Délelőtt még zimankó fogad
A Vörös-kői forrás
Tisztítás, mászócipő és meglesz :) 6a/6a+? :)
Na itt élte túl Attilla a trash-metal kiszállást a II+ ból
Zsófi is bemelegített 2010-re
Zokniban sem volt egyszerűbb :)
Csak összerakjuk a Miki Manót
Imre felér a Tar-kőre (950 m)
Ezért megéri autózni - mindig
Azimut
A hétvégi hazamenetelem az utolsó pillanatban meghiúsult, így felhívtam Imrét, mi a helyzet a túratervvel. Ötödikként szálltam be hivatalosan egy Mátra túrába atomszintekkel és távolságokkal, amiből vasárnapra Bükk lett 4 fővel (Sanyi az ötletgazda viszakozott), kisebb távval. Ez kondira és elképzelésre való tekintettel nekem is jobban megfelelt. Az úti és túratársak Imre, Zsófi, valamint Attilla voltak. A jó hangulatú utazás Felsőtárkányig tartott, ahonnan a kisvasút mentén a Vörös-kői forrás érintésével jutottunk fel Tar-kőre. Szerencsénkre az időszakos forrás jó méteres magasságba lövellve működött (ebben az időszakban ez ritka látvány). Időközben több helyen megálltunk gyönyörködni a kilátásban, a Tar-kő alatt pedig egy 3-5 m magas, 10 m széles áthajló sziklán szórakoztattuk magunkat egy jó fél óráig. Sikerült megnyitni a "Hol vagy Imre" nevű boulderproblémát és Attillával teljesen kimászni a "Miki Manó Forever" nevű traverzet kb 6-ért (plusz Attilla kiszólózta a II+ nehézségű ún. Halálkéményt is!). Jól esett az előbújó napfényben mozogni egy kicsit sziklát fogdosva, nem siettünk sehová - a tanulság: vigyél magaddal mindenhová mászócipőt! A Tar-kő szokás szerint gyönyörű volt, sikerült a felhők fölé kerülni. Innen már csak Cserepes kőre rándultunk át megnézni a barlangszállást a magányos Indiana Jones-szal (by Attilla), majd a Pes-kő előtt leazimutoltunk egy havas-avaros bevágásban érdekes sziklaformációk között. A sötétedést a vasútig éppen megúsztuk, így Attilláék fejlámpahiánya nem okozott gondot. Sikerült kellemesen megjáratni magunkat és beszívni a hegyi levegőt, reméljük legközelebb magasabbra is jutunk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése