Volia Veza/Ökörhát - Staflovka (V-) - Gallery

Az út, pirossal jelölve

Felmenet a beszálláshoz

Az első hossz

Kifogástalan standok

A 3. hossz alulnézetből, az út az "áthajló" középső tömböt balról kerüli

Kilátás az Ökörhát-torony "bal" felére, itt vezet a Puskas-kémény (V), az Estok-Janiga (VI+), a Hviezdova cesta (V+ A0) és más szép utak

A 3. hosszban könnyebb terep után pár IV körüli mozdulattal jutunk az utolsó szakaszhoz (pillantás a 2. standhoz)

Az utolsó kötélhossz egy tábla, melyet függőleges repedések tagolnak

 Egy mászólány a gerincen (III)

Az utolsó hossz vége felülnézetből

 A Morskie Oko (Halas-tó) és a Czamy Staw (Fekete-tó)

 Ilyenek az ereszkedőstandok a csúcsról (2x kb. 50m)

Budai-hegység

Szép oldások

Mártival a TOP-on

Izmozó Erdei Nyuszi 

Ő is melegedett

A lemeneti-út :D

 Egy kisebb áthajlás

 Sorrento-sziklák

A budaörsi Odvas-hegy ÉNY-ról

Köztudott, hogy Budapest városa és a környék tele van kisebb-nagyobb mászóhelyekkel. Ezek egy része gyakran járt mászóiskola (Oszoly, Franciabánya, Róka-hegy), illetve boulderhely (Oroszlán,- és Tündér sziklák, Kőkapu...stb.), míg jó néhány közülük oltalom alatt álló, vagy egyszerűen elfeledett szikladarab a Budai-hegységben. A budapesti hétvégéim (=Márti :) jóvoltából, továbbá egy Tirginc-videó és egy Budai-hegység térkép segítségével útba ejtettünk egy utóbb említett szikladarabot - a Végvári-sziklát alias Magas-kő. A túrát a Szépjuhászné-tól indítottuk,  kellemes időben, rengeteg gomba mellett elhaladva. Sajnos az őzlábból megfelelő szállítóeszköz híján inkább nem szedtünk, de a szürke tölcsérgomba végül jónak bizonyult a hétvégén 10-18-ig nyitva lévő Bosnyák-téri piac gombaellenőre szerint is. A Kis-kőfej, majd a Vaddisznó-forrás, Virágos-völgy, Makkosmária (Kegytemplom) érintésével jutottunk el a sziklához. Az oldott formakincsű, hatalmas (néhol éles peremű) lyukakon, zsebeken élmény volt mászogatni. A szikla kb. 5-7 m magas, "legkönyebb" oldalán II+/III-, itt Márti is felszólózott és örömmel vette észre, hogy egy egész jó gyűrűsszög is van fent elhelyezve. A különböző oldalakon 7-8 szor felmásztam III-VI között, jól esett átmozgatni magam és az ujjaimat. A DNY-i oldalon, ami egyben a legmagasabb rész is egy crash-paddel el lehetne még ütni némi időt akár kissé nehezebb utak összerakásával is. A szikla Csillebércről kb. 10-15 perc lehet (Moszkva-térről 90-es busz). Jó szórakozást!
A túrát a Sorrento nevű "gerinc" érintésével (szép kilátás a farkashegyi reptérre) és a budaörsi Odvas-hegy megtekintésével Budaörsön, majd pedig a kedvenc Móricz-os cukrászda meglátogatásával zártuk (kb. 12 km).
Hasonló módon jó lenne hamarosan meglátogatni az eredetileg tervezett vadaskerti homokkőtornyokat, a Csabai-tornyot, továbbá más ismert és ismertlen sziklá(cská)kat. További ötleteket szívesen fogadok a komment rovatban :-)

p.s.: új 6+ a Hohe Wandon (Sonnenkind, 2010/08) a Baumgartnerturm-nál

A "Kiszállás"

Mint ahogyan korábban is a "work less, climb more" projekt keretében, 4-en indultunk Dédesre szerdán, hogy kihasználjuk a jó időt, immáron igazolványokkal felszerelkezve!



Amikor elmentek a felhők, igen meleg időben mászhattunk, rajtunk kívül sehol senki...Magyarország leggrandiózusabb mászóterepén :D

Ilyen volt az időnk - és a kedvünk

Sanyi a Középső-útban (VI/VI+)

Indulok a VI+ ba (hátvillantás: csak mint a nagyok ;)

 A Bal bevágás kunsztjában

 Levente és a Csipkebokor (VII-)

A nap során Kecskeméti Sanyival másztam, jól kinyomta tr. utánam szinte az összes utat. Sikerült alsóval, rp. jelleggel (igaz a kulcsrészen 2-3 pereccel sikerült túljutni) a korábban még sohasem mászott Csipkebokor (VII-) nevű utat kinyomni. Talán ez volt eddigi legnehezebb utam alsóbiztosítással. Emellett alsóval meglett a szintén még soha nem mászott Bal bevágás (VI+), illetve nittek hiányában összeraktuk tr. a Rövid vágta nevű utat is, ami inkább VII- nak tűnt. Mivel most volt nálam megfelelő friend (2es Camalot) a Medvetánc is meglett, így már szépen biztosítható. Végső erőrombolásnak tr. elsőre kiment egyben a Repülős (VII-) is. A hosszú utak és a részben clean mászás alaposan igénybe vett minket, fáradtan értünk le a Fapumába egy-egy Radlerre. A nap sztárja Tündi volt 2 db VII- os rp-vel és ezek, plusz a Gyökerek tr. ismétlésével.

Falacska

A lefelé vezető úton rengeteg keserűgomba mellett haladtunk el, így szedtem is belőle, plusz egy szép rókagomba is hazautazott velünk. A keserűgomba láttán még a piacos szakértő is csóválta a fejét, mondván a szép húsú (nem esik össze) és ehető gomba keserű és csípős, így nehéz finomra készíteni. A neten talált tippek alapján a fiatal egyedeket besóztam és szalonnán jól megsütöttem. A végeredmény egy finom ebéd lett, keserűségnek semmi nyoma :D Akárcsak a mászónappal kapcsolatban!

A zsákmány

Mászott utak:
Jobb út IV (cl), Középső-út VI/VI+, Bal-út áth. var. V+ (cl), Jobb bevágás V (cl), Pozsonyi emlékút VI, Bal bevágás VI+ (pp.), Medvetánc VI (rp), Rövid vágta VII-/VII (tr), Csipkebokor VII-, Repülős VII- (tr.)

Ablak a Tátrára (Ökörhát-Staflovka V-)

