Istvánkút Edition - Szilveszter 2008

9fős szilveszter a havas Zemplénben fagyott ujjú mászással, kalandokkal és hamisítatlan füstszaggal...A semmiből a DEKE szinte összes jelentős hiányzója is megjelent és még másztunk is :)

Kis Dédes - avagy Tudok egy munkát...és az ujjgyilkos hideg

"Show me your motion" mormoltuk bajuszunk (már aki) alatt a Boney-M slágerét Dédestapolcsányra érkezve, a reggeli nagy köddel és viszonylagos hideggel szembesülve...De hogy kerültünk ide? Az időjárás előrejelzés csapadékmentes és viszonylag meleg szombatot ígért, ezért Lacival nagy mászóterveket szőttünk, de a társak csak nem gyűltek, a DEKE fragmentálódni látszott (egyesek hegyi maratonkodtak, mások a Tátrába indultak), a túra pedig olybá tűnt, anyagi okokból elmarad. Ezzel szemben péntek este a TK-s mászófal alatt felgyorsultak az események, amikor épp elkönyveltük volna ötletünk hamvába holtát, megcsörrent a telefon és társakra leltünk V. Marianna alias Maya és M. Gábor büntetlen előéletű debreceni személyek képében.
A másnap reggeli 5 órai kelés ugyan nem vidított fel, de az út jókedvűen telt. Menet közben lemondtunk Köpüskőről és végül Fehérkő helyett Kis-Dédes mellett döntöttünk. 9-kor a kezdésben leírtak fogadtak minket a nagyon jó fekvésű sziklánál.

A fal itt ott vizes volt, főleg alul, de a korábban árterületre hasonlító előteret a helyi erők szépen rendbetették(ld. http://www.peremegyesulet.hu/), így kellemes gyep és kaviccsal beszórt cuccpakolásra is alkalmas boulderbarlang fogadott minket /friss infó a helyszínen "talált" barcikaiaktól: tartós eső után a falak száradása jó darabig eltarthat!/. A szikla nem túl magas, többségében technikás utakat tartalmaz - összképét tekintve nagyon kellemes kis szikla /videó a youtube-on/, beszállásai sok esetben az út legelgondolkodtatóbb részeit tartalmazzák, főleg, ha vizes és/vagy sáros az ember cipője :). Maya jeleskedett az elölmászásban (VI-ot is, fagyos ujjakkal!), mi többségében felsőztünk, így is jelentős eredményeket érve el (jómagam pl. több kísérlet után végül egyben kinyomtam egy VI+-t Tony in hospital).

Az idő előrehaladtával a hőmérséklet is emelkedett és a kedvünk is egyre jobb lett. Maya és Gábor lezárásként beszálltak a Magyarország Direktbe (VII+, vagy talán még nehezebb), amin hősünk egész jól haladt. Napnyugtakor a Bálnák ki a partra ritmusára zártuk be magunk mögött a kocsiajtót és délnek mentünk...
Összegzésképp elmondható: eredményes napon vagyunk túl, a helyiek jó fejek voltak (kivéve a szólózó arcot), ill. a forralt bor és a sör is jólesett hazafelé a hámori Szikla Büfé-ben. Köszönet illeti Lacit a vezetés fáradalmai miatt!

Őszi Hollókő

A DEKE 4 fős fiatal kommandója rándult ki ezen a napon Abasárra. Több új utat ismerhettünk meg, Flóra fotózott, Peti sajtot hajigált...az ősz pedig küldte utolsó napsugarait.
Mászott utak: Oldalvíz V, Makk Ász V+/VI-, Piros szeges IV+ tr., Nem dohányzó V+/VI- tr., Lányok útja IV+, Északi IV+, Beszorult tömb II/III cl.

Vatai Flóra képei

Mátrai ősz - Kiscsoportos foglalkozás

Csak 3an vágtunk neki a menetnek, Laci, Csoszi és én, de az annál jobbra sikeredett. A 2 nap során meglátogattuk az abasári Hollókő falait, majd Csóka,-és Báránykő volt a cél egy szép éjszakával (persze a szomszéd sátor lakói kevésbé örültek a vissza-visszakívánkozó gombapörkölt után). Laci részéről szép eredmények születtek (VI+ok), de mi sem voltunk restek (Makk Ász, Buda rés...stb), összességében egy kellemes hangulatú hétvégét zártunk. Mindemellett László csak egy liter bort vesztett azon a tényen, hogy Trombitás Frédi nem!!! Trombitás Béni, hiába állítja azt valaki fennhangon :)

Báránykő-Csókakő

Ezt a napot a mászónaplómból kapartam elő, de már nem nagyon rémlik, hogy és miként másztunk itt, de mindenképp DEKE túra volt (ha jól emlékszem Csoszi, Sanyi, fiatalok, Laci, Endre, én).
Mászott utak: Zuzmós IV, Felállós út V+ próba, Asztali fehér IV+, Tető V+ boulder, Bakezes V- tr., Kis fás III, Sarokrepedés IV+, Áthajlás IV+, Teveszemtelen V+/VI- tr, Kétszöges IV tr., V-repedés IV+, T-repedés V tr.

