Raxi móka

• Húsvéti 3 napos (1 ebből utazás)móka (jég)esővel, gerinci eltévedéssel, csúnya felhőkkel, kőhullással..tapasztalatokkal és persze pozitív élményekkel.
  Mászott utak (S. LAcival): 50er Steig (V) - 5kh. V. Stadelwand hátsó része - a lejövet elég kalandosra sikeredett - a Behm kalauz (24.sz. út) szerinti jobbra gyalog lejövet javasolt a "Gassel"-en át, az alsó hoszakban érdekesebb biztosítás (régi), nehézkes útkeresés, feljebb jó nitek, a kiszálló rész elég erős
• Neue Zimmerweg (V-) - 10kh. Stadelwand - szép mászás, néhol kőhullásveszély, ált. jó biztosítások
• Kalauz: http://www.bergsteigen.at/pic/pdf/1511_Topo_274cf38e-5255-47ab-8b97-fce049992bea_zimmer.pdf
• Weg der Zuversicht (VI-; nekünk V A0) - 7kh. Grossoffen Turm - régi biztosítópontok a kulcsrészt kivéve (nittek), kötélgyűrűk /vékony is!/, hevederek ajánlottak, ék, friend elkelhet, kőhullásveszély néhol nagy! lejövet balra.
• Kalauz: http://www.bergsteigen.at/pic/pdf/217_Topo_cc6d7bd1-8d77-4182-88ac-aad3cd138284_wegderzuversichttopo.jpe
  
  

Laci a 50er Steig első standjában

Köd Kaiserbrunnban

Peilstein először

Az utóbbi időben mindenkiben érlelődött a több kötélhosszas mászások képe, ami hamarosan valósággá is vált. A május 1. körüli extra hosszú hétvégét Ausztriában töltöttük. A résztvevők: Csoszi, Tündi, Peti, Laci és Magam. A délutáni debreceni indulás, a fővárosi dugó, valamint a tatabányai megálló éreztették, hogy nem leszünk ott egyhamar, de mindezt egy újabb dugó színesítette éjfélkor ! Bécsnél. Kora hajnalban (02 h) álomra is hajtottuk fejünket a peilstein-i parkolóban, majd 8-9 felé felcaplattunk megtekinteni a mesés sziklákat (ld. itt http://de.wikipedia.org/wiki/Bild:Peilstein.jpg) és egyből be is szálltunk elsőkként az utakba. Petivel másztam partiban a Vegetarierkante nevű 2 kötélhosszas, 57 m-es utat (4). Az első könnyebb hossz utáni standban felért mellénk a következő korán kelő csapat, egy kb. 60 év átlagéletkorú parti képében. Az első bácsi a legújabb Grivel cuccokban nyomta, társa pedig igazi oldschool jelleggel bakancs-térdzokni-anorák kombóban küldte. Nagyon kedvesek voltak, elmondták, hogy kb. 40 éve (!) másznak és ez a kis házi hegyük. Kérdésemre, hogy Peti jó helyen megy e a 4es útban a válasz az volt: "igen, jó helyen, az út meg amolyan "Peilstein 4es"...ez alpinban 5-5+nak is megfelelne"....hm. Az út valóban szép és hosszú volt (különösen úgy, hogy tudtam, ezeket a sziklákat már pl. Diemberger is koptatta bakancsával), de időközben egyre többen jelentek meg ennél a méltán népszerű falszakasznál /egy fickó ránk ereszkedett, majd önbiztóval át-átmászott rajtunk). Ezután a Sonnenweg nevű 37 m-es 4es következett, melyet én másztam elől, Peti pedig követett. Felbuzdulva a sikereken Peti beszállt elölben egy 9m magas 6-osba (Untere Hedwig Reif-Weg), amit sikeresen abszolvált is, majd engem is felbiztosított. Hatalmas volt az örömünk, jól jött az ebéd egy hűs kis barlangzugban, amit Csoszi lefoglalt részünkre. Kora délután alvással és punnyadással töltöttük az időt, készülve az esetleges délutáni dobásokra. Elsőként egy 4- értékű 2 kötélhosszas utat másztunk. Az első hossz egy kb 20-25 méteres embernagyságú, valódi kémény volt érdekes tapasztalatokkal, majd egy rövidebb, többféleképp variálható 2. hossz. Ezt az utat 3asban másztuk: Tündi, Peti+Én. Ezután a terv a Cimone tornya lett volna egy 3-as, 4-es útban, de addigra már vadul sütötte a nap és rengetegen nyüzsögtek rajta, így levezetésként, valamint kilátáshoz jutás címén felmásztunk az ún. Linker Normalweg-en (35m), amiben 1-2 mászómozdulat volt csupán. Nem véletlenül, hiszen nehézsége a 2-es fokozatban :) mozgott /vállaltam az elölmászás terhét is /, mégis jól esett felérni Tündivel, illetve Petivelés körbepillantani erről a toronyról, majd leereszkedni. Végezetül egy rövid, de nehéz sportutat szerettem volna elölmászni (Katz und Maus, 8m, 6-), ami végül egy kisebb eséshez vezetett a 2. akasztás után (kb 6m-en ), de nagyon jó volt, mert legalább ezt is gyakoroltuk. A kulcsmozdulatot többszöri próbálkozásra sem sikerült előírásosan kivitelezni, így másnapra maradt a kihívás. Peti megfelsőzte az utat, Tündi pedig egy jobbra eső szép 4+-t mászott ki. Hamarosan megérkezett Csoszi és Laci, akik szintén erős 4es, 5ös utakban csapták szét magukat a nap folyamán.Fáradtan, de élményekkel telve, kb. 180m-t mászva tértünk meg a parkolóhoz, ahol a szomszédos kocsi melletti csehszlovák kollégákkal egyetemben bivakhoz láttunk.

Az éjszaka a várakozásoknak megfelelően nem volt túl forró, de reggel annál frissebben pattanhattunk ki zsákjainkból, hogy tovább eddzük testünket :). Egyből letámadtuk a Cimone megfelelő oldalát tegnapról, hogy beszálljunk mind az öten 1-1 könnyebb 3 kötélhosszas (80 m)útba. Sajnos a felhők és a szél, valamint az árnyék miatt alulöltözésünket standokban való fog-kasztanyetta csattogás követte. Csoszi-Tündi-Laci indultak el először az első, 3+ hosszban, majd mi jöttünk Petivel. Kimásztam az első hosszt, majd a folytatást látva felbiztosítottam Petit, hogy megtippeljük, merre megy tovább az út. Mivel a kalaj lent maradt, jobbra tartva indultam tovább (utólag kiderült balra, majd fel kellett volna, onnan min. 6-8m-re) és sikerült 5-ös 6-os utakat traverz jelleggel megmászni...nem volt lélekemelő, főleg az akasztások miatt. Az első nittre hátranézve az elfordult karcsikat láttam (gumi forever ezután), miközben fél ujjperccel a következő nittre támaszkodva foggal poróbáltam megfelelő helyzetbe hozni az expresszt, de csak megszületett a hossz. Innen Csosziékkal együtt álldigáltunk egy táncplacc-nagyságú standban, majd ők balra (4), mi pedig a hideg és a gyorsaság miatt jobbra (3+) végeztük be az utat és értünk fel ismét a Cimonéra...a konklúzió: "bakker, ha ez itt a 3+...". Következő "áldozatunk" az ún. Luckete Wand Steig (4-; 40m) volt. Felnézve az első pár méteren 2 nittet látva bátran indultam meg, de hamar kedvemet szegte a következő laza 3-as 10-15 m, ahová nem sikerült nittet elhelyezni és igencsak morzsás volt, szóval szívtam a fogam rendesen, de csak felértem (amúgy könnyű út). Dél felé lassacskán mindenki kifejtette, hogy egyre punnyadtabb, de azért még csak csináljunk valamit. A terv rövid, de velős utak mászása volt, így visszatértünk a tegnapi Katz und Maushoz (6-), amit már az utolsó akasztásig sikerült lenyomnom elölben, de a legvégső igen karos fél méter csak nem ment :(, lesz miért visszajönni. Ezután az Aditurm keltette fel az érdeklődésünket, ami egy 4-7m magas önálló torony (kb. 2 m-es "átmérővel"!). Egy IIIas, egy IV+os, egy V-ös és egy VIIes út vezet rajta, egyenként 3-3(!) nittel. Mi a IV+os Mistoffelles-t választottuk, ami megszolgálta a peilsteini számozást a vége felé elhelyezett hatalmas dinamóval (nagy jobbos nyúlás egy kilincsre), majd a balkezes felnyúlásra egy lefelé lejtő fogásmentes táblával. Gyönyörű kis út, itthon érne vagy V+-t! Az utat mindenki megmászta, majd Csoszi és Peti is megérkezett, kissé letörten, hiszen az általuk favorizált Vös útban kb. 10 másik parti ereszkedett, keresztbemászott, fejbedobott..stb, szóval környezetükben nem verte ki az etika a biztosítékot. Hármasunk zárásként egy Zsigmondy-ról elnevezett hármassal kívánt zárni, amit olyan zsírosnak találtunk, hogy Laci (helyesen) nem vállalta az első akasztás utáni mászást (már 1870-80 óta koptatják!), ezért egy ugyancsak ott lévő lehelletnyit kevésbé zsíros bevágást másztunk 3-ért (első megm. szintén Zsigmondy E.), de ha lehetett a jó lépéseket direkt nem léptük, mert a jég ahhoz képest smirgli jellegű, ami ott volt. Ezután nem maradt más hátra, mint az átcuccolás Kaiserbrunnba.

