Kőember: Dolomitok 4 - Piz Pordoi/Dibona IV+

2011. július 21., csütörtök

Dolomitok 4 - Piz Pordoi/Dibona IV+

A kedd reggeli (07.19.) mászás után még jöttünk mentünk egy sort, majd visszatértünk a kempingbe és összepakoltunk - sajnos egész éjjel esett, így szemerkélésben autóztunk át a Sella-hágó környékére. A Pordoi-hágóban keményen beütött az idő, friss hó mindenütt. Álmaim fala (2009 ősze óta tervezem) nedvesen és borúsan pillantott rám először élőben...le voltunk lombozva, különösen én. Kora délután elő-előbukkant anap, így felrohantunk a Piz Ciavezes alá, hátha "gyorsan" ki tudjuk mászni a Kleine Micheluzzi-t, de csak falnézegetés lett belőle a vízesések miatt. Este (07.20.) már biztatóbb volt az idő, így izgalommal telve pakoltuk össze felszerelésünket, ami energiaszeletekből, folyadékból (1,5-2 l Isostar/fő), bivak és hálózsákból, elsősegélycuccból, valamint esőkabátból állt + a slósz. Korai kelés után szép reggelre (07.21.) ébredtünk, indulhat a nagy kaland...

A túra előzetes tervezéséhez nyújtott segítségért hálával tartozom Kővári Attilának, illetve Nagyváthy Jánosnak.

Piz Pordoi (2950m) északnyugati fal, Dibona út IV+

első megmászók: A. Dibona, L. Rizzi mit G. und M. Mayer 1910

mászóhossz: ~850 m, 22 kötélhossz

kalauz: internetről csórt kallert használtuk Térkép, Áttekintő kép és Kalauz - alsó rész + Kalauz - felső rész + Olasz leírás és extra fotók + Olasz leírás 2

felmenet: az ÉK-i fal alatti (bivakolásra kiválóan alkalmas) parkolókból (Pian Schiavaneis) túraösvényen, vagy a morénán fel a fal aljáig. Beszállás a már lentről is jól látható háromszög alakú kiugrás közepén egy vályúszerű falszakaszon, kőembernél.

jelleg és biztosíthatóság: könnyű mászás rámpákon, bevágásokban és kéményekben, ezek közül csak egy szűkebb szakasz van a felső részen. Az alsó szakasz kulcshossza egy tábla, inkább a IV+ felé tendál, a felső kulcs-kéményrészt egyes kallerok V-re is adják. Standok az alsó szakaszon változó állapotú normálszög(ek)ből/cementált vasgyűrűből (ld. a Szédítőn :)/kőtömbökből állnak. A felső szakaszokon saját homokórákból építhetők - ezekből általában igen hosszúak kellenek. Köztesek: néhány normálszög, 1-2 kötélgyűrű volt, a felső szakaszon egyre ritkább (2-3 db/ 200 m :); köztes biztosításra hosszú hevederek és hexek használhatóak a legjobban. Az út vonalvezetése viszonylag egyértelmű, a felső párkánynál a kiszálló kéményeket kerestük egy darabig.

lejövet: a csúcsról túraösvényen le a parkolóba (leírások szerint 2h), vagy 17:00-ig a Pordoi-hágóba levivő felvonóval, innen gyalog/stoppal vissza a parkolóba.

Az útba (ekkor még nem teljesen felfogva, hogy ez egyben Endre születésnapja!) 6:40-kor szálltunk be, az első két hármas vályúszerű hosszt szólóban másztuk, majd bekötözködtünk és elindultunk. Szépen faltuk a hosszokat, valahol az 5. környékén megközelített minket Tomá és Mátyiő, két francia gyerek, akik lehagytak minket a 10. környékén, de előnyük a felső részen szertefoszlott, mert nem találták a kivezető kéményeket. Endre szépen követett, a tempó amit nyomtunk nem volt lassú :) enni és inni csak a standokban, biztosítás közben lehetett, fotó nem sok készült. A falon viszonylag kellemes 5-10 fok körüli hőmérséklet volt a kísérőnk. A falat kettéválasztó törmelékpárkányra érve rövid tanakodás után (felhőgyülekezés) a továbbhaladást választottuk. A felső szakaszhoz vezető utat ismét szólóztuk (most látom egy kallerban, hogy IV- :), majd jöhetett a fekete leves...szó szerint. A kéménybe beszálló fekete folyás most egy vízesés volt, lévén 2600-2700 méteren jártunk, így a friss hólé bőven adott utánpótlást. A beszálló 10 méteren egy zuhanyzós speed solo után át is értem a frissítőn, előttem Mátyiő is szívta a fogát rendesen, innentől végig szinte együtt másztunk. A kiszálló ferde kéményrendszer szép és kitett, különösen élvezetessé a feltámadó eső, jégeső és hódara tette. A szűk kulcsrésznél érdeklődve figyeltem lépőhurkos A0-jukat, de a zsákomat az itt található szögre akasztva, pofámban a vízpermettel csak kiment szabadon.

A szakaszról jó kis leírás van ebben a szép cikkben: "Right before the moves was a beautiful scene: a prettily framed panoramic window in the dark chimney opened to a golden scene of South Tyrol. A session of thrutching and cursing to enter the bomb-bay followed, my feet pinwheeling in the air, with my chest and shoulders lodged in a dank passage. A good piton protected the moves, and could make it easier if aided. In three books I saw this bit rated from a blithe 5.6 (IV+) to a stout A0/5.8 (A0/V+). Danno was the picture of indignation when he flopped to the belay. "Man, that was just...not cricket!" He now tells a hilarious story of me calmly offering helpful advice and giving (less helpful) slack to aid his progress, all the while his feet are above his head and his heart is about to burst."

Ha nem siettünk volna, talán élveztük is volna a kitett kéményszakaszok utáni egyre könyebb mászást, de itt már csak egyet akartunk: kiszállni :) Ez végül 9 óra 10 perccel a beszállás után meg is történt...elfáradtunk. Gyors pakolás után felsiettük a felvonóházhoz, majd pár másodperc alatt lesüllyedtünk a ragyogó napfénybe, ahonnan a csúcs felhője már csak játéknak tűnt - talán álmodtuk az egészet? :)

No fun