A végcél a Kerkini-tó volt, ahol egy délután volt alkalmam a sötétedés előtt felcaplatni a Hotel melletti Beles/Belasica hegység gerincére egy 2000m feletti csúcsra. Hozzá kell tenni, hogy már tavalyi ittlétemkor is kerestem térképet, majd a neten is és nem találtam...nem egy túrázós népek ezek...Nem is csoda, hogy szorgos és pontos emberek lévén akkori ígérgetéseik ellenére nem jutottam el még a hegy lábához sem (...yes we will take you to a trek...).
Node idén a hotelportás szerint ez könnyű, a kolostortól laza, vannak ösvények (és valamely vendégek évekkel ezelőtt ott felmentek már). Sajnos a légvonalban 4-5 km-re lévő csúcs a nem (vagy nem ott) létező ösvények és más okok miatt nem került elérésre. A jelentős szintkülönbség (több mint 1000 méter) még csak hagyján lett volna, de az általam belőtt völgy előbb beszűkült, majd a benne lezúduló patak lezárta a továbbjutást egy vízeséssel is. Itt É-ra fordulva egy meredek macchia-növényzettel benőtt részen indultam felfelé "azimutban" a szurdok "falán" ami sok karcolással és a hajamba ékelődő növényi részekkel járt, plusz a meleg időben a kisebb köves kibúvásokon még a viperák is eszembe ötlöttek :)
Felérve egy gerincszerű részre (~1400m ???) nyilvánvalóvá vált, hogy sötétedés előtt épp elég lesz itt visszamenni, hiszen ismét félig zsákutcába futottam (a z emelkedő mögött meredek sziklás letörés vezetett vissza ugyanabba kanyonba, valójában K-re kellett volna tartanom...). Valószínűleg a ritkásabb és kopár részek elérése nem telt volna sok időbe, de gondolnom kellett a lemenetre is, ami végül egyszerűbb volt mint a felfelé küzdés...
Egy térkép vagy GPS segítségével még muszáj lesz visszajönni, esetleg több mint 5 rendelkezésre álló óra sem ártana...mindenesetre a kilátás így is megkapó volt, a mediterrán növényzet pedig a szúrósság ellenére platánligeteket, páfrányos-mohás völgyeket, ciklámeneket és kikericseket is rejtett...
Ja és valószínűleg jó pár négyzetkilométeren tök egyedül voltam a 21. századi Európában :) soha rosszabbat.
Macedóniában
Lake Kerkini
