Budai-hegység III

A vasárnap délelőttöt és kora délutánt ismét a Budai hegységben töltöttük Mártival. Az Uránia elől induló 8-as busszal viszonylag gyorsan fent lehet lenni az Ördög-orom közelében.

 

Ez a mészkőgerinc egy kőbányával, valamint kiváló panorámával bőven megér egy sétát, különösen reggeli/esti órákban, amikor kevesebben vannak (nem mellesleg újkori történelmi vonatkozásokkal is rendelkezik). A növényzetében és geológiájában is unikum helyen természetesen a sziklák miatt is körül akartam nézni, de a felhagyott kőfejtő érdekes hangulatú mohos udvarai csupán léleknyugtató hatásúak, még 1 jobb boulder sem jönne ki belőlük :) Az Ördög-szószékről a zöld háromszögön lefelé az Edvi Illés utca felé azonban meglepetésemre egy 5 méter körüli magányos mészkő-alapkonglomerátum (földtani részletek és hasznos térkép mászáshoz ;) ITT) torony bújt elő. A magasabb oldalán fel is másztam kb. III- ért, felső részen pedig egy kötélgyűrűt  fedeztem fel - talán Tirginc hagyatéka :) A tornyocskára el lehetne mászogatni még 1-2 V-öst, de maximum a hangulat és a "kétfenéknyi" teteje miatt - bevallom, engem mindig is vonzottak az efféle magányos sziklaalakzatok (a fallikus jelképes homoerotikus poénokat a kommentekbe várom). Innen a Farkasréti-temető ódon sírboltjait magunk mögött hagyva a Sas-hegyre mentünk fel. Ez a sziklás, kopár kis csúcs már régóta mozgatta a fantáziámat, de sohasem jártam még itt, holott Kelenföldről több százszor láttam már, természeti értékeiről pedig sokat olvastam. Óriási meglepetésre kultúrált fogadóépület, kiválóan berendezett kis információs helyiség (nem túlzó és kimondottan érdekes, félig-meddig interaktív) várja a látogatót télen 250 HUF áron. A kiállítás megnézése után körbejártunk a  tanösvényen és élveztük az egyedülálló panorámát, nem túlzok ha azt mondom, már csak ezért is érdemes ide feljönni. Emellett szakszemmel érdekes volt látni az élőhelyrekonstrukciót (tájidegen fajok eltávolítása, erózióvédelem), amellyel meg kívánják őrizni a mészkedvelő tölgyestől a nyúlfarkfüves gyepig terjedő legalább 4 féle tárulás eredeti arculatát.

Hogy kissé szemléletesebben is rávilágítsak miért is érdekes ez (különösen ajánlom azok figyelmébe akik folyton küzdenének bizonyos területek mászhatóságáért azok sérülékenysége ellenére is), itt egy idézet a terület honlapjáról:

"Dolomithegyeinkben, az éghajlatváltozások bekövetkeztekor, az élőlények kis távolságot megtéve át tudtak menekülni a nekik megfelelő mikroklímájú zugokba. Magyarország dolomithegységeiben az utóbbi 50 000 év szinte minden éghajlatának élővilágából találhatunk fajokat. Az északias kitettségű lejtőkre, sziklafalakra húzódtak a mainál hidegebbet kedvelő jégkori fajok, míg a napsütésben szinte izzó déli oldalakon szubtrópusi és sivatagi származású élőlények maradtak fenn. Ezért hazánk leggazdagabb, legváltozatosabb élőhelyei a dolomithegységek. A fajtársaiktól elszakadt, elszigetelt kis közösségek (populációk) az évezredek alatt folyamatosan alkalmazkodni kényszerültek a mindenkori éghajlathoz, az alapfajhoz képest megváltoztak, így önálló alfajjá, fajjá váltak. Ezeket nevezi a tudomány maradvány-bennszülött (reliktum-endemikus) fajoknak.

A Sas-hegy növényvilága is a fent leírt jelenség miatt különleges, ezért tett szert európai hírnévre. A több száz éves használat és a kis kiterjedés ellenére, a Sas-hegyen a jelenlegi szárazföldi éghajlat élővilága mellett találhatunk szubmediterrán, félsivatagi és jégkori maradványfajokat is."

Egy szubmediterrán faj a Sas-hegyről: Ballus rufipes - Piroslábú döcögőpók

forrás: www.spiderling.de

 

Sajnos fényképezőgép nem volt nálam - ez hiba volt...De a kis kiruccanás így is nagyon kellemesen zárult (hála a BKV-nak is, aki ugyanazt a 8as buszt küldte a hegyről lefelé is, így a  reggeli jegy pontosan illeszkedett a lyukasztóba :)

A sziklatűről fotó és az Ördög-orom geológiájáról további érdekességek itt