Tél a Tátrában (Túraleírás)

A DEKE 10 fős csoportja ismét útra kelt, hogy körülnézzen kicsit a Tátrában. Célok: a Zöld-tavi ház elérése péntek estére, szo.-vas. Lomnic (A), Zöld-tavi csúcs, Fehér-tavi csúcs (B). Résztvevők: B. Endre, B. Dávid, Cs. Imre, F. Zoltán, K. Attila, K. Zsófia, K. Sándor, K. Tünde, P. István illetőleg Sz. Richárd büntetlen előéletű debreceni személyek.
A péntek kora délutáni indulás eredményeképp hamar a Tátra lábához értünk, ahonnan Zöld-tavi ház 3 órai felmenettel kecsegtetett. A zsákok szokás szerint a parkolóban mutatták meg igazi arcukat (plusz kötél, hágóvas, csákányok...stb), de a felment így is 2-2 1/2 óra alatt sikerült mindenkinek. A házat körülvevő hegyóriások között a csillagfényes, havas csendben igazi élmény volt megállni, csak a gyanús széllökések lettek egyre erősebbek...Az éjszaka hamar eltelt a szinte minden igényt kielégítő matraclágerben, de reggelre nyilvánvalóvá vált: az időjárás elromlott. Irtózatos szél (heves lökésekkel) és köd kerekedett, amelyben veszélyes lett volna a Lomnicra indulni, így a Fehér-tavi csúcs közelségét válsztottuk. Sajnos az irtóztató, viharos szél miatt a csapat fele a sárga jelzés (nyáron látni is :) láncos része alatti hólejtőn visszafordult, míg a másik fél tett egy kísérletet feljutni a gerincre, ami egy jeges kuloár igénybevételével sikerült is, de a mosoly hamar az arcukra fagyott (nem csak képletesen), így ők is visszatértek. Néhány kisebb szórakozás: hóbarlang készítés, vízjég veregetés-csavarozgatás, bufet-látogatás után a jobb idő reményében tértünk nyugovóra, amire nem sok esélyt láttunk. Reggelre csodás módon az idő megjavult, így 2 gyengélkedő társunkat (Richárdnak megártott a sok "hegyi levegő és a gleccservíz", Zsófi pedig megfázott) és a szolidáris Atillát hátrahagyva nekiláttunk a Zöld-tavi csúcs "megostromlásának". Az út a tavon át, majd egy kuloáron és egy teknőn (Nagy-Papirusz völgy), végül a Téry-horhoson felhaladva a Baranie sedlo-ig, onnan pedig a csúcsra vezet. Itt már a nap is sütött, szép emléket hagyva bennünk a 3,5-4 órás felmenet után. A lemenet gyorsan ment, a hó csak egy helyen vált túlzottan ragacsossá. A házban ki-ki elfogyasztva egy kis káposztalevest összepakoltunk (a csomagok mérete érdekes módon nem változott) és lecaplattunk. A hazafelé úton szerencsére már valóban élvezhettük az EU előnyeit, nem úgy mint odafelé, amikor mindkét oldalon a szocialista rendszert idéző "baráti" ellenőrzésekben volt részünk.