Az utóbbi időben mindenkiben érlelődött a több kötélhosszas mászások képe, ami hamarosan valósággá is vált. A május 1. körüli extra hosszú hétvégét Ausztriában töltöttük. A résztvevők: Csoszi, Tündi, Peti, Laci és Magam. A délutáni debreceni indulás, a fővárosi dugó, valamint a tatabányai megálló éreztették, hogy nem leszünk ott egyhamar, de mindezt egy újabb dugó színesítette éjfélkor ! Bécsnél. Kora hajnalban (02 h) álomra is hajtottuk fejünket a peilstein-i parkolóban, majd 8-9 felé felcaplattunk megtekinteni a mesés sziklákat (ld. itt
http://de.wikipedia.org/wiki/Bild:Peilstein.jpg) és egyből be is szálltunk elsőkként az utakba. Petivel másztam partiban a Vegetarierkante nevű 2 kötélhosszas, 57 m-es utat (4). Az első könnyebb hossz utáni standban felért mellénk a következő korán kelő csapat, egy kb. 60 év átlagéletkorú parti képében. Az első bácsi a legújabb Grivel cuccokban nyomta, társa pedig igazi oldschool jelleggel bakancs-térdzokni-anorák kombóban küldte. Nagyon kedvesek voltak, elmondták, hogy kb. 40 éve (!) másznak és ez a kis házi hegyük. Kérdésemre, hogy Peti jó helyen megy e a 4es útban a válasz az volt: "igen, jó helyen, az út meg amolyan "Peilstein 4es"...ez alpinban 5-5+nak is megfelelne"....hm. Az út valóban szép és hosszú volt (különösen úgy, hogy tudtam, ezeket a sziklákat már pl. Diemberger is koptatta bakancsával), de időközben egyre többen jelentek meg ennél a méltán népszerű falszakasznál /egy fickó ránk ereszkedett, majd önbiztóval át-átmászott rajtunk). Ezután a Sonnenweg nevű 37 m-es 4es következett, melyet én másztam elől, Peti pedig követett. Felbuzdulva a sikereken Peti beszállt elölben egy 9m magas 6-osba (Untere Hedwig Reif-Weg), amit sikeresen abszolvált is, majd engem is felbiztosított. Hatalmas volt az örömünk, jól jött az ebéd egy hűs kis barlangzugban, amit Csoszi lefoglalt részünkre. Kora délután alvással és punnyadással töltöttük az időt, készülve az esetleges délutáni dobásokra. Elsőként egy 4- értékű 2 kötélhosszas utat másztunk. Az első hossz egy kb 20-25 méteres embernagyságú, valódi kémény volt érdekes tapasztalatokkal, majd egy rövidebb, többféleképp variálható 2. hossz. Ezt az utat 3asban másztuk: Tündi, Peti+Én. Ezután a terv a Cimone tornya lett volna egy 3-as, 4-es útban, de addigra már vadul sütötte a nap és rengetegen nyüzsögtek rajta, így levezetésként, valamint kilátáshoz jutás címén felmásztunk az ún. Linker Normalweg-en (35m), amiben 1-2 mászómozdulat volt csupán. Nem véletlenül, hiszen nehézsége a 2-es fokozatban :) mozgott /vállaltam az elölmászás terhét is /, mégis jól esett felérni Tündivel, illetve Petivelés körbepillantani erről a toronyról, majd leereszkedni. Végezetül egy rövid, de nehéz sportutat szerettem volna elölmászni (Katz und Maus, 8m, 6-), ami végül egy kisebb eséshez vezetett a 2. akasztás után (kb 6m-en ), de nagyon jó volt, mert legalább ezt is gyakoroltuk. A kulcsmozdulatot többszöri próbálkozásra sem sikerült előírásosan kivitelezni, így másnapra maradt a kihívás. Peti megfelsőzte az utat, Tündi pedig egy jobbra eső szép 4+-t mászott ki. Hamarosan megérkezett Csoszi és Laci, akik szintén erős 4es, 5ös utakban csapták szét magukat a nap folyamán.Fáradtan, de élményekkel telve, kb. 180m-t mászva tértünk meg a parkolóhoz, ahol a szomszédos kocsi melletti csehszlovák kollégákkal egyetemben bivakhoz láttunk.
Az éjszaka a várakozásoknak megfelelően nem volt túl forró, de reggel annál frissebben pattanhattunk ki zsákjainkból, hogy tovább eddzük testünket :). Egyből letámadtuk a Cimone megfelelő oldalát tegnapról, hogy beszálljunk mind az öten 1-1 könnyebb 3 kötélhosszas (80 m)útba. Sajnos a felhők és a szél, valamint az árnyék miatt alulöltözésünket standokban való fog-kasztanyetta csattogás követte. Csoszi-Tündi-Laci indultak el először az első, 3+ hosszban, majd mi jöttünk Petivel. Kimásztam az első hosszt, majd a folytatást látva felbiztosítottam Petit, hogy megtippeljük, merre megy tovább az út. Mivel a kalaj lent maradt, jobbra tartva indultam tovább (utólag kiderült balra, majd fel kellett volna, onnan min. 6-8m-re) és sikerült 5-ös 6-os utakat traverz jelleggel megmászni...nem volt lélekemelő, főleg az akasztások miatt. Az első nittre hátranézve az elfordult karcsikat láttam (gumi forever ezután), miközben fél ujjperccel a következő nittre támaszkodva foggal poróbáltam megfelelő helyzetbe hozni az expresszt, de csak megszületett a hossz. Innen Csosziékkal együtt álldigáltunk egy táncplacc-nagyságú standban, majd ők balra (4), mi pedig a hideg és a gyorsaság miatt jobbra (3+) végeztük be az utat és értünk fel ismét a Cimonéra...a konklúzió: "bakker, ha ez itt a 3+...". Következő "áldozatunk" az ún. Luckete Wand Steig (4-; 40m) volt. Felnézve az első pár méteren 2 nittet látva bátran indultam meg, de hamar kedvemet szegte a következő laza 3-as 10-15 m, ahová nem sikerült nittet elhelyezni és igencsak morzsás volt, szóval szívtam a fogam rendesen, de csak felértem (amúgy könnyű út). Dél felé lassacskán mindenki kifejtette, hogy egyre punnyadtabb, de azért még csak csináljunk valamit. A terv rövid, de velős utak mászása volt, így visszatértünk a tegnapi Katz und Maushoz (6-), amit már az utolsó akasztásig sikerült lenyomnom elölben, de a legvégső igen karos fél méter csak nem ment :(, lesz miért visszajönni. Ezután az Aditurm keltette fel az érdeklődésünket, ami egy 4-7m magas önálló torony (kb. 2 m-es "átmérővel"!). Egy IIIas, egy IV+os, egy V-ös és egy VIIes út vezet rajta, egyenként 3-3(!) nittel. Mi a IV+os Mistoffelles-t választottuk, ami megszolgálta a peilsteini számozást a vége felé elhelyezett hatalmas dinamóval (nagy jobbos nyúlás egy kilincsre), majd a balkezes felnyúlásra egy lefelé lejtő fogásmentes táblával. Gyönyörű kis út, itthon érne vagy V+-t! Az utat mindenki megmászta, majd Csoszi és Peti is megérkezett, kissé letörten, hiszen az általuk favorizált Vös útban kb. 10 másik parti ereszkedett, keresztbemászott, fejbedobott..stb, szóval környezetükben nem verte ki az etika a biztosítékot. Hármasunk zárásként egy Zsigmondy-ról elnevezett hármassal kívánt zárni, amit olyan zsírosnak találtunk, hogy Laci (helyesen) nem vállalta az első akasztás utáni mászást (már 1870-80 óta koptatják!), ezért egy ugyancsak ott lévő lehelletnyit kevésbé zsíros bevágást másztunk 3-ért (első megm. szintén Zsigmondy E.), de ha lehetett a jó lépéseket direkt nem léptük, mert a jég ahhoz képest smirgli jellegű, ami ott volt. Ezután nem maradt más hátra, mint az átcuccolás Kaiserbrunnba.
A Raxban a következő utakat másztuk (Én B. Petivel partiban): Nik und Fred (V) 8 kh.; Reifweg (IV) 6 kh -"halál-ereszkedőpálya"; Peternpfad (IV+) 5 kh.; Plattenführe (V+, V/A0) 5 kh.
Nagyon szép napok voltak!
