Mészkőalpok 2011 1/1

Az, hogy több kötélhosszas utakat másszak, mára belső késztetéssé vált. Emlékszem, hogyan kezdődött kálváriaszerű mászásokkal, és tudom hova érkeztem el ma - ez jó érzés. Nem mászok sokkal nehezebbeket, de már ismerem a határokat, korlátokat és élvezem ha a talpam alatt szél fütyül :)

2007 július: sziklamászó ifjoncként egy alábecsült úttal (Brunnerweg V-, 1. megm. ismeretlen 1908), ami a Stadelwandgratba  (III, Bürkle és társai 1899) ágazik be küzdünk erősen. Az útkombináció összesen több mint 600 méter. A viz amit hoztunk kevés, a lehellet acetonos, a Stadelwandgrat kitettsége ijesztő. Keresem a nem létező köztesehelyeket, standokat, leejtem a felszerelést, a kötél pedig csak nem jön...A teljes mászás több mint 8 órába telik, a nap végül velünk együtt száll alá. Jó lecke volt.

2011 április: Budapesten 5 főre kiegészülve Imrével együtt vágunk neki a jól ismer útnak. Irány Kaiserbrunn, célunk a péntek és a szombat fele. 2007-hez képest nagyjából 50 db több kötélhosszas úttal teltebb zsákkal caplatok fel reggel a Stadelwand kőmorénáján. Az útkeresés most nem 1,5 órát, hanem kb. 1,5 percet vesz igénybe. Imrével a Richterweg-et (V-, Richter és társai 1914) másszuk a direkt beszállóval (V, Melchart és Faltin 2006), kiegészülve a Stadelwandgrattal. Az útkombináció óriási klasszikus, nagyjából 750 méter mászóhosszal.

"A Richterweg-nek 1942-re 1000 megmászása volt. K.H. Richter-t, az első megmászót megkérdezték egyszer, hogyan érzi magát mint ezen híres út első megmászója. A válasz az volt: úgy mint Kolombusz, ha látná ma az amerikába tartó hajók és repülők menetrendjeit" (Karl Lukan)

8:25-kor szállunk be az útba, a cél: biztosítás mellett a lehető leggyorsabban haladni, egy kis zsákot hoztunk kb. 2 l folyadékkal és pár csokival. A beszállásnál látom, hogy a holnapi kalauzt hoztam magammal - sebaj, a kalauznézegető-hobbi most is jól jön. A direkt beszálló 2 hossza  (beszállás egy drót"kötél"gyűrűnél) után irány a Richterweg gerince, legtöbbször addig mászok amíg a kötél engedi, akasztgatni úgysem kell sokat. A híres Richter bevágás zsíros, de Hámort ismerve elmegy, annál érdeksebb a Richter-tábla, az út valódi kulcshelye, mely polírozott reibungjával inkább 5+ ra hajaz. Dél körül már a Stadelwandgratba csatlakozunk be, ahol lehet, 60 métert mászunk, a kitettség most kevésbé ijesztő, még az átdőlős részt is vidáman nyomom - Imre néhány kivételtől eltekintve gyorsan követ. Az utolsó 100-150 méteren beszedjük a kötelet, futás fel. Az útkombináció alig öt órába telt, édes a pihenés :) A meseszép kiszálló réten eszünk egy keveset, majd lefelé vesszük az irányt. Néhol még hunyorokkal találkozunk, itt ott kisebb hófoltok. A délutánt a Vordere Stadelwand aljában és a Weichtalhausnál töltjük sportutakkal és radlerrel. Sikerül os mászni egy enyhén zsíros lyukakból álló VI+ t (Grasharfe)  és a Verdonplatterl nevű VII- t(+ tr még egyszer), majd egy begyakorló mászás után pp kinyomni az erős korábbi projektet, a Vorspeise-t (VII). Ezután már csak egy VI- marad (A du sau). Jó nap volt!

A klasszikus Richterweg-beszálló

Az út alja

Richter-bevágás

Richter-tábla

Üzenet egy barátnak

Atilla és Peti a Kessels neue Kleider-ben

Amit nem lehet megunni

Kezdődnek a klasszikus standok

Aussicht Magic

Néhány gerinctoronnyal lejjebb az utánunk jövők

Imre a gerincen

Fresh air :)

 A végső szakaszok egyike 

Yes you can

"...A gerinc meredek, de borzasztó jó fogású. Akárhová nyúlok, jókora zsebeket találok, de kell is a kapaszkodó...A sudár fenyők parányi bonsai csemetének tűnnek, s a völgyben vezető út mintha hangyák számára készült volna...Erre a napra nemcsak a mászás miatt fogunk emlékezni." (Nagyváthy János: Richter-út és a Stadelwandgrat)