Elsősorban hegyi és mászós túrák rövid ecsetelése várható...Online mászónapló/
Short descriptions and photos about my climbing and hiking tours...Online climbing diary
A karácsonyi zabálás után Debrecenből 4-en vágtunk neki az év utolsó előtti napján a Zárótúrának. Célunk Bérc volt, a résztvevők: Imre, Sanyi és Peti. Háromhutáról a szokásos útvonalon értünk fel a sziklához szép havas időben, kemény faggyal (-10 és alatta). Célunkat teljesítettük, a normálúton felmásztunk, majd leereszkedtünk és fejenként 2-3 mászással búcsúztattuk az Óévet. A táborláncos első alsós Gyík (V) megmászásban főleg Peti és a hidegben összeragadó fémeszközök, kesztyűk..etc jeleskedtek. A hideg erejét jelzi, hogy még könnyű Rosénk is elkezdett megfagyni. Búcsúzásul megszenteltük a sziklát egy kis Hubertus-szal és imáinkba foglaltuk azt a jövő év tekintetében. Lefelé bakancsos snow boulder jam-et rendeztünk V0-kon, majd lerongyoltunk. A hangulat a tetőfokán volt, különösen a mászáskor, továbbá Szávay Ági esetében és az Imre féle otthoni elmesélésre különösen ajánlott speciális megfázás elleni kúrakor :-) A részletekért kérjük keresse fel kezelőorvosát.
Mementóul álljon ittt néhány kép, részben Sanyi lencséjén át.
Peti a Gyíkban fagy meg épp
Mi ez a tánc fiatalok?
Minden nézőpont kérdése
Ez úgy néz ki, mintha komolyan másznánk
A csapat 3/4-e
Mlaka-rét
Normálút 'bércre
-10, de a hajam még mindig tart, ideális mászóidő
Ami egyszer felment az le is jön
Tornyosulnak az emlékek
És hogy ők ezt hogyan...az továbbra is érthetetlen:
Tegnap és tegnapelőtt Tatabányán néztünk havat a sok süti után fel-felkaptatva a lépcsőkön a Kő-hegyre. Hétfőn mászni is lehetett volna délután Szédítőn úgy ragyogott a nap kb. 0 fokkal. Mindkét nap jól esett sétálgatni a hegyen és az ideális részeken 1-2-3 fős partikban veretni szét a 20 éves szánkót Mártival és húgommal.
Tegnap sikerült ismét összeszedni az éves rendes lábsérülést és 750 WHO pontot a rötgönyért a balesetin - törés nincs, csak Dist. mall. lat. d. Persze minderről az UBBK* tehet - meg Peti, akivel belelovalltuk magunkat. Na jó, ő nem, csak szar helyen volt a szivacs...Ó, mily bizarr...
A hétvégén semmi nem történt (mármint ami a blog témakörébe tartozik :), mászni nem sikerült. Marad az edzés műfalon és a húzódzkodó összerakása. Sanyi haverom révén ez hamarosan kész is lehet, ha végre nekiállok az elemeket össze és felbuherálni a padlásra. Emellett a Dolomitokkal álmodtam - el kell menni jövőre ha oszét gyerekek is potyognak...Karácsony környékétől előreláthatóan kevesebb csapadék és 0 feletti hőmérséklet lesz - vár Gesztes és az Acélváros.
Pár hír:
Herbert Ranggetinger ismét alkotott, sok szóló, clean 9a...stb.
Stefan Glowacz és Holger Hauber befejezték a Kurt Albert-tel elkezdett útjukat (+1) a csodaszép venezuelai őserdőben.
A hosszabb távú előrejelzések november második felére már igen csípős időt jósoltak, ideje volt minden kis „ablakot” figyelemmel kísérni. A hét elejére és közepére változóan felhős, 5-10 fokos nappali hőmérsékletet jósoltak jobb esetben napsütéssel és változó erősségű széllel. Mivel idén márciusban szépet másztunk Fehérkőn, és napsütés esetén télen ideális célpont, ide indultunk szerdán. Imrével, további jelentkezők hiányában ketten robogtunk az ismerős Seat-ban. A csípős reggeli idő és felhőzet még borúlátásra intett volna minket, de a Tisza felé haladva már látszott, az Északi-Középhegység felett nincs felhőzet. Legutóbb a hámori túrám előtt jártam itt, a falevelek őszi színpompás búcsúzásakor, ebből mostanra csak a csupasz fák maradtak. A sziklákhoz 10 előtt felértünk, majd elkezdtük a melegítést a szikrázó napsütésben. Persze kellett a réteges öltözködés, de mászás közben abszolút nem fáztunk. A melegítés után rápróbáltam a HSZJSE-s kallerból kilesett Holdfényre, ami egy kézrepedésen visz fel VII-ért. Sajnos os nem sikerült, de egy beleüléssel így is meglett elsőre, nagyon megtetszett ez a rövid, de velős út, később pp is megmásztam. Az Alter Weg továbbmászva a Táblácskán továbbra is az egyik legszebb és leghosszabb hazai „Genuss” útkombináció (V+/VI-), a Majdnem (VI-/VI) pedig semmit sem vesztett nagy nyúlásaiból. Imre szépen mászta az utakat, a nehezebbekben hadakozott, de azért megállapította, van itt (is !) keresnivalója. Az idő telt és kora délután elkezdett befelhősödni, amit szélrohamok is követtek, kezdett leáldozni szerencsecsillagunk. Természetesen nem hagytuk abba a mászást, tr rápróbáltam a Repedésnyomra is (VII-). Ebbe az útba az év elején még beszállni sem tudtam, most nagy hangorkán kiséretében 4. körül sikerült, majd feltapogatóztam benne további csücsükkel, hiszen a tetejéről nem sok fogalmam volt (nem árt ha ismeri az ember a fogások sorrendjét és terhelhetőségét ;). Nem túlzok, ha azt mondom, ez nem VII- :), de nagyon szép út. Jó projekt lesz télre/tavaszra/2011-re, ahogy egy névtelen VI/VII és persze az Anna is ott van...
A szelet megunva lesiettünk a kocsihoz és átruccantunk Hámorba. A szikláknál most nem volt senki, egyedül láttunk neki. Tervem az volt, hogy mászunk egyet, majd kávé-szeánsz és irány haza, de csak csak elkapott a gépszíj :D
Először a Kari útját másztam rp, örültem, hogy egyben oké volt (most, hogy ismerem a kunsztot :), majd a Keménykalapot másztam alsóval. A végén csak-csak bele kellett ülnöm egyszer, rossz helyen kerestem az egyik fogást, hiába ez már a sokadik út volt aznap és hát nem 8 m magas :) Imre után kimásztam még egyszer tr, majd végső karrombolásként a Kisháromszög direkten szenvedtem fel alsóval (a kulcsfogást csak sokadjára sikerült megtalálni), majd tr.
Mindent egybevetve egy nagyon hasznos nap volt, ismét sikerült új utakkal ismerkedni és levonni a következtetést: a szezonnak még nincs vége – sapka, sál, kesztyű, jégeralsó :)
Mászott utak - Fehérkő: Lépcsőház III (cl), AW V+ és Táblácska VI- (2x), Holdfény VII-/VII (2x, 1x rp próba, 1x pp), Csomagok direkt V+ (2x), Majdnem VI-/VI (rp), Kis áthajlás V-, Repedésnyom VII ? (tr)
Hámor: Kari útja VI (rp), Keménykalap V+ (1x alsó, 1x tr), Kisháromszög direkt VI+ (1x alsó, 1x tr)
A vasárnap délelőttöt és kora délutánt ismét a Budai hegységben töltöttük Mártival. Az Uránia elől induló 8-as busszal viszonylag gyorsan fent lehet lenni az Ördög-orom közelében.
Ez a mészkőgerinc egy kőbányával, valamint kiváló panorámával bőven megér egy sétát, különösen reggeli/esti órákban, amikor kevesebben vannak (nem mellesleg újkori történelmi vonatkozásokkal is rendelkezik). A növényzetében és geológiájában is unikum helyen természetesen a sziklák miatt is körül akartam nézni, de a felhagyott kőfejtő érdekes hangulatú mohos udvarai csupán léleknyugtató hatásúak, még 1 jobb boulder sem jönne ki belőlük :) Az Ördög-szószékről a zöld háromszögön lefelé az Edvi Illés utca felé azonban meglepetésemre egy 5 méter körüli magányos mészkő-alapkonglomerátum (földtani részletek és hasznos térkép mászáshoz ;) ITT) torony bújt elő. A magasabb oldalán fel is másztam kb. III- ért, felső részen pedig egy kötélgyűrűt fedeztem fel - talán Tirginc hagyatéka :) A tornyocskára el lehetne mászogatni még 1-2 V-öst, de maximum a hangulat és a "kétfenéknyi" teteje miatt - bevallom, engem mindig is vonzottak az efféle magányos sziklaalakzatok (a fallikus jelképes homoerotikus poénokat a kommentekbe várom). Innen a Farkasréti-temető ódon sírboltjait magunk mögött hagyva a Sas-hegyre mentünk fel. Ez a sziklás, kopár kis csúcs már régóta mozgatta a fantáziámat, de sohasem jártam még itt, holott Kelenföldről több százszor láttam már, természeti értékeiről pedig sokat olvastam. Óriási meglepetésre kultúrált fogadóépület, kiválóan berendezett kis információs helyiség (nem túlzó és kimondottan érdekes, félig-meddig interaktív) várja a látogatót télen 250 HUF áron. A kiállítás megnézése után körbejártunk a tanösvényen és élveztük az egyedülálló panorámát, nem túlzok ha azt mondom, már csak ezért is érdemes ide feljönni. Emellett szakszemmel érdekes volt látni az élőhelyrekonstrukciót (tájidegen fajok eltávolítása, erózióvédelem), amellyel meg kívánják őrizni a mészkedvelő tölgyestől a nyúlfarkfüves gyepig terjedő legalább 4 féle tárulás eredeti arculatát.
Hogy kissé szemléletesebben is rávilágítsak miért is érdekes ez (különösen ajánlom azok figyelmébe akik folyton küzdenének bizonyos területek mászhatóságáért azok sérülékenysége ellenére is), itt egy idézet a terület honlapjáról:
"Dolomithegyeinkben, az éghajlatváltozások bekövetkeztekor, az élőlények kis távolságot megtéve át tudtak menekülni a nekik megfelelő mikroklímájú zugokba. Magyarország dolomithegységeiben az utóbbi 50 000 év szinte minden éghajlatának élővilágából találhatunk fajokat. Az északias kitettségű lejtőkre, sziklafalakra húzódtak a mainál hidegebbet kedvelő jégkori fajok, míg a napsütésben szinte izzó déli oldalakon szubtrópusi és sivatagi származású élőlények maradtak fenn. Ezért hazánk leggazdagabb, legváltozatosabb élőhelyei a dolomithegységek. A fajtársaiktól elszakadt, elszigetelt kis közösségek (populációk) az évezredek alatt folyamatosan alkalmazkodni kényszerültek a mindenkori éghajlathoz, az alapfajhoz képest megváltoztak, így önálló alfajjá, fajjá váltak. Ezeket nevezi a tudomány maradvány-bennszülött (reliktum-endemikus) fajoknak.
A Sas-hegy növényvilága is a fent leírt jelenség miatt különleges, ezért tett szert európai hírnévre. A több száz éves használat és a kis kiterjedés ellenére, a Sas-hegyen a jelenlegi szárazföldi éghajlat élővilága mellett találhatunk szubmediterrán, félsivatagi és jégkori maradványfajokat is."
Egy szubmediterrán faj a Sas-hegyről: Ballus rufipes - Piroslábú döcögőpók
forrás: www.spiderling.de
Sajnos fényképezőgép nem volt nálam - ez hiba volt...De a kis kiruccanás így is nagyon kellemesen zárult (hála a BKV-nak is, aki ugyanazt a 8as buszt küldte a hegyről lefelé is, így a reggeli jegy pontosan illeszkedett a lyukasztóba :)
A sziklatűről fotó és az Ördög-orom geológiájáról további érdekességek itt
A hétvége erősen képlékeny volt (mint mostanában mindig). Hívtam boldog boldogtalant, hiszen a kompánia Debrecenből északra ment becsületsüllyeszteni, így partnerben hiány volt. Végül földijeim, Oszkár és Enikő mellé társultam be szombaton. Pénteken Bp-re utaztam, szombat reggel pedig őket megelőzve kimentem Gesztesre, melegíteni. Gondoltam átmozgatok és boulderezek, vagy kimászok valamit az Oviban solo. Szerencsére az üres falakon csak egy srác mászott önbiztosítással, így megkérdezhettem, nincs e kedve? Persze volt :) Gábor (Gabo) Fehérvárról rándult át és mivel a Jégkrémbalettet mászta épp, gondoltam nem lesz nehéz hasonló utakat választani együtt.
