Felsőfok

Endre jóvoltából a csütörtöki napon előbb Egerben (délelőtt) majd Hámorban (délután) másztunk. Felsőtárkányban rég jártam, páróra eltöltésére tökéletesen alkalmas hely. Imi bával a Repedésen melegítettünk (IV, cl), majd a Tű direkt következett, ahol nem árthat 1-2 ék és homokóra sem (ahogy a hetesek kivételével mindenhová itt) kiegészítésnek, de szép út, ahogy a Lyuksor is. Ezután befutott Endre és rekord sebességgel átcsaptunk Miskolcra (ralifíling rulz). Itt sorban jöttek a hámori klasszikusok, a hely ismét azt mutatta amit kell: Magyarország leggrandiózusabb és legjellegzetesebb utakkal rendelkező mászóhelye! Természetes formák, oldás, reibung és persze áthajlások!!! A délutánt a Nagyfalon töltöttük - a felső rész kellemes árnyékot is biztosított néha. Sikerült az első nehezebb hámori utamat os mászni (Agárvér VI+), illetve kishíján rp a Születésnapi utat (VII-) amiben a nittávok is tiszteletet parancsolnak (15 m, 3 db, az első kb. 5-ön) - király nap volt - Rozinak pedig az alábbi számmal MONDUNK köszönetet mindenért (tatabányai sztárparádé :)!

Mászott utak-FT: Repedésen IV (cl), Tű direkt bal VI+ (os), Lyuksor VI

Hámor: L-út V, Verseny út VI-,Tankcsapda VI+, Agárvértől balra VI/VI+ (?), Agárvér VI+ (os),Varicsella VI, Születésnapi út VII-

Varicsella

Szuperlatívuszok

Höllental 3

A reggel szokásos mederben telt az Osteuropäische Barakk-ban: csobogó patak, feljövő nap, cidri míg felfő a víz, kisebb-nagyobb várakozás a slozinál, víztöltés, pakolás - mehetünk? Mehetünk.

Balázzsal mára a Grossofenturm-on (schneeberg-i oldal, a "nagy Grossofen" bal oldalán lévő 100-150 méteres torony) választottunk feladatot. Van itt minden 5+ tól 7-8ig, mi a Reichensteinerweg (7-) és az In Vino veritas (6+) között lamentáltunk. A kérdés nem volt kérdés a "nulladik" 6- os hossz macskás mászása után, irány a könnyebb. Az In Vino... a Weg der zuversicht első hosszán át közelíthető meg, vagy egy újonnan kinittelt első 4es hosszon át a törmelékvályúk alatt de!!! a kalauzzal ellentétben én ezt nem ajánlanám - Süvöltős kollégával ezen esésvonalban láttuk a "Biggest evör" kőhullást - ca. 5 platónyit. A "Borban az igazság" egy klasszikus szép sportmászóút, ami logikus vonalon kúszik fel a torony jobb oldalának tisztelet parancsoló, Hámorra emlékeztető áthajlásainál. A korábbi Behm kaller szöges/ékesre írja, de nemrég kinittelték, hát nem lehetett semmi úgy mászni :D Az első hossz bevágásából jobbra térve egy érdekes, éles peremű "cseppekből álló részen találja magát az ember, majd jön a kulcs. A reibung/(beforrt) repkó kombináció talán nehezebb is mint a rá írt 6+ lihegünk keményen és átkozom magam, hogy lent maradt a ziazsák. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy az összességében elég kitett út itt extrém módon az - igazi genuss :) A hossz végén ismét visszaköszön Hámor, egy "tolódszkodós reibungtapin" át kell egy trükkös kis tetőn felmászni - jó kis ötös :) A maradék már könnyebb, örömmel mászom á az utolsó kissé redvás kémény zárótömbjét - megvagy kis hamis! Az út nagyon szép, a kőzet szinte végig tökéletes, gatyát felkötve bátran ajánlható!

Kaller legalul

És egy kis kedvcsináló ugyanitt: Reichensteinerweg

A kezdőbevágás és Hámor felnagyítva

Balázs indul a 2. hosszban

A kulcsrész után - zabszem kiold

Egy szellős  travi

A lemenet a szokásos, morénasí a patakig, majd a szokásostól talán kissé eltérően kevésbé monoton 6-7 óra hazáig. De miért nem maradtunk ott???

Sebaj, a nyári szellők már dolomitokbéli levegőt löktek felénk...



Szolgálati közlemény: ez volt a 30. különböző több kötélhosszas utam a Rax/Schneeberg csoportban

Höllental 2

Reggel Kaiserbrunnban viszonylag szellős sátordenzitásra ébredtem, majd a korán keléssel szórakoztattam (?) a többieket. Az előző este a Runa Runa-ban (8-) fejlámpával 10:00 körül aktívan mozgó/élethalálharcoló (?) csehek holttestét sem himbálta a szél a Turmstein-en, így nyugodtan indíthattuk a napot. Gyors forduló 7 körül a Sparban, majd irány a Stadelwand parkoló. Felfelé menet ismét százával zsizsegnek az egerek, a többség lemarad a Vordere Stadelwandnál, vagy a Richterwégnél. Sajnos felfelé tart egy másik 3 fős cseh parti is, akik mint kiderül, a Richterkantét (6) keresik - mivel alatta állnak, nem nehéz útbaigazítani őket, mi pedig beszállunk saját feladatunkba, a Bruderherz-be. Cseh "barátaink" tevékenysége megérne egy misét, de már van róla vicces mise - a helyszínen nem volt az.

 Maradtál volna a sörfőzésnél - cseh mászó a Richterkante végén

 A régóta kinézett út több helyen 6, egy helyen 6+ vagy 7- nehézségű, magasságfüggően (Topo,képek,első megmászás ITT). A 9 hosszból (320m) kb. 5 szép és jó kövű, a többi "hagyományos" Stadelwand (fű, törmelék), de ezt már megszokhattam, ha jól számolom a 6. utam ezen a 3-4-500 méteres falon. Kicsit savanyú, kicsit törős, de a miénk...
A hatos hosszokba nem árt némi kötélgyűrű/éksor kiegészítés, a nittek jók, de néhol elég pszicho 5-6 méteres nitt-távokkal andalogni :) Persze nálam nem volt éksor :) A kulcshossz szép, az utolsó kettő pedig kimondottan az, a rosszabb hosszokat könnyen feledteti a lyuksoros-wasserrillés kiszálló 6-os.
A fenti nézelődés és eszegetés, valamint diskurzus után lefelé indultunk. Megszemléltük a legfelső kemény utakat (Mad 7, Moderne Zeiten 7+, BG Weg 6+, A1), majd lesétáltunk a parkolóhoz, ahol jól esett a lengyel sörhűtőmódszeres Radlerünket elfogyasztani.

 Balázs a második hosszban (~5+)

A kulcsrész

Kilátás az utolsó előtti standból K-re

Az utolsó hossz - schön!

Lezárásképp a Weichtalhaus egyedülálló hangulatú környezetében elfogyasztott leves-kávé-radler szentháromság után már csak pár szurdokbeli út maradt. Én a szokásos Vorspeise-t (7) másztam már kissé megrogyva - de törve nem - Levente a Hochspannung-ban (8) harcolt. Este a kellemes vacsora után Endre pálinkája szolgáltatta a körítést a "Korunk nagy megoldatlan matematikai problémái" előadáshoz,melyet ájult alvás követett :)

Hohe Wand 4

Az idei első nagyobb kiruccanás egyre csak tolódott, mígnem végre minden összeállt (csapat, időjárás, szabadidő stb.). A cél a csütörtök esti Debrecen-Hohe Wand etap után a nevezett helyszín, majd a Rax/Schneeberg volt. Az új kempában végül valamikor éjfél után le is hunytuk szemünket, sátor nélkül, csak a tejúttal takaróztunk.

Reggel kissé hidegben de a mindent elárasztó napfény ígéretével indultunk útnak Balázzsal. Elsőnek a Fuchslochsturm déli élét (VII-) terveztük mászni, ami 3 kötélhossz (6+, 7-, 6) és nagy csillagos út. A rövidség (~80m) ellenére igencsak élvezetes volt a mászás a szilárd és "érintetlen" sziklán. Az 1988ban nyitott útsokáig sportmászóklasszikusnak számított, majd a feledésbe merült a retro '80as évekbeli kiépítettség okán. A szanálás óta is csak évente párszor másszák (ld, útkönyv) ami a Hohe Wandon kuróziumnak (sic!) számít. A kulcshossz könnyű kezdése után "elhivős" trükkkös, majd "ittmárfellélegzekazanyádmégsem" erős részeket tartalmaz. Igen szép darab! Az út tetejéről 3 ereszkedés után a fal tövében is voltunk.

Ez az

The Crux

1.kh vége

Balázs kiszáll a kulcsból

Némi étkezés és turista útbaigazítás után beszálltunk a már 2010 óta tervezett "Traum und Wirklichkeit" nevű 6+ba (topo ) aminek valóban voltak álomszerű hosszai, különösen a Draschgrat előtti áthajlás és az utolsó 6+ hossz, ami igen konstansnak bizonyult (ausdauer). Nagy örömömre sikerült rp mászni úgy, hogy a nehezebbeket kaptam a sorsoláskor (Szép képek, topo, falrajz). A kiszállás után már csak a Radlerek voltak hátra a Postl-ban, közben tervezetten összefutva a régi osztrák cimbikkel (Andreas "Das geht ab" Vidic & Stefan "The Nose" Beutel). lemenetben még belefér egy 6+ sportút a nem túl közismert, de a platóról annál könnyebben megközelíthető Postlwand Klettergartenben - majd irány Kaiserbrunn!

Végre sikerült

Találni egy tökéletes megfogalmazást - sajnos nem tőlem van, hanem egy netes kommentből, de szívemből szól

"A hegymászást az ember nem észérvekkel csinálja, hanem szenvedélyből. Ha neked nincs ilyen az életedben, akkor gondolkozz el hogy miért van így. Ha van, akkor érted miről beszélek."

Hohe Wand, Baumgartnerturm

Andezit

A hétvégi szép időre és mászókedvünkre tekintettel ismét Sólyomkő felé vettük az irányt. Imre Margóval, jómagam Petivel másztam. Természetesen a múltkori utak helyett most nehezebbek voltak terítéken, szépen fogyogattak  a régebben még félve sem említett utak. Peti kishíján egybe mászta a Kamikaze-t, majdnem os! mászta a Tömör gyönyört (='kövi VIII-), illetve os nyomta az Ebek útját is. Később lepkefingnyin múlott a Canyon land egybemászása rp! részéről, én pedig egy kunszt utáni pihi híján majdnem kitoltam alsóval egyben az Esernyőt (VII-). Természetesen hamar pukkantunk, de Peti még azért ráugrott a Rocky-ra is (VII). A csodaszép napot nem zavarta semmi - most 0 db turista és mászó jelent meg rajtunk kívül ami már már idilli nyugalmat teremtett (ha másért nem, ezért jó ÉK Magyarországon lakni :) A végén mókáztunk egyet az ékekkel/friendekkel, majd lecsorogtunk. Bihari kartárs saját bevallása szerint nem fáradt el, aminek kissé ellentmondott, hogy már Vilmánynál húzta a lóbőrt (sajnos később felébredt és énekelt...).
Hazafelé a tokaji főzött fagyi enyhítette ezt az élményt és a meleget - jó napot zártunk!

Peti és a trend - avagy SP in da woods

Mászott utak: Sférió VI, Favágó VI, Kamikaze VII (tr), Ebek útja VII- (tr), Esernyő VII-, Pierrot VI, Zöldsport VII-, Kopaszkutya V (clean), Velorex IV (clean)

A nap dala - nyomjad Brúsz

Hohe Wand 3

Trekking Mártival, illetve mászás Sanyival, Zolival...see you later