Dolomitok feeling 2000m-en - tiszta giccs :)
Naplemente 2
Fater lefelé a Schneidergraben feletti sziklákon
Itt már profin a kuloárban
A Novembergrat alsó szakasza - 500m 1+ felfelé
Naplemente videó
Családi túrának láttunk neki ezen a hétvégén, ismerjük meg a magashegyeket címmel. Kézenfekvő volt a Tatabányához igen közel eső Schneeberg "csoport"-ban keresni valamit. Cél végül a Schneeberg kettő 2000m feletti csúcsa lett. Tervünkben a csoport összetételét figyelembe véve a Fadenweg szerepelt az Edelweisshüttéből, majd le ugyanott/más útvonalon, alvás fent a Fischerhüttében.
Péter szerzett egy 7 személyes kocsit, azzal vágtunk neki a szinte zökkenőmentes odaútnak kis kitérővel a Wiener Neustadt-i Intersportba. A hegy lábához szűk szurdokvölgyeken át vezetett az út, ami már a kezdetektől fogva mindenkit lenyűgözött, hát még a hegy meghökkentően alpin látványa. Az idő egész jó volt, bár délutánra felerősödött a szél és a hegy tetejét pára borította be. A losenheimi parkolóból (870 m) sárga jelzésen 1 óra alatt értünk fel erdőn át gyalogolva a több háznak is otthont adó hegyvállra (1300 m). A kis, családias ház és a kilátás mindenkinek nagyon tetszett, némi eszegetés-iszogatás és körséta után nyugovóra tértünk a holnapi időjárási esélyeket latolgatva. Az éjszaka gyorsan eltelt az olcsó és korrekt matraclágerben (5/10 eur), a reggel azonban kellemetlen köddel és szemeteléssel fogadott minket. Jól esett az utolsó tea és reggeli, majd kis tanakodás után útra keltünk. A csepergés alábhagyott, mi pedig a sárga jelzésen elkezdtük a felmenetet. Az út kb. a Fleischer Gedenkstein-ig (emlékkő - 1500 m) erdőben halad, szép sziklafalak és völgyek kíséretében, kellemes emelkedéssel. Ezután azonban felkanyarodik egy gerincre és innentől már nincs megállás a 2000m-es platóig /itt már a zöld jelzésen haladunk!/. Az út törpefenyők közt, majd magashegyi füves réteken halad standard kb. 45 fokos emelkedéssel. Sajnos ezen a szakaszon a szél, a masszív köd és a szemetelés is állandósult, így a túra résztvevői a magashegyek kevésbé szép arcát láthatták (volna) levegőkapkodás közben. Az út felvisz egy előcsúcsra (Schauerstein 1870 m -később belőttem, mászóutak is vannak a túloldalán), ahol meredek sziklaletöréseket lehet sejteni a túraúttól jobbra. Kisvártatva egy északias fekvésű ködös teknőben még havat is megpillantottunk, nem kis meglepetésünkre. Innen már csak jobbra térve egy oszlopsor mentén kell 100-150 szintet megtenni a házig kellemetlen ködben és 0 m látótávolságban. A csapat becsületére legyen mondva, mindannyian felértünk egész jó időben (fél-1 órával hosszabb idő alatt mint a kalauzidő). Nem sokkal behurcolkodás után az idő is elkezdett megjavulni, így felmentünk a Klosterwappenre, ahonnan szüleim a sárga jelzésen lementek a Damböckhausig, majd fel a zöldön vissza a házig, mi pedig Tündivel a Stadelwand tetejére mentünk le (1407m). Érdekes módon a felhők alatti részen gatyarohasztó meleg várt minket csodás panorámával a Raxra. A naplemente volt talán túránk csúcspontja, a teljesen kitisztult időben életre szóló élményben volt része azt hiszem mindenkinek. Este a leves és a Radler jól esett, majd bevonultunk a matraclágerbe, hogy aludjunk...nos ez a részeg kocaturista-osztrákok éjjel kettőig való hőbörgése miatt egy darabig nehezen ment, de valahogy megoldottuk...
Másnap reggel gyógyírt jelentett a magyar személyzet kedvessége (meglepően kedvezményes árak :) és a ragyogó idő. Péter és Anyu a Salamanderbahnnal történő lemenet mellett döntöttek, csodás élményekről számoltak be! Tündivel és Apuval a Schneidergraben szikláin (néhol készhasználatot, lépésbiztonságot és szédülésmentességet igénylő rész) és kolosszális törmeléklejtőjén (kék kopottas jelzés, itt-ott piros) óvatoskodtuk le magunkat a hatalmas, alpesi gerincek ölelésében (Novembergrat, ill a Herminensteig gerince). Ezen a helyen hóban már mentem le egyszer, de most talán még nagyobb hatással volt rám. A kuloár alsó részén balra tértünk a piros jelzésen (Grafensteig), hogy a hegy "köpenyén oldalazva" erdőkön és további gerinceken illetve kuloárokon átkelve viszonylag hosszú vándorlással visszajussunk a kocsihoz. A parkolóban várt ránk a jármű, amivel hamarosan felszedtük a másik két elfáradt családtagot a puchbergi állomáson.
Nagyon szép túra volt, sok "szenvedéssel", de érdekes módon hazatérve mindenki nekilátott visszasírni a szép perceket - így szinte biztos: leszünk még itt ilyen összeállításban :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése