2006. október 8., vasárnap

Dédes őszi kiadás


Az időponttal ellentében szép napos idő fogadott minket a Bükk szívében ezen a vasárnapon. Két kocsival keltünk útra, hogy megismerkedjünk azegyik közismert mászóiskoával és egyben a mészkő alaptulajdonságaival. Mivel a már sokat emlegetett DEKE portyáinak hazai súlypontja az andeziten van, különösen vártam ezt a találkozást. Mindezt fűszerezte az a tudat, hogy hasonló formákat 22 éve figyelek az ablakomból otthon (Szédítő ), mégsem ezen a szemüvegen át tekintettem rájuk.
A túra résztvevői Tündi, Ági, Sárika, Csoszi, Imre, Marci, Zsűl, Dávid, Máté, valamint Jómagam. Az út eseménytelenül és Csoszi vezetési stílusából eredően gyorsan telt a Nagyvisnyó határában megbúvó Fapuma egységig, ahol szükségleteinket kiegészítve indultunk a 30-40 perces sétára a sziklához.
A hely szinte mindenkit magáva ragadott, fekvése és táblái igencsak hívogatóak. Ezt szemlátomást nem csak ránk volt ilyen hatással, hanem más mászókra is, akik közt hogy - hogy nem megint felbukkant Csoszi valamelyik 15-25 évvel ezelőtti Kaukázus-béli ismerőse.
Az első ún. Reibung - táblán lévő két IV körüli utat (gazdag variálhatósággal - név szerint Jobb út és Bal út) Csoszi mászta meg elölben, majd mi kedvünkre oroszozhattunk. Az utak szépek és jól mászhatóak voltak, lélegzetelállító kilátással. Dávid és Gyula bakancsban mutatták meg, hogy így is lehet. Imrével a bemelegítés után belekóstoltunk a tábla VI-os útjába (Középső út), aminek alján egy erős kunszt, majd könnyebb szakasz, középen pedig egyre erősödő nehézségek következnek, olyannyira, hogy nemsokára mindketten kikerültük ezt a 3 méteres részt egy IV-es betéttel, majd visszamásztunk és befejeztük. Sajnos kifogott rajtunk, de istenigazából nem találtuk a kulcsot (fejlett reibungtechnika).
A tábla ízlés szerinti számú (3-5) megmászása után a feljövethez legközelebbi Kis - Falhoz indultunk, ahol 3 út állt rendelkezésünkre 2 standból. Az egyik (II-III) könnyű bordán Máté elérte az első nagyobb sikereit, Marci és Csoszi pedig a Bevágás nevű útban küszködött. Az út alsó szakasza kb.6-8 méteren át V-ös, szép indulással, majd jobbra tartva mindenkit megállító nehézséggel. Ez azért volt érdekes, mert a falon lévő festés elsőre V-ös utat jelzett...közelebbről megnézve azonban láthatóvá vált, hogy itt bíz lefestettek a római ötös mögött egy-két vonalat !!! Sebaj, az útnak volt alternatív befejezése egy hosszabb kb. III-as szakasz képében, ami egy nagy áthajló tömb tetejére vezetett. Az itt létesített stand (kőtömbön átvetett szalag) úgy tűnt, hogy csak az én kedélyeimet borzolta, de végül én is ereszkedtem belőle, mondanom sem kell, nem lassan . Az itt lévő harmadik út elvileg IV+ Repedés, mégis kövér izzadtságcseppeket okozott a mászóknak, amiben a nedves fogások is szerepet játszhattak. A mászás záróakkordja Csoszi és Tündi páros ereszkedése volt standból standba és a földig egy darab nyolcassal 2 személyre ( a Tündihez tartozó Reverso nálam maradt)! De mint tudjuk jó öreg módszerekkel (ez esetben Kessler - féle karabínerfék) is lehet biztonságosan mozogni sziklafalakon...A hazautat egy egri pince látogatásával tarkítottuk, köszönet a résztvevőknek a szállításért és a hangulatért!

Nincsenek megjegyzések: