biztosíthatóság mellett értük el a kiszállót, összesen 1 óra 50 percbe telt. Szép út, szomszédságában több hasonló található, melyeket érdemes a változékony napokra tartogatni. A felerősödő szél miatt nem vállaltuk a rizikót, hogy beszálljunk a nagy bevágásba (Mazzorana IV), így lekocogtunk bevásárolni a tóhoz, ahol egy igen jó fej öreg hegyivezetővel (35 éves praxis!)is megismerkedtünk - hasznos tippekkel látott el. Elemezte nekünk az időjárást, megmutatta a kalauzban az elsőként mászott 500 méteres útját a Cadin csoportban, adott egy sportmászókallert és még némi kedvezményt is a boltjában - Molto Grazie!

Kosborok a Tofana lábánál 


A Mazzorana/Adler út beszálló bevágása


Endre a 2. kötélhosszban


A 3. hossz felénél


A 3. standban, alattunk a Misurina-tó 


Endre vakon követ


Pazar végső kilátások

 

Az utolsó hossz


A kiszállásnál


A fal a parkolónkból



Az úr a pokolban is úr - eddigre átvettük Lacoste pulóvereinket

2011. július 17., vasárnap

Dolomitok 2 - Cason di Formin/Dallago V

Cortinán átutazva a Pocol hágón át értük el a Formin-völgybe vezető egyik parkolót, ami mellett "cseszlovák" kollégákkal egyetemben hajtottuk álomra fejünket egy szép hegyi patak mellett. Másnap alig felhős reggelre ébredve feltúráztunk a fal alá, amely a Dolomitok egy eldugott szeglete, a kalauz szerint "csipkerózsika" álomban volt sokáig. Hogy miért, nehezen érthető, a panoráma szép, a kő szilárd, a felmenet rövid...ki érti ezt :)


Cason di Formin (2376m) Északnyugati bevágás/Dallago-út V

első megmászók: Constantini D. - Dallago F. 1970.09.23.

mászóhossz: ~270 m, 8 kötélhossz

kalauz: mi a Köhler-Memmel féle Kletterführer DOLOMITEN c. művet használtuk, ami helytállónak bizonyult (110-111. oldal)  Kalauz

felmenet: a Pocol hágó és a Giau hágó közötti úton 6,5 km-el a Giau-hágó előtti hídon át indul a jelzett túristaút (437) felfelé. Kb. 25 perc után elérjük a kereszteződést a 435-ös túristaúttal, amin tovább folytatjuk utunkat jobbra a Formin-völgybe. Végül egy jellegzetes útkanyarulatnál vékony ösvényen fel a messziről is jól látható út/falszakasz alá - 60-70 perc

jelleg és biztosíthatóság: az első hosszt kivéve könnyű mászás repedéseken, bevágásokban; változó állapotú és számú normálszögekből álló standok; az útban pár normálszög és 1-2 kötélgyűrű + egy beszorult ék és friend  volt; köztes biztosításra a hagyományos eszköztár mellett hosszú hevederek mindenképp szükségesek (beszorult tömbök)

lejövet: a kiszállástól balra egyenesen kb. 40m-t fel, majd jobbra egy törmelékes párkányon egy vályú alá, amin fel. Itt  egy hatalmas beszorult tömbig törmeléken fel, majd két út kínálkozik :) 1. Egy résen át a tömb alól kibújva - elvileg III, de én nem fértem át rajta (a mögöttünk haladó walesiek 8 éve átmásztak rajta, de most nem ezt választották ;) vagy 2. a tömb előtt balra a falon egy szögnél 5 métert fel (V). Innen gyalogterepen kb. 20 méter egy nagy sziklaablak amin átmenve ösvényen le és balra tartva kőfolyásokon vissza a beszállásig(néhol morénasí ;) - a fal aljáig 
40 perc 


A mai célunk jól megközelíthető, korán a fal alatt voltunk - az utat "könyvbevágása" teszi könnyen felismerhetővé, mely alatt esésvonalban könnyű megtalálni a beszálló repedést. Aki kerülni akarja az első és egyben kulcshosszt (V) az balról, könnyebb terepen II-IV is feljuthat. Mi a repedésbe szálltunk be, a kitett és szellős szakaszok gyorsan izzadtságcseppeket csaltak a homlokomra, holott eddigre ködösre váltott az idő. A néhol meglepően mászós szakaszban elkéltek a nagy hexek és friendek is, de túl sűrűn nem lehetett őket elhelyezni :) Végül örültem, hogy kb. 30 méter után egy homokóra-szög kombinációjú standhoz értem, majd kissé kényelmetlen pozícióból felbiztosítottam Endrét is. Innen ízlésnek megfelelően 1-2 hossz alatt elérhető  a nagy bevágás, melynek hol a falain, hol a bevágásában haladtam, kiderült - ez a célszerűbb. A bevágás konstansan jó négyes, néhol picit nehezebb, benthagyott köztesekre nem nagyon kell számítani :) Az utolsó előtti hosszban beért minket egy, a könnyebb részen beszálló vidám walesi páros, akikkel jól elbeszélgettünk. Csak trad mászóhelyeken másznak, az elölmászónál egy szűk éksor és pár heveder volt :) Kevés örömet tartogatott, hogy a kiszálló után (4 óra mászás) nekem kellett megkeresnem a lemenetet - hiába, barlangászásban járatlan vagyok (ld. feljebb :) A lemenet szép kilátást nyújt a Palmieri menedékház felé, illetve szép időben a Tofana és Cortina környéke is szépen belátható a Formin-völgy mellett. Az út köve szilárd, a mászás nehézsége viszonylag konstans, tömegre pedig nem kell számítani!

A Cason di Formin, a fal jobb oldalán kivehető  a nagy bevágás


Endre érkezik az első standban


Pit Schubert sírna, vagy vigadna?


A második standban


A nagy könyvbevágás és a köd


Endre a bevágás egyik kéményszerű részében


A csúcs valójában több toronyból áll


Rif. Palmieri és a Lago Federa



Lemenet


video