Hónézés a Vértesben

Szánkó nézni szikla

A Tojás-fal ziára éhesen szunnyad

Halad a karaván

Mézeskalácsház várni Jancsi und Juliska

Kilátás a várromból Ny-ra

Az egyik legnagyobb épen maradt falrész

A hétvégén Mártival a tatabányai lehetőségeket és a szép mennyiségű havat felmérve a Vértesbe indultunk. Egész nap 0 és -2 között volt a hőmérséklet, több-kevesebb széllel és havazással. Az országos kéket követve Várgesztesről a Vitányvár-hoz (az egyik kedvenc várromom), majd a Mária-szakadék érintésével Csákányospusztára mentünk. Az eredeti terv az volt, hogy visszük a szánkót és a csákányosi sípályán csapunk egy-két fordulót, de a dolog még jobban sült el. Amellett, hogy az útbaeső alkalmas lejtőket menet közben is kihasználtuk, egy maratoni csúszást is sikerült beiktatni. A Mária-szakadék feletti útról letolták a havat, de csak annyira, hogy egy kemény 5 cm-es réteg maradjon rajta. Az eleinte enyhe lejtésű úton elindulva kb, 1,5 km-en át szánkóztunk lefelé egyfolytában jónéhány percig, a vége felé elérve a 30-40 km/órás sebességet is, nagyon nagy élmény volt! Szerencsére nem jártunk úgy mint a jamaicai bobcsapat 1988-ban :) és a csehszlovák/NDK gyerekkori szánkó sem hullott darabokra. Innen nem volt más hátra, mint begyalogolni a városba és hazabuszozni. Szerencsére szép hóval találkoztunk, a szánkóhelyet pedig megjegyezzük :)

A pálya :)


Nagyobb térképre váltás