A hőmérséklet ideális volt, a falak pedig teljesen szárazak! Bemelegítettem a Kötélvontatókon, majd ráugrottam a Psyché-re pp-ben (az egyedüli vizes rész a falon ennek a 2. nagy fogása volt, de egy zoknival kitöröltem :). Ez az út régi álmom volt, eddig ha 1-2x kiment egyben tr, míg most csak halvány emlékfoszlányokkal simán elölben...hm, kezdtem megörülni. Gabo eközben a nehezebb kategóriás szomszédokat nyomta a Kristály-falon, gondoltam majd odébb megyünk, hiszen én itt nem nagyon fogok mit a tejbe aprítani. Ehelyett tr megmásztam a Nárciszt (VI+), majd a Kalcitost (szerintem VI+/VII-) (előtte sohasem próbáltam őket) elég simán. Nosza, a következő körben a Kalcitos-ra ráugrottam alsóval is és úgy simán kiment! (Nagyjából ekkor értek ki Osziék) Ezt a Kubu (VII) követte, a nittek sűrűsége nyomán rp próbáltam on sight és sikerült!!! Persze nem mondom, hogy nem Ondráskodtam a végében, de király volt! Közben érdekes volt szemügyre venni, hogy kell egy beleüléssel kikenni a Patyomkint VIII+ alsóval.
Az idő telt, de elég pörgősen nyomtuk a dolgokat, tr kipróbáltam a Dietmar Proske emlékút könnyebb verzióját (VII/VII+, bármi fogható, nem csak a lyuksor) és egy beleüléssel sikerült is megmásznom, majd szintén os a fal bal szélén lévő anonim utat (szerintem VI/VI+).
Ezután leugrottunk a leghátsó falszakaszhoz, ahol én a Tökös mákost másztam, míg Gábor egy-két mélyebb lélegzetvétellel, de az én meglátásom szerint még bőven tartalékokkal kikente a Fekete özvegyet (VIII-), szép volt! Ezután mennie kellett, köszönöm a biztosítást és bíztatást, jó volt egymást motiválva mászni - ez a hangulat sokat segített.
Oszi biztosítása mellett utolsó dobásként ismeretlenül nekiálltam elölben a Lyuksornak, de a 2. nitt környékén már hamar bedurrantam. Szerencsére 2-3 perec után a tippeknek hála összejött ez a VII- körüli út is. Ekkortájt született meg a vértesaljai népdalkincs újabb eposza a „Háde jédesanyám odalett a zonszájtom...” kezdetű műdal, melyet Enci tevékenysége nyomán egy gesztesi felelgetős költemény, „A mindig elszakadó cipőfűzőjű lány balladája” követett.
A jókedvű napot megelégedéssel zártam, ennyi, magamhoz mérten nehéz utat így megmásznom talán még sohasem sikerült!
Úgy tűnik mégis nekünk való a Kristály-fal? Reméljük :) Ahogy a fenti idézet (nem őrültem meg, csak a Tisza-expresszen egy önkéntesektől-ajándék mini Újszövetséggel szórakoztattam magam) is mutatja a mászásba vetett hit és elszántság nem hiábavaló – edzeni kell!
Ha valakinek van ötlete, javaslata, kérem írjon - ráérek, mennék. Sajnos a Tátra szemre felejtős, de Körösrév/Hohe Wand/ végső esetben hazai dupla (Csóka-Bárány?) oké lehet.
"Silvia Vidal pauses below Shipton Spire. She weighs 95 pounds; her gear for Life is Lilac weighed hundreds."
forrás: www.climbing.com, fotó: sylvia vidal
Sylvia Vidal kinézett egy falat Indiában, odament alá egyedül pár helyivel egy neten talált fotó és 1Google Earth infó alapján, majd a monszun ideje alatt (a mászás minden napján esett) mászott egyet.
Az eredmény: “Naufragi”, 1050 m, A4+/6a+ (5520 m, Kailash Parbat). A 3800m-es alaptáborból, ahol már egyedül maradt - egy hétig nem látta a falat az időjárás miatt. A nedves körülmények miatt a beszállásig tartó fixkötelek felszerelése is 2 napot vett igénybe (4430m, ABC). 3 kötélhosszt mászott és fixálta őket (150m), majd 25!!! napra felköltözött a falra (változatlanul egyedül). A mászáshoz 18 napi étele volt, a vége felé az egyik jumározás során elvesztette az eszméletét az esőben...A 14. napon (a 10. kh. felett) egy sima táblán kissé alább kellett adnia az elveit, pár lukat kellett fúrnia a skyhookozáshoz, mert nem lett volna elég nittje az átmászáshoz (persze az út így is A4+!).
A hölgy természetesen katalán, A5+ mászik mesterségesen, 7b+ OS szabadon.
Jelentősebb útjai:
1995 * Roca Regina, Terradets (Spain)
“LA FESTA DEL PACA” (500m. A3) SOLO
“HAKUNA MATATA” (300m. A3/6c+) 1st. asc. Whit Pep Masip * Montserrat, Paret de l’Aeri (Spain)
“EL MIRALL IMPENETRABLE” (310m. A5) 3rd. complete asc.
“VUDÚ” (300m. A4/6a) 2nd. asc. * Yosemite, El Capitan (USA)
“MESCALITO” (A4), no fixing
“ZODIAC” (A3) SOLO, no fixing, 4 bivys
“ZENYATTA MONDATTA” (A4+) no fixing
1996 * Montrebei, Paret d'Aragó (Spain)
“SOPA DE FARIGOLA” (330m. A4/7a) 1st. asc. Whit Pep Masip * Picu Urriellu-Naranjo de Bulnes(2.519m.). Asturias (Spain)
“PRINCIPADO DE ASTURIAS” (A4) SOLO 3rd. asc., no fixing, 4 bivys * Yosemite, El Capitan (USA)
“SEA OF DREAMS” (A5), no fixing
“THE SHIELD” (A3), no fixing “PIOLET DE ORO” 1996 für ihre Solo Begehung von NARANJO DE BULNES
1997 * Montrebei, Paret de Catalunya (Spain)
“INCONTINÈNCIA D'INCONSCIÈNCIA” (245m. A4+) 1st. asc. to the top. Whit Miquel Puigdomènech and Pep Masip * Yosemite, Porcelain Wall (USA)
“SARGANTANA” (560m. A4/5.9) 1st. Asc., no fixing. Whit Pep Masip * Yosemite, El Capitan (USA)
“RETICENT WALL” (A5) 3rd. asc., no fixing
1999 * Mali, Main de Fatma, Suri Tondo (Africa)
“VEUS DEL DESERT” (415m. A4+/6b+) 1st. asc., no fixing. Whit Pep Masip * Karakorum, Amin Brakk (Pakistan)
“SOL SOLET” (1.650m. A5/6c+/60º) 1st. asc. 5.850m height. 32 days on the wall (31 bivys) + 5 fixed pitches. Whit Miquel Puigdomènech and Pep Masip “PIOLET D'OR” 1999 Nominierung (France) für ihre Besteigung des Amin Brakk mit Pep Masip und Miquel Puigdomènech.
2000 * Yosemite, El Capitan (USA)
“WYOMING SHEEP RANCH” (A4) SOLO, no fixing, 9 bivys
2001 * Baffin Island, Turnweather (Canada)
“SANGTRAÏT” (1.155 m., A4/6b+/60º) 1st.asc. 14 bivys. East Pillar of North face. Whit Frank Van Herreweghe 2003 * Montserrat, Ecos Wall (Catalunya)
“SILENCI” (175m. A5/6b+). 1st. Repetition, four days
2004 * Himalaya, Neverseen Tower (India)
“MAI BLAU” (that means Never Blue) (A3+/6b/70º, 890m.). First ascent whit Eloi Callado. 13 days after fixing two first pitches
2005 * Himalaya, Miyar Valley, Tower Glacier. Castle Peak spire 5.000m. (India)
“7 d’ESPASES” (A4/V+ 480m.) 1st. asc. and SOLOING new route.S 12 days on the wall after fixing first 70 meters.
2006 * Naranjo de Bulnes Picu Urriellu (Asturias, Spain)
“SUEÑOS DE INVIERNO” (A4+) West face. One of the most mythicalaid climbing routes in Spain. Leading all the pitches. With Oscar Cacho.
2007 * Karakorum, Pakistan. Shipton Spire Pillar NE 5.300m.
“LIFE IS LILAC” (A4+/6a, 870 meters climbed) 1st. asc. and SOLOING new route.
21 days living into the wall after fixing first 200 meters.
2008 * East face, Huascaran North (Cordillera Blanca, Peru)
“ENTRE BOIRES” (A3/6a+/80º, 930 meters). Top of the route 6.150m. New route, it’s the first route on that face. 18 days living onto the wall after fixing the first 200 meters. With Youri Cappis. Several pitches were soloed (with Soloist).
2009 * Mount Asgard South Tower West face (Baffin island, Canada) “THE BELGARIAN” (5.13 A1, 850m). Bavarian’s route variation.
With Nicolas Favresse, Sean Villanueva, Olivier Favresse and Stepahane Hanssens.
11 days living on the wall.
2010 * Unnamed wall in Kailash Parbat South face (Kinnaur Valley, Himachal Pradesh, India)
“NAUFRAGI” (A4+/6a+ A1, 1.050m climbed). 25 days on the wall after fixing first 3 pitches (150m). SOLO ASCENT, new route. During strong monzoon season.
