Jönnek a havak jegek - A Jasemba D-i falának első megmászása "via alpine style"

Ha sokat mászol kisfiam, ilyen fejed lesz (Simon Anthamatten)

Ismét találtam egy jó cikket a bergsteigenen, gondoltam ha már nem írok saját mászásokról (mert most nincsenek) legalább magnéziás bejegyzés legyen, hátha ezt is élvezitek :)
A Jasemba (hivatalosan Pasang Lhamu Chuli) 7350 m magas és a Himalájában található a Cho Oyu térségében. Különösen híressé az tette, hogy Hans Kammerlander 2007-ben számolt be az első megmászásáról, átugorva az előtte történt 3 másik megmászást (japánok, szlovének, fix kötelek stb) :) Természetesen a csúcsra nem vezet könnyű út, változékony terepével kissé nagyobb kihívásokat állít az alpinisták elé mint a Shisapangma, vagy a Cho Oyu normálútja oxigénnel és serpákkal.
A csapatot 2009 októberében a svájci (Zermatt) hármas: Simon és Samuel Anthamatten, valamint Michael Lerjen alkotta. Simon nevéhez többek közt európai (Matterhorn Északi fal új út!) és himalájai első megmászások (Tengkangpoche É-i fal első megmászás - Piolet d'or 2008) fűződnek, továbbá a szerény 2008-as jégmászó összetett világkupa-győztesi cím birtokosa is.

Erre osztják az Arany jégcsákányt, "tessék, el lehet menni"

Simon (1986-os!) bátyó szintén megnyomta az új utat a Matterhornon, de szintén megvolt neki Patagónia néhány szerénysége és az El Cap is, továbbá megsíelte pl. a Matterhorn K-i falát!!! vagy a Weisshorn D-i falát (ld. még a honlapjuk "Filme" rovatát). Michael Lerjen-ről kevesebbet találtam, de ha valaki hegyivezető Zermattban, 2:33 alatt nyomja oda-vissza a Hörnligratot és 18 évesen lenyomja a Nanga Parbatot, biztos nem lehet gyenge.

Jasemba Südwand

Nade az új útról:

A srácok fogták magukat, és október 25-én 5 óra gyaloglással a széttöredezett Somnagleccseren elérték a fal alját (5800 m). Másnap némi jégmászás után havas terepre értek, 6500 m-en egy hógombán állítva fel a sátrukat, melynek elhelyezése a kisebbnél is kisebb területen "valószínűleg kiverte volna a biztosítékot a svájci minőségellenőröknél". A következő napon rossz minőségű hóból álló biztosíthatatlan hógombák (személy és tehergépkocsi méretekben :) és meredek jégfalak váltogatták egymást. A hóban való vakondszerű, idegőrlő előrehaladás végén pont találtak egy spaltnit egy hógomba tetején, ahová behúzódhattak (6900 m). Ezután már "csak" egy 150 m-es sziklás szakasz (VI-os 7000m en :) és újabb havas-jeges rész volt hátra a csúcsig, így másnap el is érték azt. Az öröm után hátra volt még a 2 napos mosolygós ereszkedés, melynek során valószínűleg sírva könyörögtek volna utolsó túrám mozgó szögeiért. A leírás szerint bennthagyott ékek, Camalotok, "hó-homokórák", egy elásott jégcsákány és egy szintén betemetett túrabot-rész segítségével érték el újra a "talajt"...no comment.
Ahogy Huber is megmondta, a mászás kábítószer :) A mászók átlagéletkora 24 év volt...

Az út nehézsége és hossza: VI, 1550m, 90°, M5

Király képek az Anthamatten fiúk honlapján.
Cikk a climbing-on angolosoknak.

Extra: mássz jeget Anthamatten stílusban