Dir. Neue Richterkante (6)

Nagy örömmel indultunk péntek délután a Raxba, mindenki alig várta a mászást. Sajnos kissé hideg és némi csepergés fogadott minket Kaiserbrunnban, ahol elfoglaltuk a patak melletti bevált helyünket és nyugovóra tértünk. Reggel a falatozás után felkeccsöltünk a Stadelwandgrabenen át célunkhoz - köd és nyirkosság fogadott minket, a Vordere Stadelwand csaknem egészén víz csepegett...nem jó előjel.
Ennek ellenére felmásztunk a Richterkante beszállásához, bízva benne, hogy a többnyire élken, gerincszerű részeken (Kante) vezető út szárazabb lesz. A beszálló tábla változékony képet mutatott, de az idő stabilitása (a völgy aljától nagyon lassan, de felszálló köd, enyhe szél, esőfelhők hiánya) és a jövőbe vetett hit miatt beszálltunk. Gábor és Maya a jobbra elhelyezkedő Bruderherzbe szálltak be, de a vizes hetes táblák látványa miatt az 5. hossz után áttraverzáltak a Richterkante-ba (Így is teljesítve két-három hatos hosszt!).
Tündivel jól haladtunk, látszik mennyit számít a stabil váltott elölmászás - gyors első hossz (4+)után (Tündi) jött a második. Ez egy jó 5+ (egy kalaj 6- ra adja, de annyi talán nincs) egyensúlyozós kitettebb traverz reibunglépésekkel, majd egy néhány mozdulatos erősebb húzódzkodás és spuri fel a könnyebb gerincen a standig. A 3. hossz gyorsan megvolt (4), ezt az ikerbevágásos 4. rész (Paralellrisse 5) követte, melynek "jó" ötös jellege és a kissé távolabb eső nittek vidám perceket kölcsönöztek. Ezt két négyes, jellegtelenebb hossz követte, nem túl szépek, de annál törősebbek - a sisak nagyon-nagyon ajánlott. A 7. hosszt (5) Tündi mászta ki imponálóan szép stílusban Csak másodmászóként döbbentem rá - van ebben az ötösben bőven víz, itt-ott szándékosan nehezíteni kellett egy-egy száraz lépésért (de volt ahol nem volt mese - bele kellett taccsogni a vízrétegbe). Mindemellett szárazon ez, és a hátralévő 3 hossz a mászás legszebb része! A 8. hossz csupán 4es, de fogásgazdagsága és homogén köve valódi élvezetmászást nyújt - emellett csak akasztgatni kell. A 9. hossz Tündi reszortja volt, ahol ismét szép technikával mászott ki egy nagyon trükkös 5+os traverzálást! A mászás záróakkordja a 6-os nehézségű bevágás megmászása, majd a standhoz való könnyebb felkapaszkodás jelentette. Aki nem mászná ezt (a 6+os feliratnál azért könnyebb a kulcsrész!), annak ott az eredeti jobb kémény (3), ami sajnos most vizes volt és egy fatörzs is belekerült, ennek ellenére mászható /Süvöltős László szóbeli közlése: "Ott jöttünk, de ez volt a legtrógerebb hossz"/.
Az útban 5 óra alatt felmásztunk, szárazon, gyorsan pörgetve 4-4,5 óra alatt jól teljesíthető. A kalauzok jók /http://www.bergsteigen.at/de/touren.aspx?ID=286, http://bg.gebirgsverein.at/topokiste/richterkante// , az útvonal elég egyértelmű - szép út, egyetlen baja talán a középső inhomogén rész.
A csúcsig 100-120 m 1es gyaloglás vár ránk, itt a jól megérdemelt csoki-sör-gyümölcspüré kombó várt ránk fotókkal körítve. Az esti programot Máté és Laci lassabb jövetele jelentette, világos volt: nem árt a meleg ruha és a fejlámpa! /ugye srácok ;)/. Szerencsére mindenki meglett, egyben leértünk a törmeléken és a völgyben a kocsikhoz, majd pedig nekiláthattunk a főzőpartinak.

Vasárnap sajnos ismét csak részben igazolódott a kiváló idő, igazán napos és meleg hazafelé az autóban lett.... Csoszi és Endre a Lacival már általam is mászott Weg der Zuversichtre mentek a Grossofen-Turmon, mi pedig új vizekre eveztünk. Cél a Mittagstein és környékének felderítése, valamint a Kl. Mittagstein SW-Wand (5-) mászása lett volna. A terület a Rax-felvonó parkolójából is látható impozáns Rosaroter Pfeilertől balra van. Nem ecsetelném sokáig, de a fák takarásában a fal alatt elmenve kellemes sétát szereztünk magunknak...a fal háta mögötti törmeléklejtőn kikötve észleltük kis? idő elteltével, hogy rossz helyen vagyunk (bár több új részt is jól belőttünk). Az útba idő hiányában már csak Tündivel szálltam (volna) be. Az 1992-ben nyitott út első 30 m körüli hosszában a jelzett 3 szögön kívül nem nagyon volt semmi, de ez még a kisebbik baj, az elvileg két fix pontból álló első stand sem került elő. Mindez még szintén nem lett volna baj /az elburjánzott növényesség és földes lépések mellett/, ha van időnk, sajnos az út azonban könnyebb nehézsége ellenére így nem tette lehetővé a másfél órás megmászást és gyors lejövetelt. Már az első hosszban magam kötögettem a homokórákat, ékeltem, fát hurkoltam és a friendek is előkerültek, így nem csoda, hogy 30m után a visszaereszkedés mellett döntöttem. Néhány nitt és egy kis pucolás segítségével az út valódi klasszikussá válna, de így nehéz vele mit kezdeni, főleg idő hiányában. Sajnos a kalauz sem mondott igazat, a max. 4 pontos kiépítettségi skálán 3-at adtak a valójában max. 1-2 es útnak. A szögek már korosabbak és nehezen fellelhetők voltak /lentről egyetlen db-ot sikerült felfedezni 10 perc bámulással!, egy mellett lazán elmásztam.../, emellett összesen egy koszlott homokórát láttam a második hossz elején. Mindenesetre a kő elég stabil, a kulcsrepedés pedig jónak nézett ki (5-) - talán egyszer még vissza lehetne jönni "alpinkodni".
Mindeközben Gáborék feljebb néztek a Rosaroter Pfeiler környékére 8as áthajlásokat bámulni és sportutakat keresni. A Rosaroter Pfeiler első hosszát Maya, majd Laci kezdte, később Gábor fejezte be szép mászással, érdekes egy 6+os reibung, annyi szent! Később mi is felsőztük. Általános fáradtság-hangulatban egyeztünk meg, de Tündivel még feljebb mentünk a Niederes Grosseck nevű helyre, ahol 2db 2 kötélhosszas nyalánkság (5+ és 6+) is van. Sajnos a gyönyörű kövön vezető, kiválóan kiépített, konstans utak (nincs fa és bokor:) kulcsrészein víz csordogált, de mindenképpen mászni kell majd őket! Ez a terület csodás panorámájával is megörvendeztetett minket. A látómezőm jobb szélében a Rosaroter Pfeiler, középen a Grossofen, majd balra a Schneeberg havas tömbje a Stadelwanddal lélegzetelállítónak bizonyult...sajnos haza kellett jönni...

Esik...ennek nem örülünk

A Mátra-Antarktisz tengely felfedezése/Újabb pompás mászás andeziten

Vasárnap reggel az eső rémképével fenyegetve vágtunk neki a reggeli útnak Pistiék Skodájával, hogy ismét Hollókövön másszunk. Szerencsére a szeptemberhez mérten kissé alacsony hőmérséklet ellenére száraz és tökéletes mászónapot tudhatunk magunk mögött (bár eleinte ezt többen nem így gondolták a szeles ormokon :)

Némi bemelegítés után a nehezebb utak és némi clean következett, később ebben a stílusban Tündi is megnyomta az Oktató-bal (kb. IV+) utat - gratula! A Nagy-falon darabokban ugyan, de sikerült elölmásznom a Május 35-öt és felsővel még egyszer egyben begyakorolni azt. Emellett a Repülő osztály (VI+) és Foxi (VI) utakat is benéztük felsővel és jelenthetjük: hamarosan elölben kell ezeket teljesíteni. Petiék egy-két hátsó hetesben vitézkedtek, mi pedig a Moha és Páfrány falon is másztunk. Végezetül a szikla tetejére teljes cuccal másztunk fel az Északi-n, hogy ott gyönyörködjünk, majd hazainduljunk, természetesen a Vörösmarty eszpresszó söre után.

