2011. április 27., szerda

Mészkőalpok 2011 1/2

Hunyormakró


The young crew at the station


Korán reggel Höllental


Klobenwand


A Bergsteigerwand - közepének jobb felén a jól kivehető kéménnyel


A keményen áthajló pajzsszerű rész, utunk ettől balra vezet


Többféle kankalin faj nyílt


Imre a beszállónál - sisakhasználat mindenek előtt!


A Dir. Bergsteigerwandkamine beszállása


Az este a megszokott módon telt Kaiserbrunnban - evés -ivás- sztorizás, alvás. Megbeszéltük hogy lesz a holnapi nap, az ifjú titánok a tegnapi Kessels... VII- és Moderne Zeiten VII+ után szombatra is heteseket, illetve szólókat terveztek. Mi Imrével a Direkte Bergsteigerwandkamine nevű VI- utat neveztük ki aznapra (bizonyos részletekben kevésbé jó kaller itt - inkább a Behm ajánlható). Az út klasszikus kéménymászás, az eredeti útvonalat némileg kiegészítve, a kőhullásos részeken új variánsokkal. Az út ereszkedéssel és az első két hossz szólózásával együtt 3,5 óránkat vette igénybe, Imre egy kivételtől eltekintve szépen követett. A nittelés ellenére (néhol 4-5-6..stb m-es távolság) erősen alpin jellegű mászás, a köztesrakás nehézkes/nem lehetséges, így érdemes jól mászni kéményt még ha az néhol enyhén áthajló is :) Szerencse, hogy kevesen másszák (2010-ben 5 parti, idén mi voltunk az első), így köve nem zsíros, ellenben annak minősége felfelé romlik (az utolsó, a természetes vonalvezetésből kieső törős, 20 m-es táblát = Schuppenhorror nem is másztuk, kinittelése kissé érdekes ötlet volt).
Az út ajánlható kéményekben már jártasabb, a genuss-tábláktól eltérő stílust kereső mászóknak. Mindent egybevetve: a kilátás/kitettség impozáns, a mászás pedig odafigyelést igényel, de a középső kémények nagyon szépek!
(A 2x50m félkötélért thx EO Péter& H Bálint szaktársaknak.)

U.i: természetesen zsákot ne vigyetek - mi sem vittünk, sajnos fényképezőgépet sem :) Tuszkolódásra fel!

+ Lemenetben meglátogattuk a Weisse wand nevű impozáns falrészt ami sportmászóhelyként funkcionál a Blechmauern aljában. A falon 5+ tól 10- ig minden van, az egyik osztrák delikvens pont ebben nyomta egy hatalmas tetőben, Imre kommentárja szerint "ezt állimalag kéne betiltani - sőt EU szinten". Levezetésnek sikerült kimászni 2x a Behm által nyitott Die Dunkle Brüderschaft nevű 6+ t ami a legszebbek között van ebben a nehézségben amit másztam. Ezután már csak az Oma's Suppentopf (~Nagyi féle extra leves) és a Holundersirup (Bodzaszörp) maradt hátra a Weichtalhausban, majd a gyötrelmes hazavezetés.

2011. április 26., kedd

Mészkőalpok 2011 1/1

Az, hogy több kötélhosszas utakat másszak, mára belső késztetéssé vált. Emlékszem, hogyan kezdődött kálváriaszerű mászásokkal, és tudom hova érkeztem el ma - ez jó érzés. Nem mászok sokkal nehezebbeket, de már ismerem a határokat, korlátokat és élvezem ha a talpam alatt szél fütyül :)

2007 július: sziklamászó ifjoncként egy alábecsült úttal (Brunnerweg V-, 1. megm. ismeretlen 1908), ami a Stadelwandgratba  (III, Bürkle és társai 1899) ágazik be küzdünk erősen. Az útkombináció összesen több mint 600 méter. A viz amit hoztunk kevés, a lehellet acetonos, a Stadelwandgrat kitettsége ijesztő. Keresem a nem létező köztesehelyeket, standokat, leejtem a felszerelést, a kötél pedig csak nem jön...A teljes mászás több mint 8 órába telik, a nap végül velünk együtt száll alá. Jó lecke volt.

2011 április: Budapesten 5 főre kiegészülve Imrével együtt vágunk neki a jól ismer útnak. Irány Kaiserbrunn, célunk a péntek és a szombat fele. 2007-hez képest nagyjából 50 db több kötélhosszas úttal teltebb zsákkal caplatok fel reggel a Stadelwand kőmorénáján. Az útkeresés most nem 1,5 órát, hanem kb. 1,5 percet vesz igénybe. Imrével a Richterweg-et (V-, Richter és társai 1914) másszuk a direkt beszállóval (V, Melchart és Faltin 2006), kiegészülve a Stadelwandgrattal. Az útkombináció óriási klasszikus, nagyjából 750 méter mászóhosszal.

