2010. november 27., szombat

(Black &) white stripes

 Here we go again


Két legenda: a "Mítosz" és az öltönynadrág


...climb more


 Imre "Holdfényben"

Chillout


A hosszabb távú előrejelzések november második felére már igen csípős időt jósoltak, ideje volt minden kis „ablakot” figyelemmel kísérni. A hét elejére és közepére változóan felhős, 5-10 fokos nappali hőmérsékletet jósoltak jobb esetben napsütéssel és változó erősségű széllel. Mivel idén márciusban szépet másztunk Fehérkőn, és napsütés esetén télen ideális célpont, ide indultunk szerdán. Imrével, további jelentkezők hiányában ketten robogtunk az ismerős Seat-ban. A csípős reggeli idő és felhőzet még borúlátásra intett volna minket, de a Tisza felé haladva már látszott, az Északi-Középhegység felett nincs felhőzet. Legutóbb a hámori túrám előtt jártam itt, a falevelek őszi színpompás búcsúzásakor, ebből mostanra csak a csupasz fák maradtak. A sziklákhoz 10 előtt felértünk, majd elkezdtük a melegítést a szikrázó napsütésben. Persze kellett a réteges öltözködés, de mászás közben abszolút nem fáztunk. A melegítés után rápróbáltam a HSZJSE-s kallerból kilesett Holdfényre, ami egy kézrepedésen visz fel VII-ért. Sajnos os nem sikerült, de egy beleüléssel így is meglett elsőre, nagyon megtetszett ez a rövid, de velős út, később pp is megmásztam. Az Alter Weg továbbmászva a Táblácskán továbbra is az egyik legszebb és leghosszabb hazai „Genuss” útkombináció (V+/VI-), a Majdnem (VI-/VI) pedig semmit sem vesztett nagy nyúlásaiból. Imre szépen mászta az utakat, a nehezebbekben hadakozott, de azért megállapította, van itt (is !) keresnivalója. Az idő telt és kora délután elkezdett befelhősödni, amit szélrohamok is követtek, kezdett leáldozni szerencsecsillagunk. Természetesen nem hagytuk abba a mászást, tr rápróbáltam a Repedésnyomra is (VII-). Ebbe az útba az év elején még beszállni sem tudtam, most nagy hangorkán kiséretében 4. körül sikerült, majd feltapogatóztam benne további csücsükkel, hiszen a tetejéről nem sok fogalmam volt (nem árt ha ismeri az ember a fogások sorrendjét és terhelhetőségét ;). Nem túlzok, ha azt mondom, ez nem VII- :), de nagyon szép út. Jó projekt lesz télre/tavaszra/2011-re, ahogy egy névtelen VI/VII és persze az Anna is ott van...
A szelet megunva lesiettünk a kocsihoz és átruccantunk Hámorba. A szikláknál most nem volt senki, egyedül láttunk neki. Tervem az volt, hogy mászunk egyet, majd kávé-szeánsz és irány haza, de csak csak elkapott a gépszíj :D
Először a Kari útját másztam rp, örültem, hogy egyben oké volt (most, hogy ismerem a kunsztot :), majd a Keménykalapot másztam alsóval. A végén csak-csak bele kellett ülnöm egyszer, rossz helyen kerestem az egyik fogást, hiába ez már a sokadik út volt aznap és hát nem 8 m magas :) Imre után kimásztam még egyszer tr, majd végső karrombolásként a Kisháromszög direkten szenvedtem fel alsóval (a kulcsfogást csak sokadjára sikerült megtalálni), majd tr.
Mindent egybevetve egy nagyon hasznos nap volt, ismét sikerült új utakkal ismerkedni és levonni a következtetést: a szezonnak még nincs vége – sapka, sál, kesztyű, jégeralsó :)

Mászott utak - Fehérkő: Lépcsőház III (cl), AW V+ és Táblácska VI- (2x), Holdfény VII-/VII (2x, 1x rp próba, 1x pp), Csomagok direkt V+ (2x), Majdnem VI-/VI (rp), Kis áthajlás V-, Repedésnyom VII ? (tr)
Hámor: Kari útja VI (rp), Keménykalap V+ (1x alsó, 1x tr), Kisháromszög direkt VI+ (1x alsó, 1x tr)

2010. november 26., péntek

Budai-hegység III

A vasárnap délelőttöt és kora délutánt ismét a Budai hegységben töltöttük Mártival. Az Uránia elől induló 8-as busszal viszonylag gyorsan fent lehet lenni az Ördög-orom közelében.

