Flatzer Wand kalauz

Zugmann Ákos jóvoltából (www.zugmann.hu) két további kalauz, valószínűleg azóta további utak is keletkeztek:

A jobb oldali falrész

A bal oldali falrész

Az első portya Ausztriában - 2. Flatzer Wand

Kökörcsinek vírítottak a beszállásnál és az útban is

A Flatzer Wand

Tündi az első standban

Peti a második standban (2 lehetőség is van)

...például ilyen

Az utolsó hossz (5+)

Csoportkép a "kiszálló padnál"

Szombat este sötétben értünk vissza a völgybe, így nem volt lehetőség benézni a Vordere Stadelwand hátsó részéhez, milyen a hóhelyzet/vízfolyás. Így hamar megszületett a döntés, hogy a szűkös időkeret miatt a Flatzer Wandhoz kellene menni. Ez útba esik hazafelé (a Höllental és Hohe Wand között), délkeleti fekvésű és maximális magassága 700 valahány méter. 1-2 több kötélhosszas úttól és könnyű klettersteigtől eltekintve 100 körüli szamú sportmászó út található itt.
Reggel a gyors pakolás után átautóztunk a festői Flatz településre, melynek határából már jól látszottak a falak. 10 órakor már be is szálltunk a Windbacher Gedenkweg-be, mely egy 2006-ban Thomas Behm által nyitott emlékút 3 nehezebb és két könnyű hosszal. Könnyen fellelhető a Doppelsteig táblát követve, annak beszállásától kb. 10 m-re jobbra ragasztott nitteket kell követni. A kő nagyon szép, többségében szilárd és "újszerű" mészkő, zsírosság sehol. Peti kezdte a mászást Mátéval, Tündivel követtük őket. Igen kellemes volt az idő, a meleg mellé néha hűs szellő és némi árnyék is párosult. Az útnak két-három erős része van, a második hosszban lévő 5+, illetve az 5.-ben lévő kezdeti és középső 5+, ezekért azért mászni kellett! Az út összességében szép, nyilván a középső összekötő-járóterep ront valamelyest az élvezeten, de a szép hosszok bőven kárpótolnak! A fal tetejére 1,5 óra múlva értünk, majd balra elgyalogolva (néhány perc) a jelzett Jubilaumssteig könnyű és igen rövid klettersteig-jén visszajutotunk a fal tövéhez.
Az elhozott kalauzokkal és némi szombathelyi segítséggel belőttünk egy-egy sportmászó utat, Peti a Budweiser nevű 6+ os utat mászta, míg Tündivel mi az Ottakringer Pils fedőnevű 6-/6 -ot választottuk ("mikrokalauz" 50. és 51. -es útjai). Fájó szívvel vettünk búcsút ezektől a kedves szikláktól (is), de sajnos haza kellett indulnunk.
Természetesen visszajövünk!

A Windbacher Gedenkweg topója.

Flatzer wand topó (mikroméret).

Flatzer Wand leírás.

Az út pirossal jelölve

Az első portya Ausztriában - 1. Wachau

Máté és a"gunyhó"

Mesevilág

Starway to heaven

Tündi a 3. hosszban

A Grandl környékén

Don Bosco Grat a szomszédban

Peti a 9. standban

Indulás a Borosüveg-re (Weinflasche)

Máté a "normál" kiszállóban (5+)

"Geschafft"

Hosszú tervezgetés és szervezgetés után péntek egykor sikerült elindulni Ausztria felé Tündivel, Petivel és Mátéval az új gépjárművel (ami végig kiválóan teljesített és egész jól fogyasztott !). A többszöri megállók (Decathlon, Tatabánya) ellenére 8-9 felé Kaiserbrunnban voltunk. A gyors sátorverés (már akinek...Peti sátráról kiderült, hogy nem 100%-os, így ők egy ponyvás "gunyhót" szerkesztettek Mátéval...:) és eszegetés után nyugovóra tértünk a kissé csípős időben. Reggel fél hatkor keltünk, benyomtuk a tejeskávét és útra keltünk a Wachauergrat megmászására. Érdekes (de annyira nem meglepő) volt látni, hogy a Höllentalon nyugat felé haladva néhol 1 méteres havak látszottak a völgy alján, 1500 körül és az északi zugokban pedig akár több méteres rétegeket is lehetett látni. Az olvadás megállíthatatlanságát a látszólag leszáradt alacsonyabb déli oldalak és falak, valamint a Schwarza dübörgése bizonyította. Kremsbe gyorsan elértünk, ahol a Dunán áthaladva balra fordultunk és már Dürnstein-ben is voltunk. A lenyűgöző sziklaformák már az útról kiválóan látszottak, az alagút után a 122. km táblánál lévő néhány fős parkolóban álltunk le (jobb oldal - az alagút után közvetlenül a bal oldalon is van egy nagyobb, de elsőre ide nem egyszerű beállni a forgalom miatt :) A völgyben felmenve az első nagy szembejövő sziklától kb. 50 m-re balra fel található a beszállás, melyet a kövön térdmagasságban egy lekopott WG felirat is jelez. Mászásunk során végig 18-24 fok volt!
Az út 17 rövidebb (15-30m kötélhosszból) álló hosszú vándorlás az egymás mögött sorjázó őskőzet-tornyokon keresztül . Igazi játék ez a sziklákkal, tornyokra felállás, lemászás, traverzálás és néhány nehezebb betét. A kiépítettség kiváló, a kihosszíbbított köztesekre nagyon figyeljünk oda! Az út több helyen is jól variálható sportosabb (6-7+) variánsokkal. Az összes mászóhossz 350 m. Nekem legjobban a Smaragd tornyán vezető 3-4 hossz tetszett, itt volt a legnehezebb (6) rész is, ami jó nagy terpeszekkel viszonylag könnyen legyőzhető. Utolsó hossznak a Kanzel-en a 6/6+ os variánst választottuk, melynek lekerekített köveén a kulcsrész igazi kihívás. Itt azért a kulcs-akasztáshoz egy fa csonkja is belemászott a kezembe, de fő a biztonság ;)
Az út végén (7 órába telt - a rövid kötél nagyon hasznos!!!) csodálatos látványban volt részünk a Dunakanyarra és a megtett útra. Némi táplálkozás után a gerinc mellett leszaladtunk a kocsihoz és visszasöpörtünk Kaiserbrunnba.

Wachauergrat kalauzok: TOPO 1
TOPO 2

További mászási lehetőségek (főleg sportutak Wachauban) - németül

FOLYT. KÖV.

A Duna és Wachau a Wachauergrat kiszállásától nézve

Edzés

Sajnos a hétvége megint nem a terveknek megfelelően jött össze, így a debreceni edzés mellett maradtunk. Szombaton futás a kies Nagyerdőn (kb. 8km), majd húzódzkodás-nyújtás az erdei játszótéren Petivel kiegészülve.
Vasárnap úszás a kiváló Sportuszodában - szerencsére meglepetésünkre támogatónk is akadt ;) Az 1500-1600 m úszás jól esett, jövünk még szerintem lazítani, a többiek szaunáztak is.
A hétvége kezd körvonalazódni, reményeink szerint a jó idő kitart és összejön a Wachau-Rax tengely.

Hegyre fel!

Höllental

Wachauergrat

Zsongás

A sziklák - jobbra aTojás-fal teteje, balra a "Lapos falak"

Tündi melegít egy V- ban

Az otthon töltött hétvége jobb időjárású napját kihasználtuk - Várgesztesre ugrottunk ki Tündivel. 9-10 körül még szinte senki nem volt, a kellemes napsütés és relatív szélcsend délutánra jókora "tömeget" hozott össze. tél munkája is látszott néhol, kisebb, nagyobb kövek peregtek (egy nagyobbat sikerült a bokámra rántani...). A mászás egész jól ment, egyes részek voltak csupán vizesek. AKicsit meglepő volt a Zsebes VI-os kiszállójában sárral és kb. 100 elhullott katicabogárral találkozni, de a zia segített :) Jól lefáradtunk és örömmel konstatáltuk, hogy Osziék nem pihennek, új utak is "termettek" a télen.

Kár, hogy nincs egy ilyen szikla...mondjuk Halápon...:)

Mászott utak: Zsebibaba V-, Kanga IV, Siklós IV (cl), Rutin pálya V+, Derékszögek 2 VI/VI+, Zsebes V (fent VI/VI+), Táblás VI+ (tr), "Új út a Zsebestől balra" V-, Három grácia V+, Előre V, Karos VI (tr)

Havas-napos tavasz

A szülinapos

Csoportkép

Tündi "konyakozik"


Csoszi és az új equipment

"A búcsuzó nap fényébe' fekszünk, darusautóval huzattuk fel ágyastul magunk..."



Szombat reggel Csoszi kocsijával indultunk (Tündi, Anitta, Máté+én) a Zemplénbe friss levegőt szívni (a Tátra ismét sok havat és 3-as 4-es lavinaveszélyt mutatott...). Egy kis borkóstolót is beiktatva hamar felértünk a "Hutákra". A sáros úton 'Bércre felfelé gyalogolva ismét konstatálhattuk a helyi erdőirtók korszakalkotó munkájának gyümölcsét...A sziklákhoz érve némi friss hó és napsütés fogadott. Az utak jó része szerencsére viszonylag száraz volt, a kiszálló részek itt ott cseperegtek. A hétvége során 7-11 fok volt napközben, éjjel pedig fagyott.
Jó mászások következtek, megismertünk pár új utat (pl Csigabiga VI) és Anitta is megtette első lépéseit a sziklán - félelmeitől eltekintve nagyon jól teljesített! Emellett megismertük az új egyesületi fél/ikerkötelek használatát - nagyon jók a spárgák! ;) Késő délután a nappal együtt mi is lementünk az istvánkúti házhoz, ahol a hagyományos tarhonyás DEKE-esttel zártuk a napot. A kályha meleg és viszonylag füstmentes volt, Anitta örömére a pelék sem jöttek elő :)
Vasárnap kissé fáradtabban kezdtük a napot (Tündi születésnapját :), a lengedező szél délelőtt még némi hidegérzetet eredményezett, de délutánra príma idő lett. Rajtunk kívül csak egy miskolci önbiztosítással mászó lány tevékenykedett egész hétvégén a sziklákon. Délután fájó szívvel, de haza kellett indulnunk (ezt egy ék nem így gondolta és ott maradt...), kiváló hétvége volt!
A tavasz jön megállíthatatlanul...

Mászott utak: ELI IV+/V-, Repcsi V (2x tr), Porszívó VII- (tr), Repedés III+ (cl), Konyak IV+, Névtelen VI (tr 2x), Méhkas V/V+ (2x), Csigabiga VI (tr), Bevágás III, Varnyú IV+, John Lennon var. VI- (2x - 1x tr), Gyík V

Nyári ötletek

Mászók a Predigstuhl-on (Nordkante 4-; Wilder Kaiser)

Az Alphubel, távolban az egyik tavalyi szomszéd

Mint a kis szavazás is alátámasztotta, jó ötlet lenne megint 4000 fölé jutni az Alpokban, illetve bebarangolni Ausztriát sziklamászó céllal. Emellett én a sok kötélhosszakról sem tennék le, ami Ausztriában könnyűszerrel megvalósítható (példák: Kaiser ; Gesäuse ; Wetterstein ...stb, rengeteg van).
Az osztrák körtúrát jól meg lehetne valósítani 10-14 nap alatt (elsősorban kedv, időjárás és ujjbegyfüggő) például egy Rax-Hochscwab-Kaiser-Zillertal-Wetterstein-Gesäuse-Grazer Bergland útvonalon. Természetesen a helyi viszonyoknak megfelelően kellő számú és változatosságú a-b-c-d-e programokat és rengeteg kalauzt kell betervezni néhány fő csapásvonal mellett, nyilván lesz ami kimarad.

A 4000 méter fölé jutás az előző programpont mellett elsősorban pénz-idő és társfüggő. Magam részéről idén is a kevésbé hardcore csúcsokra szavaznék jó akklimatizációval (pl. Weissmies 4023m; Alphubel 4206m; Pta Giordani 4046 m; Zumsteinspitze 4563m; Signalkuppe 4556m; Parrotspitze 4432m). Ezek közül az első kettő jól útbaejtehtő akklimatizációs csúcs a Gnifetti-házhoz és a tavaly kimaradottakhoz. Esetlegesen szóba jöhetne a Monte Rosa is a DK-i gerincen, ennek azonban bővebben utána kéne járni (III-as szikla, Margherita házból 100m szint!, Gnifettiből kb. 1000m szint, a távolság viszont jelentős).

Tervek vannak, remélem esetleg a homokkövek is összejönnek :). Jó tervezgetést, álmodozást mindenkinek!

Napfürdő

Ez a látvány megunhatatlan...

(a háttérben múltkori túránk egyik célpontja, a regéci vár)

Tündi sziluettje kora délelőtt

"Kunsztban"

Laci és a verőfény

Ennyi volt a napi max :)

Hamm-hamm

Konyak

Attilla kihasználja az utolsó napsugarakat a Porszívóban

Sajnos a hétvégére megint rossz időt jeleztek a Tátrába és a pót-ötletként felmerült Schneebergen is 3as (vagy 4es) volt a lavinaveszély. A már jól ismert kedvenc időjárásjelentő portálom segítségével kiötlöttük, menjünk a Zemplénbe, 6-12 fok lesz, elvileg még mászhatunk is, vagy ha nem majd túrázunk. A reggel verőfényes volt, ekkor már sejtettük, hogy nyert ügyünk van. A minimális köd hamar felszállt, így 10-kor meg is kezdtük a mászást Sólyombércen - árnyékban 6-7, napon 10 fok volt ekkor. Az első 2 úttól eltekintve nem kellett ujjainkat lehelgetni, jó idő volt a mászáshoz, dél körül pedig kimondottan tavaszi volt a hangulat. Laci Attillával mászott, mi pedig Imrével alkottunk 3ast Tündivel. Imre viccesnek tűnő reggeli előrejelzése végül is bevált ("na persze, majd még 10 útat mászunk") és sikerült új utakat is felfedezni. Igazán nedvesnek csak a Rágógumi és hátsó Széles-fal volt mondható, a Törős-torony például kimondottan száraz volt. Sikerült a pár szép mozdulatot tartalmazó Czumi-t befelsőzve kivitelezni - ezt már egy nyáron elmosta egy jégeső :), illetve felsővel pár nehezebb útban is próbálkoztunk. A naplementét a szikla tetején falatozva vártuk meg, majd lesiettünk a kocsihoz és hazarobogtunk a "lapályra".

Mászott utak: Gyík V, Bevágás III, Él V/V+, Czumi V+ (tr 2x), Konyak IV+, Névtelen VI (tr), ELI IV/V, "Repedés" III (cl), "Félkémény" IV (tr), Repcsi V (tr), Porszívó VII- (tr)