Grazer Bergland

Idén már nagyon vártam, hogy több kötélhosszas utakat mászhassak. A választás a Grazer Berglandra esett, egy időben az MHOK oktatói táborával, így sok magyarral találkozhattunk. A csapatunk összetétele: Maya-Gabi; Csoszi-Zoli; Tündi-én /partinként/. Pénteken Körmending mentünk este és egy parkolóban aludtunk, majd kora reggel kissé álmosan Graz felé vettük az irányt. Ezen az útvonalon amúgy az autópályamatrica (osztrák) is megspórolható (Debrecen-Bp-Heiligenkreuz-Ilz-Graz), az út hossza 590-600 km. A mászóterület minden nehézségi fokozatban kínál utakat a rövid sportmászásoktól kezdve a 10-12 hosszt tartalmazó erősebb vállalkozásokig, a népszerűbb utakban lehet sorban állásra számítani...

Első nap a Rote-Wand parkolóból a lejjebb elhelyezkedő Röthelstein felé vettük az irányt, Mayáék a Michelangelo-ba (6-), Csosziék a Postlerweg-be (4) szálltak be, mi a fal jobb oldalán (SO-Spron) lévő Elfengarten-t (összesen 340 m) választotttuk. Az út elvileg 10 kötélhossz, de többnyire könnyű mászást jelent, itt-ott járóterepekkel. Kb. 4 hossz élvezetes benne (1. 5+, 6. 4-, 7. 4-, 10 5-; ill. több szép sziklájú betét) érdemes első hosszként az 5+-os beszállóvariánst választani (nittsor jobbra, eredetei út kötélgyűrűkkel balra 5-), nem olyan nehéz, mint amilyennek látszik, sőt, tele van nagy zsebekkel /most látom csak, hogy a Styria-alpin/6 min.-ra írja :)/. A könnyebb részeken nem árt figyelni a tájékozódás miatt. Kissé zsírosnak csak a 6. hossz mondható, de ez sem zavaró annál inkább a sok zergeszar :) a párkányokon. A nehezebb helyeken jó nittek, a standok korrektek, könnyebb hosszokban kevés a bentlévő cucc, de vagy nem is kell, vagy ott vannak a homokórák, fák (szalagot, kötélgyűrűt vinni kell bőven) -az útban számottevő kitettséggel nem kell számolni. Jól haladtunk váltott elölmászással, 2 óra 30 perc alatt meg is volt. Ezután a tetőre még balra fel kell sétálni (1es járóterep, ill. ösvény), majd körbe le. A tetőn találkoztunk Csosziékkal és elkezdtük várni Mayáékat. A Michelangelo 4-5 órájukba telt (később nekünk is), kissé megtépázva értek fel, de szépen kimászták. Ezek után megtértünk a kempingbe és falatozni/borozni/gitározni/énekelni kezdtünk. A kemping amúgy nagyon korrekt, egy éjszaka kb 6-7 euro.

Második nap délelőtt elszántuk magunkat, hogy megmásszuk a Michelangelo-t, Mayáék az Eldorado-ba (6+) szálltak be, ami nagyon tetszett nekik :). A "Miki" /ahogy Tündi nevezte/ 9 kötélhossz és 375 m, 2 résztől eltekintve erősebb mászás konstans 5-ös, 5+os részeken 6-os betétekkel (3 hely). Csosziék indultak el elsőként, mi követtük őket váltott elölmászásban. Tündi mászta az első hosszt, ami elsősorban reibungos lépéseivel és 6-t súroló mozdulataival tűnt ki, nagyon szépen megcsinálta. A második hossz igazi élmény, a kitettséget nem szeretőknek :) különösen. Ferde rámpa egy nagy áthajlás alatt, majd egy bevágásban fel, de jól biztosított (az első homokórát mondjuk nem árt kiegészíteni). A 3. hossz egy 3-as 4-es táblamászás reibungokkal, majd 1-2-es terepen a standig. Ekkor jön az első 6 mínuszos torony. A kunsztokban jól nittelt, zsírosnak igazán csak ez a rész mondható egy elváló tömb bevágása. Elölben beleültem fél percre a második nittbe (de inkább csak tájékozódni), nekem ez volt a legtrükkösebb rész, meg is lett a nagy felnyúlás, majd spuri fel. A tetején 5ös részeken, kompakt sziklán runoutokkal számolni kell (5-6-8 m). Az 5. hossz könnyű (1-2) , amit megint egy hat mínuszos felszökés követ. Legnehezebb része egy áthajlás balra kerülése jobbra felnyúlva egy hatalmas, de igen messze lévő fogásra reibunglépésekről. Rövid 1-2 után az utolsó erőrabló 30-40 méter jön, konstansan nehéz 5+, 6- mozdulatokkal, de rengeteg biztosítási ponttal (a kalauzzal szemben nem 11, hanem 12, vagy 13 expressz is elmegy). A kiszálló hossz egy 5- os mozdulat után 3-as 4es felmenet egy rámpán jobbra majd 1-2es részen egy fán standolva végződik. Büszkén végeztük be a mászást 4 óra alatt, hiszen AO nélkül, szinte teljesen rp megvolt az ügy. Az eseten felbuzdulva még ráugrottunk a könnyűnek ígérkező (az is volt) Winnetouweg-re (5+, 200 m, 11kh /9ből megvolt/). Ez az út az Eldoradótól balra a Röthelstein egy alsóbb részén található kissé koros (alpin) biztosító és standpontokkal és sok járótereppel. Beszállás balra fel egy 2 négyzetméteres reibungtáblán lévő szög mellől. Levezetésnek ideális volt, ha jól emlékszem 2 óra alatt felértünk és még megcsodálhattuk a lemenő nap fényeit. A kaluz 9.-10. hosszát erős variáns jelleggel másztuk, nem ártott egy-két ék a kissé törős és füves felszökésen a muzeális szögek mellé. Az 5+ os betéteket jóindulattal 5ösnek meg lehet szavazni, a vonalvezetésre nem árt figyelni, de mindenképpen a könnyebb utak közé sorolható tapasztaltabbak számára. A mászott 20 kötélhossznak megvolt a hatása, fáradtan végeztük be a napot.

Harmadnap a Rote Wandon akartunk mászni. A közelről elég félelmetes falakon nem sok könnyű út vezet, talán csak a Hühnerleiter (5) és a Waschrumpel (6-). Mayáék a Feuervogelbe (6/6+) szálltak be, ami lentről nézve nagyon durva /rőtvörös bevágásban kezd, majd jó kitett részeken folytatódik/. Mi a Waschrumpelt kezdtük el mászni, ami a kalauzunk szerint csak egy helyen 5+ /figyelem! az egyik netes kalaj konstansan 1-fél fokot lecsal az utakból, ami néha helytálló, néha nem :)/. Az első hossz 40m, elég masszívan 5-5+, a nittek 4-5-6 méterre, lehetőleg kunszt után 2-3 méterrel, ráadásul a lépések, fogások sok helyen igen zsírosak. Ez a mászás elvileg csak 5- lett volna, így a standban megérleltem, hogy ezt ma ilyen fáradtan már nem biztos, hogy elöl akarom mászni. Később egy osztrák srác kalauzát /ebben láttam, hogy 6-/ és az út folytatását látva, valamint Csosziék elmondását /kitett, zsíros, szenvedős/ hallva igazoltnak láttuk döntésünket, ráadásul Tündi egyik lábujját már egy elég szép vízhólyag kínozta. A második (3+) hossz végéből két ereszkedéssel visszajöttünk, előre engedve a Pallag-Fenyős párost /átjöttek, látva a Hühnerleiter sorát/. Ebben a hosszban is az amúgy jó állapotú nittek érdekesen voltak elhelyezve (az első lehetőleg 5m-re) - fordítópont erősen javallt! Egy kölcsönkalajból a lejöveteli úttól balra lévő falon (Dacapo) kinéztem egy 4 kötélhosszas levezetést (Draufgabe 5-). Ennek első hossza 50 m 1-2es gerincfelfutás, ezt lenyomtuk sportcipőben szinkronban, majd váltva kimásztuk a maradékot (3-as 4-es szakaszok, majd egy elég szép 5-os rész orgonaszerű "Wasserrillenekkel" és reibungfelállásokkal. A tetőre már mosolyogva értünk fel és pár perc napozás után lesiettünk a Rucksckplatz-hoz. Mayáék eléggé megszenvedtek az utolsó hosszal egy 7+ba belemászva, ami némi kiabálással párosult de ez már egy másik történet. Késő délután volt már, mire a kocsikba ültünk, így nem csoda, hogy kedd hajnalra értünk haza.

A túra szép volt, a hely kiváló, 35-37 kötélhosszt másztunk váltva, ismét sok tanulsággal.

Kalauzok:
http://www.bergsteigen.at/pic/pdf/139_Topo_f42fb94c-3e4c-4208-be70-9c317513576d_Elfenpfad.pdf (a 8.hossz végén nem árt odafigyelni és mindig balra tartani, a 9. hossz elejét is beleértve)
http://www.bergsteigen.at/pic/pdf/60_Topo_0_michelangelo.pdf
http://www.bergsteigen.at/pic/pdf/143_Topo_926eca64-999c-4d15-8ca5-53da2da1e92b_winnetouwegtopo.pdf
http://www.styria-alpin.at/ (pl. Waschrumpel - korrekt falrajzok más területekről is)