A Höllental szépségei

Mászott utak Tündivel:

Altspatzenweg 4 (5 kh. - 130m)

Vordere Stadelwandplatte 5- (5 kh. -125 m)

Brunnerweg 5- (12 kh. 380 m) + Stadelwandgrat (3) felső rész 5-6kh (kb. 200-250 m gerinc)

Ez az út összességében rengeteg időnkbe telt, volt itt minden, beszálls és útkeresés, kiszáradás, walkie-talkie leejtés...kalandok minden mennyiségben

Nyári mászótábor a Gerecsében és a Vértesben

Kulcsszavak: Sanyi és a légycsapó, Sanyi és szék, Laci és a Terasz, Pina Colada, A famászó fószer, A döglött borz...és volt mászás is
Résztvevők: Zsófi, Tündi, Enci, Attila, Kolopi Sanyi, Laci, Jómagam.
Események: Bajót, Tardos, Szédítő, Várgesztes mászó tudás bővítése és ismerkedés a helyekkel, számozással, biztosíthatósággal.
Az én személyes kedvencem Bajót lett, de mind a 4 hely nagyon szép a maga nemében, hangulatilag talán Tardos vezet, olyan mint egy szentély, ahol van kőasztal, kőszék és madárdal is. Ennek ellenére a számozás itt a a legszigorúbb, a kiépítettség jó, de számoljunk a repedéseket tartalmazó utakban clean cucc helyezésével is, a standok bombák. Találkoztunk a hely kiépítőivel is /Nádasdi-Szentirmai páros/, nagyon jó fejek voltak. Sokat fejlődtünk, ismeretlen nehézségek (ebben főleg Attilla jeleskedett) és utak mászásával.
Az alaptábor Tündiék felsőgallai családi háza volt, jó néhány bulival megspékelve, köszönet érte!

Attila the Hun

Retro

La maffia ungherese

Szicíliai nyaralásunk egyetlen hegymászós mozzanata a sok szép látnivaló és kisebb nagyobb túra mellett az Etna csúcsának megközelítése volt mintegy 3000m-ig, illetve a Gran Cratere "meghódítása Vulcanon . Az Etna tömegközlekedve jött össze, egy nap alatt tengerszintről :) - szép tapasztalat a vulkántúra és egyben hasznos is...ha nincs ösvény, ha van, a gyaloglás felfelé lassú, mert a salakos terep olvadt, szétesett hófelszínre hasonlít (1 lépés fel, 2 lépésnyi lecsúszás). A BKV gyűjtőjegy mint szemét már meg sem lepett minket 3000-en, úgy ahogyan az emberméretű, kőből kirakott "Gyurcsány takarodj !" felirat a Vulcano szigeti kráter alján...NO comment.

Sólyombérci "jégút"

Mászás jégesővel, jó hangulat, néhány bosszankodás...standfoglaló, kőbombázó, kötéllógató "kollégák" és új utak felderítése. A nap attrakciója címet Peti John Lennon (VI+) elölmászása és Porszívó (VII) próbája jelentette. A hűtőszatyor jó ötletnek bizonyult és az új utak szemrevételezése is hozott egy két kellemes élményt. Sajnáljuk, hogy a Czumi próba elmaradt, a clean repedésmászást pedig nagyon élveztem, kár, hogy sok volt benne a falevél, törmelék és pókháló. Összességében jó meleg volt, majd erős jégesős zivatar zárta a napot ami elől a Gyík alatti "bivakba"menekültünk. Mint kiderült a kis tetőáthajlás huzamos rossz idő esetén 1-2 személyes, most sikerült 4-5 en átvészelnünk a keményen támadó jégverést.