 
Ez a mészkőgerinc egy kőbányával, valamint kiváló panorámával bőven megér egy sétát, különösen reggeli/esti órákban, amikor kevesebben vannak (nem mellesleg újkori történelmi vonatkozásokkal is rendelkezik). A növényzetében és geológiájában is unikum helyen természetesen a sziklák miatt is körül akartam nézni, de a felhagyott kőfejtő érdekes hangulatú mohos udvarai csupán léleknyugtató hatásúak, még 1 jobb boulder sem jönne ki belőlük :) Az Ördög-szószékről a zöld háromszögön lefelé az Edvi Illés utca felé azonban meglepetésemre egy 5 méter körüli magányos mészkő-alapkonglomerátum (földtani részletek és hasznos térkép mászáshoz ;) ITT) torony bújt elő. A magasabb oldalán fel is másztam kb. III- ért, felső részen pedig egy kötélgyűrűt  fedeztem fel - talán Tirginc hagyatéka :) A tornyocskára el lehetne mászogatni még 1-2 V-öst, de maximum a hangulat és a "kétfenéknyi" teteje miatt - bevallom, engem mindig is vonzottak az efféle magányos sziklaalakzatok (a fallikus jelképes homoerotikus poénokat a kommentekbe várom). Innen a Farkasréti-temető ódon sírboltjait magunk mögött hagyva a Sas-hegyre mentünk fel. Ez a sziklás, kopár kis csúcs már régóta mozgatta a fantáziámat, de sohasem jártam még itt, holott Kelenföldről több százszor láttam már, természeti értékeiről pedig sokat olvastam. Óriási meglepetésre kultúrált fogadóépület, kiválóan berendezett kis információs helyiség (nem túlzó és kimondottan érdekes, félig-meddig interaktív) várja a látogatót télen 250 HUF áron. A kiállítás megnézése után körbejártunk a  tanösvényen és élveztük az egyedülálló panorámát, nem túlzok ha azt mondom, már csak ezért is érdemes ide feljönni. Emellett szakszemmel érdekes volt látni az élőhelyrekonstrukciót (tájidegen fajok eltávolítása, erózióvédelem), amellyel meg kívánják őrizni a mészkedvelő tölgyestől a nyúlfarkfüves gyepig terjedő legalább 4 féle tárulás eredeti arculatát.

Hogy kissé szemléletesebben is rávilágítsak miért is érdekes ez (különösen ajánlom azok figyelmébe akik folyton küzdenének bizonyos területek mászhatóságáért azok sérülékenysége ellenére is), itt egy idézet a terület honlapjáról:

"Dolomithegyeinkben, az éghajlatváltozások bekövetkeztekor, az élőlények kis távolságot megtéve át tudtak menekülni a nekik megfelelő mikroklímájú zugokba. Magyarország dolomithegységeiben az utóbbi 50 000 év szinte minden éghajlatának élővilágából találhatunk fajokat. Az északias kitettségű lejtőkre, sziklafalakra húzódtak a mainál hidegebbet kedvelő jégkori fajok, míg a napsütésben szinte izzó déli oldalakon szubtrópusi és sivatagi származású élőlények maradtak fenn. Ezért hazánk leggazdagabb, legváltozatosabb élőhelyei a dolomithegységek. A fajtársaiktól elszakadt, elszigetelt kis közösségek (populációk) az évezredek alatt folyamatosan alkalmazkodni kényszerültek a mindenkori éghajlathoz, az alapfajhoz képest megváltoztak, így önálló alfajjá, fajjá váltak. Ezeket nevezi a tudomány maradvány-bennszülött (reliktum-endemikus) fajoknak.
A Sas-hegy növényvilága is a fent leírt jelenség miatt különleges, ezért tett szert európai hírnévre. A több száz éves használat és a kis kiterjedés ellenére, a Sas-hegyen a jelenlegi szárazföldi éghajlat élővilága mellett találhatunk szubmediterrán, félsivatagi és jégkori maradványfajokat is."

Egy szubmediterrán faj a Sas-hegyről: Ballus rufipes - Piroslábú döcögőpók

forrás: www.spiderling.de
 
Sajnos fényképezőgép nem volt nálam - ez hiba volt...De a kis kiruccanás így is nagyon kellemesen zárult (hála a BKV-nak is, aki ugyanazt a 8as buszt küldte a hegyről lefelé is, így a  reggeli jegy pontosan illeszkedett a lyukasztóba :)
A sziklatűről fotó és az Ördög-orom geológiájáról további érdekességek itt

2010. november 21., vasárnap

Schicker Gestitz-en

„Ezért szeretett atyámfiai,
erősen álljatok, rendíthetetle-
nül buzgólkodjatok minden-
kor az Úr dolgában, mint akik
tudjátok, hogy a ti munkátok
nem hiábavaló az Úrban”

(1Kor 15:58)

A hétvége erősen képlékeny volt (mint mostanában mindig). Hívtam boldog boldogtalant, hiszen a kompánia Debrecenből északra ment becsületsüllyeszteni, így partnerben hiány volt. Végül földijeim, Oszkár és Enikő mellé társultam be szombaton. Pénteken Bp-re utaztam, szombat reggel pedig őket megelőzve kimentem Gesztesre, melegíteni. Gondoltam átmozgatok és boulderezek, vagy kimászok valamit az Oviban solo. Szerencsére az üres falakon csak egy srác mászott önbiztosítással, így megkérdezhettem, nincs e kedve? Persze volt :) Gábor (Gabo) Fehérvárról rándult át és mivel a Jégkrémbalettet mászta épp, gondoltam nem lesz nehéz hasonló utakat választani együtt.
A hőmérséklet ideális volt, a falak pedig teljesen szárazak! Bemelegítettem a Kötélvontatókon, majd ráugrottam a Psyché-re pp-ben (az egyedüli vizes rész a falon ennek a 2. nagy fogása volt, de egy zoknival kitöröltem :). Ez az út régi álmom volt, eddig ha 1-2x kiment egyben tr, míg most csak halvány emlékfoszlányokkal simán elölben...hm, kezdtem megörülni. Gabo eközben a nehezebb kategóriás szomszédokat nyomta a Kristály-falon, gondoltam majd odébb megyünk, hiszen én itt nem nagyon fogok mit a tejbe aprítani. Ehelyett tr megmásztam a Nárciszt (VI+), majd a Kalcitost (szerintem VI+/VII-) (előtte sohasem próbáltam őket) elég simán. Nosza, a következő körben a Kalcitos-ra ráugrottam alsóval is és úgy simán kiment! (Nagyjából ekkor értek ki Osziék) Ezt a Kubu (VII) követte, a nittek sűrűsége nyomán rp próbáltam on sight és sikerült!!! Persze nem mondom, hogy nem Ondráskodtam a végében, de király volt! Közben érdekes volt szemügyre venni, hogy kell egy beleüléssel kikenni a Patyomkint VIII+ alsóval.
Az idő telt, de elég pörgősen nyomtuk a dolgokat, tr kipróbáltam a Dietmar Proske emlékút könnyebb verzióját (VII/VII+, bármi fogható, nem csak a lyuksor) és egy beleüléssel sikerült is megmásznom, majd szintén os a fal bal szélén lévő anonim utat (szerintem VI/VI+).
Ezután leugrottunk a leghátsó falszakaszhoz, ahol én a Tökös mákost másztam, míg Gábor egy-két mélyebb lélegzetvétellel, de az én meglátásom szerint még bőven tartalékokkal kikente a Fekete özvegyet (VIII-), szép volt! Ezután mennie kellett, köszönöm a biztosítást és bíztatást, jó volt egymást motiválva mászni - ez a hangulat sokat segített.
Oszi biztosítása mellett utolsó dobásként ismeretlenül nekiálltam elölben a Lyuksornak, de a 2. nitt környékén már hamar bedurrantam. Szerencsére 2-3 perec után a tippeknek hála összejött ez a VII- körüli út is. Ekkortájt született meg a vértesaljai népdalkincs újabb eposza a „Háde jédesanyám odalett a zonszájtom...” kezdetű műdal, melyet Enci tevékenysége nyomán egy gesztesi felelgetős költemény, „A mindig elszakadó cipőfűzőjű lány balladája” követett.
A jókedvű napot megelégedéssel zártam, ennyi, magamhoz mérten nehéz utat így megmásznom talán még sohasem sikerült!
Úgy tűnik mégis nekünk való a Kristály-fal? Reméljük :) Ahogy a fenti idézet (nem őrültem meg, csak a Tisza-expresszen egy önkéntesektől-ajándék mini Újszövetséggel szórakoztattam magam) is mutatja a mászásba vetett hit és elszántság nem hiábavaló – edzeni kell!

Mászott utak: Kötélvontatók V, Psyché VI+ (pp), Nárcisz VI+ (tr), Kalcitos VI+/VII- (2x, 1. tr. 2. pp), Kubu VII (os), Dietmar Proske emlékút VII/VII+ (tr), Kristály Anonim VI/VI+ (os), Tökös-mákos VI+ (rp), Lyuksor VII- (third go :)





És még valami: Gábor révén teszteltem ilyen crash-padet, melegen ajánlom - vennék, ha lenne pénzem.

2010. november 15., hétfő

Hétvége

Ha valakinek van ötlete, javaslata, kérem írjon - ráérek, mennék. Sajnos a Tátra szemre felejtős, de Körösrév/Hohe Wand/ végső esetben hazai dupla (Csóka-Bárány?) oké lehet.

Ezeken pedig nem tudom túltenni magam:

2010. november 4., csütörtök

Keméééény

 "Silvia Vidal pauses below Shipton Spire. She weighs 95 pounds; her gear for Life is Lilac weighed hundreds."

forrás: www.climbing.com, fotó: sylvia vidal

Sylvia Vidal kinézett egy falat Indiában, odament alá egyedül pár helyivel egy neten talált fotó és 1Google Earth infó alapján, majd a monszun ideje alatt (a mászás minden napján esett) mászott egyet.
Az eredmény: “Naufragi”, 1050 m, A4+/6a+ (5520 m, Kailash Parbat).
A 3800m-es alaptáborból, ahol már egyedül maradt - egy hétig nem látta a falat az időjárás miatt. A nedves körülmények miatt a beszállásig tartó fixkötelek felszerelése is 2 napot vett igénybe (4430m, ABC). 3 kötélhosszt mászott és fixálta őket (150m), majd 25!!! napra felköltözött a falra (változatlanul egyedül). A mászáshoz 18 napi étele volt, a vége felé az egyik jumározás során elvesztette az eszméletét az esőben...A 14. napon (a 10. kh. felett) egy sima táblán kissé alább kellett adnia az elveit, pár lukat kellett fúrnia a skyhookozáshoz, mert nem lett volna elég nittje az átmászáshoz (persze az út így is A4+!).

A hölgy természetesen katalán, A5+ mászik mesterségesen, 7b+ OS szabadon.

Jelentősebb útjai:

1995
* Roca Regina, Terradets (Spain)
“LA FESTA DEL PACA” (500m. A3) SOLO
“HAKUNA MATATA” (300m. A3/6c+) 1st. asc. Whit Pep Masip
* Montserrat, Paret de l’Aeri (Spain)
“EL MIRALL IMPENETRABLE” (310m. A5) 3rd. complete asc.
“VUDÚ” (300m. A4/6a) 2nd. asc.
* Yosemite, El Capitan (USA)
“MESCALITO” (A4), no fixing
“ZODIAC” (A3) SOLO, no fixing, 4 bivys
“ZENYATTA MONDATTA” (A4+) no fixing

1996
* Montrebei, Paret d'Aragó (Spain)
“SOPA DE FARIGOLA” (330m. A4/7a) 1st. asc. Whit Pep Masip
* Picu Urriellu-Naranjo de Bulnes(2.519m.). Asturias (Spain)
“PRINCIPADO DE ASTURIAS” (A4) SOLO 3rd. asc., no fixing, 4 bivys
* Yosemite, El Capitan (USA)
“SEA OF DREAMS” (A5), no fixing
“THE SHIELD” (A3), no fixing
“PIOLET DE ORO” 1996 für ihre Solo Begehung von NARANJO DE BULNES

