2010. június 29., kedd

Mészkőalpok 2010 - 1. nap (Kalbling SW-Pfeiler)

Hát és akkor azt mondtam: elég ide a nyári hálózsák...(1500 m tszf, 5:30h)

Reggeli fények

Ha nagy a sor, ülj le! (ruhaszárító kötél is van :)


Aloha avagy: "Man, you got me burnin' "

Peti nyomul az utolsó hossz bal bevágás-variánsában (5)


Extra-Fein

Na mi van a csúcskönyvbe írva?

Geronimo

Kilátások

Baby come back


A hétre jó időt jósoltak, Tündivel, Leventével és Petivel pedig egy régebb óta tervezett K-ausztriai túrát tettünk 4 napban. Első célunk a már min. 1,5 éve betervezett Kalbling-ra (2196 m) való mászás volt a Gesäuse-ban. Hétfőn 4 után indultunk Debrecenből, célunk Admont elérése volt, illetve az Oberst Klinke Hütte parkolójáé. Mivel ez nem kis távolság, igyekeztünk, de a Decathlon, benzinkút, egy Wiener Neustadt környéki útbukó miatt csak éjfél után értünk a ház alatti fizetős szerpentin aljába, ahol nonstop automata várta, hogy az útdíj befizetése után felkanyarogjunk a "szálláshelyhez". A ház alatti méretes parkolóban a Hüttétől legtávolabb álltunk meg, majd gyors szöszmötölés után aludni tértünk (a bivak kocsi mellett simán lehetséges, de lehetőleg sötétben érkezzünk és induljunk!), hiszen fél 6-kor kelés...
...ez persze nem esett annyira jól (a kocsiba menekült Petinek különösen :), főleg az otthonról hozott torokgyulladás-megfázás miatt, de a felmenet során egész jól kezdtem magam érezni. A beszállás hamar elérhető, kényelmes turistaúton, kb. 30 perc, tiszta reggeli időben bal kézre a Dachstein látványa fogad. Az impozáns déli gerincet (6-, 4A0) Tündiék mászták, mi a délnyugati pillér (6+) mellett döntöttünk (mindkettő kb. 350m). Az első hossz közös, a kellemes (néhol túlzó) árnyékban ezt kimászva elváltunk Tündiéktől, majd 6 hosszal feljebb csatlakoztunk vissza a déli gerincbe. Az útban a 6- és 6+ közötti nehézségben nittek, ezen kívül főleg normálszögek, valamint a szikla adottságai lelhetőek fel :) Nem ártanak az ékek és friendek, valamint a cserkészösztön és az edzettebb psziché is ajánlott. Az út nehezebb részei pár mozdulatból állnak, ezen kívül az élményt szerintem a hossza és a szellőssége (jó kis köztestávok+igen erős kitettség folytatólagosan - többszöri hosszú traverzek :) fokozza. Mindent egybevetve jól haladtunk Petivel, a walkie-talkie sem maradt kihasználatlan. Az útban hozzávetőleg 5-5,5 órát töltöttünk, a végén szépen beért minket a ragyogó napsütés és az alpin kiszálló szellemisége. Kisvártatva Tündiék is befutottak, majd a kitett gerincen (I-II) néhány száz méter megtétele után (kötélbiztosítás szükség esetén lehetséges, mi nem vettük igénybe) elértük az impozáns csúcsot. Ragyogó időben evés-ivással és a panorámában való gyönyörködés után lefelé vettük az irányt a turistaúton. A beszállásnál felmarkolt felszerelések után a levezető úton egy fájdalmas arcú fickóval és kötéltársával találkoztunk. Mint kiderült, a Pelikan-Riebe nevű útból esett ki fogástörés miatt és a bokája ezt nehezen viselte. A segítségnyújtást elhárították, mondván majdcsak leérnek, de Petivel azért megosztozva méretes zsákjukon levittük azt.
A házban Radler-leves "szentkettősség" után már csak a Kaiserbrunn-ig vezető út volt hátra, de ezt már jóleső fáradtsággal vegyülő örömmel tudtuk le, majd hálózsákba dőltünk...mégiscsak az eddigi egyik legnehezebb alpin jellegű mászásunkon voltunk túl (folyt. köv.)

További leírás és képek az útról

Aznapi dal elölmászás közben az agyban (kivéve Peti "Mária" jelenését :)

4 megjegyzés:

Tundi írta...

mindkettő 360 m, de egész jól tippeltél :)

István írta...

Ezek a matematikusok mindig kötözködnek a számokon :)
Alig várom a folytatást, tök jó lehetett és én ilyenkor nem vagyok ott... :(

Bogyó Dávid írta...

Mondjuk az ilyen utakban valóban nem mindegy, hogy 300 vagy közel 400 m-t mászol :D Hát hajrá, edzeni kell :d

süvöltős lászló írta...

Hát ehhez csak gratulálni tudok, ügyesek vagytok! Szép túra lehetett, a köv. 1 hónapban is kéne valami hasonlót alkotni.