2009. május 1., péntek

A munka ünnepe - 1 (Fenstlerweg V+ és Kasnockn d. VI+)

Sunnyogok az 5+ hoz a Fenstlerweg elején


Tündi nyomul a szép kövön

Gyere ecsém, nem fagynak az ujjaid

A Fenstlerweg


Rozi elhiszi a reibungot az Endspurtban (6+)

Tündi gyakorolja az Uttanászana-légzést (6+)

Tündi bejegyez a Kasnock direkt hossz után


Bergsteigergruppe


A május elsejét "övező" hosszú hétvégét a Raxban töltöttük. Csütörtökön indultunk 12-kor (a városhatárt Tesco-benzinkút-pakolás miatt 13:00 felé hagytuk el) Debrecenből Lacival ás Rozival kiegészülve. Pesten szerencsére túl nagy dugó nem volt, bár visszafelé feleannyi idő alatt átértünk. A "hagyományos" Decathlon-Tatabánya megállók után 21:30 körül értünk Kaiserbrunnba. Elég sokan voltak, de a patakpartot elsőként foglaltuk el. Gyors eszegetés után korai kelést terveztünk. Reggelre érdekes módon kinőtt mellettünk 8 további sátor a földből a lenti részen, fent meg vagy 30...Sebaj, a pakolás után 8 felé indultunk el, várakozó álláspontra helyezkedve a viharos szél és a csepergés miatt. Bemelegítésképp a Sonnenplatten (9kh) helyett az ősszel megismert Niederes Grosseck-hez (Behm kalauz 12-es szektor) mentünk fel a Rosaroter Pfeiler mellett. Ez a hely a völgy "eleje felé" esik, gyönyörű panorámával (felmenet ca. 20 perc - először a duzzasztó hídján át, majd jobbra fel a legvékonyabb ösvényen a 4 nyelvű horgászni tilos táblánál, persze ha el nem nézi az ember mint mi ősszel...). A szemerkélés alábbhagyott, a szél viszont elég erősen tombolt, nem ártott a széldzseki meg a polár.
Elsőnek a Fenstlerweget (5+, 2kh, 50m) néztük ki, tavaly vizes volt, most viszont szépen kínálta magát kompakt, végig 5-ös kövével. Az utat 1988/89ben nyitották, nemrég pedig szanálták, így nittekkel és kötélgyűrűkkel jól biztosított. Az utat gyorsan kimásztuk, a fő problémát a széllel való küzdelem jelentette. Az út nagyon szép, vonalvezetése természetes, a mészkő pedig meglehetősen "érintetlen". A tetőn bevártuk Roziékat és ereszkedéshez láttunk. Először az utolsó standot adó nagy fáról, majd egy "gyűrűsszögről" ereszkedtünk (2x 20-30 m). Tündi után ereszkedve a második részen kimozdítottam egy méretes (0,5x0,5x1m) tömböt a lábammal, de alá kerülve nem nagyon tudtam vele mit kezdeni. Gyorsan leereszkedtem és maximális odafigyeléssel lehúztam a kötelet...Damoklész-köve a helyén maradt...Felszóltam Laciéknak, hogy lehetőleg rúgják le - minden cuccot és magunkat is eltakarítottuk a közelből, Rozi pedi a kötelet maga mellé felhúzva lenyomta "Csöpit". Nem ártott, szinte 100%, hogy valamelyik jövőbeni ereszkedő magára rántotta volna.
Némi rendezkedés után a gyönyörű reibungtáblán vezető ettől jobbra induló Endspurt első hosszába (6+) szálltunk be, melyet sportmászó úttá alakítottak, a második hossz pedig 1988/89-es állású, de ereszkedésközben ránézve nem annyira vészes (5-, majd fent 3). Én Lacival rp, a lányok pp próbát tettek a kb. 26-28m-es útban, a trükkös reibungok néhány beleüléssel mindenkinek kimentek. A szelet megunva a lemenet mellett döntöttünk,. Ezen a sziklarészen amúgy 4 db 7es két kötélhosszas út van még, illetve a Rosaroter Pfeileren 3db 8-as.

A Raxseilbahn parkolóban pihentünk és eszegettünk, majd délutánra a Vordere Stadelwandra szavaztunk. A parkolóban meglepő módon volt hely, a sziklánál sem sokan voltak. Persze ekkorra már tombolt a meleg, de a sziklára fellépve csattanós válszt kaptunk aláöltözöttségünkre...leszakadt az ég és 10-15 percig jó nagy cseppekben esett. Egy áthajlás alatt kivártuk míg eláll, majd 20 perccel később beszálltunk a Kasnockn nevű útba (140m, 5 kh (6), 1.megm. O. Sanz és barátai). Az első két hossz V. Stadelwandos 2-3-4es, majd jön a jól kiépített kulcshossz. Itt 2001-ben kiépítettek egy direkt variánst (6+), mi ezt választottuk. Az Örvénykőre emlékeztető formakincsű, gömbölyded formájú, de a "mélyben" mégis zsebes szakasz nagyon szép volt, kishíján meglett OS... Az erdeti verzió egy részen kitér jobbra, de ez mára kissé "dzsungelharc", csakúgy mint a direkt fellépése a standhoz és az útkönyvhöz. Innen egy kötélhossz 3-4 és egy kötélhossz 3-2-1 van hátra fenyőtűkön felmenve. Szerencsére pont sikerült két eső között kicsit kevesebb mint 2 óra alatt kimászni. A lemenő nap fényeiben értünk vissza -Kaiserbrunnba, ahol azt est beálltával meglepő? módon Csoszi és Endre is megérkeztek (mint kiderült Peilsteinből) - nagy volt az öröm :) A Radlerek mellé finomabbnál finomabb kaiserbrunni egyvelegek kerültek és még a gitár is előkerült...

A Fenstlerweg tetején, háttérben a Schneeberg

video

Nincsenek megjegyzések: