Less Nándor terep-félmaraton

Tavasszal a vírusfertőzés miatt igencsak ráfaragtam a Bükki hegyi maratonnal, így keresni kezdtem egy fair reváns lehetőségét még idén :) Először a Debrecen melletti (valószínűleg nem túl sok szintet tartalmazó) augusztusi versenyen gondolkoztam, de ezt elsöpörte a Dolomitok-túra. Ekkor kezdtem el a teljesítménytúrákat böngészni az Északi-Középhegységben és hamar be is úszott a képbe a Less Nándor emléktúra rövidebb terepfutó verziója (25,35km 848m szint). A folyamatos nagyerdei és egy két (Bükk, Gerecse) más edzés után elérkezett az ősz. A versenyre sikeresen rábeszéltem Katona Gergő kollégát  is, így ketten indultunk útnak a családjával kiegészülve október 13.-án.

A reggel tervszerűen indul, viccelődve faljuk a kilométereket és 50 perccel a rajt előtt befutunk a zsúfolt faluba. Gyors öltözés - kicsit csípős az idő brrr -után irány regisztrálni, majd pár pacsi után (például más debreceni zsiványokkal like Kozma Zsófi, Tibi) már el is rajtoltunk. Az idő egyre jobb, hátamon csak pár percig figyelek az új Camelbak-ban lötyögő isocuccra, pár kilométer után pedig elkap az áramlat - csorgok előre, jókedvűen előzgetve a turistákat. Egy darabig egy kedves egri lány nyulaz nekem, majd én is neki, előttünk pár fickó fut csak, a válogatott futó - későbbi győztes - Papp Csilla pedig már a rajtnál elhúzott mindenki elől :) Később néha azon veszem észre magam, hogy még kisebb emelkedőkön is tartva a ritmust haladok előre, egy-egy jobb zenénél a fülesben pedig átfolyik rajtam a boldogság (persze ennek tudományos alapja is van ;) Az útvonal gyönyörű, sok helyen kisebb csapásokon, szurdokokban és réteken ét vezet. Ódorvár kőkemény emelkedőjénél kizökkenek pár percre, mert az egyik szalagnál oldalirányba megyek el, de hamar visszakapaszkodom az ösvényre. Itt már a férfi mezőny előtt haladok egy kevéssel, persze ez is erőt ad, de nem érdekel igazán - hiszen már vagy tíz perce a nap is kisütött. Ódorvár - pittyentés és irány le, itt már nagyon benne vagyok a flow-ban, minden nagyon könnyen megy. A lejtő végén beér a későbbi győztes sporttárs, néha hallom cipői zökkenését, néha azt sem. A Mangó-tetőre mászás jobban esik, mint előtte az aszfalt, itt már teljesen együtt haladunk, nincs sok hátra, élvezem a dolgot. A falu előtti utolsó lejtők sajnos köves-aszfaltos terepen haladnak, kissé lassítok, mert a magas pulzus miatt érzem a vádlim, nem szeretnék a cél előtt öt perccel elgörcsölni. Ragyogó napsütésben és nagy mosollyal érek a célba végül férfi másodikként. Ennél azonban sokkal többet adott a szép táj, szép idő és az öröm, hogy jó időt (hivatalosan 2:27:10) futottam magamhoz képest (cél a 3 órán belül volt, nagyon titkos álom 2:32 = 6 perces ezer extra esetben) . Örültem annak is, hogy Gergő a múlt hétvégi maraton után ezt is letolta 3 órán belül és azt mondta, hogy nagyon tetszett neki! Jövőre ugyanitt? Nem kérdés!

Eredmények

Hab a tortán (fotó Lénárt Márton - forrás)