"A Richterweg-nek 1942-re 1000 megmászása volt. K.H. Richter-t, az első megmászót megkérdezték egyszer, hogyan érzi magát mint ezen híres út első megmászója. A válasz az volt: úgy mint Kolombusz, ha látná ma az amerikába tartó hajók és repülők menetrendjeit" (Karl Lukan)

8:25-kor szállunk be az útba, a cél: biztosítás mellett a lehető leggyorsabban haladni, egy kis zsákot hoztunk kb. 2 l folyadékkal és pár csokival. A beszállásnál látom, hogy a holnapi kalauzt hoztam magammal - sebaj, a kalauznézegető-hobbi most is jól jön. A direkt beszálló 2 hossza  (beszállás egy drót"kötél"gyűrűnél) után irány a Richterweg gerince, legtöbbször addig mászok amíg a kötél engedi, akasztgatni úgysem kell sokat. A híres Richter bevágás zsíros, de Hámort ismerve elmegy, annál érdeksebb a Richter-tábla, az út valódi kulcshelye, mely polírozott reibungjával inkább 5+ ra hajaz. Dél körül már a Stadelwandgratba csatlakozunk be, ahol lehet, 60 métert mászunk, a kitettség most kevésbé ijesztő, még az átdőlős részt is vidáman nyomom - Imre néhány kivételtől eltekintve gyorsan követ. Az utolsó 100-150 méteren beszedjük a kötelet, futás fel. Az útkombináció alig öt órába telt, édes a pihenés :) A meseszép kiszálló réten eszünk egy keveset, majd lefelé vesszük az irányt. Néhol még hunyorokkal találkozunk, itt ott kisebb hófoltok. A délutánt a Vordere Stadelwand aljában és a Weichtalhausnál töltjük sportutakkal és radlerrel. Sikerül os mászni egy enyhén zsíros lyukakból álló VI+ t (Grasharfe)  és a Verdonplatterl nevű VII- t(+ tr még egyszer), majd egy begyakorló mászás után pp kinyomni az erős korábbi projektet, a Vorspeise-t (VII). Ezután már csak egy VI- marad (A du sau). Jó nap volt!

A klasszikus Richterweg-beszálló


Az út alja


Richter-bevágás


Richter-tábla


Üzenet egy barátnak


Atilla és Peti a Kessels neue Kleider-ben


Amit nem lehet megunni


Kezdődnek a klasszikus standok


Aussicht Magic


Néhány gerinctoronnyal lejjebb az utánunk jövők


Imre a gerincen


Fresh air :)


 A végső szakaszok egyike 


Yes you can


"...A gerinc meredek, de borzasztó jó fogású. Akárhová nyúlok, jókora zsebeket találok, de kell is a kapaszkodó...A sudár fenyők parányi bonsai csemetének tűnnek, s a völgyben vezető út mintha hangyák számára készült volna...Erre a napra nemcsak a mászás miatt fogunk emlékezni." (Nagyváthy János: Richter-út és a Stadelwandgrat)

2011. április 19., kedd

Rókázás


Vasárnap a korábban megismert Róka-hegyre ugrottunk ki, a nap ezerrel sütött, hamar kiértünk. Először a Kis-falon másztunk egy-két könnyebbet Mártival, majd megjött Ercsey-Orbán Peti, így a nehezebb utakra is rátértünk. Pár Kis-Falon lévő út után (sikerült megtudnom, hogy a tavalyi reklamált hatosom egy VII- :) átmentünk a hosszabb (16-25 m) utakhoz, sikerült pár jót teljesíteni, pl. Vékony Ildikó emlékút VII+ (második kísérletre "flash"), Naplevente VII (flash - gyönyörű út), valamint ismerkedni a többi úttal is. A szikla szürkén fog, új kötéllel ne menjünk ki :), továbbá érdemes egy kulcsot is vinni, mert a kőzet sajátsága miatt (kristályos, egyenetlen felszín) a fülek elmozdulásakor mozoghatnak az anyák (persze a motoremelőkkel ez a probléma nem merül fel ;) Fixáltuk a hétvégi raxi túra részleteit, majd lesétáltunk a HÉV-hez. A megállóval szemközti Mátyás-király út jobb oldalán lévő Cserfalvi Cukrászda mindenképp ajánlott, különös tekintettel a répa és sajttortákra!