Mászott útjaim (8 db):
Él V (elölm.); Névtelen III (elölm); Gyík V (elölm.); Névtelen/ Kicsi Joe III+ (clean elölm.); Repcsi V- (TR); Kémény V+ /szerintünk IV/IV+/ (TR); Kőkígyó V (TR); Névtelen Kémény - Széles fal jobb vége /20m fa stand/ III/IV (TR)

Bajót Teszt-túra

Egynapos mászás Tündivel, ismerkedés a hellyel. Édesapám is elkísért minket, nézelődött és napozott, de sajnos :) nem kapcsolódott be. Elősorban a Reibung-táblán másztunk, én előre, Tündi másodban, a nap végén pedig tatabányaiságunkhoz méltóan a Szénbányász (IV) című úttal zártunk, ami egy kiválóan biztosítható, szép vonalvezetésű út a legnagyobb fal alsó részén. Szép nap volt, zia kell, Bajótot megszerettük.

Tündi bányászkodik

Kilátás

Raxi móka

• Húsvéti 3 napos (1 ebből utazás)móka (jég)esővel, gerinci eltévedéssel, csúnya felhőkkel, kőhullással..tapasztalatokkal és persze pozitív élményekkel.
  Mászott utak (S. LAcival): 50er Steig (V) - 5kh. V. Stadelwand hátsó része - a lejövet elég kalandosra sikeredett - a Behm kalauz (24.sz. út) szerinti jobbra gyalog lejövet javasolt a "Gassel"-en át, az alsó hoszakban érdekesebb biztosítás (régi), nehézkes útkeresés, feljebb jó nitek, a kiszálló rész elég erős
• Neue Zimmerweg (V-) - 10kh. Stadelwand - szép mászás, néhol kőhullásveszély, ált. jó biztosítások
• Kalauz: http://www.bergsteigen.at/pic/pdf/1511_Topo_274cf38e-5255-47ab-8b97-fce049992bea_zimmer.pdf
• Weg der Zuversicht (VI-; nekünk V A0) - 7kh. Grossoffen Turm - régi biztosítópontok a kulcsrészt kivéve (nittek), kötélgyűrűk /vékony is!/, hevederek ajánlottak, ék, friend elkelhet, kőhullásveszély néhol nagy! lejövet balra.
• Kalauz: http://www.bergsteigen.at/pic/pdf/217_Topo_cc6d7bd1-8d77-4182-88ac-aad3cd138284_wegderzuversichttopo.jpe
  
  

Laci a 50er Steig első standjában

Köd Kaiserbrunnban

Peilstein először

Az utóbbi időben mindenkiben érlelődött a több kötélhosszas mászások képe, ami hamarosan valósággá is vált. A május 1. körüli extra hosszú hétvégét Ausztriában töltöttük. A résztvevők: Csoszi, Tündi, Peti, Laci és Magam. A délutáni debreceni indulás, a fővárosi dugó, valamint a tatabányai megálló éreztették, hogy nem leszünk ott egyhamar, de mindezt egy újabb dugó színesítette éjfélkor ! Bécsnél. Kora hajnalban (02 h) álomra is hajtottuk fejünket a peilstein-i parkolóban, majd 8-9 felé felcaplattunk megtekinteni a mesés sziklákat (ld. itt http://de.wikipedia.org/wiki/Bild:Peilstein.jpg) és egyből be is szálltunk elsőkként az utakba. Petivel másztam partiban a Vegetarierkante nevű 2 kötélhosszas, 57 m-es utat (4). Az első könnyebb hossz utáni standban felért mellénk a következő korán kelő csapat, egy kb. 60 év átlagéletkorú parti képében. Az első bácsi a legújabb Grivel cuccokban nyomta, társa pedig igazi oldschool jelleggel bakancs-térdzokni-anorák kombóban küldte. Nagyon kedvesek voltak, elmondták, hogy kb. 40 éve (!) másznak és ez a kis házi hegyük. Kérdésemre, hogy Peti jó helyen megy e a 4es útban a válasz az volt: "igen, jó helyen, az út meg amolyan "Peilstein 4es"...ez alpinban 5-5+nak is megfelelne"....hm. Az út valóban szép és hosszú volt (különösen úgy, hogy tudtam, ezeket a sziklákat már pl. Diemberger is koptatta bakancsával), de időközben egyre többen jelentek meg ennél a méltán népszerű falszakasznál /egy fickó ránk ereszkedett, majd önbiztóval át-átmászott rajtunk). Ezután a Sonnenweg nevű 37 m-es 4es következett, melyet én másztam elől, Peti pedig követett. Felbuzdulva a sikereken Peti beszállt elölben egy 9m magas 6-osba (Untere Hedwig Reif-Weg), amit sikeresen abszolvált is, majd engem is felbiztosított. Hatalmas volt az örömünk, jól jött az ebéd egy hűs kis barlangzugban, amit Csoszi lefoglalt részünkre. Kora délután alvással és punnyadással töltöttük az időt, készülve az esetleges délutáni dobásokra. Elsőként egy 4- értékű 2 kötélhosszas utat másztunk. Az első hossz egy kb 20-25 méteres embernagyságú, valódi kémény volt érdekes tapasztalatokkal, majd egy rövidebb, többféleképp variálható 2. hossz. Ezt az utat 3asban másztuk: Tündi, Peti+Én. Ezután a terv a Cimone tornya lett volna egy 3-as, 4-es útban, de addigra már vadul sütötte a nap és rengetegen nyüzsögtek rajta, így levezetésként, valamint kilátáshoz jutás címén felmásztunk az ún. Linker Normalweg-en (35m), amiben 1-2 mászómozdulat volt csupán. Nem véletlenül, hiszen nehézsége a 2-es fokozatban :) mozgott /vállaltam az elölmászás terhét is /, mégis jól esett felérni Tündivel, illetve Petivelés körbepillantani erről a toronyról, majd leereszkedni. Végezetül egy rövid, de nehéz sportutat szerettem volna elölmászni (Katz und Maus, 8m, 6-), ami végül egy kisebb eséshez vezetett a 2. akasztás után (kb 6m-en ), de nagyon jó volt, mert legalább ezt is gyakoroltuk. A kulcsmozdulatot többszöri próbálkozásra sem sikerült előírásosan kivitelezni, így másnapra maradt a kihívás. Peti megfelsőzte az utat, Tündi pedig egy jobbra eső szép 4+-t mászott ki. Hamarosan megérkezett Csoszi és Laci, akik szintén erős 4es, 5ös utakban csapták szét magukat a nap folyamán.Fáradtan, de élményekkel telve, kb. 180m-t mászva tértünk meg a parkolóhoz, ahol a szomszédos kocsi melletti csehszlovák kollégákkal egyetemben bivakhoz láttunk.