1997
* Montrebei, Paret de Catalunya (Spain)
“INCONTINÈNCIA D'INCONSCIÈNCIA” (245m. A4+) 1st. asc. to the top. Whit Miquel Puigdomènech and Pep Masip
* Yosemite, Porcelain Wall (USA)
“SARGANTANA” (560m. A4/5.9) 1st. Asc., no fixing. Whit Pep Masip
* Yosemite, El Capitan (USA)
“RETICENT WALL” (A5) 3rd. asc., no fixing

1998
* Picu Urriellu-Naranjo de Bulnes(2.519m.), Asturias (Spain)
“TRAMUNTANA” (A4+/7a+) 1st. asc., winter asc. Whit Pep Masip
* Karakorum, Brakk Zang (Pakistan)
“GANYIPS” (540m. A3/6a) 1st. asc. VIRGIN PEAK 4.800 height. Whit Pep Masip

1999
* Mali, Main de Fatma, Suri Tondo (Africa)
“VEUS DEL DESERT” (415m. A4+/6b+) 1st. asc., no fixing. Whit Pep Masip
* Karakorum, Amin Brakk (Pakistan)
“SOL SOLET” (1.650m. A5/6c+/60º) 1st. asc. 5.850m height. 32 days on the wall (31 bivys) + 5 fixed pitches. Whit Miquel Puigdomènech and Pep Masip
“PIOLET D'OR” 1999 Nominierung (France) für ihre Besteigung des Amin Brakk mit Pep Masip und Miquel Puigdomènech.

2000
* Yosemite, El Capitan (USA)
“WYOMING SHEEP RANCH” (A4) SOLO, no fixing, 9 bivys

2001
* Baffin Island, Turnweather (Canada)
“SANGTRAÏT” (1.155 m., A4/6b+/60º) 1st.asc. 14 bivys. East Pillar of North face. Whit Frank Van Herreweghe
2003
* Montserrat, Ecos Wall (Catalunya)
“SILENCI” (175m. A5/6b+). 1st. Repetition, four days

2004
* Himalaya, Neverseen Tower (India)
“MAI BLAU” (that means Never Blue) (A3+/6b/70º, 890m.). First ascent whit Eloi Callado. 13 days after fixing two first pitches

2005
* Himalaya, Miyar Valley, Tower Glacier. Castle Peak spire 5.000m. (India)
“7 d’ESPASES” (A4/V+ 480m.) 1st. asc. and SOLOING new route.S 12 days on the wall after fixing first 70 meters.

2006
* Naranjo de Bulnes Picu Urriellu (Asturias, Spain)
“SUEÑOS DE INVIERNO” (A4+) West face. One of the most mythicalaid climbing routes in Spain. Leading all the pitches. With Oscar Cacho.

2007
* Karakorum, Pakistan. Shipton Spire Pillar NE 5.300m.
“LIFE IS LILAC” (A4+/6a, 870 meters climbed) 1st. asc. and SOLOING new route.
21 days living into the wall after fixing first 200 meters.

2008
* East face, Huascaran North (Cordillera Blanca, Peru)
“ENTRE BOIRES” (A3/6a+/80º, 930 meters). Top of the route 6.150m.
New route, it’s the first route on that face. 18 days living onto the wall after fixing the first 200 meters. With Youri Cappis. Several pitches were soloed (with Soloist).

2009
* Mount Asgard South Tower West face (Baffin island, Canada)
“THE BELGARIAN” (5.13 A1, 850m). Bavarian’s route variation.
With Nicolas Favresse, Sean Villanueva, Olivier Favresse and Stepahane Hanssens.
11 days living on the wall.

2010
* Unnamed wall in Kailash Parbat South face (Kinnaur Valley, Himachal Pradesh, India)
“NAUFRAGI” (A4+/6a+ A1, 1.050m climbed). 25 days on the wall after fixing first 3 pitches (150m). SOLO ASCENT, new route. During strong monzoon season.



Forrás: www.bergsteigen.at

Fotók és szöveg még ITT.

Sylvia kemény arcokkal összezárva


2010. november 1., hétfő

Fox Hill

Ötösök

Márti a Minimax-ban


Kristálycsend jobbra


Da pippöl


"A karsztos formák között a hévizes oldással kialakult karsztos üstök egész csoportja látható"


Magyar atom


Távolban egy fehér vitorla


A fal egy része - a cipőmmel :)


Szombaton ismét Budapesten virradt rám a nap, amit most szó szerint kellett érteni. A gyakran fagyos hajnalok mellé most verőfényes idő társult, ezt nem szabadott kihasználatlanul hagyni. Az eredeti terv a Tátra volt (Osarpance), ez nekem elmaradt, így Róka-hegyet mentünk el Mártival megismerni. A helyről csak a netes kaller volt meg, hálás köszönet az onlinetopo-s srácoknak. A helyszín a Battyhányi térről HÉV-vel közelíthető meg, Csillaghegy állomásig még pont elég a sima menetjegy, innen pedig egy kis 20 perces séta a bánya felfelé a kacskaringós Ürömi úton, majd az Árvácska utcán. Erősen izzadtunk, mert alaposan beöltöztünk a 8-10 fokos előrejelzés miatt, ami a bányaudvarban napsütötte helyeken egész nap 15-20 C volt!!! A bánya geológiájáról érdekességek ITT olvashatók (D8 állomás).

A netes kaller könnyebb utakat tartalmazó DK-i falszakasza kb. 15 utat tartalmaz II-VI+ ig, mi ezt néztük ki erre a napra. Emellett egy másik déli falrészen szemre ugyanennyi (ide volt kiírva a Konyi nevű út), egy É-ÉNY-i katlanban pedig további 10-20 (vagy több) nehéz út (VI-VII etc) található, plusz van egy kis kompakt tábla a barlang felett is 3db VI-os úttal. Az utak jól kiépítettek (elsősorban újszerű cuccok beépítése), két-pontos standokkal ellátottak, köszönet érte. A sisak erősen ajánlott, főleg a kevésbé kompakt, könnyebb utak aljában való álldogáláskor.
Mivel a napot elsősorban tr mászásnak szenteltem (a Márti és köztem lévő 25kg testsúlykülönbség és az elölmászó biztosításában való járatlanság okán), felvittem a kötelet a Minimax-on, majd Márti is ügyesen kinyomta. Ezután az ettől jobbra lévő utakat másztam sorra (12-13 méteresek), némelyik egész szép (XXL, Lik-luk). Márti ügyesen biztosított, a Grigri jó ötletnek bizonyult (Thx), majd vennem kéne egyet ($). Szerencsére mások is másztak, így bekéredzkedtem egy elölmászásba is (Jejó). Márti kinyomta bakancsban a Kínai Piac-ot (III), majd kissé jobbra a Kristálycsend (VI) és Fragile (V+) utakban próbálkoztam. A Kristálycsendet sikerült alsóval megismerni (köszönet Balázs&Viki szaktársaknak a biztosításért), ezt a trükkös utat beadnám VI+ ra is, különösen alacsonyabbaknak, a kulcsrészbe elsőre azért bele kellett ülnöm gondolkozni. A fal itt sok más úthoz hasonlóan kristályos részekkel átszőtt, itt-ott érdekesen reibungos, szép mászást igényel. A Fragile könnyed élménymászás nagy fogásokkal, üregekkel és borsóköves mészkőformákkal.

Az idő szépen telt, lassan összepakoltunk és jártunk egyet a bánya többi részén, a fülem eddigre szépen megpirult! Az biztos, hogy szép számban vannak itt az utak, kiváló edzőhely (különösebben nem zsíros!) és még van benne potenciál bőven! A bánya tetejéről szép kilátás nyílik Budára, a Dunára és kevésbé szép Békásmegyer felé :D A HÉV megállóban jó kis büfé, vele szemben Tuskó Expressz várja a megéhezett/megszomjazott mászókat. Nem egy Peilstein vagy Örvénykő, de várom már, hogy visszajöjjek.

Mászott utak:
Minimax III+ (solo), XXL VI+ (tr. 3x), Lik-luk VI- (tr), Naima V (tr), Jejó V, Kristálycsend VI (alsóval 1x, tr 2x), Fragile V+ (tr 2x)

ui: ÚGY TŰNIK OTT VESZETT A MÁSOK ÁLTAL HORDHATATLAN POCSÉK MIURÁM - HA NÁLAD VAN, KERESS MEG - KÖSZI :D

Update: a bányában (eddig :) ezek szerint 54 út van! hmmm :)

De csakazértis: