Kőember: Höllental - Bruderlein Fein

2009. április 12., vasárnap

Höllental - Bruderlein Fein

...Kaiserbrunnba érve kisebb meglepetésként ért minket, hogy ugyan sokan voltak, bőven volt még hely, a szemét sem csordult túl a kukákon és senki sem sátrazott az "emésztő-dombon". Gyors sátorverés és étkezés után álomra hajtottuk fejünket, hiszen másnap korai kelést, mászást, majd hazamnetelt terveztünk. Az óra 6kor csörgött, pakolászás és evés után átgurultunk a Stadelwan parkolóba, ahová elsőként érkeztünk, bár kisvártatva befutott egy másik magyar autó is Kosztin Arnoldékkal, ők a nagy Stadelwandra igyekeztek. Verával kiegészülve felsétáltunk a Vordere Stadelwand hátsó részéhez (az elülső rész után kb. 10 percre van, a nagy katlan felett). A nap lassan kúszott be a völgybe, látszott jó idő lesz.
Mai utunk a Brüderlein Fein (VI) volt (1. megmászók: H. és P. Nowy 1990, akik az ebben az évben elhunyt bátyjuknak ajánlották ezt az utat). A beszállást már jól ismertem, innen indul a Lacival 2007-ben mászott 50er Steig is, ami inkább a lemeneti tortúra miatt maradt emlékezetes...Kissé fázósan indítottuk az első hosszt, majd elértük a napot és innentől hatalmas élményben volt részünk. Az út nagyon szép, számos megmászása ellenére nem zsíros, vonalvezeteése viszonylag természetes és kellően nehéz. Az első 3 könnyű hossz (III-IV - az elsőben kőhullásveszély!) után jön a "headwall" három nehezebb hossza (VI, VI-, V-). A negyedik hossz egy könnyebb traverz végén kínálja a kulcsrészt: érdekes "szuperreibungtábla", elvileg hatért, szerintem biztosan nehezebb. Minden erőlködésem ellenére bele kellett ülni a nittbe és így már elértem a bal oldali részén egy állást (jobbkezes nagy fogás van, majd balra kéne térni, lépés fogás nélkül? :), innen még két kunsztosabb (VI- körül biztosan van) részen át irány a stand. A következő hossz (VI-) Tündié volt, szépen haladt 1-2 nyögéssel, nem könnyű rész (reibungtáblák és egy trükkös kis bevágás)! Innen az utolsó hossz már lazább, de a tetejével vigyázni kell törőssége miatt.
Az út biztosíthatósága kiváló, sok helyen felújítások láthatók - szórakoztatásképp persze van egy két cipőfűző, de ez egy ilyen szakma :)
A mászás közel 2,5-3 órát vett igénybe, a tetején két osztrák partival találkoztunk, ők a Witchkraft-ot (VII) és a Schwesterlein Mein-t (VI) mászták. Az egyiküktől megkérdeztem egyszerű e a jobbra felfelé elérhető "Gassel" törmeléklejtőjét megtalálni? Válasz: igen, de ő tud egy rövidebb utat, sokat másztak már itt...jól van mondom, akkor majd velük (kísért a múlt :) Persze a Lacival bejárt szakaszon való 10 perces bolyongás után belátják, hogy Stefan/Günther/Alois már régebben mászott itt, legyen mégis a Gassel. Valóban könnyű megtalálni, feljebb kőemberek és piros pöttyök, valamint egy Gassel tábla is van. Innen gyorsan elérhető a beszállás, csodás oldalnézettel a Stadelwandra. A fal alatt összeszedjük Verát és leballagunk a kocsihoz...fájó szívvel hagyjuk itt ezt a csodás vidéket...

Tündi és a beszállás

Érkezés a második standba