Éééés ismét

a csütörtöki napot szabadnapok és Endre jóvoltából ismét a Bükkben múlattuk - Egerben bevártuk míg végez, néztük az esőfelhőket, majd átrallyztunk Hámorba ahol kisvártatva Mariann is megjelent. Pár mászás után rendes kis zivatar ütött be - de ez nem szegte kedvünket -sőt! Sanyival általában nincs panasz a hangulatra és ez most sem volt másképp. A kisebb-nagyobb csepegések elől a Nagy-fal tetejére húzódtunk és befejeztük amiért jöttünk, megint sikerült lefáradni. Hazafelé Sanyi brilliáns ötlete uralta a terepet - no meg a pótkerék :) este nem kellett altatni! KÖSZIIIII

Mászott utak: Pillér IV+, Jégcsavar VII- (2x), B-él V+, 18. születésnap VI, Csaba útja VI+, Születésnapi út VII- (4x - 1x rp, 3tr)

 Yo túráztatom a gépppet  

Hátésakkor...

Megunhatatlan

(Félm)ESZTELEN Hámor

Hámor még tavasszal

Endre bátyónak ismét workless climbmore projektje akadt 'Barcikán és volt oly kedves kirakni minket Hámorban. A bőven 30 fok feleti hőmérsékletre való tekintettel folyadékot és jégkrémet fogyasztva múlattuk az időt legalább háromig a Sziklában, majd felmentünk a Nagyfal végéhez az árnyékba. Jobbról balra másztuk az utakat, nekem a Csaba útja volt új. Tündiék kiprojektelték felsővel a szemre fickós Body mix-et (VII+), majd lementünk és végeztünk magunkkal (immár Endrével) a Nagyfal fő tömbjén. A meleg sokat kivesz az emberből, közel sem másztunk annyit, mint egy tavaszi/őszi napon, de teljesen jól szórakoztunk. Alulról megszemléltük a Doktori disszertációt - jól nézet ki - Burai kartárs ajánlása ellenére :D be kéne szállni majd!

Mászott utak: Varicsella VI, J él V+, B él V+, 18. Születésnap VI (2x), Csaba útja VI+, Születésnapi út VII-, Komarnicki emlékút V+, Nyici-nyoci jellegű felszenvedés VI+

Rátaláltam a formálódó augusztus eleji túra MAIN PROJECT-jére, már alig várom :) (képek)

Bükki hegyi Félmaraton fail - amikor semmi sem jön össze

A Bükki Hegyi Maraton féltávján (21 km 600 szint) való indulást már év elején elterveztem, ment is a szokásos futás, 10,2es körök a Nagyerdőben néha 15-16-17, illetve Mártival köztük néha 6. Egy héttel a verseny előtt persze beütött a  krach, torokfájás, takonykór. Némi imádkozással szerdára feljavultam egy 6, majd csütörtökre egy 10,2es körre. A hosszabb táv is ment normál időben és pulzussal, persze taknyosan. Péntek este a kádba lépve majdnem kiment a bokám, de ennek nem tulajdonítottam jelentőséget...Éjjel 5 óra alvás után 4:00 kor kipattant a szemem és nem akart visszacsukódni...hm. Ezt tetézendő a semmiből előtörve 6 órától a rajtig kisebb-nagyobb ritmusváltásokkal  a budiajtót szaggattam...még egy komolynak látszó hasmenés is elkapott.
Úgy terveztem, hogy a kellő hidratálás (Isostar a rajtig 2-2.5l!) és a közbeni adagolás mellett menni fog a táv, ha nem, kiszállok az első kör (10,5 után). Ez le is ment kb. normál idővel, tartottam a lépést a középmezőny elejével. A kemény emelkedőknek és a 30 foknak hála 68 perc alatt tettem meg ezt a szakaszt és nem éreztem extra fáradtságot...sajnos 14 km körül csalódnom kellett. Egy lejtős rossz lépésnél mintha ellőtték volna a lábam, a vádlim görcsbe ugrott és meghempergőztem a sárban...over. A számításaimmal ellentétben kiürültek az ionraktáraim, hiába ittam meg a rengeteg folyadékot. Ez a mennyiség elment a futásra, a hasmenéssel kiürült dolgokat viszont már nem tudta pótolni...Még megpróbáltam  futni, de jobbnak láttam nem erőltetni a dolgot. Gyalogolva elértem a 15-ös frissítőt, ahol feltankoltam további 9 dl cuccal, majd végigvonszolva magam a távom, beértem a célba. Az Ostoros gyilkos emelkedőjét és lejtőjét levágtam, nem hiányzott egy komolyabb sérülés. Az embert próbáló pálya ennek ellenére tetszett, jövőre megpróbálom kiküszöbölni a csorbát (mondjuk 2:16-t on belül, hogy vállaljak is valamit :), ha a szervezetem is úgy akarja és nem nézek bele megint a GÖMB-be - addig meg maradnak a  debreceni versenyek ősszel.

Ezúton is gratulálok a sikeres teljesítőknek és a helyezetteknek (K. Ferenc és K. Tünde :)!