Az idei túlélőtúrára a Bükkben került sor. Tündi, Laci és Csoszi, valamint szerény személyem péntek délután a füzesabonyi személyen gyűltünk egybe, hogy egy-egy korttyal elindítsuk az utat. Az idő gyorsan telt a Meleg és Áporodott Vasúttársaság "retro"-szerelvényén, így nemsokára egy átszállással Egerben, kicsit(?) később pedig Bélapátfalván termettünk. A túra első eleme a Szomjas Csuka étterem volt. Arról, hogy ennek az egységnek a meglátogatása szükséges és arányos mértékű volt e, megoszlanak a vélemények - de kisvártatva már felfelé caplattunk a csillagfényes bükki emelkedőn nagy csomagjaink alatt görnyedve. Némi kötelező azimut után (melyet elsősorban Csoszi karja bánt) cuccainkat ledobva kisiettünk a Bél-kőre (ejnye bejnye), majd tovább pörgettük a felmenetet a cserepes-kői barlangszálláshoz. Kis hajlékunkat 2-3 órára (hajnal) el is értük, ahol némi tarhonyafőzés és Arnoldék bevárása után aludni tértünk. A barlangban 0-1 fok volt, hála a mini kályhának és a jó mikroklímának. a szabad ég alatt mínusz 5-6-8 körül járhatott. Reggelre esett némi hó, mi pedig számos "kő" érintésével tettük szebbé a napot. Sajnos az idő igen hideg volt, a Nagymezőn pedig rettenetes szél fújt, így a túra Ómassán ért véget. Az ide levezető völgy gyönyörű és veszélyes (perec-faktor növelő) jégformákkal volt tele - busz-villamos-vonat módszerrel jutottunk haza, igen fáradtan és szél által cserzett arccal. Jövőre ugyanígy, ugyanitt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése