Szánkó nézni szikla
Az egyik legnagyobb épen maradt falrész
A hétvégén Mártival a tatabányai lehetőségeket és a szép mennyiségű havat felmérve a Vértesbe indultunk. Egész nap 0 és -2 között volt a hőmérséklet, több-kevesebb széllel és havazással. Az országos kéket követve Várgesztesről a Vitányvár-hoz (az egyik kedvenc várromom), majd a Mária-szakadék érintésével Csákányospusztára mentünk. Az eredeti terv az volt, hogy visszük a szánkót és a csákányosi sípályán csapunk egy-két fordulót, de a dolog még jobban sült el. Amellett, hogy az útbaeső alkalmas lejtőket menet közben is kihasználtuk, egy maratoni csúszást is sikerült beiktatni. A Mária-szakadék feletti útról letolták a havat, de csak annyira, hogy egy kemény 5 cm-es réteg maradjon rajta. Az eleinte enyhe lejtésű úton elindulva kb, 1,5 km-en át szánkóztunk lefelé egyfolytában jónéhány percig, a vége felé elérve a 30-40 km/órás sebességet is, nagyon nagy élmény volt! Szerencsére nem jártunk úgy mint a jamaicai bobcsapat 1988-ban :) és a csehszlovák/NDK gyerekkori szánkó sem hullott darabokra. Innen nem volt más hátra, mint begyalogolni a városba és hazabuszozni. Szerencsére szép hóval találkoztunk, a szánkóhelyet pedig megjegyezzük :)
A pálya :)
Nagyobb térképre váltás
4 megjegyzés:
ugyan ilyen szánkónk van, a húzókája is piros fehér.
valoszinuleg az a te szankod csak David kiramolta a garazst amig te Norvegiaba nyaralgatsz :)
Sztojka
Kikérem magamnak, a szánkó gyermekkorunk óta az alagsor lakója - a szocialista ipar csodás egybeesésekre képes - ld. még bokszolós fiús/kukoris/vukos bögre...stb
igen. a húzóka meg valójában vörös fehér volt, csak megkopott. a futó fiús kimaradt :)
Megjegyzés küldése