2009. január 24., szombat

Grand opening 2009

A hétvégi túráról már úgy ahogy lemondtunk (Tátra 3as lavina, kevés érdeklődő..stb), de Imre kérdése után csak összejött egy túra szombaton a Zemplénbe. Kora reggel már Hejcére tartottunk, ahonnan a kocsit letéve 8:15-kor Regécre indultunk. A sárgán
felkapaszkodtunk a Kecske kő oldalába, lihegés közben pedig egy Gyűrűk ura forgatásán érezhettük magunkat. Köd, csepergés, avarszőnyeg és mohos kövek szétszórva mindenütt. A Fonyi-rétnél lefordulva legelőkön át értük el Mogyoróska takaros faluját. Innen már nem volt sok hátra, némi emelkedő után elértük Regéc várának romjait. A részben újjáépített (rekonstruált) vár belsejét körbejárva, bástyáiba felkapaszkodva mindannyiunkat a történelem szele járta át. Ez nem csoda, különösen annak fényében, hogy még maga II. Rákóczi Ferenc is itt töltötte gyermekkorának egy részét. Petinek leginkább az őrségben elalvók büntetési procedúrája tetszett (további információk a helyszínen, vagy itt beszerezhetők a vár történetéről). A köd továbbra is keményen kitartott, így a kilátás korlátozott :) volt. Némi falatozás után a piroson (Rákóczi-út) a Nagy Szár-kő felé indultunk. A hegyoldalon felbaktatva a Fehér-kúti vadászház felé meglepően sok víz zubogott a Lapu-patakban - középhegységeink nyáron száraz vízmosásaira időszakosan igencsak rá lehet csodálkozni). A vadászház ismerős alakjánál Sólyom-kő felé fordultunk. A sziklákat alig lehetett látni a ködben, de így is véghezvittük amiért jöttünk :) Megnyitottuk a 2009-es mászószezont a "Piskóta" UIAA III nehézségű út teljesítésével. A köd és a kissé vizes falak érdekes közeget biztosítottak a mászáshoz, mely így csak szimbolikus értékkel bírt :). Innen már nem volt megállás, gyorsan átgyalogoltunk az Amadé-vár romjaihoz (már nem sok látszik belőle). Érdekes, hogy e napjainkra igen elhagyatott és vadregényes hely milyen hatalmas jelentőségű volt egykoron a magyar történelemben. Amadé nádor egész vármegyéket irányított erről a helyről (történetéről bővebben itt). Mi csak a sejtelmes ormok látványát őrizhetjük emlékezetünkben, a Kassától Nagy-Milicig terjedő kilátás érthető okokból elmaradt. Innen már lefelé vitt az út, 5óra után nem sokkal a kocsinál voltunk, ahol már csak a varacskos disznó jellegű öltözékünket kellett magunkról eltávolítani.
Sajnos a fényképezőgépet sikerült a kocsiban hagyni, így összeen 1 kép készült visszatérttünkkor a túratársakról:






A túra hossza kb. 32 km volt ~900 m szinttel.

Nincsenek megjegyzések: