Tátrai évkezdet

Hegyünk a távolban, ahogyan szombat délután látszott

Hajnal a sípálya felettről nézve

Pillantás a Tarpataki völgyekbe a Maximilinkáról

Zergék a gerinc oldalában

A Királyorr alatt, háttérben a csúcs púpja

Csajok a gerincen

A Közép-orom (2441m) mögül előbukkan a tavalyi ismerős, a Zöld tavi csúcs (2562 m)


Csoportkép a csúcson, Sanyi még felfelé tart


A Gerlach tömbje


Lemenet, jól látszik a gerinc

Imre "kicsúszik"

Szerencsére nem kellett sokat várni a Tátrára, ideális körülmények vártak minket a hétvégén. célunk a Nagyszalóki csúcs (2452 m) volt a "normál" úton, a DK-i gerincen a Tarajkáról. 5fős csoportunkat (Tündi, Rozi, Imre, Máté és én) 2 meglepetés ember kísérte. Az Angliából hirtelen megtérő Sanyi és Attila. Ők vonattal jöttek. Szombat délután Nova Lesnán, a szálláson találkoztunk (kiváló vendégház, egy éjszaka 12 euro). A szobákból jól látszott célpontunk a telihold fényében. Az este cucc szereléssel és némi vidámkodással telt, majd nyugvóra tértünk. Korai kelést (4:00) terveztünk, mert egész napra napsütés volt várható, a havat minél kevésbé akartuk szétesve viszontlátni (-11 és 0 fok közé jelezték a hőmérsékletet, a hajnalt leszámítva kb. -5 lehetett napközben). A kalauzidő 4:30-5:00 óra, mi 5:45-kor indultunk Ótátrafüredről (1010 m). A Tarajkát (1285 m) gyorsan, fél óra alatt elértük és hamar nekiugrottunk a sípályának, hogy felérjünk a gerinc közelébe. A sípálya végén több nyom is látszott, de össznépi megegyezéssel a helyes egyeneset választottuk a fenyvesen/törpefenyősön át. Nyom többé kevésbé volt, de főleg a felső részeken nem ártott taposni. A hó mennyisége és jellege nem indokolta a hágóvas használatát. A napfelkelte fényei csodálatosak voltak, nem győztünk hátrafelé pillantgatni. A Maximilianka kiváló kilátópontját is menetrendszerűen értük el, innen jól be lehet látni a Kis és Nagy-tarpataki völgyekbe, valamint a Lomnic és a Közép-orom tömbjére. Innen főleg a gerinc déli oldalán haladva, nagyjából 2000m-en elértük azt, innen többé-kevésbé már csak azt kell követni. Sehol egy szem felhő és még szélcsend is volt! A gerincen több sziklás kiemelkedés is látható volt, az egyiket Roziék a múltkor sötétedés előtt a Királyorrnak (Nos, 2273 m) nyilvánítottak, de mint kiderült, az még feljebb van. Érdekes látvány volt balra a síkságot (távolban az Alacsony-Tátrával), jobbra a gerincet és/vagy a Tátra ormait figyelni. A Királyorra érve Sanyi beteget jelentett hörgői elég csúnya hangokat adtak és fázott is, így ő itt maradt. Az igen szeles Királyorr-nyerget keresztezve felkaptattunk az utolsó sunyi hólejtőn a csúcsra (Stary Smokovectől 5 óra alatt - kb. 1450 m szint). Innen lenyűgöző körpanoráma fogadja az embert, jó pár hegy és a völgyek is ismerősen tekintettek vissza ránk. A Nagy-tarpataki völgybe letekintve szép felvezető kuloárokat láthattunk. A fotók és csúcs-Karamalz után a lemenetet tervezve egyszer csak felbukkant Sanyi, aki rájött, hogy van pehelykabátja és erőre kapott.

A lemenet során gyakoroltunk kicsúszást (az egyik elég reálisra sikeredett :) és igyekeztünk lefelé. 14:15-re a kocsinál voltunk, Sanyiék pedig a Zamkovszky-ház alatti jéghez indultak körülnézni, ők vonattal jönnek vissza hétfőn.

A túra kiválóan sikerült, a hóviszonyok ideálisak voltak, a felső gerincszakaszokon pedig egészen alpesi volt a hangulatom :) A csúcs ugyan nem tartalmaz technikai nehézséget (valószínűleg nagyobb hidegben és viharos szélben, valamint firnesebb körülmények között néhol azért oda kell figyelni), de mindenképp megéri felmenni rá, mert egyedi élmény.

Körpanoráma a csúcsról: