A Dolomitok előtti héten egy jóidő-ablak kihasználásával Attila és Brezó segedelmével, valamint a Zsiguli (immárr gázos kivitelben!!!) részvételével egy szerda délután kiugrottunk Lomnicra, majd elkezdtük az esti felmenetet a Kőpataki-tóhoz. A felmenet gyorsan ment, a pusztítás brutális, amit a sípálya-felvonó építés eredményez, itt-ott térdig caplattunk a sárban. A Magisztrálén este 10 felé egy kissé megtörten lefelé induló hatvan felé tartó párt és lányukat találtuk meg az erősödő szélben. Közös megegyezéssel Attilla átadta nekik kevésbé ép fejlámpáját, reméljük leértek az éjszaka folyamán. A felvonóház vidáman fogadott nyitott ajtóval, bevackoltuk magunkat apadok mellé és ötig aludtunk. Reggel tiszta ég volt a kísérőnk és 7-8 között be is szálltunk hármas francia módszerrel a
Puskás-rámpa nevű IV-es útba, ami többségében táblákon és vályúkon vezet mintegy 500 méteren át plusz a felmenet a csúcsra (150 m szint, I-II). Az első két hossz kb. IV-es a maradékban inkább a III ill. II dominál, alapvetően szólózható, de most a tegnapi eső miatti csorgások azért a kötélre biztattak (Attila szerint birkalegelőkön kanyoningoltunk, de Ő mit sem tud az alpin szellemiségről :). A HSZJSE jóvoltából csaknem minden stand cuppántos, bár volt ahol 60-80 m-re voltak egymástól és kissé után kellett mászni, de elment. Az út első felét én, a másodikat Attilla nyomta elölben, a technikát hamar elkaptuk, a köztesek száma 1-3 volt hosszanként, 5 órába telt a csúcs elérése. A lemenet hosszú és embert próbáló, különösen a Kőpataki-tóhoz levezető kuloárszerű ösvény - hagyni kell rá időt! A Start állomástól óriás-rollerrel verettem le, ennek nem csak én (jó gyors :), hanem a térdem is örült (4 euro).
Kösz mindenkinek, szép túra volt egy nagy falon, amin van még mit alakítani!
A szocializmus útján/módján
6:00
The way
Srácok az első hosszban
Brezó egy traviban közeleg
Az egyik trad stand
A felső hosszok egyike
Kiszálló
Mr. Karay, háttérben a Bélai-Tátra
A 4. hossz környékén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése