Körösrévi túra

Hétvégénket 2 autónyi DEKE taggal és 2 autónyi Zöldfokos debreceni mászóval egyetemben Körösréven (Révi szoros - Vadul Crisului) és Sonkolyoson (Suncuius)/ma Románia/ töltöttük a Sebes-Körös partján. A mászóhely nagyon közel esik Debrecenhez, csak a határon kell átkelni, onnan pedig Nagyváradon át hamar (kb. 1h) elérhető, bár ez a lovas kocsik számától és az aktuális autóforgalomtól/útviszonyoktól erősen függhet. A hely megközelítése során elég hamar szembesülhettünk vele, hogy Magyarország még mindig nagyon finom úri hely ahhoz képest ami itt van...időutazás a javából. A Dracula Hotel parkolójában cuccolni kezdtünk, amit csak a kiszalajtott pincérsrác zavart meg egy rövid húzzunk el, ha nem eszünk/iszunk/alszunk itt monológgal, kedvüket a felajánlott parkolási díj megfizetése sem szegte...sebaj, odébb gurultunk 100m-t.
A szorosba begyalogolva több szempontból is lélegzetelállító látványban volt részünk. A völgy falai nagyon megkapóak, látható, hogy bőven van hely több kötélhosszas utaknak, illetve 25-35 méteres, vagy akár magasabb sportutaknak is! Sajnos a terület a romániai turisták egyik kedvenc célpontja, emellett vasútvonal is áthalad rajta és a Körös is sodor ezt-azt, szóval lehangolóan szemetes egy-két helyen. Ennél már csak a hihetetlen igénytelen módon szétvert, szétlopott turistaház volt szomorúbb látvány, meg az, hogy a helyi túrázók ebben a közegben roppant jól érezték magukat, szemrebbenés nélkül fotózták magukat a szemét közepén, sütögették a szalonnát...stb. No de visszatérve a mászáshoz: a helyismeret nem árt, mert a neten (http://www.roclimbing.net/) fellelhető 2 kalaj román nyelvű, falrajzai skiccnek is nehezen nevezhetőek és igen pontatlanok, plusz a számozást is jobb szemre belőni, bár nekünk kb. hasonlónak tűnt a magyarral összehasonlítva. Régebben természetesen mesterséges mászás dívott, ezért a hagyományos számozás számunkra követhetetlen volt, érdemes a TE jelű sportutakat választani, amiből 5-5+ alig van, de a 6-os is kevés. Nittelés: általában sűrűn vannak, de a régebben nyitott utakban gyakoriak a házgyári termékek!
Első napi terepünk egy barlang környéke volt, ahol 3-4 út állt rendelkezésre az általunk mászott fokozatokban. Elsőnek a 10m-es Dale (6-), majd a rövidke Baby (5) és a 15m-es Diedrul Mic (5+) mászását végeztem. A Dale másodjára egészben kiment alsóval, de elsőre sem sok hiányzott, míg a Diedrul Mic egyik átlépésénél kicsit megroggyant a psychém /csak szép ántikul :)/, így elég sokáig tartott, amíg végeztem vele. Tündi emellett kis beleülésekkel kinyomta toprope a Chip (6+) nevű utat, ami gyakorlatilag a Dale nehezített beszállása. A legdurvább utat egyben! (Compressor 7+) felsővel Peti abszolválta társaságunkból gyakorlatilag OS. Ezt az utat Feri is kinyomta néhány próba után, de állítása szerint nem emlékszik rá...Máté is nagyon élvezte első mászását saját bevallása szerint, bár az biztos, hogy a hely nem a legideálisabb a kezdeti lépések megtételére.
A nap további részében nézelődtünk, majd levonultunk a Körös jobb partján lévő szép rétekre táborozni. Nem voltunk egyedül, egy kisebb barlangász csapat, majd később egy kamionos is itt hajtotta álomra fejét. Az este főzéssel, iszogatással, Ghymes hallgatással...khm (update: Máté szerint ez a khm nem fejezi ki elég plasztikusan szenvedéseiket), majd alvással telt.
Másnap a fő problémát a pontos idő bekalibrálása jelentette, ami újra és újra felmerült (Romániai idő+óraátállítás). Emellett persze másztunk is, célunk a Sonkolyos nevű rész felmérése volt. Ez a hatalmas méretű Magyar barlang és környéke, rengeteg fallal, sok úttal, amelyek többségében igen nehezek. A legtávolabbi falszakaszon (Faleza "Unguru Mare") nyitottunk 2 úttal, ami egy standhoz vezetett. Kalajunk nem volt, de azt mondta valaki, hogy ezek 6-osok. Csoszi kinyomta a bal oldalit, Peti a jobbra esőt, de igensak megszenvedtek. A kalauz alapján nem is csoda (ezek az Escalator (6) és Eleni (7) nevű utak voltak). A látottakból okulva inkább felsőztünk, Tündi és én az Eleni-t választottuk, ami 1-1 beleüléssel ment is, de izmos az biztos! Ezek után a közelgő esőfelhők árnyékában a kalauzban sem szereplő, közvetlenül az autóút mellett lévő falakat céloztuk meg. Elsőnek egy jó magas (ca. 20 m) kb. 5+/6- nehézségű utat választottam, amiben megint eldurrant egy kicsit az agyam. Az út nem volt különösebben nehéz, de az akasztások csak nagyon gondolkozva mentek, holott fogás általában bőven volt. Sajnos az utolsó nittet akárhogy igyekeztem, nem értem el a számomra biztosnak tűnő akasztó fogásról (kissé logikátlannak tűnt az elhelyezése), így a visszaeresztés mellett döntöttem. Ezt követően Csoszi szépen kimászta, de az utolsó nittet nem akasztotta meg, hanem balra kitérve ért fel a standhoz megfontolt, ügyes technikával. A kisebb csalódást feledtetendő egy kissé jobbra eső részen tr megmásztam egy 6- t, ill. egy 6+, ezek jól sikerültek, csak a lehúzandó kötél ne akadt volna be :) Persze az eleredő esőben kellett érte fentről beereszkedni /kb. 30m-es fal, az alsó stand kb. 15m-en/, de sebaj. Tündi ezalatt kinyomta az 5+/6- t és a másik 6- t is egyben (tr), szép volt! Az eső hamarosan dörgésbe és zuhébe csapott át, így hazaindultunk.
A hétvége összességében vidám volt, jó társaságban, de a helynek akadnak hátulütői. Hogy jövünk e még ide? Ambivalens érzéseinket (kontra Kaiserbrunn, Peilstein...stb.) átértékelve majd még kiderül...

Gesztes újfent

Esni fog egész hétvégén...ezt mondta mindenki, köztük mi is. Ehhez képest egész szép (ugyan felhős, de langyos és csapadékmentes) mászónapot töltöttünk Gesztesen. Reggel kiszállítottuk Mamát Oroszlányra, majd Várgesztesre átporoszkálva 10 előtt már másztunk is. Sajnos a falak egy része be volt ázva, de a hely ismét bizonyította varázsát: délutánra egy-két 7es, 8as kivételével minden út száraz volt. Könnyű utaktól haladtunk az V-ös és VI-os szint felé. Örömmel tapasztaltuk, hogy néhány VI-, VI felsőzve egész könnyen kiment egybe, vagy max 1-2 beleüléssel. Találtunk megint pár új utat, végszóra szétbarmoltuk az alkarunkat egy vadító VI+ban /ez azért már tényleg kemény falat volt, még felsőzve is bele kellett ülni vagy 4szer - áthajló, kisfogásos, aprólépéses beszállás, utána métereken át táblamászás mikrofogásokkal, majd még vagy ennyi V-ös befejező karpumpa/.

Mászott utak: Névtelen (IV-), Repedésnyom (VI-) 2x - tr, Lyukasóra (VI+) tr, Siklós repedés (IV) cl, Rutinpálya (V+), Előre (V), Új út 1. (IV), Új út 2. (IV), Új út 3. (V), Új út 3. var. (V+) tr, Kötélvontatók útja (V), Jégkrémbalett (VI+) tr

Szédítő (nap)

Ma reggel elvileg 7kor kelve Gesztesre indultunk volna, de Anyu az éjszakai műszakból érkezve azzal ébresztett, hogy hó esik...hm :( Délelőtt elállt az eső is, felhők mindenütt, de ebéd körül és azután kisütött a nap. Az ablakból láttuk, hogy a Szédítőn táncolnak a nap sugarai...ezen felbuzdulva Tündivel és a tevékenységet megtekintő Vera húgommal 4kor már a Szédítőn másztunk, ami nagyjából száraz volt. A mászást a hagyományos clean Kéménnyel (III-IV) kezdtük, ami tört, itt ott nedves volt és két bámészkodó nénivel örvendeztetett meg a kiszállónál. Ezután átszereltünk és a Jobb sarokkal (V+) folytattuk felsőzve (hm...de jó lenne az egy nitt helyett 2 ebbe az útba...), ami szerintem még mindig kicsit feljebb lenne számozva más helyeken. Az út nagyon fincsi, a kézrendre oda kell figyelni, ill. a lépések is síkosak, de nagyon szép. Ezután a tőle balra lévő utat próbáltuk, amit úgy emlékeztem hatos...nos ez a kalauz szerint :) a Majomtánc (VII) volt, 3 alkalommal is kiment, de sajnos csak 2-3 beleüléssel. Egyedi élmény miniatűr lépésekkel, nagy nyúlásokkal és fellépésekkel - szép - jó lenne legközelebb egybe. Sajnos a nap lement, pedig szép 1,5-2 óra volt ez, holnap remélhetően Gesztes.

Jobb sarok/ bevágás (V+)

Partiban mászás

Ékkiszedés másodban

Kémény (III+) - clean

/igen, jobban kihosszabbíthattam volna az elsőt, igen a jobb felén indulni okosabb lett volna :)/

Ünnepi mászóka

Tündi elölben (Kanga - IV)

Tündi odale'

Kilátás Oroszlány felé

Március 15-én 9től 14:30-ig Gesztesere siettünk ki, hogy a kettős ünnepen (Tündi szülinap+nemzeti) másszunk egy jót a szikrázó napsütésben - letesztelvén az aznapi ajándék ziazsákot is. Előző este még nem voltunk ilyen jókedvűek, hiszen szakadt az eső, de a helyen gyorsan száradnak a falak, így csak a "faltövi sár" volt kissé ellenünkre. Tündi ügyesen mászott elöl (6 utat!, itt-ott pp), én kipróbáltam 1 teljesen clean ékelős utat, illetve belekezdtem egybe 1/3-ig, utánna nitteket használva. Végül így összesen 9 ászott úttal tarsolyunkban tértünk haza. Kiderült, hogy az utak szaporodnak (ezúton is köszönet a Nádasdy-Szentirmai kollektívának), de sajnos a tömeg is, nem kevés vicces figurával ("várjá, ne üjjé bele, hogy megy ez a grigri, jajjj segíccsetek má"). A IV-es, sima V-ös szint elölmászása teljesen stabillá vált, látszik, hogy nemsokára lépni kell, jöjjetek hatosok elölbe hejj!!! /megemlítendő még, hogy egy kisebb "vizesmohás lépéses" kunsztot erőltetve összehoztam egy mikroesést is, jól nyúlt a kötél, Tündi pedig nagyon ügyesen biztosít :)/

Mászott utak: kedvencemmé a Siklós repedés (IV) lépett elő, hiszen ékelve teljesen más élmény előre mászni, illetve nagyon szép volt még a Három grácia (V+) is; továbbiak: Zsebibaba (V-), Kanga (IV), Malacka (IV), Bruchner Szigfrid (V), Kötélvontatók... (V), ill. két új út IV körül a Lapos falon.

"Strand" Ego

Félmaraton

Na jó 20 km. Beregisztráltunk...eldöntetett. Reméljük meglesz a 2 órán belüli idő. Addig is gyúrás ezerrel.

Mátrahegy 40

Mivel a hétévégre esős időt jósoltak, a magyarországi mászások terve semmivé foszlott. Edzésképp a sok szinttel rendelkező szombati Mátrahegy 40 teljesítménytúrát választottuk (Tündi, Máté, Imre és én) - a helyszínen kiegészülve a Feri-Tibi párossal. A túra hivatalosan 43,42km 1922m szinttel, a szintidő 11 óra. A rajt Mátrafüreden van, innen a Muzsla-tető-Sástó-Galyatető-Parádsasvár-Parádóhuta-Kékes-M.füred útvonalat követi. 7:40-kor 800Ft leszurkolása ellenében elindultunk, jó tempót diktálva még a 9 órás teljesítést is elképzelhetőnek tartottuk. Az eső többnyire esett, de a Galyatetőt egy szál aláöltözetben elérve nem volt okunk panaszra. Tibi lába Parádsasvárnál eléggé kisebesedett, így újrakötötte, kissé lassultunk. Parádóhután (28 km 1100 szint) 3-an (Tündi-Máté és én) nagy bőszen előrerohantunk, hogy megnyomjuk a 9órát, de sajnos egy kis malőr következtében szinte rögtön lekavartunk az Ilona-völgybe (térkép persze nem volt nálunk, Feri pedig a másik 3ast vezette...) és ezzel az eltévedéssel kb. 4 km-t és 100m szintet (kb 1 óra ráadás) ráhúztunk a távra. Morálisan ekkor igen erős mélypont következett - visszatérve a helyes útra a táv legerősebb /hosszú-sunyi/ emelkedője következett Kékestetőig (700m szint kb. 6km-en), ráadásul Máté dupla lábgörcse (térd közelében hajlítóizmok (hátul) feszülése) is itt következett be. A Pisztrángos tó után túrabotjaimat átadva neki tovább vánszorgott, de az országos kékre felérve már le kellett ülnie. Mivel nem volt messze a Kékes és mi is új erőre kaptunk így egy működő mobilt nála hagyva elszeleltünk és jelentettük "halálát" az állomáson, ahová továbbindulásunkkor már meg is érkezett (dícséretes, hogy kb. 39km-t és a szint 99,9%-át így is megtette!). Tündivel kettesben igyekeztünk hát a ködös tetőről (ahol meglepő módon életemben először jártam) lefelé, amiben nem sok örömünket leltük, lévén egyre lejebb jutva egyre jobban zuhogott az eső is! Az utolsó ponttól kezdve néhány lapos és emelkedő részt kivéve futni kezdtünk a maradék 5,5 km-en, hogy legalább a 10 óra meglegyen. Füred elején lefutottuk Imrét, majd beestünk a célba. Mátét ekkorra egy hasmenés miatt feladó srác haverjai lehozták kocsival, így mindannyian sikerrel visszajutottunk. Jól esett leülni és benyomni a virslit, majd hazaindultunk, ami további vidámságokkal kecsegtetett, mint a sofőrcsere lábfájdalmak miatt, kánonban nyögdösés és a csípőficamos mozgás.
Szintidők: Feri&Tibi 9:45, Dávid&Tündi (összesen kb 47km és 2000m szint) 9:55, Imre: 9:58.