Az időjárási ablakok figyelgetése elsősorban a himalájai mászók játéka, de úgy tűnik, az idei európai monszunév minket is erre kényszerít. Összeszorított fogakkal vártam (idén már sokadjára és úgy tűnik nem egyedül), hogy végre legyen egy jó nap a Tátrában hétvégén az előrejelzések szombatra napos időt jósoltak, előtte-utána csapadékkal. Tervünk Imrével az Ökörhát-tornyon/Volia Veza (2373 m) vezető Staflovka (V-) volt, Anitta és Máté a Kis-Viszokára, Sanyi a Rysy-re kívánt túrázni.
Pénteken 4 körül hagytuk el Debrecent szakadó esőben, amiből Miskolc körül értünk ki. Én ekkor már titkon bizakodtam, hiszen a csapadékot hozó felhősáv a radarképek alapján É, illetve Ny-felől jött és péntek napközben elvileg áthaladt a Tátrán. Nova Lesnán Imre tippje nyomán most 7! euro-ért lett kiváló szállásunk egy magánházban. Az esti eszegetés, slószolás közben az ablakon kinézve sok jó nem ígérkezett, a Tátra ködben-felhőben várta a reggelt.
Szombaton 6 előtt hagytuk el a szállást, Mátéékat kiraktuk Tatranska Polianka-n, majd robogtunk tovább a poprád-tavi parkolóig. Innen csípős időben kezdtük meg a felmenetet (0 körül) Sanyi kellemes kommentárjaival, amelyek többségében úgy kezdődtek: "Hát Dávidkám nem akarlak elkeseríteni..." :D én pedig az otthon felejtett kesztyűn kezdtem el lamentálni.
A Felső-Békás tavaknál elváltunk Sanyitól és elkezdtük a felmenetet az Ökörhát-toronyhoz, változatlanul vastag felhőzetben és igencsak hűvös viszonyok közepette. A köveken, keményre fagyott firnen és nedves füvön való oldalgás pepecselve ment, de csak felértünk, Imre pedig sóhajtozott: "Vizes lesz ez Dávid, vizes lesz". A III-as gerinc beszállásánál 4 parti készülődött, ezek közül 2-t egy hegyivezető-instruktor vezetett, akivel jól eldumáltunk. A jó időt ő is hiányolta, majd high-tech órájára pillantva 2 fokot állapított meg.
Szerencsére a szikla száraz volt, így minden ruhát felöltve halált megvetettünk és a fal alá álltunk. A csoda ekkor történt meg: pár perc alatt (10:30 körül) előjött a nap és mosolyogva szálltam be a Staflovkába (V.Štáflová, K.Čabelka, J.Šabata, 1935.07.09.) Az új (Bobovcak-Jacina, 2010) kaller több apróbb tévedést tartalmaz, a netes inkább ajánlható. Az út gyönyörű, szilárd grániton vezet, 2 pontos vadiúj nittekkel felszerelve (Tatarka, 2000?). Köztesként néhány régi szögön kívül kiválóan használhatóak a friendek, ezeken kívül csak 1-2 éket és 1-2 nagy hevedert használtam. Az út kulcsrésze számomra a 2. hossz elején lévő pár méteres travi utáni 1-2 mozdulatos felállás volt (új kaller szerint III, ami a hossz többbi részére igaz, netes kaller szerint V-, szerintem V/V+), de nem vészes. Az orgia beteljesedését a 45 méteres tábla jelentette a 4. hosszban, nagy fogások, egyenes repkók, amik falták a friendeket és bombakőzet - mi kell még? A hossz közepén van egy nitt is, bár ez nem világos miért került ide, enélkül is ugyanúgy biztosítható lenne ez a rész és nehézsége sem tér el jelentősen a kötélhossz többi szakaszától. Az első négy kötélhossz 2 óra 40 percünkbe telt. (összesen 3:20h volt a mászás).
Az út ezután 2 kötélhossz erejéig a szintén szilárd kövű gerincet (III-II) követve éri el a csúcsot, ahová szikrázó napsütésben értünk fel, eddigre lekerült rólunk a sapka, kabát és a vastag polár is! A lengyel oldal gyönyörű látképét talán soha nem fogom elfelejteni, főleg, hogy ilyen tisztán egyszer sem láttam még!
Innen nem volt más hátra, csak az ereszkedés az új pályán (2x50 m), majd a lemászás a vizes, itt-ott havas és törmelékes bevágásban a lent maradt holmijainkig. Eközben más partik is mászni kezdtek, egy páros a rendkívül impozáns Estók-Janiga útban (VI+) tevékenykedett, mások a Stanislawski-t mászták (V), vélhetően bivakra készültek a tavaknál található kényelmesen berendezett helyszíneken.
A cuccokat elrendezve lesiettünk a parkolóig, a Poprád-tavi háznál becsatlakozott Sanyi és már csak haza kellett jutni, amit ismét a benzinkifogyás réme fokozott Putnok környékén, de csak hazaértünk.

Nagyon nagy élmény volt ez a mászás, köszönet a résztvevőknek + special thanks: Nóri&Peti (félkötél), Janó (info), Endre (some friends)

Képek később...vagy facebook.

Kilátás az első standból, Arany Oroszlánra érdemes operatőri munka:



Pillantás a gerincről, Golden Globe esélyes rendezésben:

Hogy mászásról is essék szó/A katalán fagyott vídia szellemiség

A nem gyenge Jordi Corominas és Jordi Tosas duó a Lhotse D-i falát (3200m falmagasság a Föld 4. legmagasabb csúcsával a "végén") akarja másodikként átmászni idén alpin stílusban. A Lhotse D-i fal nehézségeiről olvasható némi adalék részben Jerzy Kukuczka önéletrajzi könyvében, részben pedig a "Cesen-eset" leírásában Greg Child tollából. A katalán mászók (Corominas csúcsmászóként, melyet egyedül, éjfélkor ért el!) tagjai voltak a 2000-es évek egyik legnagyobb alpesi mászását végrehajtó csapatnak. 2004-ben alpin stílusban ismételték a Magic Line-t a K2-n, ami 1986 (Piasecki-Wróż-Božik) óta több próbálkozás ellenére csak nekik sikerült.

Az 1986-os lengyel/cseh/szlovák expedíció a Magic Line mászása közben

(source)

1986 - a lengyel/csehszlovák sikerek és tragédiák éve
Balra a Magic Line, jobbra a Lengyel út (Kukuczka-Piotrowski)

(source)

Rövid interjú a Lhotse tervről az ExplorersWeb-en.

Kedvenc interjúrészlet:

"EW: Alpin stílusban másztok majd?

J. Tosas: Abszolút! Mi ÍGY szeretünk mászni. Meg amúgy is, nincs se pénzünk, se emberünk, se időnk köteleket fixálni és táborokat építgetni ."

A Magic line-ról készült 2004-es filmük nagyon jó volt, de egyenlőre nem találom :(

Jordi Tosas blogja (8a-t szólózik...etc) impresszív fotókkal.

Corominas és mtsai Kanadában:

St. Anger

Gene Kelly bekaphatja

Márti a Titanic orrában - ideális mászóidő

Hazamenve Tatabányára legalább 1-2 órában bíztam amikor ha nem is meleg, de legalább mérsékelten száraz idő lesz minimum egy kis boulderezéshez a házzal szemben...de rendületlenül zuhogott. A konyha/kisszoba megszokott Turul/Szédítő panoráma helyett 3 napig egy felhőt néztünk. Vasárnap délelőtt elállt, de felmenve nyilvánvaló volt (változatlanul a felhőben), hogy most maximum a Transz (IX+) mászható némi törölgetéssel, aminek nem tetszett a neve :D Ráadásul kemény mászók is be voltak ígérve, remélem legalább nekik összejött.
Kora délután Debrecen felé indulva enyhülés volt érezhető némi szellővel és tudtam: ha maradnék, ma délután talán lehetne mászni egy kicsit, de menni kellett.
Legalább nőtt som.

p.s.: Behm furcsa útnevei úgy tűnik mások figyelmét is felkeltették

OMG Waterworld Again

A hétvégét nagy reményekkel vártuk, dinamikusan változó csapattal -a Tátra már rég kidőlt, a Rax egy darabig még tartotta magát, de elesett. Hirtelen ötlettől vezérelve a tuti időjárású Körösrév (Románia) lett betervezve...vasárnap reggel 6kor pityereg a telefon és hallom: az eső durván veri az ablakot b#>đ>@@>>@&@&!!! Már megint!
Pillantás a radarképekre: Nyíregyházától Szegedig egy vonalban K-felé esőblokk...ezt benéztük. Pár telefon és még szinte esőben a Zemplénbe indulunk (Nóri, Peti, Imre)...Forró közelében már jelennek meg biztató felhőzet-szakadások, de az idő elég kilátástalan: a kocsi hőmérője nem mutat sokkal többet 10 foknál (és ez így marad egész nap). Sólyomkőre felérve hideg és nyirkos falak fogadnak kb 2-3 utat kivéve. A még nedves falon jó kedvet mímelve kezdünk el mászogatni ha már eljöttünk jelleggel, szerencsére legalább két termetes szalamandra megörvendeztet minket. Csodák csodájára kb 12-től egyre több a száraz út és végül egy jó mászónap kerekedik az egészből. Jó hír, hogy a Sférió VI felújult, így már biztonságosan mászható. Sikerült játszani az ékekkel (Imre itt próbálta ki először BD szerzeményeit) és felfedezni egy új utat is a nagy faltól balra: Rövid Névtelen/Állítólag a szlovákok útja/A mogyoróbokor meghódítása címen. Hiába teszteltem az új beülőt egy-két pereccel és hiába idéztem vokálisan Ondrát, igen nagy nehézségeket okozott...de legalább lesz min projektálni. Amolyan sólyomkövi VI-os, az alja technikás, a teteje meg ún. ?! egy hülye repedéssel és lépéstelen zuzmós táblával, apró runouttal és akaszthatatlan home-made kosszarvval. Nóriék főleg a Nagy-falon tüntették el a bőrt az ujjbegyeikről, így öt felé mindannyian kidőltünk. Hazafelé a meglepően alacsony párataralom és az elvonuló felhőzet miatt gyönyörű naplementében és tájképben részesültünk.

Végezetül Nóriék Ignisének emlékére egy dédesi "favorit" ami szintén odaveszett az autóval együtt:



Mászott utak:

CDS V-, Kopaszkutya V-, Velorex IV+ (cl), Piskóta III (cl), Magnifico VI, Tour-Mix V+, Törpék útja kb. VI- (2x tr.), Favágó VI, Rövid Névtelen VI+, Névtelen VI-