Om mani padme hum

Még a reptéren olvastam el Csingiz Ajtmatov kiváló kirgíz író egyik 1995-ös remekművét. Írásaiban sokszor ismerhetünk magunkra, népünk múltjára. Ezzel a szép idézettel búcsúzok 4 hónapra. Másszatok és olvassatok Ajtmatovot, megéri!

"Fiam, bármibe fogsz, egyszer vége szakad. Minden vízfolyás egyszer a végéhez ér, minden tűz egyszer kialszik, minden edény egyszer eltörik, kő szétporlad, halandó meghal. Attól boldog az ember, hogy a világot megismeri, s nyomot hagy maga után. A Földön ennél nagyobb dolog nincsen."

(Szengirbáj jurtaács gondolatai fiához Elamanhoz - Cs. Ajtmatov: Mire a madarak visszatérnek")

Lengyel kémény - Kalauz

Hazaérkezés után összeállítottam a mászott út kalauzát (első művem, kéretik úgy kezelni :), remélem lesz akinek segít majd.

Természetesen a hegymászás veszélyes sport, a leírtakért semmilyen felelősséget...stb stb.

(megj.: Pdf-ként emailben kérésre elküldöm, jelenleg nem tudom hová felrakni)

Magas-Tátra - Lengyel kémény (IV)

Nagy hegyek, nagy élmény - már csak a madzagot kell felhúzni

A fal, középen az út

Indul a buli

Kicsit feljebb

Az út alsó részében

Az egyik kulcsrész a csajoknak hátrahagyott hevederrel

Rozi standban a kiszélesedő kéményben

Beszorult kőlap egy szomszédos kéményben

Tündi kiszáll

Kapustová polievka, parené buchty, madarske gulas...estébé

Másnap kicsit később kelve az összepakolás után a poprád-tavi parkolóhoz indultunk, hogy megmásszunk egy utat az Oszterva-Galéria bal felén. Még télen szemezgettem a http://www.tatry.nfo.sk/ -n és feltűnt a fal közelsége. Természetesen rengeteg igen nehéz szabadmászó és techno út vezet itt, de azért akad 1-2 könnyebb is. A Lengyel-kémény a fal bal oldalán vezet, nem különösebben hosszú út (110-120m), ezért jó gyakorló programnak ígérkezett. A beszállásról és a lejöveti ösvényről kaptam fotókat Béres Janótól, így a szlovák leírás alul IV, felül III "információáradatával" kiegészítve láttunk neki az útnak. Az út kiválóan belőhető, egy enyhén balra tartó repedés és kéményrendszerről lévén szó, mely természetes vízlevezető is egyben. A Szimbolikus temető közelében már jól látszott a feladat. A temetőn áthaladva kissé mindenki elgondolkozott, de számomra extra motivációt is adott ez a látogatás: mindent bevetve, higgadtan, a biztonságra törekedve kell haladni ebben az ismeretlen útban. A beszállásnál 10 körül nem sokan voltak, egy parti mászta azt hiszem a Dieskát. Mire elindultunk, mások is felértek, de jó időben voltunk, a fal árnyékban (a hőség elkerülése nem volt rossz!). A lentről kissé ijesztő fekete foltok szerencsére nem víznek, hanem fekete mohapárnáknak bizonyultak, az út csaknem 100%-ban száraz volt. A tegnapi felosztás maradt (Dávid-Sanyi; Tündi-Rozi), jól működtünk.

Elindulás után 2 szöget vettem észre, ezeknek igencsak megörültem, majd folytattam az utat felfelé. Több helyen elgondolkodtató (pl. reibungos V-szerű) részek következtek, jól jött a korábbi hazai clean gyakorlás. Kb. 30-35 méter után látszott, hogy feljebb egy kulcsszerű rész jön, ide nem szerettem volna nehezen adható, lassan véget érő kötéllel érkezni, így kiépítettem egy standot (1 saját szög, ék, friend - jól sikerült). Miközben biztosítottam Sanyit feltűnt 5m-re feljebb egy szög, felmerült bennem, hátha ez lett volna a stand...sebaj. Sanyi felért, mentem tovább, a szög csak köztes volt, kb. 15 m múltán lett meg a vélhetően első stand (kb. 50 m egyben) - 3 szög. Innen indul pár méter után az egyik nehezebb rész, egy beszorult tömb átmászása. Szerencsére jól körülhurkolható kötélgyűrűvel, így a biztosítás megoldott - olyasmi mint a Moha Hollókőn. Ezután vályúszerű, majd kitáguló kéményben mászhatunk tovább, a méretek itt is lélegzetelállítóbbak, mint otthon. A kommunikáció egyre romlott (különösen, hogy a fal aljában lemerült az egyik Walkie Talkie :) és a kötél is fogyott, így lassan stand után néztem. Mivel nem láttam semmit, a kémény jobb falán egy szemre jó repedés felé indultam. Úgy tűnik az első megmászók is így gondolkozhattak, mert a repkóban volt egy rozsdás gyűrűsszög+egy karabíner. A repedésbe további 2 szöget beütve kiépítettem a standot és felbiztosítottam Sanyit. Eközben a csajok "rendeltetésszerűen haladtak" utánunk váltott mászással. A kiszállás napfényes vonala innen már jól látszott. Könnyű terepen, szép táblákon jutottunk fel a "zárótömb" feletti térségre. Itt két piros szög és egy kötélgyűrű várt ránk, mint kiderült miskolciak "hagyatéka". Itt a szép kilátásban gyönyörködve vártuk be a lányokat. Összegzésképp elmondható, hogy az út köve többségében szép, szilárd, vonalvezetése egyszerű, gyakorlásra kiváló. 1-2 helyen kissé nehezebbre értékeltük mint IV, köztesrakásban jártas, biztos V-ös elölmászót igénylő út.

Rövid lemenet után a Poprád-tavi Hegyi Szálló felé vettük az irányt. Itt a jól ismert fogásokat lényegítettük át emésztőrendszerünkbe, hogy aztán fájó szívvel utazzunk haza 2 ilyen kiváló nap után. Köszi a biztosítást Sanyi! A lányoknak meg gratula első tátrai saját mászásaikhoz - ügyesek voltak!

megj.: az útról készített kalauzt hamarosan feltöltöm, remélem pdf-ként

Magas-Tátra - Sadek út (IV)

A cél - utunk a Zöld-tavi csúcs (2526 m) bal oldalán vezetett

Tündi az első hosszban

Ice Ice Baby

Sanyi érkezik az egyetlen kevésbé szilárd hosszban - háttérben a Jég-völgyi csúcs (2627 m)

Tündi és az utolsó előtti hossz


A gigantikus zárótáblán

...a következő?

Kilátás északkeletre a csúcsról a Bélai-Tátrára

Emberek a havason - avagy Béres Janó és Valkó Géza a Déri csúcs felé haladnak

(éles szeműek előnyben)

A csapat

Lemenet - A Téry-horhos előtt

Szent-István ünnepét idén is mászással tettük emlékezetessé. A kiválónak ígérkező idő és a tettrekész csapat (Tündi, Rozi, Sanyi) lehetővé tették, hogy a Magas-Tátrába induljunk. Szerda este érkeztünk Nova Lesnára, ahol az ulica Lipova 102-ben 8 euros szálláson hajtottuk álomra fejünket. Másnap 5 órai kelés után 6-kor már a Stary Smokovec-i parkolóban pakolásztunk, hogy felgyalogoljunk a Zöld-tavi csúcshoz (felvonó nélkül persze :). A teljesen felhőmentes, szélcsendes időben már ez is nagy élménynek bizonyult. 2 óra 40 perc elmúltával a Téry háznál voltunk, egészségügyi és tea-kofola megálló után továbbindultunk. Innen még kb. egy óra a beszállás a néhol meredek, de mindenütt törmelékes terepen. Szerencsére a beszállást tavalyról gyorsan megtaláltuk, így a korábbi ismeretekkel (különösen a Csoszi féle kiváló magyar nyelvű kallerral) felszerelkezve vághattunk neki az útnak. A történelmi jelentőségű "Női parti" (Tündi-Rozi) előtt másztunk Sanyival, én végig elölben. Az út tavaly óta nem sokat változott :) szép táblákon, könnyű terepen kell haladni. Néhol víz csordogált a vélhetően nem sokal ezelőtti hatalmas jégeső következményeképp (a vályúk tövében hatalmas halmokban állt az összegyűlt borsónyi jég!). Nem kapkodtunk, ha kellett bevártuk a mylady-ket, akik nagyon ügyesen nyomultak utánunk. Felfelé haladva a táj elkezdett kiszélesedni, csodálatos panorámával örvendeztetve meg minket. Az út közepénél vélhetően igen korán kelt embereket vettünk észre a Jég-völgyi csúcson, velük lefelé találkoztunk is!, megkérdezték mi voltunk-e azok ott szemben :) Sajnos minden élmény véget ér egyszer, a záró álomtábla és a gerinc után kiszálltunk az útból. Sikerült a szögelést is gyakorolni (2 standnál 1-1 pont), a csajok ezeket is ügyesen eltávolították. A csúcson nem kis meglepetésünkre (amúgy senki nem volt a falon) a hámori Béres-Valkó párossal találkoztunk, akik a Fehér-tavi csúcstól jöttek a gerincen és aznapig Lomnicig tervezték a gerinctúrát (ezt teljesítették is!), ott bivakoltak, majd másnap gerinc után le a Nagy-morgáson. Nem semmi!

Eszegetés és gyönyörködés után lefelé indultunk, a Téry-horhos teljesen hómentes lejtőjén. A házig ismét egy óra volt az út, a tavaknál Rozi miskolci barátaival futottunk össze, akik figyeltek minket odalentről. A Tarajkára leérve kiderült, nem ők voltak az egyetlenek, sőt! Először csak Feriékkel futottunk össze, de kiderült Csosziék is "leellenőrizték" mászunk-e a Zöld-tavi csúcsra - jó volt ezt látni, hallani :) Innen már csak a parkoló volt hátra 1500 m szint fel-le után, majd a Nova Lesna-i eszegetés és alvás. Szép volt!

A jövőre nézve a Sadek mellett több mászható út is látszik a falon: Lukes-Sysel IV/IV+ ; Krzykara-Janota V-; Legutky-Petrik V. Jó lenne visszatérni...

Gamsgartlgrat galéria

Tündi az "ablakban" tőle balra található az útkönyv

Tündi átmászik a sziklaablakon

Rozi és Imre érkeznek

Na majd gyertek - az egyik kémény végében

Átlépés

Tündi egy torony tetején

Giccs :)

Átlag

A zárókémény első szűk része után

Itt a vége fuss el véle

Utolsó sugarak

Gamsgartlgrat IV - egy alpesi kaland

Before

After

Péntek este még szinte világosban futottunk be Kaiserbrunnba Imrével és Rozival kiegészülve. A patakparton ismét nem volt senki, így némi eszegetés-iszogatás után nyugovóra térjünk. Másnap korai kelés volt betervezve, hogy véghezvigyük nagy tervünket. A Schneeberg északi oldalán lévő Gamsgartlgrat nevű 480 méteres gerincet terveztük megmászni. Erről 3 féle kalauz lelhető fel halandók számára. Az igencsak elnagyolt Bergsteigen-es, a szövegben jó Nagyváthy féle (50 újabb hegymászótúra - 36-39.oldal) és a vázlatilag legrészletesebb Höllental-kaller (Thomas Behm - 2006 - 8.fejezet). Mi az elsőt vittük kinyomtatva, de szerencsére este lemásoltam a Behm kallert is kézzel - ez igen jól jött! A sok könnyű résszel megtűzdelt út nem lebecsülendő, abszolút alpesi karakterű! Hosszú beszállás (kb. 700-800 m-es tsz.feletti magasságról kb. 1300-ig -Losenheimből nekünk 1:30 h, ezt más 2h-ra írja - fel a Grafensteigen, majd át a Breite Riesen és Bürklegraton (erdőben) a Krumme Ries kuloárjáig, ennek túlsó felén ott a gerinc - emelett Schneebergdörfl felől is megközelíthető), hosszú mászás (14-15 kötélhossz), kevés fix pont (a standokat is beleértve 17 db szög (változó állapotúak), 2 db nitt - természetes lehetőségek bőven vannak!), északi fekvés (pl. a kémények nedvesek lehetnek !) és hosszú lemenet (fel a fennsíkra, csúcs (kiszállástól 40-60 perc), majd le a Fadensteigen (kb. 2h a parkolóig - ez igen meredek kőfolyosón rövidíthető, de nem ajánlott). Meglátásom szerint köztesrakásban jártas, biztos ötös elölmászót igénylő út. Talán jól jellemzi a viszonyokat az út közepén lévő egyik tornyon otthagyott, 2 db ereszkedéshez összekötött, újszerű kötél (beszorulhatott "menekülés" közben és otthagyták), az általam benthagyott 1db heveder és szólókarcsi egy szögből való visszaeresztésnél (rossz útváltozatba próbálás) és az utolsó hossz kunsztrészében mások által "ottfelejtett" vadiúj BD ék. Előttunk utoljára két-három héttel mászták az útkönyv szerint.

Ennyi "rémítő" bevezető után a mászásról:

A viszonylag könnyű gerincen 1-2 es szakaszok kötnek össze 3-4 körüli nehézségű táblákat, kéményeket és bevágásokat. Néhány hossz jól összevonható. A tájékozódást néhol piros jelek segítik (vagy nehezítik...). Az útba 9:15 kor szálltunk be, a Walkie-Talkie jól jött néhol, ütemesen haladtunk váltott elölmászással. A kötél rövidebbre vétele után néhol szinkronban másztunk, a kötélvezetésre azonban ekkor is érdemes igencsak odafigyelni (lesodort kövek...stb). Biztosításra sokszor nagy tömbök adnak lehetőséget, nem ártottak a 3-4 méteres kötélgyűrűk, néhol még az ennél nagyobb is elfért volna! Első hosszabb elidőzésünk az út ominózus sziklaablakánál volt (Gamsgartl -kerülhető), aminek kissé biztosíthatatlan, kitett hídját (másodmászó számára szóló lemászás) aprólékos műgonddal másztuk át. Többször bevártuk Imrééket, az idő pedig szaladt, de látva az ideális időt nem kapkodtunk...minek is. A szomszédos Novembergrat, a Bürklegrat és egyéb látványosságokon nem volt rossz a sivárabb hétköznapokhoz szokott szemeinket legeltetni. Ezután egy duplakémény (jó négyesért), majd egy merdekebb torony (direktben mászva kissé törős és nem hármas!) következik, hogy némi könnyebb terep után (a látkép és a vad sziklafelszökések miatt egyre grandiózusabb környezetben) elérjük a záró attrakciót. Ez a 40 méteres tömb az Oberer Riesturm. Itt elvileg a klasszikus Kopfkamin (IV) kéményétől balra egy bevágás vezet IV+ ért, ennek pedig van egy V+-os változata is. A Kopfkamin első szűk részébe pillantva vidáman csordogáló vizet vettünk észre, így a szárazabbnak tűnő bevágásra szavaztam. Aljában piros nyíl mutat felfelé. Viszonylag könnyű terepen (II-IV) kb. 10 métert haladhattam felfelé, amikor egy bevágásnál megakadtam. Ennek felső részében egy régi szög volt, e fölé sehogy sem sikerült másznom. A tetejénél lévő párkány teteje sima, nyálkás és lefelé lejtő volt, később még egy lépőhurokba állva sem sikerült felé kerülnöm - szerintem min. VI lehet és egy sokadik variáns. Némi értetlenkedés és sok elvesztegetett perc után a leeresztés mellett döntöttem, feljebb könnyebbnek tűnt (volna) a befejezés. Kissé értetlenül álltam a helyzet előtt, főleg, hogy a kaller egy sziklablakot is írt efelett, amit sehogy sem láttunk. Utólag kiderült, inkább a bevágástól (jóval) balra kellett volna felhaladni, de ez már a múlt :) Újra talajt érve egyből szimpatikusabb lett a kémény, első pár szűk méterén átnyomakodva száraz viszonyok fogadtak, itt kitágul és hatalmas méreteivel ámulatba ejt. Könyebb terepen elértük a valódi kulcsrészt (előtte nitt), a kémény közepénél lévő tömb elvileg jobbról kerülendő (orografikusan vagy nem? :). Ide felmászva kisebb vízesés és méteres mohapárnák fogadtak, szög sehol. A továbbhaladást egy áthajlást képező kőtömb tette látszólag igen nehézkessé. Nagyváthy szerint (utólag olvasva:) itt jobbra a falon kellett volna felmenni (+elméleti szög), de ez akkor nem tűnt szimpatikusnak. visszalépegetve a nittől balra indultam, afelett pár méterrel terpeszmunkával közepes ékhelyek érhetők el, majd balra váltva egy V/V+ körüli piazzal jutottam fel pár méter után a kémény könnyű zárórészére. Szerencsére a folyamatos padlózásveszély jól odanyomta a mászócipőmet a sima falhoz, így hamar meglett :) Az út összesen kb. 6-7 órába telt. Nagyon pörgetve 4-5 óra elég lehet. Jól elfáradva álltunk neki a Novembergrat (1-) piros jelzéseit követve legyűrni az utolsó 150 m szintet a fennsíkig, majd onnan még 200-at a Fischerhüttéig (2049 m). Itt hipergyors Radlerfogyasztás után lefelé vettük az irányt, hogy megtegyük a maradék több mint 1200 m szintet a kocsihoz a Fadensteigen át (nehézség: A - pár helyen drótkötél, kézhasználat, néhol igen csúszós részek, egyébként könnyű). A nap legutolsó sugarainál értük el az autót sajgó combokkal, térdekkel és bokákkal, kb. 13-14 órán át voltunk úton. A Kaiserbrunnba vezető visszaút során a jobb hátsó fékbetét zenéje okozott már csak izgalmakat. Ennek következtében ugyan a túra lerövidült (vasárnap délelőtt a rövid Woachtalkante helyett inkább hazacsorogtunk az első szerelőig), de így is egy hatalmas élményt zártunk le sikeresen!

A Breite Ries fenséges látványa mellett haladunk a beszálláshoz:

Időspirál - Frissítések lejjebb!

Bejegyzések hamarosana Negev-sivatagról, Holt-tengerről és jó esetben A Gamsgartelgrat-ról (12:00-kor indulunk ma :), de az időm nagyon kevés mostanában...legfeljebb Bécsben pótolom esténként.

Negev-sivatag, Holt-tenger, Masada-erőd

Ezen a szombati napon egészen a Negev-sivatag közepében fellelhető Ein Ovdat kanyonig utaztunk délre, ezután következett a Masada-erőd és az azt körülvevő hegyek látványa, majd a Holt-tengerben való "hempergés". Következzen néhány kép:

Teveveszély, a háttérben látható kisebb tábla sem elhanyagolható (mivel előttem ismeretlen okból valami van a képekkel (nem nagyíthatók) lelövöm a poént, ez áll rajta: Firing Zone on both sides...)

Ein Ovdat

Ein Ovdat 2

Ein Ovdat 3


Kilátás a Masada-erőd(hegy) tetejéről nyugatra

Az erőd palotarészének terasza, háttérben a Holt-tenger

A népek a sós levesben lebegének vala

Mászás Tel-Aviv-ban

A nyári nagy program sajnos elmaradt, de Tündi édesapja révén (munka ügyben egy évig itt nézi a tengeri naplementét...persze csak a munka mellett :) egy hetes intervallum erejéig Izraelben jártunk keltünk. A programban a főbb nevezetességek (Jeruzsálem, Názáret, Tel-Aviv Jaffa) mellett néhány "outdoor" esemény is szerepelt. Egyik délután Jaffa óvárosa, valamint a tenger hűs (?) habjai után a neten fellelt mászóhelyre (a honlap héberül van, sok támpontot így nem adott a címen kívül) mentünk. Kissé nehezen leltük meg pár felhőkarcoló tövében egy sikátoros részen, de meglett. A beugró 30 sékel, kb. 1500 HUF volt. A hely kicsit lepukkantnak nézett ki, mini bolttal egybekötve, kis boulderfalakkal. Szerencsére jól meg voltak kreálva a kunsztok (kb. 50-60) V0-tól V9-ig (elivileg V+ tól IX-ig) ha jól emlékszem. Mi a V3-as kunsztokig (kb. VII+, a valóságban inkább VII-) jutottunk, a V4 már elég atom volt, a V0-V2 elég könnyűnek bizonyult. A problémát egyedül a héber nyelvű kunsztismertető átemelése jelentette valami általunk is felfoghatóra, de csak meglett :) Jól lefáradtunk, amibe a kissé nehézkes "légkondi" (kb. a Tatooine bolygón volt ilyen a Star Wars-ban) is bejátszott, de azért nem volt rossz. A hely üzemeltetőjének emailcímét elcsakliztuk egy kis beszélgetés után, amiből kiderült hogy lehet errefelé sziklát mászni (jól megközelíthető sportmászóhelyek (mészkő, homokkő) ősztől tavaszig /bár szerinte nyáron is van aki nyomja = bőven 30 fok feletti hőm. napközben!/, illetve több kötélhosszas utak Jordániában).
Az ország amúgy elég sportközpontú (mindenki fut, "erőltetett" gyalogol, szörfözik...stb), sok a szabadtéri edzőhely, rekortánpálya, sportpálya! Ezen a téren példát lehetne venni állam bácsiról!

A boulderterem részlete

Tel-Avivi tengerpart, lehetőség ingyen izmokra

A kocsma bejárata Mos Esley-nél :) ki tudja mi lakozik bent

A terem, illetve Tündi egy könnyebb út végén: