Mérföld-Kövek

...amikor mászni kezdtem hasonló élményekre vágytam mint amik ezen a hétvégén történtek. "Szívheznövő" utak mászása szép stílusban, hangulatos este és a természet lágy öle...
Zsófi, Attilla, Laci, Máté és Sanyi társaságában két autóval indultunk a Mátrába, hogy a ritkán látogatott mátrakeresztesi sziklán koptassuk ujjainkat. A kiváló időjárás és a pompás táborhely (kellemes esti társasággal - nem árt a kapcsolatépítés :) csak fokozta jókedvünket. Szombaton Csókakövön, vasárnap Báránykövön másztunk. Nagy örömöt és a magunk szintjén nagy lépcsőfokot jelentett ez a hétvége. Több olyan utat is másztunk, melyre 1-2 éve még csak felnézni sem nagyon mertünk. Legszebbnek talán a Buda-rést találtuk, melyet sikerült "on sight" teljesíteni :) megérte várni rá. A bevágás felső részében visszatolt kiesőfélben lévő fogást ereszkedve lehoztam (nyugalom, maradt benne bőven és legalább nem esik senki fejére :), így örök emlékünk marad erről a szép mászásról. Kimondottan szépnek találtuk emellett a Borda V+ (jó hosszú), a Kétforintos V+ ("mászatja magát"), a Zöld övezet V+ ("érdekes feltolódzkodás") és a Disszertáció VI (picit gondolokozós) nevű utakat. A hétvége csúcsmászója Attilla volt a Deviáns VII-, illetve a Terminátor VII utakkal.

Nehéz szívvel, de haza kellett indulnunk - ősszel ismét jövünk!

Mászott utak:

Csókakő -Felállós út V+, 1 szöges V?! (próba, majd TR), Haladók útja var. IV, Négyforintos VI-, Kétforintos V+, Kétbalkezes V+, Sarokrepedés IV+, Nagy él IV+, Borda V+, Vektor VII-/VI+, Sárgafal V-, Farkas Weg V+

Báránykő - Kétszöges IV, Zöld övezet V+, Buda rés VI-, Fogatlan madárvédő VI-, Direkt változat IV+/V-, Döglött madárvédő V+, Disszertáció VI, Yes today V

Sarokrepedésben

Szemben Báránykő tornyai

Tündi a Nagy-él tetejénél


Vektor - az út végén opcionális szatírral

"Nekem a Balaton a Riviéra"

Abasár visszavár

Invázió a "debreceni havasokból"

Tavasz

A Denevér tetején

Vasárnap a jó időt és rendelkezésre álló időnket kihasználva Hollókő felé vettük az irányt. A terveknek megfelelően a szikláknál egész rakás debrecenivel találkoztunk (Csosziék, Pistiék), sőt Roziék Miskolcról csatlakoztak. A kocsiban Máté, Anitta és Kolopi "Tékozlófiú" Sanyi koptatta mellettünk az üléseket. Az út hamar eltelt az autópályán, 8:40-re a "parkolóban" voltunk, nem sokkal később pedig már másztunk is. Az idő kifogástalan volt, hamar megjöttek a többiek is és valódi zsongás kezdődött a szikláknál. Szerencsére a kellő számú útnak köszönhetően jól elfértünk, megnéztük a "projektet" is és kellően elfáradtunk. A tetőn még a tavasz lüktetett, a sziklagyepben törpe nőszirmok virítottak és zöld gyíkok szaladgáltak. Hazafelé nem maradhatott el a bácsi saját termelésű bora sem, így a visszaút is hamar eletelt.

Mászott utak: Május 35. (VI-), Repcsi (V- cl.), Tető (VI), Nem dohányzó (VI-), Nincsen rózsa... (projekt VI/VI+), Éles (VI+) tr., Pioneer (VI-), Makk ász (V+), Denevér (VI-), Akasszá má' (VI/VI+), Moha (V+)

Plusz: Pisti kinyomta az I.Iván-t (VIII) - Gratula!

Höllental - Bruderlein Fein

...Kaiserbrunnba érve kisebb meglepetésként ért minket, hogy ugyan sokan voltak, bőven volt még hely, a szemét sem csordult túl a kukákon és senki sem sátrazott az "emésztő-dombon". Gyors sátorverés és étkezés után álomra hajtottuk fejünket, hiszen másnap korai kelést, mászást, majd hazamnetelt terveztünk. Az óra 6kor csörgött, pakolászás és evés után átgurultunk a Stadelwan parkolóba, ahová elsőként érkeztünk, bár kisvártatva befutott egy másik magyar autó is Kosztin Arnoldékkal, ők a nagy Stadelwandra igyekeztek. Verával kiegészülve felsétáltunk a Vordere Stadelwand hátsó részéhez (az elülső rész után kb. 10 percre van, a nagy katlan felett). A nap lassan kúszott be a völgybe, látszott jó idő lesz.
Mai utunk a Brüderlein Fein (VI) volt (1. megmászók: H. és P. Nowy 1990, akik az ebben az évben elhunyt bátyjuknak ajánlották ezt az utat). A beszállást már jól ismertem, innen indul a Lacival 2007-ben mászott 50er Steig is, ami inkább a lemeneti tortúra miatt maradt emlékezetes...Kissé fázósan indítottuk az első hosszt, majd elértük a napot és innentől hatalmas élményben volt részünk. Az út nagyon szép, számos megmászása ellenére nem zsíros, vonalvezeteése viszonylag természetes és kellően nehéz. Az első 3 könnyű hossz (III-IV - az elsőben kőhullásveszély!) után jön a "headwall" három nehezebb hossza (VI, VI-, V-). A negyedik hossz egy könnyebb traverz végén kínálja a kulcsrészt: érdekes "szuperreibungtábla", elvileg hatért, szerintem biztosan nehezebb. Minden erőlködésem ellenére bele kellett ülni a nittbe és így már elértem a bal oldali részén egy állást (jobbkezes nagy fogás van, majd balra kéne térni, lépés fogás nélkül? :), innen még két kunsztosabb (VI- körül biztosan van) részen át irány a stand. A következő hossz (VI-) Tündié volt, szépen haladt 1-2 nyögéssel, nem könnyű rész (reibungtáblák és egy trükkös kis bevágás)! Innen az utolsó hossz már lazább, de a tetejével vigyázni kell törőssége miatt.
Az út biztosíthatósága kiváló, sok helyen felújítások láthatók - szórakoztatásképp persze van egy két cipőfűző, de ez egy ilyen szakma :)
A mászás közel 2,5-3 órát vett igénybe, a tetején két osztrák partival találkoztunk, ők a Witchkraft-ot (VII) és a Schwesterlein Mein-t (VI) mászták. Az egyiküktől megkérdeztem egyszerű e a jobbra felfelé elérhető "Gassel" törmeléklejtőjét megtalálni? Válasz: igen, de ő tud egy rövidebb utat, sokat másztak már itt...jól van mondom, akkor majd velük (kísért a múlt :) Persze a Lacival bejárt szakaszon való 10 perces bolyongás után belátják, hogy Stefan/Günther/Alois már régebben mászott itt, legyen mégis a Gassel. Valóban könnyű megtalálni, feljebb kőemberek és piros pöttyök, valamint egy Gassel tábla is van. Innen gyorsan elérhető a beszállás, csodás oldalnézettel a Stadelwandra. A fal alatt összeszedjük Verát és leballagunk a kocsihoz...fájó szívvel hagyjuk itt ezt a csodás vidéket...

Tündi és a beszállás

Érkezés a második standba

A "headwall"


Háttérben még havak

Az útkönyv - idén mi voltunk a 3. parti (az előző párosnak köszi az expresszt és a karabínert :)

Lefelé a Gasselen

Az út béna rajza

Hunyor búcsúztatott

Magas fal - no. 2 und 3. Beuteösterreicher und Hinterholz

...miután visszatértünk a fenti rétre ettünk ittunk és szusszantunk egyet. A kis pihenő után a Völlerinnel párhuzamos, de gyorsabb Frauenlucke (kék) B-s steigen indultunk le a fal alá. Ez egy gyalogösvény egy függőleges barlangkürtővel, amiben egy kb. 20m-es függőleges létrán kell lemászni...nem rossz :) - lekukkantva még mi is nyeltünk egyet, de aztán gyorsan leértünk.
A Draschgrat szekcióhoz igyekeztünk a Hinterholz (V) nevű új út (Bender és Stemmer 2007)megmászására. Ezt a rövid utat az A-kamin nevű (2-3) nem túl jól kinéző úton és a Beuteösterreicher-en (VI+) át lehet megközelíteni. Lentről nézve az utóbbi kulcsrésze nem tűnt teljesíthetetlennek, így egy mély levegőt véve beszálltunk. Az út a Betty und Paul tornyától balra 10m-re egy barlangszerű résből indul (legbelül gyűrűsszög), amit egy asztalszerű hatalmas kő zár le, erre felmászva indul egy néhány méteres enyhén áthajló repedés. A kulcsrészben 3 nitt van, szükség esetén A0 lehetséges. Én nem éltem ezzel a lehetőséggel, a belepihenés viszont kellett, OS azért még gyúrni kell erre, de abszolút teljesíthető. Az első standban talált útkönyv szerint nem túl gyakran járják, pedig köve szép és jók a befúrt cuccok. A második hossz első akasztása a stand felett jó néhány méterrel van, előtte a jó V/V+os kunssztal - így lettem gazdagabb egy szájbarúgással :), de Tündi csak felért és szépen kimászta a fennmaradó részt. A harmadik hosszban több út is találkozik, mi valószínűleg a végén II+ helyett valami IV-V körüli dolgot mászva értünk fel a fákkal tarkított teraszra. Innen balra felhaladva egy törmelékes puklira egy kis odú mellett indul a Hinterholz. Idén mi voltunk a harmadik megmászói, a köve olyan mintha még senki nem járt volna előtted! Igazi élvezetmászás a 3-4-5 fokozatban, hatalmas zsebek, érdekes sziklaformák, a biztosítás néhol már szinte túlzó is! Az utolsó hossz előtt a kalauz nem emeli ki a járóterepes teraszt, ahol érdemes egy újonnan kiépített standhoz jobbra felmenni és innen kezdeni az utolsó hosszt. A tetőre 2 és fél óra összmászóidővel (7 hossz) értünk, szinte végig kellemes árnyékban mászva és SEHOL EGY LÉLEK! Gyors pacsi után felcuccoltunk és visszasiettünk Verához, akivel kinéztünk ijedezni a Skywalkra, majd autóba pattanva Kaiserbrunn felé vettük az irányt.

A Beuteösterreicher eleje

Az A-Kamin felső, III-as része a Hinterholztól jobbra

A Hinterholz 2. hosszában (IV)


Mi van itt, sehol senki?...Másszon már át rajtunk legalább egy parti!!! :)

A Hinterholz kulcsrésze - bal oldalt fel, majd jobbra eloldalogni az áthajlás alatt

Tündi szemléli, mi hogy lesz

Folyt köv.

Magas fal no. 1 - Hamburger Pfeiler

Hét közben a húsvéti hétvégén lamentálva Tündi adta ki a végső iránymutatást: lefáradt a matekos OTDK-tól, menjünk a Hohe Wandra Tardos helyett. Mivel Tatabányáról ez max 250 km nem volt ellenvetésem :) Szombat hajnalban húgommal, Verával kiegészülve ugrottunk ki másfél napra. 9 óra előtt a fennsíkon voltunk a Gasthof Postl előtti nagy parkolónál, csodás idő, néhol hómaradványok és tomboló tavasz fogadtak.
Célunk egy viszonylag frissen nyitott út (Bender és Stemmer, 2001), a Hamburger Pfeiler (6) volt. A Skywalk mellett jobbra (fentről nézve) a zöld jelzésű Völlerin-en (A) át jutottunk a fal lábához, Verát fennt hagytuk napozni és sárkányrepülőket nézni (elvileg tanult is volna...de ez a mozgalmas helyszín miatt állítólag nem jött össze :). A kék jelzéshez leérve jobbra fordultunk (fentről nézve) és kb 10-15 perc gyaloglás után elértük a beszállást. Ez egy rámpaszerű kémény egy padszerű fadarabbal az aljában, tőle jobbra felirat. Ettől az első hossztól eltekintve (4 - ez is érdekes, de enyhén már zsíros, a régebbi Hamburger Steig-gel azonos szakasz) a többi szakasz köve nagyon szép. A kiépítettség első osztályú, egyedül az első hossz eleje érdekes, ide ék, vagy gyalásó (az eltömődött homokórahely miatt :) nem árthat. A következő hosszt némi apróköves járóterepen át érjük el, innen egy pár méteres szakasztól eltekintve kimondottan szép mászórészek következnek. A kulcsrész érdekes, de rengeteg fúrt/normálszög ill. homokóra nyújt lehetőséget az akasztgatásra. 2 óra 15 perc alatt kimásztuk az utat, majd némi törmelékes, 1+os felmenet után kiértünk a platóra. Összességében egy szép és jól biztosított utat teljesítettünk. Meglepő módon egyedül voltunk az útban, sőt az egész környező falszakaszon (a vicces kedvű zergéket leszámítva persze)

Tündi és a beszállás

Indulás a kéménybe

Az útkönyv és őrei

A harmadik hossz (5) alulról


A harmadik hossz eleje felülről - csak a kezdete nehezebb

Tündi érkezik

Tündi nyomul az utolsó előtti szép hosszban

Ez lesz a kulcsrész (6)

Jóemberek a hatosban (forrás: http://www.bergsteigen.at/)

Csajok a Hohe Wand tetején, a Völlerin közelében

Folyt köv.

Flatzer Wand kalauz

Zugmann Ákos jóvoltából (www.zugmann.hu) két további kalauz, valószínűleg azóta további utak is keletkeztek:

A jobb oldali falrész

A bal oldali falrész

Az első portya Ausztriában - 2. Flatzer Wand

Kökörcsinek vírítottak a beszállásnál és az útban is

A Flatzer Wand

Tündi az első standban

Peti a második standban (2 lehetőség is van)

...például ilyen

Az utolsó hossz (5+)

Csoportkép a "kiszálló padnál"

Szombat este sötétben értünk vissza a völgybe, így nem volt lehetőség benézni a Vordere Stadelwand hátsó részéhez, milyen a hóhelyzet/vízfolyás. Így hamar megszületett a döntés, hogy a szűkös időkeret miatt a Flatzer Wandhoz kellene menni. Ez útba esik hazafelé (a Höllental és Hohe Wand között), délkeleti fekvésű és maximális magassága 700 valahány méter. 1-2 több kötélhosszas úttól és könnyű klettersteigtől eltekintve 100 körüli szamú sportmászó út található itt.
Reggel a gyors pakolás után átautóztunk a festői Flatz településre, melynek határából már jól látszottak a falak. 10 órakor már be is szálltunk a Windbacher Gedenkweg-be, mely egy 2006-ban Thomas Behm által nyitott emlékút 3 nehezebb és két könnyű hosszal. Könnyen fellelhető a Doppelsteig táblát követve, annak beszállásától kb. 10 m-re jobbra ragasztott nitteket kell követni. A kő nagyon szép, többségében szilárd és "újszerű" mészkő, zsírosság sehol. Peti kezdte a mászást Mátéval, Tündivel követtük őket. Igen kellemes volt az idő, a meleg mellé néha hűs szellő és némi árnyék is párosult. Az útnak két-három erős része van, a második hosszban lévő 5+, illetve az 5.-ben lévő kezdeti és középső 5+, ezekért azért mászni kellett! Az út összességében szép, nyilván a középső összekötő-járóterep ront valamelyest az élvezeten, de a szép hosszok bőven kárpótolnak! A fal tetejére 1,5 óra múlva értünk, majd balra elgyalogolva (néhány perc) a jelzett Jubilaumssteig könnyű és igen rövid klettersteig-jén visszajutotunk a fal tövéhez.
Az elhozott kalauzokkal és némi szombathelyi segítséggel belőttünk egy-egy sportmászó utat, Peti a Budweiser nevű 6+ os utat mászta, míg Tündivel mi az Ottakringer Pils fedőnevű 6-/6 -ot választottuk ("mikrokalauz" 50. és 51. -es útjai). Fájó szívvel vettünk búcsút ezektől a kedves szikláktól (is), de sajnos haza kellett indulnunk.
Természetesen visszajövünk!

A Windbacher Gedenkweg topója.

Flatzer wand topó (mikroméret).

Flatzer Wand leírás.

Az út pirossal jelölve

Az első portya Ausztriában - 1. Wachau

Máté és a"gunyhó"

Mesevilág

Starway to heaven

Tündi a 3. hosszban

A Grandl környékén

Don Bosco Grat a szomszédban

Peti a 9. standban

Indulás a Borosüveg-re (Weinflasche)

Máté a "normál" kiszállóban (5+)

"Geschafft"

Hosszú tervezgetés és szervezgetés után péntek egykor sikerült elindulni Ausztria felé Tündivel, Petivel és Mátéval az új gépjárművel (ami végig kiválóan teljesített és egész jól fogyasztott !). A többszöri megállók (Decathlon, Tatabánya) ellenére 8-9 felé Kaiserbrunnban voltunk. A gyors sátorverés (már akinek...Peti sátráról kiderült, hogy nem 100%-os, így ők egy ponyvás "gunyhót" szerkesztettek Mátéval...:) és eszegetés után nyugovóra tértünk a kissé csípős időben. Reggel fél hatkor keltünk, benyomtuk a tejeskávét és útra keltünk a Wachauergrat megmászására. Érdekes (de annyira nem meglepő) volt látni, hogy a Höllentalon nyugat felé haladva néhol 1 méteres havak látszottak a völgy alján, 1500 körül és az északi zugokban pedig akár több méteres rétegeket is lehetett látni. Az olvadás megállíthatatlanságát a látszólag leszáradt alacsonyabb déli oldalak és falak, valamint a Schwarza dübörgése bizonyította. Kremsbe gyorsan elértünk, ahol a Dunán áthaladva balra fordultunk és már Dürnstein-ben is voltunk. A lenyűgöző sziklaformák már az útról kiválóan látszottak, az alagút után a 122. km táblánál lévő néhány fős parkolóban álltunk le (jobb oldal - az alagút után közvetlenül a bal oldalon is van egy nagyobb, de elsőre ide nem egyszerű beállni a forgalom miatt :) A völgyben felmenve az első nagy szembejövő sziklától kb. 50 m-re balra fel található a beszállás, melyet a kövön térdmagasságban egy lekopott WG felirat is jelez. Mászásunk során végig 18-24 fok volt!
Az út 17 rövidebb (15-30m kötélhosszból) álló hosszú vándorlás az egymás mögött sorjázó őskőzet-tornyokon keresztül . Igazi játék ez a sziklákkal, tornyokra felállás, lemászás, traverzálás és néhány nehezebb betét. A kiépítettség kiváló, a kihosszíbbított köztesekre nagyon figyeljünk oda! Az út több helyen is jól variálható sportosabb (6-7+) variánsokkal. Az összes mászóhossz 350 m. Nekem legjobban a Smaragd tornyán vezető 3-4 hossz tetszett, itt volt a legnehezebb (6) rész is, ami jó nagy terpeszekkel viszonylag könnyen legyőzhető. Utolsó hossznak a Kanzel-en a 6/6+ os variánst választottuk, melynek lekerekített köveén a kulcsrész igazi kihívás. Itt azért a kulcs-akasztáshoz egy fa csonkja is belemászott a kezembe, de fő a biztonság ;)
Az út végén (7 órába telt - a rövid kötél nagyon hasznos!!!) csodálatos látványban volt részünk a Dunakanyarra és a megtett útra. Némi táplálkozás után a gerinc mellett leszaladtunk a kocsihoz és visszasöpörtünk Kaiserbrunnba.

Wachauergrat kalauzok: TOPO 1
TOPO 2

További mászási lehetőségek (főleg sportutak Wachauban) - németül

FOLYT. KÖV.

A Duna és Wachau a Wachauergrat kiszállásától nézve