Hohe Wand 3 - Betty und Paul

Az út első hosszában

Tündi biztosít

Vasárnap felkelve azonnal érezhető volt, hogy ez a nap még forróbb lesz mint a tegnapi. A meglehetősen exponált, déli fekvésű falak csupa örömöt vetítettek előre. Látatlanban két utat terveztünk a Draschgrat szekcióban: a fő dobás Betty und Paul-t (6), illetve a Hochemperor-Verschneidigungot (5+), ami egy impozáns bevágás. A falakhoz érve konstatáltuk, hogy valóban meleg van (Mo.-on ekkor 35 fok, UV-riadó...), így nem ártottak a sapkák, baba-napkrémek és folyadékok :)
Kis keresgélés után megtaláltuk a Betty und Pault (http://www.bergsteigen.at/pic/pdf/1519_Topo_cd8c15d8-039b-4639-8564-1d8a29667cf0_bettyundpaul.pdf), ami a Draschgrat beszállásától kb. 150m-re balra van egy tarvágott "mini-mező"-nél. Az útban és környékén gyakoriak a vöröses sziklák /ezekről a kalauz nem tesz említést/. A beszállásnál saját levünkben főve elhatároztuk, hogy ma elég lesz, ha csak ezt az utat másszuk. Tündivel nyitottuk a mászást, Peti és Pisti követtek. Az első hosszban táblamászás, repedésmászás és egy rövid kiszálló kémény is megörvendezteti az embert, aminek hűvöse most igen jól esett. A kalauz alapján még nevettem, hogy miért itt van az útkönyv az első hossz végén, de benne mászva egyből világos lett - aki ezt a hosszat kitolja, az a többit is ki fogja. Alapos kötéltörés, technikás 5-ös részek - abszolút nem habkönnyű mászás. Az első standba érve megpillantottam a továbbhaladást jelentő traverzet és repedést...hú. Tündit felbiztosítottam, majd beszálltam a második hosszba. A traverz 5-ös nehézségű és igen kitett (bezzeg itt nem írja a kalaj, hogy "luftige Querung!" :), melyet egy kézrepedés követ.

A második hossz repedése a travi után (forrás: http://www.bergsteigen.at/)

Itt bele kellett pihennem egyet az 5+ os részbe, mert igen technikás, de ettől eltekintve szépen meglett a hossz. A második standból lehallgatózva, - és tekintve feltűnt, hogy Petiék is küszködnek egy kicsit. A harmadik hosszat Tündi indította, ez az elején 5- os bevágás, majd 4-es, 3-as felmenet a fa standig. Itt megpihentünk az árnyékban és megittuk fél liter forralt Isostarunkat, ami még így is nagyon jól esett. Járóterepen felhaladtunk a záró tömbhöz, ahol még két hossz (5 és 6) várt ránk. A kalauzzal ellenben a 4. hossz első nittje kicsit magasabban van, a stand helyzete sem pontos, illetőleg az út sem olyan nyílegyenes.

A negyedik hossz eleje (forrás: http://www.bergsteigen.at/)

A 4. pitch-et Tündi vállalta, majd felbiztosított a kitett standba - én pedig nekiláttam a kulcshossznak. A mászás egy fa felé tart jobbra enyhén áthajló terepen, majd balra váltva elindula reibunglépéses, itt-ott kisfogásos 6-os szakasz. A kötéltöréssel mindenképpen számoljunk, a kunsztosabb rész előtt jó (lett volna) csak hosszúakat tenni. a kulcsrész nagyon jól biztosított (mint ahogy az út is), volt ahol ki is hagytam nitteket. Ekkorra már megérkezett felénk/mellénk egy viharfelhő, ami siettségre ösztönzött. Csosziék ekkor értek fel a mellettünk futó gerincen a Duettsteigből (5). Felérve egy fáról felbiztosítottam Tündit - majd Petiéket is noszogatni kezdtük, mert némi csepergés is elkezdődött. Pisti a kulcsrészen már kisebb záport kapott így gyorsan "felmentettük".

Bőven eléggé elfáradva tértünk be a Gasthof Almfriedenbe Imre jóvoltából 1-1 Radlerre, ajd lehaladtunk a parkolóba és kisvártatva hazaindultunk.

Köszönet a túratársaaknak, a sofőröknek és persze Tündinek a legjobb kötéltársnak a szép napokért!