2009. január 7., szerda

Bükki idénynyitó

A szilveszter meghozta kedvünket a Bükkhöz (nem mondom, a Tátrához is - de ott a műszaki és időjárási körülmények nem voltak ideálisak), így ezen a vasárnapon ide indultunk. Debrecenből nézve a Bükk egyik legtávolabbi pontjáról, Bélapátfalváról indítottuk a túrát Imrével, Tündivel, Mátéval és Petivel. A cél egy jeges-havas 30-as körtúra volt, melynek a "köveken" vezető részét a tavalyi túlélőtúrán (részben sötétben) már megjártuk. Reggel -13, napközben érzésünk szerint -5 és -10 között alakult a hőmérséklet, kevés hódarával, sok köddel. A többség havasabb terepre számított, mert a helyszínen sajnos csak 0,5-5 cm (néhol összegyűlve 6-8) volt fellelhető. A merev talpú LaSportiva túranégyes így több-kevesebb kínlódást kapott elegendő kristályos víz hiányában (kétségkívül Imre nyert a "Canossa-járásban", bár rá mint kiderült kicsi is a bakancs). Bélapátfalváról 8:15-kor startoltunk némi western-kocsma hangulatú kávézás után a piros-jelzésen. A Fűzfás-lápa völgyében (csakúgy mint később a Horotna-völgyben és a Lak-völgyi tó előtt) szépen megfagyott patak mellett baktattunk fel azon tanakodva, hogyan is fagy meg pontosan a víz. A Bél-kő fájdalmasan hiányos púpját nagy ívben nyugatról kerültük, majd a Homonna-tetőn át akaratlanul (de magunkat is meglepve) azimutban érkeztünk a kilátópont alá. A legmagasabb kiugráson (815 m) szokás szerint jeges szél és némi napsütés fogadott minket. Utunkat a kéken folytatva sorban érintettük a többé kevésbé havas (talán Őr-kőn volt a legtöbb ~10 cm) "köveket": Őr-kő (880 m), Pes-kő kapu (~800m), Cserepes-kő (~820 m- a barlangszállás még mindig nagyon jó, sőt még mintha csinosítottak is volna rajta), Tar-kő (950 m - a "bükki harmadik"), Három-kő (904 m). A túra fordítópontja Három-kő volt, ahonnan a Zsidó-réten átkelve a kék pluszon nyugatra fordulva átmentünk Istállós-kőre (958 - a Bükk királya - tájképileg mondjuk királyfi :). Máté folyamatosan azt állította, hogy nagy a hőség, bár Tündi hátán a páncéllá fagyott windstopper kabát ennek kissé ellentmondott. Szerencsére az új Intersparos 2000 ft-os termosz kiválóan bevált :) A Szalajka-forráshoz való meredek lemenet megint próbára tete térdizületeinket, Imre pedig javaslatot tett a hordszékes továbbvitelre és a lementésre, de mi nem engedtük elcsüggedni :) Az egyre közeledő szürkületben viszonylag hamar elértük a Katonasírokat és levánszorogtunk a Szomjas csuka étterembe. Az itt elfogyasztott meleg (és hatalmas adagú) gulyás,- illetve savanyú malaclevesek mindenkit felbuzdítottak, így a hazaút vidám hangulatban telt, a megtett 32 km-t és a ~800m szintet már csak a "Szerelem hullámhossza" tudta "űberelni".


"Kelő nappal én is kelek" - avgy arcunkra fagy a mosoly


A Bél-kő nyugatról



Hóban az "Ördög-hegy saránál"


Feszítés a Pes-kő kapunál


Tar-kőn


Tündi a fagyosszent

Háromkövön:

video

Nincsenek megjegyzések: