Iced Earth - Szezonzárás

A karácsonyi zabálás után Debrecenből 4-en vágtunk neki az év utolsó előtti napján a Zárótúrának. Célunk Bérc volt, a résztvevők: Imre, Sanyi és Peti. Háromhutáról a szokásos útvonalon értünk fel a sziklához szép havas időben, kemény faggyal (-10 és alatta). Célunkat teljesítettük, a normálúton felmásztunk, majd leereszkedtünk és fejenként 2-3 mászással búcsúztattuk az Óévet. A táborláncos első alsós Gyík (V) megmászásban főleg Peti és a hidegben összeragadó fémeszközök, kesztyűk..etc jeleskedtek. A hideg erejét jelzi, hogy még könnyű Rosénk is elkezdett megfagyni. Búcsúzásul megszenteltük a sziklát egy kis Hubertus-szal és imáinkba foglaltuk azt a jövő év tekintetében. Lefelé bakancsos snow boulder jam-et rendeztünk V0-kon, majd lerongyoltunk. A hangulat a tetőfokán volt, különösen a mászáskor, továbbá Szávay Ági esetében és az Imre féle otthoni elmesélésre különösen ajánlott speciális megfázás elleni kúrakor :-) A részletekért kérjük keresse fel kezelőorvosát.

Mementóul álljon ittt néhány kép, részben Sanyi lencséjén át.

Peti a Gyíkban fagy meg épp

Mi ez a tánc fiatalok?

Minden nézőpont kérdése

Ez úgy néz ki, mintha komolyan másznánk

A csapat 3/4-e

Mlaka-rét

Normálút 'bércre

-10, de a hajam még mindig tart, ideális mászóidő

Ami egyszer felment az le is jön

Tornyosulnak az emlékek

És hogy ők ezt hogyan...az továbbra is érthetetlen:

Snowtime

Tegnap és tegnapelőtt Tatabányán néztünk havat a sok süti után fel-felkaptatva a lépcsőkön a Kő-hegyre. Hétfőn mászni is lehetett volna délután Szédítőn úgy ragyogott a nap kb. 0 fokkal. Mindkét nap jól esett sétálgatni a hegyen és az ideális részeken 1-2-3 fős partikban veretni szét a 20 éves szánkót Mártival és húgommal.

Pictures by Vera

A Nittes csak vár...

Jeges kanyar, yeah

Egy hosszú, sunyi lejtő :)

Let it snow

Pillantás a Ratzinger Vince kilátóból ÉNY-ra

Törpék 

Márti, Eddie a Sas és a halálsikoly

BK és BUÉK

Minden kattintó Sporttársnak Békés Karácsonyt és mászásban gazdag 2011-es Évet kívánok! Excelsior!

forrás: http://www.climbing.com/leadingoff/

Mily bizarr, mily bizarr...

Tegnap sikerült ismét összeszedni az éves rendes lábsérülést és 750 WHO pontot a rötgönyért a balesetin - törés nincs, csak Dist. mall. lat. d. Persze minderről az UBBK* tehet - meg Peti, akivel belelovalltuk magunkat. Na jó, ő nem, csak szar helyen volt a szivacs...Ó, mily bizarr...



*Ultimét Buzi Boulder Kunszt

vizesnyolcas

A hétvégén semmi nem történt (mármint ami a blog témakörébe tartozik :), mászni nem sikerült. Marad az edzés műfalon és a húzódzkodó összerakása. Sanyi haverom révén ez hamarosan kész is lehet, ha végre nekiállok az elemeket össze és felbuherálni a padlásra. Emellett a Dolomitokkal álmodtam - el kell menni jövőre ha oszét gyerekek is potyognak...Karácsony környékétől előreláthatóan kevesebb csapadék és 0 feletti hőmérséklet lesz - vár Gesztes és az Acélváros.

Pár hír:

Herbert Ranggetinger ismét alkotott, sok szóló, clean 9a...stb.

Stefan Glowacz és Holger Hauber befejezték a Kurt Albert-tel elkezdett útjukat (+1) a csodaszép venezuelai őserdőben.

Roraima Tepuis

Forrás

És!!! Ercsey-Orbán Peti jóvoltából még formálódó Róka-hegy kaller készült, nagy köszönet érte!

(Black &) white stripes

 Here we go again

Két legenda: a "Mítosz" és az öltönynadrág

...climb more

 Imre "Holdfényben"

Chillout

A hosszabb távú előrejelzések november második felére már igen csípős időt jósoltak, ideje volt minden kis „ablakot” figyelemmel kísérni. A hét elejére és közepére változóan felhős, 5-10 fokos nappali hőmérsékletet jósoltak jobb esetben napsütéssel és változó erősségű széllel. Mivel idén márciusban szépet másztunk Fehérkőn, és napsütés esetén télen ideális célpont, ide indultunk szerdán. Imrével, további jelentkezők hiányában ketten robogtunk az ismerős Seat-ban. A csípős reggeli idő és felhőzet még borúlátásra intett volna minket, de a Tisza felé haladva már látszott, az Északi-Középhegység felett nincs felhőzet. Legutóbb a hámori túrám előtt jártam itt, a falevelek őszi színpompás búcsúzásakor, ebből mostanra csak a csupasz fák maradtak. A sziklákhoz 10 előtt felértünk, majd elkezdtük a melegítést a szikrázó napsütésben. Persze kellett a réteges öltözködés, de mászás közben abszolút nem fáztunk. A melegítés után rápróbáltam a HSZJSE-s kallerból kilesett Holdfényre, ami egy kézrepedésen visz fel VII-ért. Sajnos os nem sikerült, de egy beleüléssel így is meglett elsőre, nagyon megtetszett ez a rövid, de velős út, később pp is megmásztam. Az Alter Weg továbbmászva a Táblácskán továbbra is az egyik legszebb és leghosszabb hazai „Genuss” útkombináció (V+/VI-), a Majdnem (VI-/VI) pedig semmit sem vesztett nagy nyúlásaiból. Imre szépen mászta az utakat, a nehezebbekben hadakozott, de azért megállapította, van itt (is !) keresnivalója. Az idő telt és kora délután elkezdett befelhősödni, amit szélrohamok is követtek, kezdett leáldozni szerencsecsillagunk. Természetesen nem hagytuk abba a mászást, tr rápróbáltam a Repedésnyomra is (VII-). Ebbe az útba az év elején még beszállni sem tudtam, most nagy hangorkán kiséretében 4. körül sikerült, majd feltapogatóztam benne további csücsükkel, hiszen a tetejéről nem sok fogalmam volt (nem árt ha ismeri az ember a fogások sorrendjét és terhelhetőségét ;). Nem túlzok, ha azt mondom, ez nem VII- :), de nagyon szép út. Jó projekt lesz télre/tavaszra/2011-re, ahogy egy névtelen VI/VII és persze az Anna is ott van...

A szelet megunva lesiettünk a kocsihoz és átruccantunk Hámorba. A szikláknál most nem volt senki, egyedül láttunk neki. Tervem az volt, hogy mászunk egyet, majd kávé-szeánsz és irány haza, de csak csak elkapott a gépszíj :D

Először a Kari útját másztam rp, örültem, hogy egyben oké volt (most, hogy ismerem a kunsztot :), majd a Keménykalapot másztam alsóval. A végén csak-csak bele kellett ülnöm egyszer, rossz helyen kerestem az egyik fogást, hiába ez már a sokadik út volt aznap és hát nem 8 m magas :) Imre után kimásztam még egyszer tr, majd végső karrombolásként a Kisháromszög direkten szenvedtem fel alsóval (a kulcsfogást csak sokadjára sikerült megtalálni), majd tr.

Mindent egybevetve egy nagyon hasznos nap volt, ismét sikerült új utakkal ismerkedni és levonni a következtetést: a szezonnak még nincs vége – sapka, sál, kesztyű, jégeralsó :)

Mászott utak - Fehérkő: Lépcsőház III (cl), AW V+ és Táblácska VI- (2x), Holdfény VII-/VII (2x, 1x rp próba, 1x pp), Csomagok direkt V+ (2x), Majdnem VI-/VI (rp), Kis áthajlás V-, Repedésnyom VII ? (tr)

Hámor: Kari útja VI (rp), Keménykalap V+ (1x alsó, 1x tr), Kisháromszög direkt VI+ (1x alsó, 1x tr)

Budai-hegység III

A vasárnap délelőttöt és kora délutánt ismét a Budai hegységben töltöttük Mártival. Az Uránia elől induló 8-as busszal viszonylag gyorsan fent lehet lenni az Ördög-orom közelében.

 

Ez a mészkőgerinc egy kőbányával, valamint kiváló panorámával bőven megér egy sétát, különösen reggeli/esti órákban, amikor kevesebben vannak (nem mellesleg újkori történelmi vonatkozásokkal is rendelkezik). A növényzetében és geológiájában is unikum helyen természetesen a sziklák miatt is körül akartam nézni, de a felhagyott kőfejtő érdekes hangulatú mohos udvarai csupán léleknyugtató hatásúak, még 1 jobb boulder sem jönne ki belőlük :) Az Ördög-szószékről a zöld háromszögön lefelé az Edvi Illés utca felé azonban meglepetésemre egy 5 méter körüli magányos mészkő-alapkonglomerátum (földtani részletek és hasznos térkép mászáshoz ;) ITT) torony bújt elő. A magasabb oldalán fel is másztam kb. III- ért, felső részen pedig egy kötélgyűrűt  fedeztem fel - talán Tirginc hagyatéka :) A tornyocskára el lehetne mászogatni még 1-2 V-öst, de maximum a hangulat és a "kétfenéknyi" teteje miatt - bevallom, engem mindig is vonzottak az efféle magányos sziklaalakzatok (a fallikus jelképes homoerotikus poénokat a kommentekbe várom). Innen a Farkasréti-temető ódon sírboltjait magunk mögött hagyva a Sas-hegyre mentünk fel. Ez a sziklás, kopár kis csúcs már régóta mozgatta a fantáziámat, de sohasem jártam még itt, holott Kelenföldről több százszor láttam már, természeti értékeiről pedig sokat olvastam. Óriási meglepetésre kultúrált fogadóépület, kiválóan berendezett kis információs helyiség (nem túlzó és kimondottan érdekes, félig-meddig interaktív) várja a látogatót télen 250 HUF áron. A kiállítás megnézése után körbejártunk a  tanösvényen és élveztük az egyedülálló panorámát, nem túlzok ha azt mondom, már csak ezért is érdemes ide feljönni. Emellett szakszemmel érdekes volt látni az élőhelyrekonstrukciót (tájidegen fajok eltávolítása, erózióvédelem), amellyel meg kívánják őrizni a mészkedvelő tölgyestől a nyúlfarkfüves gyepig terjedő legalább 4 féle tárulás eredeti arculatát.

Hogy kissé szemléletesebben is rávilágítsak miért is érdekes ez (különösen ajánlom azok figyelmébe akik folyton küzdenének bizonyos területek mászhatóságáért azok sérülékenysége ellenére is), itt egy idézet a terület honlapjáról:

"Dolomithegyeinkben, az éghajlatváltozások bekövetkeztekor, az élőlények kis távolságot megtéve át tudtak menekülni a nekik megfelelő mikroklímájú zugokba. Magyarország dolomithegységeiben az utóbbi 50 000 év szinte minden éghajlatának élővilágából találhatunk fajokat. Az északias kitettségű lejtőkre, sziklafalakra húzódtak a mainál hidegebbet kedvelő jégkori fajok, míg a napsütésben szinte izzó déli oldalakon szubtrópusi és sivatagi származású élőlények maradtak fenn. Ezért hazánk leggazdagabb, legváltozatosabb élőhelyei a dolomithegységek. A fajtársaiktól elszakadt, elszigetelt kis közösségek (populációk) az évezredek alatt folyamatosan alkalmazkodni kényszerültek a mindenkori éghajlathoz, az alapfajhoz képest megváltoztak, így önálló alfajjá, fajjá váltak. Ezeket nevezi a tudomány maradvány-bennszülött (reliktum-endemikus) fajoknak.

A Sas-hegy növényvilága is a fent leírt jelenség miatt különleges, ezért tett szert európai hírnévre. A több száz éves használat és a kis kiterjedés ellenére, a Sas-hegyen a jelenlegi szárazföldi éghajlat élővilága mellett találhatunk szubmediterrán, félsivatagi és jégkori maradványfajokat is."

Egy szubmediterrán faj a Sas-hegyről: Ballus rufipes - Piroslábú döcögőpók

forrás: www.spiderling.de

 

Sajnos fényképezőgép nem volt nálam - ez hiba volt...De a kis kiruccanás így is nagyon kellemesen zárult (hála a BKV-nak is, aki ugyanazt a 8as buszt küldte a hegyről lefelé is, így a  reggeli jegy pontosan illeszkedett a lyukasztóba :)

A sziklatűről fotó és az Ördög-orom geológiájáról további érdekességek itt

Schicker Gestitz-en

„Ezért szeretett atyámfiai,

erősen álljatok, rendíthetetle-

nül buzgólkodjatok minden-

kor az Úr dolgában, mint akik

tudjátok, hogy a ti munkátok

nem hiábavaló az Úrban”

(1Kor 15:58)

A hétvége erősen képlékeny volt (mint mostanában mindig). Hívtam boldog boldogtalant, hiszen a kompánia Debrecenből északra ment becsületsüllyeszteni, így partnerben hiány volt. Végül földijeim, Oszkár és Enikő mellé társultam be szombaton. Pénteken Bp-re utaztam, szombat reggel pedig őket megelőzve kimentem Gesztesre, melegíteni. Gondoltam átmozgatok és boulderezek, vagy kimászok valamit az Oviban solo. Szerencsére az üres falakon csak egy srác mászott önbiztosítással, így megkérdezhettem, nincs e kedve? Persze volt :) Gábor (Gabo) Fehérvárról rándult át és mivel a Jégkrémbalettet mászta épp, gondoltam nem lesz nehéz hasonló utakat választani együtt.

A hőmérséklet ideális volt, a falak pedig teljesen szárazak! Bemelegítettem a Kötélvontatókon, majd ráugrottam a Psyché-re pp-ben (az egyedüli vizes rész a falon ennek a 2. nagy fogása volt, de egy zoknival kitöröltem :). Ez az út régi álmom volt, eddig ha 1-2x kiment egyben tr, míg most csak halvány emlékfoszlányokkal simán elölben...hm, kezdtem megörülni. Gabo eközben a nehezebb kategóriás szomszédokat nyomta a Kristály-falon, gondoltam majd odébb megyünk, hiszen én itt nem nagyon fogok mit a tejbe aprítani. Ehelyett tr megmásztam a Nárciszt (VI+), majd a Kalcitost (szerintem VI+/VII-) (előtte sohasem próbáltam őket) elég simán. Nosza, a következő körben a Kalcitos-ra ráugrottam alsóval is és úgy simán kiment! (Nagyjából ekkor értek ki Osziék) Ezt a Kubu (VII) követte, a nittek sűrűsége nyomán rp próbáltam on sight és sikerült!!! Persze nem mondom, hogy nem Ondráskodtam a végében, de király volt! Közben érdekes volt szemügyre venni, hogy kell egy beleüléssel kikenni a Patyomkint VIII+ alsóval.

Az idő telt, de elég pörgősen nyomtuk a dolgokat, tr kipróbáltam a Dietmar Proske emlékút könnyebb verzióját (VII/VII+, bármi fogható, nem csak a lyuksor) és egy beleüléssel sikerült is megmásznom, majd szintén os a fal bal szélén lévő anonim utat (szerintem VI/VI+).

Ezután leugrottunk a leghátsó falszakaszhoz, ahol én a Tökös mákost másztam, míg Gábor egy-két mélyebb lélegzetvétellel, de az én meglátásom szerint még bőven tartalékokkal kikente a Fekete özvegyet (VIII-), szép volt! Ezután mennie kellett, köszönöm a biztosítást és bíztatást, jó volt egymást motiválva mászni - ez a hangulat sokat segített.

Oszi biztosítása mellett utolsó dobásként ismeretlenül nekiálltam elölben a Lyuksornak, de a 2. nitt környékén már hamar bedurrantam. Szerencsére 2-3 perec után a tippeknek hála összejött ez a VII- körüli út is. Ekkortájt született meg a vértesaljai népdalkincs újabb eposza a „Háde jédesanyám odalett a zonszájtom...” kezdetű műdal, melyet Enci tevékenysége nyomán egy gesztesi felelgetős költemény, „A mindig elszakadó cipőfűzőjű lány balladája” követett.

A jókedvű napot megelégedéssel zártam, ennyi, magamhoz mérten nehéz utat így megmásznom talán még sohasem sikerült!

Úgy tűnik mégis nekünk való a Kristály-fal? Reméljük :) Ahogy a fenti idézet (nem őrültem meg, csak a Tisza-expresszen egy önkéntesektől-ajándék mini Újszövetséggel szórakoztattam magam) is mutatja a mászásba vetett hit és elszántság nem hiábavaló – edzeni kell!

Mászott utak: Kötélvontatók V, Psyché VI+ (pp), Nárcisz VI+ (tr), Kalcitos VI+/VII- (2x, 1. tr. 2. pp), Kubu VII (os), Dietmar Proske emlékút VII/VII+ (tr), Kristály Anonim VI/VI+ (os), Tökös-mákos VI+ (rp), Lyuksor VII- (third go :)

És még valami: Gábor révén teszteltem ilyen crash-padet, melegen ajánlom - vennék, ha lenne pénzem.