Gesztes-Szédítő

A jó és száraz őszi időt kihasználva keltünk útra, hogy Tündivel bemutassuk otthonunk (Tatabánya) 2 jellegzetes környékbeli mászóhelyét Lacinak és persze magunknak is. Szombat reggel a 8 órai busszal kimentünk Várgesztesre, ahol a Vértes egyik mászóiskolája található a falu buszmegállójától mindössze 10-15 percre a hegyoldalban. Az országos kék túra ösvényén vezet a felmenet a faluvégi halastó után pár 100 m-ig. Ekkor balra és jobbra térhetünk le, jobbra az ún. Tojás-fal van nehéz utakkal, balra pedig egy hosszabb falrész található. Ennek első, reibungos táblája az ún. Óvoda, ahol 6 db jól kiépített út található. Itt kezdtük az ismerkedést a jó állagú és megfelelően kiépített, cseppet sem zsíros mészkövön. 4 utat másztunk itt összesen, kb 10 órától du. 2-3-ig, minden alkalommal standolva és ereszkedve. Laci és én elölben, Tündi felsővel teljesítette az utakat, melyek nehézsége III-V körül mozgott.

A nap szépen sütött, időnként jókat falatoztunk a hozott szendvicsekből és élveztük a magányt. A leszerelés után átköltöztünk a Tűzfal-hoz, melynek jobb oldalán a Kötélvontatók útját (V) másztuk meg elölben, Tündi pedig felsővel - az út szép repedésmászás, csak a pruszik ne viccelt volna meg . Itt már másokkal is összefutottunk, látszott, a rövid őszi jó időt mások is szeretnék hasznosan tölteni.
A mászónapot a Hátsó fal-on található Repedés (V-) megmászásával zártuk, a korai sötétedés miatti időhiány késztetésére mindannyian felsővel. Az út szép és nem annyira nehéz, de elég poros-koszos volt, valamint a közepében egy kisebb fácska is kisarjadt az évek során.
Az összepakolás után szinte teljes sötétben siettünk le a faluba, ahol a Kocsmában egy-egy ital gyors elfogyasztása után már a hazafelé tartó buszon ecseteltük a nap történéseit.
Vasárnap reggel csúnya ködre ébredtünk, ami eltakarta az amúgy pazar kilátást a Kő-hegyre ("Turul") és aznapi célunkra, a Szédítőre.

A fél órás felmenet után megismerkedtünk a tereppel - standok, nittek, sziklafelszín és éreztük, hogy az induláskor a hőmérőn látott 5-6 fok most sem sokkal több. Ujjaink hamar érzéketlenné váltak, de úgy gondoltuk, hogy a szikla közepén található Kémény (III) nem okozhat problémát. Jól lehetett gyakorolni a kéménymászást, könnyű kis út, de a ködtől alig láttunk valamit. Némi pihenés és melegedés után megtárgyaltuk, hogy a következő cél a fal jobb szélén lévő Jobbsarok (V) lesz. A rövid (kb 10 m) úton már elsőre látszott, hogy nem lesz egy fáklyásmenet, így felsőztünk a kiváló standból. Hamar kiderült, hogy karjainkban ott van a tegnapi fáradtság, így első pár próbánk hamar kudarcot vallott. A lépések sokszor reibungosak, kicsik és igen csúszósak, a fogásokat pedig megfelelő sorrendben kell használni, különben nem teljesíthető. Az időközben előbújó nap jótékony hatása lehetett, hogy Tündi egy belepihenéssel kinyomta az utat, majd Laci is megtette ugyanezt, később pedig egyben is. Sajnos nekem sem külön, sem pedig egyben nem sikerült, bár beleüléssel nem is próbálkoztam. Sajnos az idő szorított, így a Szelim-barlang és a Turul-szobor megtekintése után hazafelé indultunk, hogy elérjük a Debrecenbe tartó vonatot.
Szép és eredményes hétvége volt, ismét köszönet a társaknak!