Tervek és célok vannak - a reklám után visszajövünk!

Mászott utak: Lányok útja (IV - 2x), Akasszá má (VI-VI+), "Trabiból fel" (V+ cl), Oktató bal (IV+ cl - 2x), Május 35. (VI- ; 2. alkalommal tr.), Foxi (VI tr), Repülő osztály (VI+ tr), Mankó var. (V+ cl), Északi (IV)

Koloska-sziklák

Szerdán vonattal Balatonarácsra mentünk, ahonnan 1-1,5 óra gyaloglással elérhető a piros jelzésen a Koloska völgy vége pihenőhellyel, forrással, pár méterre a völgy jobb (! update: "a folyó folyásiránya szerint" - amúgy persze bal, bocs) "falán" pedig a méretes sziklákkal. A kalauzban leírtakkal ellentétben kocsival /ha a "kiránduló", kutyás-szalonnasütőknek lehet/ szinte a forrásig el lehet menni, ahol a jó minőségű murvás út végén még parkoló is van /az út nincs lezárva!/. A sisak fokozottan ajánlott - bár a könnyebb utak jól ki vanak mászva (kiv. Varjúdomb)- mert kisebb kövek a peremekről, innen-onnan potyoghatnak. A szikla mászoiskoláinkkal összehasonlítva szép magas -itt ott 20-21 m, általában konstans nehézségekkel, sokszor végig /min. :)/90 fokos felszínnel. Sajnos a kiépítettség a klasszikus 70-es 80as 90es évekbeli állapotokat tükrözi, egy-egy újabb szöggel (a régiekből van bőven). Az elölmászás így kalandos, bár egy-egy ék és kötélgyűrű elhelyezésével egész biztonságossá tehető pl. a 10-es sz. út /5-6 közepes, vagy elviselhető állapotú szög/. Az ettől jobbra lévő utakban is van néhány szög, talán a Salátalé (VI) is elölmászható némi bátorsággal (5-6 szög, többségük egész jó, bár asszem a harmadik valóságos vicc, a "karabíner" egy rozsdamarta kulcstartóra emlékeztett kb. 3 mm átmérővel :). A cl-re írt Varjúdombban (IV) ami egy "félkémény", kb. 8 régebbi szög van, többsége még elég masszívnak látszott, csak a porral, törmelékkel és madárszarral kell vigyázni, feljebb fa standról felbiztosítható a másodmászó (tiszta raxi klasszikus út :). A tr utak 2 fenyőről is megközelíthetőek, a Salátalé 3 pontos standja és az "Ártatlan külső mögött"-é is, ezek újak. A kalauz 9-es útjának öreg standszegei (kalaj is jelöli) még összekötve is neccesnek tűntek, bár lehet, hogy nem azt láttam, amit kellett - az útban voltak ziafoltok :). Figyelem! A fákról a 60as kötél csak a Varjúdomb kéményében ér le a földig, ott is csak épp hogy! A Salátalé standja a szikla széle alatt 1-2 méterre van a régebbi utak logikus vége után egy mini barlang felett (itt van kompaktabb kő). Ennek átmászása elölben még egy jó V/V+ os kihívás. Ezen stand alatt még 2 masszív, de mára már igen rozsdás nagyméretű gyűrűsszög van (gondolom a régi standok), ezeket használni egyéni döntés alapján talán lehet. A 20 méteres utakban gyorsan fáradtunk, erőkitartásra eddzeni kiváló hely! Minden út kétszer magasabb, mint Dörgicsén, nyári edzéspótlásra kiválóan alakalmas lesz, főleg, ha az 1-4 utakat is felfedezzük, bár ránézésre régi stand és susnya övezi őket. Nem mellékes, hogy a szikla kb. 10től árnyékban van, mert keleti fekvésű, nyáron óriási előny! Nagyon tetszett a hely, mert jó magas, karpukkasztó, a tetejéről szép a kilátás és jól megközelíthető, emellett vállalhatóan kalandos. Ráférne egy-két plusz stand meg vagy 5-10 nitt és máris parádés hellyé válna, kíváncsi lennék kik gondozgatják. az óvatos ismerkedés, eszegetés, pihengetés elvitte a rendelkezésre álló időnket, de nem bántuk, hiszen kellemesen elfáradtunk. Mászott utak: "10.-es út és var." kb IV+/V- (tr- 2x), Salátalé VI (tr), Varjúdomb IV

