Elsősorban hegyi és mászós túrák rövid ecsetelése várható...Online mászónapló/
Short descriptions and photos about my climbing and hiking tours...Online climbing diary
Mártival szombat reggel korán kelve busszal indultunk Miskolcra, hogy a Bükkben túrázzunk egyet. A Búza téri átszállás után a távolsági buszról Lillafüreden szálltunk le és a Vesszős völgyben felmenve a fennsíkon barangoltunk, majd a Sebes-víz völgyben mentünk le, amely a sok csapadéknak megfelelően most tényleg sebes vízzel bírt, a meredek ösvényt részben teljesen eltüntetve. A vízesésekben is bővelkedő rész nagyon szép, mégis rejtettebb része a környéknek. Innen a Hámori tó irányába a pisztrángtelep érintésével jutottunk el, ahonnan a lillafüredi vízesés után már csak a sziklákig mentünk le, megnézni mi újság. Szép nap volt.
Másnak előétel, nekem még volt, hogy megülte a gyomromat :D
Tündi a Pezi Bär-ben (7+)
Csendélet
Szériatartozék
A túra utolsó, pénteki napján nem energiáink csúcsára érve keltünk, de néhány sportmászó utat azért még szerettünkvolna teljesíteni a Weichtalhaus felett. Először a Weichtalklamm N szektorát (Lahngrabenwandl) akartuk felkeresni. A Weichtalhaustól a szurdokban felfelé az első völgyelágazásnál jobbrakellkb. 100 m-t felmenni a jelzésről letérve. Ezt az "utat" most hatalmas susnya borította gallyakkal, fákkal és törmelékkel. Innen jobbra fel kell oldalazni meredek terepen szintén dzsungelben a gyönyörű kövű szektorhoz (pár kőembert hagytunk). Sajnos felérve konstatálnunk kellett, hogy az általunk mászni akart 6-, 6+, 7+ utakat tartalmazó részre rádőlt 1-2 fenyő, a viharok/erózió jól láthatóan betettek ennek a falszakasznak. Mászás csak néhány útban lehetséges életveszély nélkül, holott vadi új kiépítésű sportmászóhely álomkővel :( Az egyetlen pozitívum a szarvasagancs volt amit ezen az "embernemjárta" helyen találtam (illetve nem...nem...és haza sem hoztam, csak megnéztük). A növényzettel vívott harc után visszamentünk a Bachlan nevű (F-szektor) részhez egy kisebb (10-12) m-es 7-es utat mászni (Vorspeise). Alsó, kissé áthajló része közepesen vizes volt, ennek ellenére pár pihivel és nagy küzdelemmel kiment, Tündinek tr szinte egészben.
Ezután nem maradt más hátra, mint Der Schwierige Horst repkója 6+ és a Pezi Bär 7+, ami végül Leventének kiment pp "third go"-ra egyben, a csapat maradékának pedig beleüléssel - szép kis út - elvitte a megmaradt minimális energiáinkat is.
Hazafelé irtózatos volt a meleg, a dugó persze beállt Bécsnél,de csak elértünk Debrecenbe egy klasszikus rádióbéli dallamot énekelve, amit az alföldi naplemente spékelt meg...
Másnap reggel a már jól ismert Preinerwandhoz indultunk, a változatosság kedvéért egy harmadik felmeneti úton. Ha az ember felmegy Preiner Gscheid-ig, a hágóig, meg lehet spórolni 200-300m szintet, így 1,5 óra alatt elérhető a Seehütte a Waxriegelhaus felől, talán ez a legkényelmesebb felmeneti lehetőség. A cél a Mit Göttlicher Hand (Isteni kézzel) nevű 7 kötélhosszas élménymászás (UIAA VI, 1. megm. Th. Behm) volt, amire pár éve még csak a "félelem és reszketés" jegyében mertük felpillantani is. A beszállás a Direkte Preinerwandplatte mellett balra egyenesen indul. Érdemes korán érkezni, mert az út igen népszerű, szerencsére mi nagyjából egyedül voltunk. Az első 3 hossz itt-ott törős, óvatos mozgást igényel, a "Superplatte" pedig extrém kompakt, felső táblája kimondott élménymászás, persze ha megtanulunk valódi osztrák 6-os reibungon "merni" :D A kiszállás után Tündiékre várva Brünhildára és Jürgenre lettünk figyelmesek, akika szomszédos út utolsó reibungos 6- át 20-30 méteren kb. 15-20 mp alatt tették meg fejenként, szó szerint futva. Az előző 8- os hosszt a lány 60 literes zsákban küldte, kérdésemre azt mondta nem szereti a reibungot, kedvence az áthajlás és az on sight-ja kb 7+... Persze ezt nem hagyhattuk ki, így Peti beeresztett és én is kipróbáltam megy e a "Sprint vertikal"...fogjuk rá :D
A levezetést a Seehütten Klettergarten jelentette, ahol kimásztuk az Erdély (Siebenbürgen) nevű szép hosszú 6+ os utat. Innen a Seehüttébe vezetett az út, ahol 1-1 leves és Radler elfogyasztása után ledöcögtünk az autóhoz. A hágó éttermében falatozó osztrák nyugdíjascsoport különös érdeklődéssel (30 fő egyszerre bámul kocsányos szemekkel) szemlélte félmeztelen pakolásunkat, így elmenetben egy dudálással és Peti II. János Pál-t idéző karlengetésével búcsúztunk tőlük, hiszen mi elítéljük a nemzeti korlátoltságot:
Másnap reggel az előző nap hatására kissé megtörten ébredtünk - de ez amúgy is pihenőnapnak volt kinevezve. A megfázásom kissé kiújult, egyedül Peti látszott igen aktívnak, de inkáb lementünk a Schwarza partjára heverészni. Bihari elvtárs megpróbálta megnyitni Kaiserbrunn elős DWS útját - több kevesebb sikerrel (mi inkább a pisztrángokat figyelgettük):
Dél felé elindultunk mászni a Kaiserbrunner Turmstein-re, szerencsére fejünkben nem a Behm féle Höllental induló járt :D A két kötélhosszas Westside Story volt a cél. Megközelítés: a táborhellyel szembeni rét jobb felső sarkánál induló erdei úton fel, majd törmelékes meredek csapásokon fel a Ga Gaga Gaa fölé. Az út kitett, első hossza törősebb és a nehezebb rész (6-, talán 6) a leírtakkal ellentétben nem a beszállásnál van :D A bíztosítás a standot is beleértve főleg motoremelőkből áll. A második hossz szellősen biztosított, de szilárd kövű, az első akasztás jó kis 5 méteres ingával fenyeget ha nem jön össze, de összejött. A felső ereszkedőstand egy fenyő. Az alsó kötélgyűrűn otthagyott kulcstartó maillon kissé humoros a kötélbeakadás veszélyével extrának, de! a felső ágon átvetett hevederek egy otthagyott nem csavaros szólókárollyal sokkal jobbak :D Mindent összevetve szerintem csak akkor érdemes mászni ha nagyon nincs más, illetve ha a parkolóban hagyott sátrunkra és/vagy a Schneebergre vagyunk felül/oldalnézetből kíváncsiak.
A Westside Story első hosszában
Peti a kunszt után
Top
Ezek után boltba mentünk jégkrémért, Radlerért és kajapótlásért, majd visszafelé a Wasserwand-ot néztük meg (Grossofen parkolóval szemben, Rechenbrücke után lévő impozáns 80-100 m-es kompakt és áthajló fal). Tündi szerint ha nem mondom Petinek sohasem tudja meg, hogy itt is vannak utak, mindenestre én is kíváncsi voltam, hogy lehet ezen az erősen gatyarotty látványú, az autóból már sokszor megcsodált falon mászni (Behm kaller 36-os szektor). 15 út vezet itt (1-3 kh., 20-100m), a legkönnyebb 6+, emellett négy 7-es négy 8-as és másfél 9-es, valamint 2 projekt található. A híd mellett elsunnyogva egy kis ösvényen kitett részeken érhető el a patak feletti klettersteig, ahol mászócipő és lépésbiztonság ajánlott az utak eléréséhez. Mi eloldalogtunk a Rampe fedőnevű 6+ -hoz (30m, első megm.: G. Ferstl, alulról nyitva), majd elkezdtük ugyanennyire a patak felett lobogtatva farunkat átszedni a kötelet és elkezdeni a mászást, ami már önmagában sem volt kis teljesítmény. Peti elindult és fel is nyomta magát egy beleüléssel a konstans 6/6+-os gyönyörű táblákon, repedéseken és 1-2 áthajláson (közben raftingolók suhannak el alattunk). A kő olyan mintha a Szédítőn lennénk, néhol kissé porhanyós felszínű (kevés megmászás), de a biztosítás jó. Az ereszkedőstand egy széles párkányon van, nem mondom, még másodban is jó érzés volt ide felérni - megegyeztünk: az egyik legjobb mászásunk volt EVÖR. Az ereszkedés szintén élmény, hipp-hopp egy áthajláson áthaladva a levegőben pörögve találtuk magunkat, majd kis trükkel elértük a standot. A kötéllehúzásnál esésvonalban 100% a kötélbeakadásvalószínűsége a stand alatti néhány kis fenyőn, érdemes felkészült idegszálakkal érkezni, mert itt már nem lehet hibázni...(hú ez de komolyan hangzott :D
Wasserwand
Die Rampe 1
Die Rampe 2
A fal teljes egésze
A kései óra ellenére közmegegyezéssel felmentünk a Weichtalhaus melletti sportmászóhelyre (Weichtalklamm D szektor - Zwergenreich). Kimásztam az A du Sau 6- és a Der Schwierige Horst nevű 6+ rövid utakat, a többiek a Pezi Bär 7+ -ra melegítettek hasonlóképp (Peti inkább csak aszúnyogokat szemlélte). Az erős boulderszerű beszállóval rendelkező 13m-es utat Levente kezdte el alsóval összerakni, majd az est leszálltával további egybemászós projektnek hagytuk ott.
Hát és akkor azt mondtam: elég ide a nyári hálózsák...(1500 m tszf, 5:30h)
Reggeli fények
Ha nagy a sor, ülj le! (ruhaszárító kötél is van :)
Aloha avagy: "Man, you got me burnin' "
Peti nyomul az utolsó hossz bal bevágás-variánsában (5)
Extra-Fein
Na mi van a csúcskönyvbe írva?
Geronimo
Kilátások
Baby come back
A hétre jó időt jósoltak, Tündivel, Leventével és Petivel pedig egy régebb óta tervezett K-ausztriai túrát tettünk 4 napban. Első célunk a már min. 1,5 éve betervezett Kalbling-ra (2196 m) való mászás volt a Gesäuse-ban. Hétfőn 4 után indultunk Debrecenből, célunk Admont elérése volt, illetve az Oberst Klinke Hütte parkolójáé. Mivel ez nem kis távolság, igyekeztünk, de a Decathlon, benzinkút, egy Wiener Neustadt környéki útbukó miatt csak éjfél után értünk a ház alatti fizetős szerpentin aljába, ahol nonstop automata várta, hogy az útdíj befizetése után felkanyarogjunk a "szálláshelyhez". A ház alatti méretes parkolóban a Hüttétől legtávolabb álltunk meg, majd gyors szöszmötölés után aludni tértünk (a bivak kocsi mellett simán lehetséges, de lehetőleg sötétben érkezzünk és induljunk!), hiszen fél 6-kor kelés... ...ez persze nem esett annyira jól (a kocsiba menekült Petinek különösen :), főleg az otthonról hozott torokgyulladás-megfázás miatt, de a felmenet során egész jól kezdtem magam érezni. A beszállás hamar elérhető, kényelmes turistaúton, kb. 30 perc, tiszta reggeli időben bal kézre a Dachstein látványa fogad. Az impozáns déli gerincet (6-, 4A0) Tündiék mászták, mi a délnyugati pillér (6+) mellett döntöttünk (mindkettő kb. 350m). Az első hossz közös, a kellemes (néhol túlzó) árnyékban ezt kimászva elváltunk Tündiéktől, majd 6 hosszal feljebb csatlakoztunk vissza a déli gerincbe. Az útban a 6- és 6+ közötti nehézségben nittek, ezen kívül főleg normálszögek, valamint a szikla adottságai lelhetőek fel :) Nem ártanak az ékek és friendek, valamint a cserkészösztön és az edzettebb psziché is ajánlott. Az út nehezebb részei pár mozdulatból állnak, ezen kívül az élményt szerintem a hossza és a szellőssége (jó kis köztestávok+igen erős kitettség folytatólagosan - többszöri hosszú traverzek :) fokozza. Mindent egybevetve jól haladtunk Petivel, a walkie-talkie sem maradt kihasználatlan. Az útban hozzávetőleg 5-5,5 órát töltöttünk, a végén szépen beért minket a ragyogó napsütés és az alpin kiszálló szellemisége. Kisvártatva Tündiék is befutottak, majd a kitett gerincen (I-II) néhány száz méter megtétele után (kötélbiztosítás szükség esetén lehetséges, mi nem vettük igénybe) elértük az impozáns csúcsot. Ragyogó időben evés-ivással és a panorámában való gyönyörködés után lefelé vettük az irányt a turistaúton. A beszállásnál felmarkolt felszerelések után a levezető úton egy fájdalmas arcú fickóval és kötéltársával találkoztunk. Mint kiderült, a Pelikan-Riebe nevű útból esett ki fogástörés miatt és a bokája ezt nehezen viselte. A segítségnyújtást elhárították, mondván majdcsak leérnek, de Petivel azért megosztozva méretes zsákjukon levittük azt. A házban Radler-leves "szentkettősség" után már csak a Kaiserbrunn-ig vezető út volt hátra, de ezt már jóleső fáradtsággal vegyülő örömmel tudtuk le, majd hálózsákba dőltünk...mégiscsak az eddigi egyik legnehezebb alpin jellegű mászásunkon voltunk túl (folyt. köv.)
Ismerkedés a magassággal - Gyula és a Tű (Photo: Debnár Zsuzsi&Szabó Gyula)
Ejha, csak anyu meg ne lássa :D (Photo: Debnár Zsuzsi&Szabó Gyula)
Szép kilátások (Photo: Debnár Zsuzsi&Szabó Gyula)
Most már vigyorgok, hogy ismét talaj van a lábam alatt (Photo: Debnár Zsuzsi&Szabó Gyula)
Ne süssé' be
Valahogy próbálok nem gondolni a házgyári cuccra (Rágógumi VI/VI+)
Pénteken Debrecenből Budapestre menet a tetőzés előtt álló Tisza látványa fogadott. Meleg volt, kikönyököltem az ablakon, a fülemben Johnny Cash magyarázott a Jelenések Könyvéből én meg leesett állal néztem ahogy a víz elvisz mindent. Döbbenetes volt látni ezt az erőt, amivel a természet bír, hogy a vasúti hídtól 1 méterre hömpölyög a sokezer köbméter, hogy a víz Szajolig ér, nekem meg a hideg futkos a hátamon. Hegyoldalnyi lavinanyom és nagyobb kőhullás megtapasztalásom volt még ilyen - picik vagyunk, de nagyon. Vasárnap reggel Tokajba indultam a Keletiből, az élmény hasonló, Miskolc, Felsőzsolca, Sajó...új folyómedrek, hal és mocsárszag mindenütt, a földeken sár és beltengerek - itt Cseh Tamás volt az aláfestés. Ezt a Tokajtól Háromhuta felé vezető úton már csak a Bodrog ártér látványa fejelte meg... Gyula, Zsuzsi, Ancsa és Imre voltak az útitársak, előbbiek elsőként tapasztalhatták meg milyen a kövek fogdosása. A hőség nem volt kicsi, a hosszú kaptatón Bérc felé az orromon és az államon nyitott csapot meghazudtoló folyam csurgott lefelé, de csak felértünk. Egy eszeveszett napos Rágógumi mászáson kívül árnyékban mozogtunk, ott egész jó volt a hőmérséklet. Az "újoncok" szépen teljesítették az utakat, a térdelős fotókat pedig nem hozzuk nyilvánosságra (főként ugye, mert kivel nem fordult ez elő kezdő korában). Imrével átmozogtunk néhány nehezebb utat, nekem először ment ki pp a Porszívó (VII-) és elölben a 20 éves (VI+), bár az os kísérlet elbukott: a beszállás azért nem piskóta. A nap végére jól elfáradtunk, Imre szandálban tolta a Tű-t, majd a lemenő nap fényeinél hazaindultunk. Jó kis nap volt megint.
Mászott utak. Gyík V, Rágógumi VI/VI+, Névtelen VI, Csigabiga VI, Méhkas V, ELI IV, Porszívó VII- (pp, majd tr), Névtelen III/IV (cl), 20 éves VI+, Tű IV
Vasárnap Imre-Endre-Sanyi-Máté bontásban Sólyombércre mentünk. Az izgatott körülnézegetést terv követte, elvileg járhatóak az utak az áradások miatt. A Zemplénbe tartva sok helyen találkoztunk a víz erejével (Tisza Tokajnál, Bodrog ártér, homokzsákok, valamint hiányzó gyaloghíd a Hutáknál). Egész hamar felértünk a sziklákhoz, jó ideig kellemes hűvösben mászhattunk az amúgy ragyogó időben. Elég rég voltam Sólyombércen, pedig nagyon kedvelem. Van itt jó pár út, amit még sosem másztam, ezek közül néhánynak itt volt az ideje. A bemelegítés után sikerült os kimászni a "rettegett" Rágógumit (VI+, inkább VI), ami csak biztosíthatósága miatt tűnt nehéznek, illetve az egyik standnitt hiánya miatt (ki kellett mászni a tetőre). Ezt a Nagyáthajlás követte, melyet biztosíthatósága (retro "nittek" és szögek) és nehézsége (V helyett kb. VI/VI+) miatt igen izzadt homlokkal sikerült abszolválni - a kiszállásnál hajrá :D, esni tilos :D
A Konyakos/Törős torony árnyékos zugában sorban kimásztuk az utakat és gyakoroltuk kicsit a cl cuccok használatát is. Máté a Lyme-kór ellenére most nagyon jól teljesített (néhol bakancsban ;) és a többiek is nyögtek rendesen. A napot a Felhő és természetesen a Jégút zárta levezetésként, mely semmit sem vesztett az évek alatt látványosságából, továbbra is Magyarország egyik legszebb IV-es útja (szellős biztosítás, 20m, kitettség, panoráma). A napot hazafelé egy bodrogkeresztúri pincében tokaji nedűk kóstolgatásával zártuk, nagyon szép volt!
Néhány éve mászom, a hegyeket-erdőket gyermekkorom óta járom. Mostanság teljes mellszélességgel a sziklamászás megy, sok hazai és külföldi mászóhelyen másztam már - műkedvelő jelleggel. Kedvenceim a több kötélhosszas mászóutak. Az egyes túrák részleteiért levél bátran küldhető a davidbogyo_kukac_yahoo_pont_co_pont_uk címre/I climb since 2006. I started hiking and discovering the nature as a child. Now I like most of all the multi-pitch rock climbing routes. For any other informations feel free to contact me: davidbogyo_at_yahoo_dot_co_dot_uk
Wasserfall
