Höllental 3

A reggel szokásos mederben telt az Osteuropäische Barakk-ban: csobogó patak, feljövő nap, cidri míg felfő a víz, kisebb-nagyobb várakozás a slozinál, víztöltés, pakolás - mehetünk? Mehetünk.

Balázzsal mára a Grossofenturm-on (schneeberg-i oldal, a "nagy Grossofen" bal oldalán lévő 100-150 méteres torony) választottunk feladatot. Van itt minden 5+ tól 7-8ig, mi a Reichensteinerweg (7-) és az In Vino veritas (6+) között lamentáltunk. A kérdés nem volt kérdés a "nulladik" 6- os hossz macskás mászása után, irány a könnyebb. Az In Vino... a Weg der zuversicht első hosszán át közelíthető meg, vagy egy újonnan kinittelt első 4es hosszon át a törmelékvályúk alatt de!!! a kalauzzal ellentétben én ezt nem ajánlanám - Süvöltős kollégával ezen esésvonalban láttuk a "Biggest evör" kőhullást - ca. 5 platónyit. A "Borban az igazság" egy klasszikus szép sportmászóút, ami logikus vonalon kúszik fel a torony jobb oldalának tisztelet parancsoló, Hámorra emlékeztető áthajlásainál. A korábbi Behm kaller szöges/ékesre írja, de nemrég kinittelték, hát nem lehetett semmi úgy mászni :D Az első hossz bevágásából jobbra térve egy érdekes, éles peremű "cseppekből álló részen találja magát az ember, majd jön a kulcs. A reibung/(beforrt) repkó kombináció talán nehezebb is mint a rá írt 6+ lihegünk keményen és átkozom magam, hogy lent maradt a ziazsák. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy az összességében elég kitett út itt extrém módon az - igazi genuss :) A hossz végén ismét visszaköszön Hámor, egy "tolódszkodós reibungtapin" át kell egy trükkös kis tetőn felmászni - jó kis ötös :) A maradék már könnyebb, örömmel mászom á az utolsó kissé redvás kémény zárótömbjét - megvagy kis hamis! Az út nagyon szép, a kőzet szinte végig tökéletes, gatyát felkötve bátran ajánlható!

Kaller legalul

És egy kis kedvcsináló ugyanitt: Reichensteinerweg

A kezdőbevágás és Hámor felnagyítva

Balázs indul a 2. hosszban

A kulcsrész után - zabszem kiold

Egy szellős  travi

A lemenet a szokásos, morénasí a patakig, majd a szokásostól talán kissé eltérően kevésbé monoton 6-7 óra hazáig. De miért nem maradtunk ott???

Sebaj, a nyári szellők már dolomitokbéli levegőt löktek felénk...



Szolgálati közlemény: ez volt a 30. különböző több kötélhosszas utam a Rax/Schneeberg csoportban

Höllental 2

Reggel Kaiserbrunnban viszonylag szellős sátordenzitásra ébredtem, majd a korán keléssel szórakoztattam (?) a többieket. Az előző este a Runa Runa-ban (8-) fejlámpával 10:00 körül aktívan mozgó/élethalálharcoló (?) csehek holttestét sem himbálta a szél a Turmstein-en, így nyugodtan indíthattuk a napot. Gyors forduló 7 körül a Sparban, majd irány a Stadelwand parkoló. Felfelé menet ismét százával zsizsegnek az egerek, a többség lemarad a Vordere Stadelwandnál, vagy a Richterwégnél. Sajnos felfelé tart egy másik 3 fős cseh parti is, akik mint kiderül, a Richterkantét (6) keresik - mivel alatta állnak, nem nehéz útbaigazítani őket, mi pedig beszállunk saját feladatunkba, a Bruderherz-be. Cseh "barátaink" tevékenysége megérne egy misét, de már van róla vicces mise - a helyszínen nem volt az.

 Maradtál volna a sörfőzésnél - cseh mászó a Richterkante végén

 A régóta kinézett út több helyen 6, egy helyen 6+ vagy 7- nehézségű, magasságfüggően (Topo,képek,első megmászás ITT). A 9 hosszból (320m) kb. 5 szép és jó kövű, a többi "hagyományos" Stadelwand (fű, törmelék), de ezt már megszokhattam, ha jól számolom a 6. utam ezen a 3-4-500 méteres falon. Kicsit savanyú, kicsit törős, de a miénk...
A hatos hosszokba nem árt némi kötélgyűrű/éksor kiegészítés, a nittek jók, de néhol elég pszicho 5-6 méteres nitt-távokkal andalogni :) Persze nálam nem volt éksor :) A kulcshossz szép, az utolsó kettő pedig kimondottan az, a rosszabb hosszokat könnyen feledteti a lyuksoros-wasserrillés kiszálló 6-os.
A fenti nézelődés és eszegetés, valamint diskurzus után lefelé indultunk. Megszemléltük a legfelső kemény utakat (Mad 7, Moderne Zeiten 7+, BG Weg 6+, A1), majd lesétáltunk a parkolóhoz, ahol jól esett a lengyel sörhűtőmódszeres Radlerünket elfogyasztani.

 Balázs a második hosszban (~5+)

A kulcsrész

Kilátás az utolsó előtti standból K-re

Az utolsó hossz - schön!

Lezárásképp a Weichtalhaus egyedülálló hangulatú környezetében elfogyasztott leves-kávé-radler szentháromság után már csak pár szurdokbeli út maradt. Én a szokásos Vorspeise-t (7) másztam már kissé megrogyva - de törve nem - Levente a Hochspannung-ban (8) harcolt. Este a kellemes vacsora után Endre pálinkája szolgáltatta a körítést a "Korunk nagy megoldatlan matematikai problémái" előadáshoz,melyet ájult alvás követett :)

Mészkőalpok 2011 1/2

Hunyormakró

The young crew at the station

Korán reggel Höllental

Klobenwand

A Bergsteigerwand - közepének jobb felén a jól kivehető kéménnyel

A keményen áthajló pajzsszerű rész, utunk ettől balra vezet

Többféle kankalin faj nyílt

Imre a beszállónál - sisakhasználat mindenek előtt!

A Dir. Bergsteigerwandkamine beszállása

Az este a megszokott módon telt Kaiserbrunnban - evés -ivás- sztorizás, alvás. Megbeszéltük hogy lesz a holnapi nap, az ifjú titánok a tegnapi Kessels... VII- és Moderne Zeiten VII+ után szombatra is heteseket, illetve szólókat terveztek. Mi Imrével a Direkte Bergsteigerwandkamine nevű VI- utat neveztük ki aznapra (bizonyos részletekben kevésbé jó kaller itt - inkább a Behm ajánlható). Az út klasszikus kéménymászás, az eredeti útvonalat némileg kiegészítve, a kőhullásos részeken új variánsokkal. Az út ereszkedéssel és az első két hossz szólózásával együtt 3,5 óránkat vette igénybe, Imre egy kivételtől eltekintve szépen követett. A nittelés ellenére (néhol 4-5-6..stb m-es távolság) erősen alpin jellegű mászás, a köztesrakás nehézkes/nem lehetséges, így érdemes jól mászni kéményt még ha az néhol enyhén áthajló is :) Szerencse, hogy kevesen másszák (2010-ben 5 parti, idén mi voltunk az első), így köve nem zsíros, ellenben annak minősége felfelé romlik (az utolsó, a természetes vonalvezetésből kieső törős, 20 m-es táblát = Schuppenhorror nem is másztuk, kinittelése kissé érdekes ötlet volt).
Az út ajánlható kéményekben már jártasabb, a genuss-tábláktól eltérő stílust kereső mászóknak. Mindent egybevetve: a kilátás/kitettség impozáns, a mászás pedig odafigyelést igényel, de a középső kémények nagyon szépek!
(A 2x50m félkötélért thx EO Péter& H Bálint szaktársaknak.)

U.i: természetesen zsákot ne vigyetek - mi sem vittünk, sajnos fényképezőgépet sem :) Tuszkolódásra fel!

+ Lemenetben meglátogattuk a Weisse wand nevű impozáns falrészt ami sportmászóhelyként funkcionál a Blechmauern aljában. A falon 5+ tól 10- ig minden van, az egyik osztrák delikvens pont ebben nyomta egy hatalmas tetőben, Imre kommentárja szerint "ezt állimalag kéne betiltani - sőt EU szinten". Levezetésnek sikerült kimászni 2x a Behm által nyitott Die Dunkle Brüderschaft nevű 6+ t ami a legszebbek között van ebben a nehézségben amit másztam. Ezután már csak az Oma's Suppentopf (~Nagyi féle extra leves) és a Holundersirup (Bodzaszörp) maradt hátra a Weichtalhausban, majd a gyötrelmes hazavezetés.