20m felett, észre sem veszed, hogy elhagyod a valóságot...

Szög

Dörgicse, a humor nagyágyúja - avagy hetesek ötös köntösben

Dörgicse - Szt. Péter templomrom

Tündivel a héten Ábrahámhegyen töltöttünk pár szép napot, amibe természetesen mászást is beleépítettünk. Keden Dörgicsére igyekeztünk, ahová Füredről lehet eljutni busszal, a római kőhídnál leszállva. Innen kissé jobbra a völgy aljába kell leereszkedni pár métert egy benőtt ösvényen, ami beljebb kiszélesedik és a sárga jelek is megjelennek. A sziklák közel vannak, mészkő-formakincsük nagyon érdekes: sok a lekerekített, gömbölyded fogás perem nélkül, illetőleg van pár repedés és lyuk is. A falak több mint fele sunyin áthajlik legalább bizonyos szakaszokon, az utak számozása pedig közel sem valós a Magyarország sziklái-ban. A "könnyebb utak" kiépítettsége elég klasszikus - magyaros a mászás aranykorából, padlózás, psziché minden mennyiségben, itt ott rozsdás szögek, kevés /ámbár jó/ stand (mókás traverzek poros, füves kiszállókon). Szerencsére a nehezebb utak többsége jól felújított, a meglévő standok pedig kifogástalanok 2 ponttal, kosszarvval. Látszik, hogy dolgoznak a területen, de elölmászni csak a bátrabbak, illetőleg a VI-os fokozatot on sight maximálisan uralók vállalkozzanak. Először a Tikkadt szöcskemájas-t (III/III+) másztuk, amiben már van 2 nitt, sajnos itt ott már lezsírozott. Ezt az Ötös (V) felsőzése követte, ezek nehézsége reális. A stanból rápróbáltam a Harmatos (VII) repedésére is, kb. félig - ez mászhatónak tűnt, csak felsőzve elég kilengős, így hagytuk. A délelőtti érkezéskor bagolyhuhogásos repedés eddigre kiürült, így megmásztam alsóval a kalauz 17. útját (IV+/V- lehet), aminek az alja kb. III, kis ék, feljebb 1 friend tehető, majd a stand előtt a kunsztban van egy nitt. Ezután a Sex Club/Sötét zug következett, a kalauzban V /a Dányi Laci által látott helyi mászók szerint VI/, szerintünk kb. VII-, egyes mozdulatait leginkább a szédítői Majomtánchoz hasonlítanám...2 db A0 segítségével össze is jött...felsővel! az alja áthajlik, a teteje fogástalan..pfffffff
Ezt követően az állítólagos IVes Kisfali út jött, ez kb. VI+ lehet (baromi nehéz) - persze felsővel, majd a Tarzan, ami kb. V-ös, elölmászása a 2 rozsdás szögbe vetett erős hittel biztosan teljesíthető, clean cucc is talán? tehető. Zárásképp az Ujjas-t másztuk felsővel, szép út, kb. VI-os (kalajban V?), de sokszor bele kellett ülnünk. Tele van trükkös lekerekített fogásokkal, nagy ujjerőt igényel.
Végső konklúziónk szerint ide egy darabig nem jövünk, elölmászni mi itt nem nagyon tudunk/akarunk (még), a tömegközlekedős megközelítés pedig igen lassú...mindenesetre biztos VI-VII-VIII as mászóknak pöpec hely.

Holnap megtekintjük a Koloska sziklákat is...hátha...