Mászott utak (nevek később): Minimax (2x solo) Kínai piac II/III (solo), Fragile V+, Kristálycsend VI, VII- (pp), Naplevente VII (flash), VI (flash), "Bachartól jobbra" VI (flash), Vékony Ildikó emlékút VII+ ("2nd go"), "Barlangnál áthajlunk" VII-

2011. április 10., vasárnap

Nagyerdei fél/maraton

Idén is megrendezésre került a II. Nagyerdei Maraton az Oxigén Klub rendezésében. A rendezvényen a mászó és túratársak többsége képviseltette magát. Az idő hasonló volt a tavalyihoz, szél, felhők, kevés napsütés, futáshoz ideális. A félmaratoni távon indultam, elkapott a gépszíj, így sikerült alaposan megjavítani a tavalyi időt (1:42:01-re). Ideális volt a tempó, nem volt holtpont, vagy ha igen, akkor pont jó "nyulakkal" találkoztam, passzolt a zeném ritmusa, mi kell még? Szerencsére a térdem sem fájt, így talán egyszer rászánom magam a maratonra. Gratuláció Endrének, aki hatalmasat futott (1:38 félmaratonon), Kozma Zsoltinak és Tibinek szintén ehhez a távhoz, valamint a kőkemény maratonistáknak: Tündi, Csoszi, Feri, Levente. Sikerült sok más ismerőssel is összefutni, Borbély Gábor mászó-szaktárs letolta az első félmaratonját, Tóth Robi pedig a maratont teljesítettem, szintén gratula.
Jövőre veletek...
Eredmények

Szedem az O lábaimat

2011. április 6., szerda

Fekete gyémántok

1. Minden tiszteletem az alapon felül a Black Diamond cégnek aki a reklamáló levél után el is küldte a hágóvas elromlott elemét, illetve annak minden tartozékát (az eredeti hiba a műanyag heveder rögzítő elem repedése volt). Danke!



2. Menni kéne edzeni a nyárra nagyfallal is, ez I.Balázsnak szolgálati közlemény - mindenki gondolkozzon egy provizórikus hétvégében!

3. Hétvégén nú págágyíj!

4. "Nem is értem, hogy nem telik az idő,
Vártam, de csak nem múlik el a múlt,
Körülöttem a régesrégi kör,
Cipelem tovább, ha már így alakult,
Köd alattam a kockás háztetők,
A sebeimnek a csípős szembe szél,
A tenyeremben a hullócsillagom,
te veszni hagynád a semmiért,
nem is értem, mért nem menekülök el,
ha megígértem, hogyhogy nem alakulok át?"

Ez meg tetszik.

2011. április 4., hétfő

Öt csillagos túra

 Bükk-óriások a Tűzköves oldalában


 Virágtenger


Amit nem lehet megunni: nyíló kökörcsin


Kankalin a Fehérkő közelében


Méretek


Márti érkezik a Lépcsőház végében


Nyúlfarkfű + kardfarkú lepke


Napfényben a Holdfényben


Vasárnap Mártival és Imrével egy kis túrát terveztünk a Bükk általunk kevésbé ismert útjain, útba ejtve Fehérkő "ormait" is. Mivel mostanában belelendültem a gyakorlás miatt, így a vezetés extrájával is megspékeltem a nyomást :) Imre nagy ? örömére. A Majális Park-ból a Bánya-bükk völgyön át a Gulicskára vezetett az út. A tengernyi odvas keltike és a sziklagyepen nyíló kökörcsinek látványa egészen fantasztikus volt, nem beszélve a galambvirágokról, szellőrózsákról, hóvirágokról, ibolyákról, csillagvirágokról és a többi lágyszárú látványosságról. Innen Fehérkőre mentünk, ahol a kankalinok virágoztak nagy tömegben. Néhány út mászása után a napfényes időben kellemesen megmozgatva tagjainkat folytatódott a túra. Márti szépen kimászta  Lépcsőház-at, nekem pedig az egy beleüléses rp próba után kiment pp a Holdfény egyben. Innen Lillafüredre mentünk le (alkoholmentes sört SOHA ne igyatok!), majd a Hámori-tó partján néztük meg a párzó varangyokat és kanyarodtunk fel a zöldön a Lencsés-nyeregbe. A pompás virágszőnyeg itt sem volt ritkásabb, a látványt pedig lehetett fokozni. A piros + ről elérhető Felső-forrás katlanja hihetetlenül szép környezetben fekszik, melynek bő vize teraszos vízesésként zubog alá egy egyre kiszélesedő völgyben. Innen még felkaptattunk a Bedő Albert hegy-re, ahonnan gyönyörű kilátás tárul a hámori völgyre.
Soha rosszabbat!
A túra hossza ~15km ~600 m szinttel.

Mászott utak: Lépcsőház III, Alter weg+Táblácska V+/VI-, Holdfény VII (2x), Csomagok V+

A Felső-forrás völgye

video