Dir. Neue Richterkante (6)

Nagy örömmel indultunk péntek délután a Raxba, mindenki alig várta a mászást. Sajnos kissé hideg és némi csepergés fogadott minket Kaiserbrunnban, ahol elfoglaltuk a patak melletti bevált helyünket és nyugovóra tértünk. Reggel a falatozás után felkeccsöltünk a Stadelwandgrabenen át célunkhoz - köd és nyirkosság fogadott minket, a Vordere Stadelwand csaknem egészén víz csepegett...nem jó előjel.
Ennek ellenére felmásztunk a Richterkante beszállásához, bízva benne, hogy a többnyire élken, gerincszerű részeken (Kante) vezető út szárazabb lesz. A beszálló tábla változékony képet mutatott, de az idő stabilitása (a völgy aljától nagyon lassan, de felszálló köd, enyhe szél, esőfelhők hiánya) és a jövőbe vetett hit miatt beszálltunk. Gábor és Maya a jobbra elhelyezkedő Bruderherzbe szálltak be, de a vizes hetes táblák látványa miatt az 5. hossz után áttraverzáltak a Richterkante-ba (Így is teljesítve két-három hatos hosszt!).
Tündivel jól haladtunk, látszik mennyit számít a stabil váltott elölmászás - gyors első hossz (4+)után (Tündi) jött a második. Ez egy jó 5+ (egy kalaj 6- ra adja, de annyi talán nincs) egyensúlyozós kitettebb traverz reibunglépésekkel, majd egy néhány mozdulatos erősebb húzódzkodás és spuri fel a könnyebb gerincen a standig. A 3. hossz gyorsan megvolt (4), ezt az ikerbevágásos 4. rész (Paralellrisse 5) követte, melynek "jó" ötös jellege és a kissé távolabb eső nittek vidám perceket kölcsönöztek. Ezt két négyes, jellegtelenebb hossz követte, nem túl szépek, de annál törősebbek - a sisak nagyon-nagyon ajánlott. A 7. hosszt (5) Tündi mászta ki imponálóan szép stílusban Csak másodmászóként döbbentem rá - van ebben az ötösben bőven víz, itt-ott szándékosan nehezíteni kellett egy-egy száraz lépésért (de volt ahol nem volt mese - bele kellett taccsogni a vízrétegbe). Mindemellett szárazon ez, és a hátralévő 3 hossz a mászás legszebb része! A 8. hossz csupán 4es, de fogásgazdagsága és homogén köve valódi élvezetmászást nyújt - emellett csak akasztgatni kell. A 9. hossz Tündi reszortja volt, ahol ismét szép technikával mászott ki egy nagyon trükkös 5+os traverzálást! A mászás záróakkordja a 6-os nehézségű bevágás megmászása, majd a standhoz való könnyebb felkapaszkodás jelentette. Aki nem mászná ezt (a 6+os feliratnál azért könnyebb a kulcsrész!), annak ott az eredeti jobb kémény (3), ami sajnos most vizes volt és egy fatörzs is belekerült, ennek ellenére mászható /Süvöltős László szóbeli közlése: "Ott jöttünk, de ez volt a legtrógerebb hossz"/.
Az útban 5 óra alatt felmásztunk, szárazon, gyorsan pörgetve 4-4,5 óra alatt jól teljesíthető. A kalauzok jók /http://www.bergsteigen.at/de/touren.aspx?ID=286, http://bg.gebirgsverein.at/topokiste/richterkante// , az útvonal elég egyértelmű - szép út, egyetlen baja talán a középső inhomogén rész.
A csúcsig 100-120 m 1es gyaloglás vár ránk, itt a jól megérdemelt csoki-sör-gyümölcspüré kombó várt ránk fotókkal körítve. Az esti programot Máté és Laci lassabb jövetele jelentette, világos volt: nem árt a meleg ruha és a fejlámpa! /ugye srácok ;)/. Szerencsére mindenki meglett, egyben leértünk a törmeléken és a völgyben a kocsikhoz, majd pedig nekiláthattunk a főzőpartinak.

Vasárnap sajnos ismét csak részben igazolódott a kiváló idő, igazán napos és meleg hazafelé az autóban lett.... Csoszi és Endre a Lacival már általam is mászott Weg der Zuversichtre mentek a Grossofen-Turmon, mi pedig új vizekre eveztünk. Cél a Mittagstein és környékének felderítése, valamint a Kl. Mittagstein SW-Wand (5-) mászása lett volna. A terület a Rax-felvonó parkolójából is látható impozáns Rosaroter Pfeilertől balra van. Nem ecsetelném sokáig, de a fák takarásában a fal alatt elmenve kellemes sétát szereztünk magunknak...a fal háta mögötti törmeléklejtőn kikötve észleltük kis? idő elteltével, hogy rossz helyen vagyunk (bár több új részt is jól belőttünk). Az útba idő hiányában már csak Tündivel szálltam (volna) be. Az 1992-ben nyitott út első 30 m körüli hosszában a jelzett 3 szögön kívül nem nagyon volt semmi, de ez még a kisebbik baj, az elvileg két fix pontból álló első stand sem került elő. Mindez még szintén nem lett volna baj /az elburjánzott növényesség és földes lépések mellett/, ha van időnk, sajnos az út azonban könnyebb nehézsége ellenére így nem tette lehetővé a másfél órás megmászást és gyors lejövetelt. Már az első hosszban magam kötögettem a homokórákat, ékeltem, fát hurkoltam és a friendek is előkerültek, így nem csoda, hogy 30m után a visszaereszkedés mellett döntöttem. Néhány nitt és egy kis pucolás segítségével az út valódi klasszikussá válna, de így nehéz vele mit kezdeni, főleg idő hiányában. Sajnos a kalauz sem mondott igazat, a max. 4 pontos kiépítettségi skálán 3-at adtak a valójában max. 1-2 es útnak. A szögek már korosabbak és nehezen fellelhetők voltak /lentről egyetlen db-ot sikerült felfedezni 10 perc bámulással!, egy mellett lazán elmásztam.../, emellett összesen egy koszlott homokórát láttam a második hossz elején. Mindenesetre a kő elég stabil, a kulcsrepedés pedig jónak nézett ki (5-) - talán egyszer még vissza lehetne jönni "alpinkodni".
Mindeközben Gáborék feljebb néztek a Rosaroter Pfeiler környékére 8as áthajlásokat bámulni és sportutakat keresni. A Rosaroter Pfeiler első hosszát Maya, majd Laci kezdte, később Gábor fejezte be szép mászással, érdekes egy 6+os reibung, annyi szent! Később mi is felsőztük. Általános fáradtság-hangulatban egyeztünk meg, de Tündivel még feljebb mentünk a Niederes Grosseck nevű helyre, ahol 2db 2 kötélhosszas nyalánkság (5+ és 6+) is van. Sajnos a gyönyörű kövön vezető, kiválóan kiépített, konstans utak (nincs fa és bokor:) kulcsrészein víz csordogált, de mindenképpen mászni kell majd őket! Ez a terület csodás panorámájával is megörvendeztetett minket. A látómezőm jobb szélében a Rosaroter Pfeiler, középen a Grossofen, majd balra a Schneeberg havas tömbje a Stadelwanddal lélegzetelállítónak bizonyult...sajnos haza kellett jönni...