A Raxban a következő utakat másztuk (Én B. Petivel partiban): Nik und Fred (V) 8 kh.; Reifweg (IV) 6 kh -"halál-ereszkedőpálya"; Peternpfad (IV+) 5 kh.; Plattenführe (V+, V/A0) 5 kh.

Nagyon szép napok voltak!

Sólyombérc egy napra

Egy napos túrát tartottunk Sanyival és Imrével (1. parti) illetve Petivel (+én= 2. parti) Sólyombércre. 6kor elhagytuk Debrecent a sokat látott Seattal és felvettük a kissé álmos Sanyit Tégláson. A sárga jelzésen felszaladva 9re a szikláknál voltunk. Beöltözés, majd válogatás (új kalauz tanulmányozás) után nekiláttunk. Peti kinyomta a Gyíkot (V) és felbiztosított, ez alatt Imréék a névtelen mozgó tömbös ötöst nyomták. Leereszkedve az ugyanezen falon található IIIas bevágást másztam ki, majd felbiztosítottam Petit. Ereszkedés közben lábbal kimozdítottam egy igen nagy tömböt, ami megállt az egyik élén, de nagyon rosszul nézett ki (hazafelé lepottyantottuk). A kötelet felszedve Peti nekilátott a Jégútnak (IV+), majd felbizosított a szép vonalvezetésű magas úton (kb. 20 m). A kötelet sikerült többször is felszedni a standban :), majd leereszkedtünk. Ezt követte a Varnyú (IV+) általam megvalósított elölmászása, mely szép út, de a standja kicsit érdekes... Ezután a Kőkígyó következett (V), melynek azonos a standja a John Lennonéval (VI+), így a jó kis hüllő után azt felsőztük (volna). Peti elsőre kitolta felsővel, de ez nekem nem igazán akart menni, úgyhogy inkább hanyagoltamb/lehet, hogy kicsit többet kellett volna próbálkozni/. Sanyi később 2. ra, Imre sok belepihenéssel abszolválta. Peti ezután a Télapót (IV+) nyomta ki és felbiztosított, majd ugyanebből a standból felsőzve megnyomta a Felhőt (VI-) is. Unszolásomra átnéztünk a lejjeb lévő kis tömbhöz (12m), ahol elölben kimásztam az ELI-t, szép út elgondolkodtató első szöggel, de nem vészes. A standban nagyon jól lehetett álldigálni, így felbiztosítottam Petit, aki átrakta a kötelet a Porszívó (VII-) standjába. Erős variáns jelleggel jutott fel ezen az úton (V körül), ami teliben még odébb lesz, de jó projekt lehet (jó stand, viszonylag rövid út). Ezután az idő rövidsége miatt már csak az első tömb V-ös éljét másztam elölben, Petit felbiztosítva, majd a turisták beszólásai ("Ezek is választhattak volna jobb hobbit, Kapaszkodjál fiacskám, mert leesel.") közben ereszkedhettünk le. Hamarosan Imréék is megjöttek a Télapó-Felhő munkából és elhagytuk a tetthelyet. Jó kis nap volt, csak kicsit alulöltöztünk..