Az éjszaka a várakozásoknak megfelelően nem volt túl forró, de reggel annál frissebben pattanhattunk ki zsákjainkból, hogy tovább eddzük testünket :). Egyből letámadtuk a Cimone megfelelő oldalát tegnapról, hogy beszálljunk mind az öten 1-1 könnyebb 3 kötélhosszas (80 m)útba. Sajnos a felhők és a szél, valamint az árnyék miatt alulöltözésünket standokban való fog-kasztanyetta csattogás követte. Csoszi-Tündi-Laci indultak el először az első, 3+ hosszban, majd mi jöttünk Petivel. Kimásztam az első hosszt, majd a folytatást látva felbiztosítottam Petit, hogy megtippeljük, merre megy tovább az út. Mivel a kalaj lent maradt, jobbra tartva indultam tovább (utólag kiderült balra, majd fel kellett volna, onnan min. 6-8m-re) és sikerült 5-ös 6-os utakat traverz jelleggel megmászni...nem volt lélekemelő, főleg az akasztások miatt. Az első nittre hátranézve az elfordult karcsikat láttam (gumi forever ezután), miközben fél ujjperccel a következő nittre támaszkodva foggal poróbáltam megfelelő helyzetbe hozni az expresszt, de csak megszületett a hossz. Innen Csosziékkal együtt álldigáltunk egy táncplacc-nagyságú standban, majd ők balra (4), mi pedig a hideg és a gyorsaság miatt jobbra (3+) végeztük be az utat és értünk fel ismét a Cimonéra...a konklúzió: "bakker, ha ez itt a 3+...". Következő "áldozatunk" az ún. Luckete Wand Steig (4-; 40m) volt. Felnézve az első pár méteren 2 nittet látva bátran indultam meg, de hamar kedvemet szegte a következő laza 3-as 10-15 m, ahová nem sikerült nittet elhelyezni és igencsak morzsás volt, szóval szívtam a fogam rendesen, de csak felértem (amúgy könnyű út). Dél felé lassacskán mindenki kifejtette, hogy egyre punnyadtabb, de azért még csak csináljunk valamit. A terv rövid, de velős utak mászása volt, így visszatértünk a tegnapi Katz und Maushoz (6-), amit már az utolsó akasztásig sikerült lenyomnom elölben, de a legvégső igen karos fél méter csak nem ment :(, lesz miért visszajönni. Ezután az Aditurm keltette fel az érdeklődésünket, ami egy 4-7m magas önálló torony (kb. 2 m-es "átmérővel"!). Egy IIIas, egy IV+os, egy V-ös és egy VIIes út vezet rajta, egyenként 3-3(!) nittel. Mi a IV+os Mistoffelles-t választottuk, ami megszolgálta a peilsteini számozást a vége felé elhelyezett hatalmas dinamóval (nagy jobbos nyúlás egy kilincsre), majd a balkezes felnyúlásra egy lefelé lejtő fogásmentes táblával. Gyönyörű kis út, itthon érne vagy V+-t! Az utat mindenki megmászta, majd Csoszi és Peti is megérkezett, kissé letörten, hiszen az általuk favorizált Vös útban kb. 10 másik parti ereszkedett, keresztbemászott, fejbedobott..stb, szóval környezetükben nem verte ki az etika a biztosítékot. Hármasunk zárásként egy Zsigmondy-ról elnevezett hármassal kívánt zárni, amit olyan zsírosnak találtunk, hogy Laci (helyesen) nem vállalta az első akasztás utáni mászást (már 1870-80 óta koptatják!), ezért egy ugyancsak ott lévő lehelletnyit kevésbé zsíros bevágást másztunk 3-ért (első megm. szintén Zsigmondy E.), de ha lehetett a jó lépéseket direkt nem léptük, mert a jég ahhoz képest smirgli jellegű, ami ott volt. Ezután nem maradt más hátra, mint az átcuccolás Kaiserbrunnba.

A Raxban a következő utakat másztuk (Én B. Petivel partiban): Nik und Fred (V) 8 kh.; Reifweg (IV) 6 kh -"halál-ereszkedőpálya"; Peternpfad (IV+) 5 kh.; Plattenführe (V+, V/A0) 5 kh.

Nagyon szép napok voltak!

Sólyombérc egy napra

Egy napos túrát tartottunk Sanyival és Imrével (1. parti) illetve Petivel (+én= 2. parti) Sólyombércre. 6kor elhagytuk Debrecent a sokat látott Seattal és felvettük a kissé álmos Sanyit Tégláson. A sárga jelzésen felszaladva 9re a szikláknál voltunk. Beöltözés, majd válogatás (új kalauz tanulmányozás) után nekiláttunk. Peti kinyomta a Gyíkot (V) és felbiztosított, ez alatt Imréék a névtelen mozgó tömbös ötöst nyomták. Leereszkedve az ugyanezen falon található IIIas bevágást másztam ki, majd felbiztosítottam Petit. Ereszkedés közben lábbal kimozdítottam egy igen nagy tömböt, ami megállt az egyik élén, de nagyon rosszul nézett ki (hazafelé lepottyantottuk). A kötelet felszedve Peti nekilátott a Jégútnak (IV+), majd felbizosított a szép vonalvezetésű magas úton (kb. 20 m). A kötelet sikerült többször is felszedni a standban :), majd leereszkedtünk. Ezt követte a Varnyú (IV+) általam megvalósított elölmászása, mely szép út, de a standja kicsit érdekes... Ezután a Kőkígyó következett (V), melynek azonos a standja a John Lennonéval (VI+), így a jó kis hüllő után azt felsőztük (volna). Peti elsőre kitolta felsővel, de ez nekem nem igazán akart menni, úgyhogy inkább hanyagoltamb/lehet, hogy kicsit többet kellett volna próbálkozni/. Sanyi később 2. ra, Imre sok belepihenéssel abszolválta. Peti ezután a Télapót (IV+) nyomta ki és felbiztosított, majd ugyanebből a standból felsőzve megnyomta a Felhőt (VI-) is. Unszolásomra átnéztünk a lejjeb lévő kis tömbhöz (12m), ahol elölben kimásztam az ELI-t, szép út elgondolkodtató első szöggel, de nem vészes. A standban nagyon jól lehetett álldigálni, így felbiztosítottam Petit, aki átrakta a kötelet a Porszívó (VII-) standjába. Erős variáns jelleggel jutott fel ezen az úton (V körül), ami teliben még odébb lesz, de jó projekt lehet (jó stand, viszonylag rövid út). Ezután az idő rövidsége miatt már csak az első tömb V-ös éljét másztam elölben, Petit felbiztosítva, majd a turisták beszólásai ("Ezek is választhattak volna jobb hobbit, Kapaszkodjál fiacskám, mert leesel.") közben ereszkedhettünk le. Hamarosan Imréék is megjöttek a Télapó-Felhő munkából és elhagytuk a tetthelyet. Jó kis nap volt, csak kicsit alulöltöztünk..

Tátra - Karcsmar-folyosó

Januári kísérletünkkor az időjárás nagyobb úr volt, így visszavonultunk, de csak a nemzeti ünnep nyújtotta szabadidőig. Fő tervünk a Karcsmar kuloár (hó/jégfolyosó) volt, szállással a Sziléziai házban (1670m). Indulás 6-kor Debrecenből, 9 fővel (Peti, Marci, Laci, Csoszi, Sanyi, Attila, Zsolt, Gergő és Magam),2 kocsival. Kisebb nagyobb problémák (mínusz egy hágóvas) és megállók (poprádi Tesco - sörök) miatt kissé megkésve értünk a parkolóba, ahol a beígért jó idő fogadott minket csodás panorámával. A felmenet a csomagok súlya és az egyre növekvő hó miatt nyögdösve ment, de csak felértünk a házba, ahol sajnos valószínűleg megszivatás áldozatai lettünk. Az abszolút nem kedves (sőt, egyenesen lekezelő, kioktató) személyzet közölte, hogy a ház tele van, csak 3 ágyas 850 (!!!!) koronás szállás van. A foglalásunkat firtató kérdésre a válasz "email kaput" formában érkezett, igazolványunkra megkaptuk a kb. 100 Sk kedvezményt, de még így is igen bosszúsak voltunk (500 körül számoltunk), főleg azt látva, hogy szállóvendégek tekintetében a ház üres (egy 15 fős, szintén magyar tanfolyam - Komarniczki - volt jelen). A félpanziós kaja minden mellett bőséges volt, csak mosoly nem járt mellé... Lepakolás után nekiugrottunk felmenni a Karcsmar beszálláshoz (kb. 2000m-en). Pompás firn és a közelgő sötétség volt kísérőnk. A beszállás nagyon biztató képet mutatott, Csoszi tanácsára azonban továbbhaladtunk "csak a Lengyel-nyeregig", amiből Lengyel-nyereg nélküli Kis-Viszoka (2428m) lett. Tök sötétben értünk fel a gerincre a meredek hólejtőn, én és Gergő ott (~2350-2400) vártuk be a feljebb lévőket, a csodás túloldali látványban gyönyörködve: a tömött felhők csendben borították be a lábunk alatti völgyeket. 8-ra értünk vissza a házba, majd eltettük magunkat a másnapi Karcsmar-Gerlach tervvel fejünkben, illetve a "bemelegítő" túra fáradtságával lábunkban. 16-án 5:30-kor teljes menetfelszerelésben hagytuk el a házat. A beszállást viszonylag hamar elértük jó időben, a hó nem is lehetett volna tökéletesebb. 3db 3-as partit alkottunk és elkezdődött a caplatás a kb. 1/3 távon lévő szikláig. Biztosítás menetből, bár nem sok szükség volt rá, hiszen a hó nagyon jól tartott.

Az első ember 7:40-kor érte el a szikla alját, itt viszonylag sokat időztünk, szépen felbiztosítva egymást. A szikla jobb-közepénél egy szög mellől nagy fellépéssel induló rövid (8-10 m) bal felfelé tartó traverzet kellett leküzdeni, amelynek csak a kezdetén volt 1-2 nehezebb egyensúlyozós mozdulat (csákánnyal, vassal érdekesebb sziklán haladni). Ezek után újabb taposás a szűkülő és kissé "meredekedő" kuloárban a Karcsmar-csorbáig (2545m - kiszállás), ahol vakító napsütés és meleg, valamint fantasztikus panoráma fogadott minket. Következett az átmenet a Kis-Gerlachra (2601 m), ami gyorsan meg is volt.

Itt szusszantunk egy kicsit és tovább indultunk a Gerlachra a gerinc DNY-i oldalában traverzálva az itt ott zölddel jelzett "úton". Itt is menetből biztosítottunk, mindig csak az egyik ember mozgott és kőtömböket (átvetett kötél) vettünk igénybe (+egy helyen standkarika) a neccesebb részeken biztoításképp. A havas traverzáló részek igen kritikussá váltak a szétesett hó miatt (itt reggel óta szikrázó napsütés érte a felszínt !), 1-(2) helyen pedig ereszkedni kellett. Elég pepecselősen haladtunk, az első hármas parti felért a csúcsra és mi sem voltunk messze (50 m szint, ~150 m távolság), amikor Csoszi viszafordulásra intett mindenkit, hiszen hátra volt még a Batizfalvi-főszakadék. A problémát természetesen a meggyengült hó és a megnövekedett lavinaveszély okozta, ezért 1 órakor ereszkedni kezdtünk a szakadékban a lépéseink alatt rogydozó hóban (Komarniczki: "A szakadékot nyár derekáig rendszerint hó tölti ki. Bejárása ilyenkor - főleg lemenetben - jelentékenyen kényesebb" - bevált !) Nem mondhatnám, hogy a sírás környékezett, amikor kiértünk a kritikus részből a sziklára és elkezdtük az ereszkedést a Batiz próbán a megmaradt szögek segítségével. Összesen 2 ereszkedés (40 m + kb. 20m) volt, majd némi gyaloglás után gatyafék a "Batiz"-völgyig. Ezek után már "csak" a visszaút volt hátra a befagyott Batizfalvi-tavon és a Magisztrálén át. Ismét megállapíthattuk, hogy a hegymászó kedvenc növénye a törpefenyő, ezt szitokszavak érzékeltették. A házba fél 7 előtt értünk, így csaknem 13 óráig tartott a menet szállástól szállásig kb. 1000 m szinttel.
17.-én reggeli után újabb túrára indultunk a csomagokat hátrahagyva, Csoszi terve az Ottó-csúcs volt ("délre visszaérünk és irány haza"). A beszállást késve értük el, hiszen ismét fel kellett caplatni a tófalon, majd jobbra tartva elérni a kis hófolyosót.Mondanom sem kell, érezhető volt a vádlikban a tegnapi túra. Itt összegyűltünk, majd az első parti elkezdte kimászni az első hosszt. Hamarosan kiderült, hog ez nem megy olyan pörgősen, így az alulöltözötten vacogó Petivel és Sanyival fél 11-kor (ekkor még 6-an nem szálltunk be az útba) úgy döntöttünk, hogy 6-an talán gyorsabban haladnak majd és nem hátráltatjuk őket. Reggel óta erős szél süvített és felhők gyülekeztek, aminek csak tudat alatt tulajdonítottunk jelentőséget. 2000-ről visszafordulva lecsúszdáztunk a beszállástól, majd a tófalon is, aminek hava már kevésbé volt meggyőző, mint előző nap. A háznál már olyan szél volt, hogy rá is tudtam dőlni. Lepakolás után a várakozás óráit sörökkel rövidítettük a Bufet-ben. Kb. egy óra múlva hóesés kezdődött és kezdtük sajnálni a többieket. Végül 4-re értek vissza, de a tervet sikeresen teljesítették. Sanyival 1-1 kötelet átvéve elsőként szaggattunk le kevesebb mint egy óra alatt a kocsikhoz zsákjainkkal, hogy főzzünk valamit magunknak és a többieknek. Ebben a versenyben Sanyi sült szalonnája nyert, majd hazaindultunk, söröket kortyolva. Végül éjfélre értünk Debrecenbe élményekkel telve, végre jó idővel!!!

Bükki tél

Lillafüred-Szilvásvárad Bükk fennsík keresztezés jó 30 km-es távon, este alvás Varga Balázs barátunknál.
Résztvevők: Balázs, Tündi és én.

Tündi az induláskor

Az Istállós-kő csúcsán

Tátra télen vol.1

Avagy "menekülés a fehér pokolból"

A Magas-Tátra idén télen sokáig Magyarországhoz hasonlóan nem kápráztatta el az odalátogatókat hóval, mígnem elhatároztuk, menni fogunk és….a hó esni kezdett…sok… Az indulás előtti pár nap előrejelzései havazást jósoltak, de mindenki nagyon be volt sózva és a lavinajelentésekben is "csak" 2-es 3-as fokozatot láttunk. Szombaton kora reggel 2 autóval indultunk el a hegyekbe: Tündi (az egyetlen női tag), Zoli, Feri, Imre, Sanyi, Endre, Csoszi, valamint szerény személyem. Az út egyhangúan telt, Ferivel alkoholtilalmat rendeltünk, főleg hogy ő otthonhagyta a megszokott "büfékocsit"...a határig bírtuk, ahol megtört minket Endre kisüstije. Nem sokkal később már a Poprád-tavi megálló parkolójában álltunk az autókkal és felcuccolva szállingózó hóesésben útnak indultunk(minden cuccal: vasak, kötél…stb). Hamar felértünk a Poprád tavi házba (1500m) és szembesültünk vele, hogy a panoráma most nem a legideálisabb - emellett egy gond volt csupán…a hó tovább esett. Lepakolás után (szállásdíj 300 Sk volt +15 Sk tax) hamar egy felvezető túrára indultunk kb. 2-kor az Omladék völgyben felfelé. Cél a Vysoká beszállás megtekintése volt, Csoszi és Feri túraléccel, mi pedig "törpefenyő barát" megoldással, gyalogosan. A hó a nyíltabb részeken 40-60 cm is lehett, hófúvásos részeken természetesen magasabb. Ferit mi a Kudlik Juli korabeli Delta bevezetőből ismert antarktiszi mozgással követtük a hóban vonszolva magunkat egyre feljebb. Kissé kipurcanva értünk fel kb.1900-ra a Ladove pleso szintjére, majd 1 fotó után lefelé indultunk. Ez viszonylag gyorsan ment és a beálló sötétben vissza is értünk a házba néhány kellemetlen beszakadás és perecelés után. A végső konklúzió az volt, hogy ha eláll és nem esik sokkal több hó, holnap rápróbálunk.
Az este az étterem termékeinek (sör, becherovka, fokhagymaleves, sztrapacska…stb) fogyasztásával zárult, majd nyugovóra tértünk (Zoli erősebb fáradtsággal) - esti meseként Feri megjegyezte: a hó igencsak esik.
Reggel konstatálhattuk, hogy az időjárás mit sem változott (bár a szél feltámadt egy kicsit), a hó tovább szemerkélt. Tervünk a "nézzünk be a Menguszfalvi-völgybe" címet viselte. A friss havak és furcsa rétegeik, valamint a nyílt terepen süvítő szél kb. 3/4 óra és 1 km után feltartóztattak minket, majd visszatérve a ház útjára a zöld jelzésen a Csorba-tó (1346 m) felé vettük az irányt egy kis túrázást megvalósítandó. A tóhoz közeledve egyre több síelővel és turistával találkoztunk, később pedig a globál-síturizmus áldásaival is szembesültünk (bár a forralt-bor és a wc azért jól jött a tagoknak). Imre ötlete nyomán elindultunk a Fátyol vízeséshez a sárga jelzésen. Nem sokkal az indulás után elfogytak az emberek és egyedül küzdöttünk az egyre inkább feltámadó vad széllel és a beleerősítő hóval. A felsőbb részeken már derékig, hónaljig szakadtunk a törpefenyők közé, de rendületlenül (?!) folytattuk az utat. Kb. 1850-1900 m-en elhittük, hogy az ott a ködön túl a vízesés és egy rövid egészségügyi akció (ezentúl kedvenc hobbim a seggtörlés lesz -10 fokban, süvítő szélben és hóesésben) után lefelé vettük az irányt. Visszatérve a Poprád-tavi házba boldogan markoltuk fel a parkolóból hozott fagyott söröket és más folyadékokat, megállapítva, hogy holnap reggel nem is lesz olyan nehéz elindulni, alig van hó a kocsin…stb. Az este éttermezéssel, illetve Imre hőskori bugyi-sztorijaival zárult.
Reggel az éjjel leesett újabb 30-50 cm hó felett érzett örömünk mellett hagytuk el a házat és értük utol a küszködő hókotrót pár száz méter után. Ez már sejtetett valamit, de Csosziék laza lesiklása a parkolóhoz is semmivé foszlott.
Lent így kevésbé lepődtünk meg a szinte teljesen eltemetett autókon, illetve azon, hogy a hókotró még oldalról is rájuk küldött egy métert. Sebaj, Endre előrelátóan berakott 1 db gyalogsági ásót! Egy arra járó sífutó bácsi tippje az útra vonatkozóan a "kaput" volt, ill. elmondta azt is, hogy menjünk vissza a szállásra, innen se fel, se le nem lesz menetel… Kb. egy óra múlva, a vasutasok hólapátjával kiegészülve, plusz hóláncot felszerelve elindultunk, hogy levergődjünk, ami jó pár tolás-ásás után sikerült is…de… Az utat Poprád felé lezárták a rendőrök hóátfúvás miatt, lejjebb jegesedés és csúszkáló tartálykocsik örvendeztettek, mégis hazajutottunk.
Összegzés: az időjárásjelentések jók, kedvünk nem apadt, visszatérünk!
Lejövetelünk napján a Lomnici csúcson 100-120 km/h-s széllökéseket mértek, a lavinaveszély pedig 4-es volt felfelé mutató nyíllal...hómennyiség: 120-220cm

Túlélőtúra

DEKE túlélőtúra Hejcéről Sátoraljaújhelyre kis csapattal, sok angströmmel és svedberggel. Ha nem csal az emlékezetem, jókat mulattunk :)
Résztvevők: Lovadi Dávid, B. Peti, Csoszi, én.