D'où venons-nous? Que sommes-nous? Où allons-nous? avagy a Paul Gauguin emlékzenekar

Egy váratlan lehetőség és a tátrai időjárás végül Tatabányára sodort a hétvégén. 5-kor szempilláimat még a debreceni hajnal nyitotta fel, 11-kor pedig már Várgesztesen méregettük a falat Mártival és Szentirmai Encivel (és nem, nem találtam fel a teleportot :).


Az enyhe szél és az előbújó nap megtette hatását, egy-két áthajlástól eltekintve leszáradt a fal. Magunkat és Mártit az Oviban melegítettük, majd a Lapos-falra néztünk át. Itt már hét ágra sütött a nap, így hamarosan pólóban mászhattunk. Szerencsére a tavaly inváziót indító ún. vérkaticák még nem lepték el a falakat, csak elhullott példányaikat fedezhettük fel egy-egy repedésben. A hatosok közül a Derékszögek1/Repedésnyom és a Derékszögek2 is szépen kiment, sőt a Karos-ban (tr) sem nyögtem akkorát mint régebben. Ezután főfogásként a Matematikát (VII-) felsőztük, melynek az alja elég vizes volt, ennek ellenére 10 percen belül kétszer is kiment egyben! A szép napot mosolygós hangulatban, mosolygós idővel fejeztük be a a Kötélvontatókkal. Lefelé tartva Enikő felhúzott szemöldökkel állt neki összeszedni egy eldobott sörösdobozt, majd még egyet, melyekről kiderült, hogy még bontatlanok! A Tisztán mászok program úgy tűnik kifizetődő lehet :D Hazafelé a Vértessomlói Krisztina cukrászda süteményei és kávéi zárták le az eredményes napot.
Vasárnap délelőtt a Szédítőhöz mentünk fel, amiből a biztosítás gyakorlása, kis Kéményezés és boulderezés lett körsétával lezárva a Kő-hegyen. Érdemes ellátogatni a felújított Ratzinger Vince kilátóhoz, sok a lépcső és szellős a hangulat, de!!! már nem kell a flex-szel elvágott vaslemezektől tartani, mint régebben :D

Az idő nem lehetne sokkal szebb

Tea és New York

Kicsit zsíros, kicsit törős, de a miénk

A Tisza Expresszről Debrecenben leszállva felhangosítottam az mp3-lejátszómban azt, ahogyan Pistike az A-variáns mellett dönt, majd a cipőmre pillantottam. Meglepő módon, erről eszembe jutott az a pillanat, amikor 2001 körül az érsekújvári rockfesztiválon a kora délutáni 35 fokban bekapcsolták a tűzöltófecskendőt a kiváló szlovák punkzenekar, a Konflikt hangversenye alatt és eszeveszett pogózás tört ki. Persze este fázott a lábam, mert a bokánál befolyt vizet a bordó Martens kifelé már nem engedte. Sic transit gloria mundi...

Mászott utak: Tigris IV, Zsebiba V-, Előre! V, Siklós IV (cl), Repedésnyom VI- (cl), Derékszögek2 VI/VI+, Karos VI (tr), "Lapos-él" III+, Matematika VII- (2x tr), Kötélvontatók V + Szédítő/Kémény (III)

Run Forest, Run

Még a múltkori kemény hidegekkor jutott eszembe, hogy most egy tízemeletesben (+1) lakom. Emellett eszembe jutott Csoszi régi sztorija a "híres" Petőfi-téri (Debrecen) "Húszemeletes"-ben tartott zsákos edzéseiről, no meg Kecskeméti Sanyi "Állategészségügyi" lépcsőzős edzése. A cipőt felvéve neki is láttam, csak ajánlani tudom. Az egyetlen hátrány a térd megterhelése, de ha kifogunk egy 10 emeletnél nagyobb épületet is, egy felfutással több mint 30 métert imitálhatunk! Persze további humoros pillanatokat eredményez a dohányozni induló szomszédok kissé meghökkent tekintete és az adott emeleteken terjengő rántotta/pörkölt/lecsószag, de oda se neki.
Aki többre vágyik annak itt vannak az ínyencségek: pl. Empire State Building 10 perc alatt tömegrajttal (1516 lépcső 320 m szint) :D) Hogy jó e? Nem tudom, de elég aerob, ha már a lapályra került az ember...ill. elnézést, a Debreceni Havasokba :D

Egy kis betekintő (lényeg 5:00-tól :) - vajon mit mutat a pulzusmérő? :)



Illetve jó szórakozást - "Ájm jo bátefláj!"

System of a Down

A Gerecsében 40 centi hó volt hétvégén. Emellett terveztem, hogy írok kritikát a Sportpiacról...de nem :) Mindemellett legalább a mászhatnék rajtam van. Berg Heil!

Hónézés a Vértesben

Szánkó nézni szikla

A Tojás-fal ziára éhesen szunnyad

Halad a karaván

Mézeskalácsház várni Jancsi und Juliska

Kilátás a várromból Ny-ra

Az egyik legnagyobb épen maradt falrész

A hétvégén Mártival a tatabányai lehetőségeket és a szép mennyiségű havat felmérve a Vértesbe indultunk. Egész nap 0 és -2 között volt a hőmérséklet, több-kevesebb széllel és havazással. Az országos kéket követve Várgesztesről a Vitányvár-hoz (az egyik kedvenc várromom), majd a Mária-szakadék érintésével Csákányospusztára mentünk. Az eredeti terv az volt, hogy visszük a szánkót és a csákányosi sípályán csapunk egy-két fordulót, de a dolog még jobban sült el. Amellett, hogy az útbaeső alkalmas lejtőket menet közben is kihasználtuk, egy maratoni csúszást is sikerült beiktatni. A Mária-szakadék feletti útról letolták a havat, de csak annyira, hogy egy kemény 5 cm-es réteg maradjon rajta. Az eleinte enyhe lejtésű úton elindulva kb, 1,5 km-en át szánkóztunk lefelé egyfolytában jónéhány percig, a vége felé elérve a 30-40 km/órás sebességet is, nagyon nagy élmény volt! Szerencsére nem jártunk úgy mint a jamaicai bobcsapat 1988-ban :) és a csehszlovák/NDK gyerekkori szánkó sem hullott darabokra. Innen nem volt más hátra, mint begyalogolni a városba és hazabuszozni. Szerencsére szép hóval találkoztunk, a szánkóhelyet pedig megjegyezzük :)

A pálya :)


Nagyobb térképre váltás

Weekend training

Kill less pig, climb more.