Tátra - Karcsmar-folyosó

Januári kísérletünkkor az időjárás nagyobb úr volt, így visszavonultunk, de csak a nemzeti ünnep nyújtotta szabadidőig. Fő tervünk a Karcsmar kuloár (hó/jégfolyosó) volt, szállással a Sziléziai házban (1670m). Indulás 6-kor Debrecenből, 9 fővel (Peti, Marci, Laci, Csoszi, Sanyi, Attila, Zsolt, Gergő és Magam),2 kocsival. Kisebb nagyobb problémák (mínusz egy hágóvas) és megállók (poprádi Tesco - sörök) miatt kissé megkésve értünk a parkolóba, ahol a beígért jó idő fogadott minket csodás panorámával. A felmenet a csomagok súlya és az egyre növekvő hó miatt nyögdösve ment, de csak felértünk a házba, ahol sajnos valószínűleg megszivatás áldozatai lettünk. Az abszolút nem kedves (sőt, egyenesen lekezelő, kioktató) személyzet közölte, hogy a ház tele van, csak 3 ágyas 850 (!!!!) koronás szállás van. A foglalásunkat firtató kérdésre a válasz "email kaput" formában érkezett, igazolványunkra megkaptuk a kb. 100 Sk kedvezményt, de még így is igen bosszúsak voltunk (500 körül számoltunk), főleg azt látva, hogy szállóvendégek tekintetében a ház üres (egy 15 fős, szintén magyar tanfolyam - Komarniczki - volt jelen). A félpanziós kaja minden mellett bőséges volt, csak mosoly nem járt mellé... Lepakolás után nekiugrottunk felmenni a Karcsmar beszálláshoz (kb. 2000m-en). Pompás firn és a közelgő sötétség volt kísérőnk. A beszállás nagyon biztató képet mutatott, Csoszi tanácsára azonban továbbhaladtunk "csak a Lengyel-nyeregig", amiből Lengyel-nyereg nélküli Kis-Viszoka (2428m) lett. Tök sötétben értünk fel a gerincre a meredek hólejtőn, én és Gergő ott (~2350-2400) vártuk be a feljebb lévőket, a csodás túloldali látványban gyönyörködve: a tömött felhők csendben borították be a lábunk alatti völgyeket. 8-ra értünk vissza a házba, majd eltettük magunkat a másnapi Karcsmar-Gerlach tervvel fejünkben, illetve a "bemelegítő" túra fáradtságával lábunkban. 16-án 5:30-kor teljes menetfelszerelésben hagytuk el a házat. A beszállást viszonylag hamar elértük jó időben, a hó nem is lehetett volna tökéletesebb. 3db 3-as partit alkottunk és elkezdődött a caplatás a kb. 1/3 távon lévő szikláig. Biztosítás menetből, bár nem sok szükség volt rá, hiszen a hó nagyon jól tartott.

Az első ember 7:40-kor érte el a szikla alját, itt viszonylag sokat időztünk, szépen felbiztosítva egymást. A szikla jobb-közepénél egy szög mellől nagy fellépéssel induló rövid (8-10 m) bal felfelé tartó traverzet kellett leküzdeni, amelynek csak a kezdetén volt 1-2 nehezebb egyensúlyozós mozdulat (csákánnyal, vassal érdekesebb sziklán haladni). Ezek után újabb taposás a szűkülő és kissé "meredekedő" kuloárban a Karcsmar-csorbáig (2545m - kiszállás), ahol vakító napsütés és meleg, valamint fantasztikus panoráma fogadott minket. Következett az átmenet a Kis-Gerlachra (2601 m), ami gyorsan meg is volt.

Itt szusszantunk egy kicsit és tovább indultunk a Gerlachra a gerinc DNY-i oldalában traverzálva az itt ott zölddel jelzett "úton". Itt is menetből biztosítottunk, mindig csak az egyik ember mozgott és kőtömböket (átvetett kötél) vettünk igénybe (+egy helyen standkarika) a neccesebb részeken biztoításképp. A havas traverzáló részek igen kritikussá váltak a szétesett hó miatt (itt reggel óta szikrázó napsütés érte a felszínt !), 1-(2) helyen pedig ereszkedni kellett. Elég pepecselősen haladtunk, az első hármas parti felért a csúcsra és mi sem voltunk messze (50 m szint, ~150 m távolság), amikor Csoszi viszafordulásra intett mindenkit, hiszen hátra volt még a Batizfalvi-főszakadék. A problémát természetesen a meggyengült hó és a megnövekedett lavinaveszély okozta, ezért 1 órakor ereszkedni kezdtünk a szakadékban a lépéseink alatt rogydozó hóban (Komarniczki: "A szakadékot nyár derekáig rendszerint hó tölti ki. Bejárása ilyenkor - főleg lemenetben - jelentékenyen kényesebb" - bevált !) Nem mondhatnám, hogy a sírás környékezett, amikor kiértünk a kritikus részből a sziklára és elkezdtük az ereszkedést a Batiz próbán a megmaradt szögek segítségével. Összesen 2 ereszkedés (40 m + kb. 20m) volt, majd némi gyaloglás után gatyafék a "Batiz"-völgyig. Ezek után már "csak" a visszaút volt hátra a befagyott Batizfalvi-tavon és a Magisztrálén át. Ismét megállapíthattuk, hogy a hegymászó kedvenc növénye a törpefenyő, ezt szitokszavak érzékeltették. A házba fél 7 előtt értünk, így csaknem 13 óráig tartott a menet szállástól szállásig kb. 1000 m szinttel.
17.-én reggeli után újabb túrára indultunk a csomagokat hátrahagyva, Csoszi terve az Ottó-csúcs volt ("délre visszaérünk és irány haza"). A beszállást késve értük el, hiszen ismét fel kellett caplatni a tófalon, majd jobbra tartva elérni a kis hófolyosót.Mondanom sem kell, érezhető volt a vádlikban a tegnapi túra. Itt összegyűltünk, majd az első parti elkezdte kimászni az első hosszt. Hamarosan kiderült, hog ez nem megy olyan pörgősen, így az alulöltözötten vacogó Petivel és Sanyival fél 11-kor (ekkor még 6-an nem szálltunk be az útba) úgy döntöttünk, hogy 6-an talán gyorsabban haladnak majd és nem hátráltatjuk őket. Reggel óta erős szél süvített és felhők gyülekeztek, aminek csak tudat alatt tulajdonítottunk jelentőséget. 2000-ről visszafordulva lecsúszdáztunk a beszállástól, majd a tófalon is, aminek hava már kevésbé volt meggyőző, mint előző nap. A háznál már olyan szél volt, hogy rá is tudtam dőlni. Lepakolás után a várakozás óráit sörökkel rövidítettük a Bufet-ben. Kb. egy óra múlva hóesés kezdődött és kezdtük sajnálni a többieket. Végül 4-re értek vissza, de a tervet sikeresen teljesítették. Sanyival 1-1 kötelet átvéve elsőként szaggattunk le kevesebb mint egy óra alatt a kocsikhoz zsákjainkkal, hogy főzzünk valamit magunknak és a többieknek. Ebben a versenyben Sanyi sült szalonnája nyert, majd hazaindultunk, söröket kortyolva. Végül éjfélre értünk Debrecenbe élményekkel telve, végre jó idővel!!!

Bükki tél

Lillafüred-Szilvásvárad Bükk fennsík keresztezés jó 30 km-es távon, este alvás Varga Balázs barátunknál.
Résztvevők: Balázs, Tündi és én.

Tündi az induláskor

Az Istállós-kő csúcsán

Tátra télen vol.1

Avagy "menekülés a fehér pokolból"

A Magas-Tátra idén télen sokáig Magyarországhoz hasonlóan nem kápráztatta el az odalátogatókat hóval, mígnem elhatároztuk, menni fogunk és….a hó esni kezdett…sok… Az indulás előtti pár nap előrejelzései havazást jósoltak, de mindenki nagyon be volt sózva és a lavinajelentésekben is "csak" 2-es 3-as fokozatot láttunk. Szombaton kora reggel 2 autóval indultunk el a hegyekbe: Tündi (az egyetlen női tag), Zoli, Feri, Imre, Sanyi, Endre, Csoszi, valamint szerény személyem. Az út egyhangúan telt, Ferivel alkoholtilalmat rendeltünk, főleg hogy ő otthonhagyta a megszokott "büfékocsit"...a határig bírtuk, ahol megtört minket Endre kisüstije. Nem sokkal később már a Poprád-tavi megálló parkolójában álltunk az autókkal és felcuccolva szállingózó hóesésben útnak indultunk(minden cuccal: vasak, kötél…stb). Hamar felértünk a Poprád tavi házba (1500m) és szembesültünk vele, hogy a panoráma most nem a legideálisabb - emellett egy gond volt csupán…a hó tovább esett. Lepakolás után (szállásdíj 300 Sk volt +15 Sk tax) hamar egy felvezető túrára indultunk kb. 2-kor az Omladék völgyben felfelé. Cél a Vysoká beszállás megtekintése volt, Csoszi és Feri túraléccel, mi pedig "törpefenyő barát" megoldással, gyalogosan. A hó a nyíltabb részeken 40-60 cm is lehett, hófúvásos részeken természetesen magasabb. Ferit mi a Kudlik Juli korabeli Delta bevezetőből ismert antarktiszi mozgással követtük a hóban vonszolva magunkat egyre feljebb. Kissé kipurcanva értünk fel kb.1900-ra a Ladove pleso szintjére, majd 1 fotó után lefelé indultunk. Ez viszonylag gyorsan ment és a beálló sötétben vissza is értünk a házba néhány kellemetlen beszakadás és perecelés után. A végső konklúzió az volt, hogy ha eláll és nem esik sokkal több hó, holnap rápróbálunk.
Az este az étterem termékeinek (sör, becherovka, fokhagymaleves, sztrapacska…stb) fogyasztásával zárult, majd nyugovóra tértünk (Zoli erősebb fáradtsággal) - esti meseként Feri megjegyezte: a hó igencsak esik.
Reggel konstatálhattuk, hogy az időjárás mit sem változott (bár a szél feltámadt egy kicsit), a hó tovább szemerkélt. Tervünk a "nézzünk be a Menguszfalvi-völgybe" címet viselte. A friss havak és furcsa rétegeik, valamint a nyílt terepen süvítő szél kb. 3/4 óra és 1 km után feltartóztattak minket, majd visszatérve a ház útjára a zöld jelzésen a Csorba-tó (1346 m) felé vettük az irányt egy kis túrázást megvalósítandó. A tóhoz közeledve egyre több síelővel és turistával találkoztunk, később pedig a globál-síturizmus áldásaival is szembesültünk (bár a forralt-bor és a wc azért jól jött a tagoknak). Imre ötlete nyomán elindultunk a Fátyol vízeséshez a sárga jelzésen. Nem sokkal az indulás után elfogytak az emberek és egyedül küzdöttünk az egyre inkább feltámadó vad széllel és a beleerősítő hóval. A felsőbb részeken már derékig, hónaljig szakadtunk a törpefenyők közé, de rendületlenül (?!) folytattuk az utat. Kb. 1850-1900 m-en elhittük, hogy az ott a ködön túl a vízesés és egy rövid egészségügyi akció (ezentúl kedvenc hobbim a seggtörlés lesz -10 fokban, süvítő szélben és hóesésben) után lefelé vettük az irányt. Visszatérve a Poprád-tavi házba boldogan markoltuk fel a parkolóból hozott fagyott söröket és más folyadékokat, megállapítva, hogy holnap reggel nem is lesz olyan nehéz elindulni, alig van hó a kocsin…stb. Az este éttermezéssel, illetve Imre hőskori bugyi-sztorijaival zárult.
Reggel az éjjel leesett újabb 30-50 cm hó felett érzett örömünk mellett hagytuk el a házat és értük utol a küszködő hókotrót pár száz méter után. Ez már sejtetett valamit, de Csosziék laza lesiklása a parkolóhoz is semmivé foszlott.
Lent így kevésbé lepődtünk meg a szinte teljesen eltemetett autókon, illetve azon, hogy a hókotró még oldalról is rájuk küldött egy métert. Sebaj, Endre előrelátóan berakott 1 db gyalogsági ásót! Egy arra járó sífutó bácsi tippje az útra vonatkozóan a "kaput" volt, ill. elmondta azt is, hogy menjünk vissza a szállásra, innen se fel, se le nem lesz menetel… Kb. egy óra múlva, a vasutasok hólapátjával kiegészülve, plusz hóláncot felszerelve elindultunk, hogy levergődjünk, ami jó pár tolás-ásás után sikerült is…de… Az utat Poprád felé lezárták a rendőrök hóátfúvás miatt, lejjebb jegesedés és csúszkáló tartálykocsik örvendeztettek, mégis hazajutottunk.
Összegzés: az időjárásjelentések jók, kedvünk nem apadt, visszatérünk!
Lejövetelünk napján a Lomnici csúcson 100-120 km/h-s széllökéseket mértek, a lavinaveszély pedig 4-es volt felfelé mutató nyíllal...hómennyiség: 120-220cm

Túlélőtúra

DEKE túlélőtúra Hejcéről Sátoraljaújhelyre kis csapattal, sok angströmmel és svedberggel. Ha nem csal az emlékezetem, jókat mulattunk :)
Résztvevők: Lovadi Dávid, B. Peti, Csoszi, én.

Mikutúra 2006

A DEKE hagyományainak megfelelően idén is lezajlott a Mikutúra, melynek résztvevői: Tündi, Endre, Csoszi, Peti, S.Laci, Feri, L. Dávid, Gyula (Jules), D. Laci, Sanyi, Pisti, Marci, Arnold, Gábor Gábor alias Captain "Ehun vagyok e", Zsolti (Zsófi), illetve Magam voltak. A pénteki felmenet a szintén hagyományos istvánkúti házhoz kissé meredekre sikeredett, hiszen a közlekedés fortélyai révén nem juthattunk el emberi időben Középhutára, így kicsit lejjebbről indult a móka sok betonúttal és csámborgással a leszálló estben, de a Proletár presszó üditői felsegítettek minket. A hétvége jó hangulatban telt, finom ételekkel és hatalmas szombati túrával fűszerezve, melynek során érintettük a környék nagyobb szikláit is: Sólyombérc, Nagy Péter Menykő, Bohó hegy, Amádé vár...stb. Csoszi sajnálkozása ellenére sem talákoztunk hóval, végig 0-5C fok körüli hőmérséklettel. Sajnos a hazautazás a szigorú MÁV-os hölgy ("nem lehet 1 megállót sem menni IC pótjegy nélkül!") jóvoltábol éjfélig húzódott, de ez mit sem rontott a túra értékén. Reményeim szerint a jövő évi még jobb lesz!