Forrás: www.bergsteigen.at Fotók és szöveg még ITT.
"A karsztos formák között a hévizes oldással kialakult karsztos üstök egész csoportja látható"
Magyar atom
Távolban egy fehér vitorla
A fal egy része - a cipőmmel :)
Szombaton ismét Budapesten virradt rám a nap, amit most szó szerint kellett érteni. A gyakran fagyos hajnalok mellé most verőfényes idő társult, ezt nem szabadott kihasználatlanul hagyni. Az eredeti terv a Tátra volt (Osarpance), ez nekem elmaradt, így Róka-hegyet mentünk el Mártival megismerni. A helyről csak a netes kaller volt meg, hálás köszönet az onlinetopo-s srácoknak. A helyszín a Battyhányi térről HÉV-vel közelíthető meg, Csillaghegy állomásig még pont elég a sima menetjegy, innen pedig egy kis 20 perces séta a bánya felfelé a kacskaringós Ürömi úton, majd az Árvácska utcán. Erősen izzadtunk, mert alaposan beöltöztünk a 8-10 fokos előrejelzés miatt, ami a bányaudvarban napsütötte helyeken egész nap 15-20 C volt!!! A bánya geológiájáról érdekességek ITT olvashatók (D8 állomás).
A netes kaller könnyebb utakat tartalmazó DK-i falszakasza kb. 15 utat tartalmaz II-VI+ ig, mi ezt néztük ki erre a napra. Emellett egy másik déli falrészen szemre ugyanennyi (ide volt kiírva a Konyi nevű út), egy É-ÉNY-i katlanban pedig további 10-20 (vagy több) nehéz út (VI-VII etc) található, plusz van egy kis kompakt tábla a barlang felett is 3db VI-os úttal. Az utak jól kiépítettek (elsősorban újszerű cuccok beépítése), két-pontos standokkal ellátottak, köszönet érte. A sisak erősen ajánlott, főleg a kevésbé kompakt, könnyebb utak aljában való álldogáláskor.
Mivel a napot elsősorban tr mászásnak szenteltem (a Márti és köztem lévő 25kg testsúlykülönbség és az elölmászó biztosításában való járatlanság okán), felvittem a kötelet a Minimax-on, majd Márti is ügyesen kinyomta. Ezután az ettől jobbra lévő utakat másztam sorra (12-13 méteresek), némelyik egész szép (XXL, Lik-luk). Márti ügyesen biztosított, a Grigri jó ötletnek bizonyult (Thx), majd vennem kéne egyet ($). Szerencsére mások is másztak, így bekéredzkedtem egy elölmászásba is (Jejó). Márti kinyomta bakancsban a Kínai Piac-ot (III), majd kissé jobbra a Kristálycsend (VI) és Fragile (V+) utakban próbálkoztam. A Kristálycsendet sikerült alsóval megismerni (köszönet Balázs&Viki szaktársaknak a biztosításért), ezt a trükkös utat beadnám VI+ ra is, különösen alacsonyabbaknak, a kulcsrészbe elsőre azért bele kellett ülnöm gondolkozni. A fal itt sok más úthoz hasonlóan kristályos részekkel átszőtt, itt-ott érdekesen reibungos, szép mászást igényel. A Fragile könnyed élménymászás nagy fogásokkal, üregekkel és borsóköves mészkőformákkal.
Az idő szépen telt, lassan összepakoltunk és jártunk egyet a bánya többi részén, a fülem eddigre szépen megpirult! Az biztos, hogy szép számban vannak itt az utak, kiváló edzőhely (különösebben nem zsíros!) és még van benne potenciál bőven! A bánya tetejéről szép kilátás nyílik Budára, a Dunára és kevésbé szép Békásmegyer felé :D A HÉV megállóban jó kis büfé, vele szemben Tuskó Expressz várja a megéhezett/megszomjazott mászókat. Nem egy Peilstein vagy Örvénykő, de várom már, hogy visszajöjjek.
A szombati nap pozitív előrejelzését kihasználva Mártival a Budai-hegység egy újabb részének felfedezésére indultunk (Sajnos a fényképezőgép otthon maradt...). A Battyhányi-tértől először a meglepően szép kilátású és kissé méltatlanul elfeledett Gül Baba türbéjéhez mentünk fel. Innen a József-hegy és kilátója (a”kilátó” kőfalára felállva a bokrok vonala felett az egyik legszebb Budapest panoráma vár!), majd Szemlő-hegy és a Pál-völgy volt a cél. A Pál-völgyi-barlang szikla-amfiteátruma és barlangász relikviákkal díszített büféje melegen ajánlott. Innen már csak pár lépés a II. kerület egyik mászómekkája: Francia-bánya. A kis magasságú falakon (6-12 m) kiváló traverzekre és boulderekre van lehetőség, de akad néhány nehéz, kiépített út is, sőt ékelni is lehet. Mivel nem volt túl meleg, csak egy 15-20 perces traverzálást ejtettem meg a Sárga-faltól a Barlangig és egy picit vissza (kb. 100 m), nem akartam Mártit nagyon megfagyasztani. A travi (néhol eléri a VI/VI+ nehézséget) kellemes, földközelben halad, látszólag sokan használják ingyenes edzésnek (ld. még bp-i mászótermek bérletárai). Zia nem volt nálam, mégis teljesen poros kézzel hagytam abba a mozgást, a sportutakban sem kell on sight veszélytől tartani, fehérlett minden :D.
Innen nem messze található Kecske-hegy is, de az Oroszlán-sziklák és a vadaskerti homokkőtornyok is errefelé vannak, egyszóval BKV bérlettel valóságos paradicsom a környék. Francia-bányát elhagyva az Árpád kilátón és a Gugger-hegyen (sic!) át Kőkaput vettük célba, ami szintén ismert boulder-hely. Legális mivolta kétséges, de a barlangban látható matrac+kefe és ziafoltok nem arról tanúskodtak, hogy ne használnák :D Emellett egy százak által látogatott sétaösvény közvetlen szomszédságában is van egyben, azaz maximum a szokásos „mindenbarlangvédett” paragrafus állhatná meg a helyét. A barlang tetőrészén kisebb nagyobb oldásos üregeken lehet kapaszkodni, pár órát biztos megér ha nincs más, a ferde barlangaljzat jó bokatesztelő lehet :D
Kőkapu megtekintése után a fenséges kilátású Apáthy-szikla (Hűvösvölgy felé panoráma) felé vettük az irányt, ahonnan már csak a Szépilona-Moszkva-tér séta volt hátra, végül kellemes túra lett (14 km - állomások ITT).
A himalájai ősz a kemény srácoknak tartogat még pár dobást:
"Lhotse
Jordi Corominas and Jordi Tosas were on their way back to BC after climbing a portion of Lhotse's south face. In spite of loads of snow reported, once they get some rest will be ready to launch a definite summit bid. Descent may be done via Lhotse-Everest normal route.
Israel Blanco left the expedition due to illness last week."
A hétközi túraszervezés ismét nehézségekbe ütközött, utolsó mentsvárként Sanyi maradt, de őt a teljes árú tömegközlekedés rettentette el. Végül Béres Janót kerestem meg, tud e valakit pénteken a Bükkben mászókázni. Ő maga fél 2-től ért rá, így én 11-től még tettem egy kis túrát Fehérkőre (előtte piacos lángos a Búza téren 150 Ft-ért :). Itt átcseréltem a bakancsot mászócipőre, majd zsák fel és feloldalogtam a Lépcsőházon + leültem falatozni a táj felett. Ha nem szereltek volna valamit a völgyben, egész idilli lett volna a gyönyörű őszi erdő - de így sem volt rossz :-)
Innen a Túristaház után egy kanyarral a Puskaporoson át jutottam vissza Hámorba. Miközben a sziklabüfés teát kortyoltam, megjelent Janó bringán (fő a sportos életmód) a slósszal. A napi program a Kis-fallal való ismerkedés volt, Janó nyomott egy dry-toolt majd nekiláttunk. Az utak többsége sunyin, vagy direkt módon áthajlik és 20-25m hosszú, így a testerő el nem hanyagolható módon szükségeltetik. Előző este azzal poénkodtam, kinézem a kallerból mit fogok on sight-olni, ami valóban jó poén volt: semmit :-D A mászott utak többsége tartalmazott min. 1-2 trükköt ami nagyon nem egyértelmű, magas fellépések, nyúlások az "ott lesz az" típusú lyukakra, repkókra. Nagyon tetszett az Odú, az Elasztikó, a Kari útja és a Gerinces. Persze a többi is király volt, de az energiáim gyorsan merültek. A végső döfést a Galagonyás+Trió egyben való végigszenvedése adta meg, nyögtem rendesen. A nap folyamán kissé úgy éreztem magam, mintha most kezdenék mászni - de ez inkább érdekes, mintsem rossz érzés volt a karakteres, de keményen számozott és nehéz utakban. Janónak köszönöm a pesztrálgatást, szerintem jövök még, mert a Nagyfal sem Piskóta :D
Fehérkő
Retro
Út az őszbe
Ez (is) tetszett
Nagyfal - majd egyszer itt is hátha...
Megyek az Odúba
Kitti depresszió VII+
Próbálok akasztani a Gerincesben
Mászott utak: Fehérkő, Lépcsőház III (solo), Hámor Kisháromszög direkt VI+ (pp), Keménykalap V+ (pp), Odú VI/VI+ (tr), Kari útja VI (pp), Elasztikó VII (tr), Kisfal direkt VI (tr próba...), Gerinces VI-/VI (pp), Galagonyás VII (tr), Trió VI- (tr)
A szemérmetlen szömörcsög (Phallus impudicus) népi elnevezéseit kár is firtattni
Irány Amadé
Sanyi főzőcskézik
Az eredmény
Jajj de jajj, de finom!
Egy 80-90 fős darucsapat délnek megy
Szombaton csapadékmentes időjárást jósoltak, elő-előbukkanó nappal. Mivel többeknek nem volt jó a vasárnap (családi programok, választás (sic!)..stb) így a szombat mellett döntöttünk (Márti, Imre, Sanyi). A cél némi sziklamászás volt Sólyomkövön, illetve az Amadé-várrom és kilátópont felkeresése. Hejce felett erős felhőzet és igen csípős idő fogadott minket, sapka és minden mozdítható felkerült ránk, majd felcaplattunk a sziklákhoz. A napsütés hiánya igen fagyos hangulatot teremtett, ekkor szerintem jó esetben volt 5 fok. A Kalifornia-falon melegítettünk könnyű utakkal, Mártit is megmászatva a Piskótában. Később átruccantunk a Favágóra, majd a felújítótt (THX) Sférió felé vettük az irányt. A sólyomkövi VIos-ként interpretált útba alsóval beszállva már az első akasztásnál elbukott az OS, ez a mozdulatsor megvan vagy VI+. Innen pár akasztásnyi könnyebb, de gondolkozós tereppel jut el az ember a kulcsrészhez, mely áthajlást 3 perec után sem sikerült kivitelezni, bár a beforrt repkó segítségével látszik mit kell majd csinálni. Sanyi is rápróbált, de neki sem ment, az biztos, hogy az út megvan VI+ (nehezebb mint a Favágó, vagy a Magnifico), legközelebb újabb kör :D
Ezután a jégkocka állapotot feloldandó itt-ott dagonyázva a piros jelzésen Amadé felé vettük az irányt. A várromot eddig csak csutka sötétben (Mikutúra), vagy ködben látogattam meg, esélyes volt, hogy most sem látunk majd Kassáig. Az oromra felérve azonban egész kellemes idő fogadott minket, sőt még a nap is előjött. Sanyi nekiállt összeütni a 10 tojásos hagymás-oldalasos rántottát ami osztatlan sikert aratott. Ezalatt Imrével körbejártuk az elszórt tornyokat és tömböket, kiváló boulder-lehetőségeket fedezve fel. Ezeken el is játszadoztunk egy darabig, crash-paddel igazán jó ötlet lenne ide felrándulni. Végszóra az Amadé északi fal kéményt szólóztuk (8-10m IV) vicces középrésszel :-) A falatozás közben vonuló darucsapatok törték meg az erdő csendjét, visszavonhatatlanul jelezve az ősz egyeduralmát.
A sziklákhoz visszasétálva ihletett hangulatabna rp kiment a Magnifico, még sosem ment ilyen könnyen, majd lesétáltunk a kocsihoz némi gombát (őzláb, tinórú...stb) magunkhoz véve. A kávé a hejcei kocsmában változatlanul ajánlott!
Mászott utak: Piskóta III, CDS V-, Rövid névtelen V/V+, Favágó VI, Sférió VI/VI+ (próba), Magnifico VI (rp.)
Néhány éve mászom, a hegyeket-erdőket gyermekkorom óta járom. Mostanság teljes mellszélességgel a sziklamászás megy, sok hazai és külföldi mászóhelyen másztam már - műkedvelő jelleggel. Kedvenceim a több kötélhosszas mászóutak. Az egyes túrák részleteiért levél bátran küldhető a davidbogyo_kukac_yahoo_pont_co_pont_uk címre/I climb since 2006. I started hiking and discovering the nature as a child. Now I like most of all the multi-pitch rock climbing routes. For any other informations feel free to contact me: davidbogyo_at_yahoo_dot_co_dot_uk
